Már tavasszal

elhatároztam, hogy minimálisra csökkentem az ételízesítő, vegeta használatát, esetleg teljesen kiiktatom a konyhámból. Eddig sem használtam csak ritkán, főként a rizshez, de mivel tele van mindenféle ízfokózóval s nem tudom mivel, elkezdtem keresni házi vegeta recepteket, találni bőven a neten, több is tetszett, de most szárítással nem volt kedvem bajlódni, talán majd jövőre. Most a Nelly házi vegetáját készítettem el. Azt hiszem következőleg ki fogom hagyni a paradicsomot. Amúgy nagyon tetszik, finom, jó sós és jó sok is lett belőle. A figyelmeztetés ellenére, mikor először használtam, bablevesbe, kissé sósra sikerült. De most a rizs és a máj nagyon finom lett. Úgy örülök Nelly, köszönöm szépen!

Ezek a böngészők!

Szeretem az Opera böngészőt, mert megszoktam és mert olyan szépen rendezve tárol nekem sokszáz oldalt, gyors is...
... csak pl. nem hozza be  "rendszeres olvasók"-at, se nálam, se más blogján. Nincs is ezzel semmi gond, hisz a legtöbb bologot a Readeren olvasom (és mit sem tudok arról, ha megváltozott a sablon vagy megjelent az oldalon egy jó link), viszont, amikor nagy-nagy ritkán be akarom jelölni magam olvasónak, hát ez sehogy se megy. Ki kell nyissak egy másik ritkán vagy egyáltalán nem használt böngészőt... Pedig nagyon szeretem a megszokott dolgokat. Az idén rájöttem, hogy az utazás sem tartozik a kedvenceim közé, és meg tudom érteni Marton Lili Jutka nagymamáját (a "Jutka a nagyvilágban"-ból) aki ki nem álhatta az utazásokat. Tehát, most a másik böngészővel, ami nagyon lassan megy,  be fogom jelölni magam ezen a blogon, amiről azért maradtam le, mert readeren keresztül olvasom másnak a blogját.

Szép

volt a nyár, nem volt a olyan nagy meleg, ill. olyan sokáig kánikulla, bár azt mondják nagyon száraz volt. Érdekes, hogy még szeptember végén is ehetünk kerti paradicsomot. Máskor volt, hogy augusztus közepétől már nem volt, elrothadt az eső miatt vagy nem tudom mi miatt, nem volt. Aztán az idén nem emlékszem nagy lehülésre ami több napig tartson a nyár folyamán.
S aztán itt az ősz. Eddig még nem volt nagy lehülés. A reggelek hűvösek, de délutánra kellemesen felmelegszik. És nem volt esős iskolakezdés. És sokat sütött a nap. És minden nappal szebbek,színesebbek lesznek a fák.

...színek, szépség, búcsú és elmúlás... öröm és szomorúság... érdekes az élet kettősége... Eszembe jut, amit Árnyékországból, hogy a boldogságba beletartozik a fájdalom is...

Úgy jártam,

mint az egyik nem rég látott filmben a főszereplő, aki azt mondta, hogy néha amikor kellene az odaillő (odavágó) válasz nem jut eszébe, amit mondani kellene. Velem is ez történt, amikor egy ismerősöm, azt mondta, hogy hiba volt a babájukat hat hónapig kizárólag csak szoptatni, korán el kellett volna kezdeni a hozzátáplálást, mert akkor könnyebben felgyógyult volna a baba a hasmenésből, ha evett volna ennivalót is, így mivel szinte csak szopott, nem akart vizet inni és ennivalót enni a kórházban, ahol azt mondták, hasmenéskor nem jó a babát szoptatni ... hosszú és szomorú történet...
De a következtetés az lett, hogy korán el kell kezdeni a hozzátáplálást, hogy ez a kizárólagos szoptatás amerikai divat.  -Hát ez annyira megdöbbentett, hogy egyszerűen nem találtam választ... Aztán most este szoptatás közben arra gondoltam, hogy ha ez csak egy új divat lenne, nagyon kevés ember élne a földön, Afrika és a szegény országok eléggé néptelenek lennének, hisz a szoptatás -sok helyen nem csak hat hónapig van kizárólagos szoptatás, hanem tovább is, egyszerűen azért, mert nem lehet a hat hónapos babát gyökerekkel és egyebekkel etetni, tehát, a szoptatás a legkiegyensulyozottabb és leghigiénikusabb táplálsi módja a babának.

Az lll.hu oldaláról egy 2006-os cikk:

Egészségügyi és szoptatási szakemberek megegyeznek abban, hogy a legjobb, ha megvárjuk gyermekünk hat hónapos korát a szilárd ételek bevezetésének megkezdésével. A közelmúltban rengeteg kutatást végeztek ebben a témában, és a legtöbb egészségügyi szervezet frissítette ajánlásait, hogy azok megegyezzenek az érvényes kutatásokkal. Sajnos az egészségügyi dolgozók közül sokan nem naprakész információkkal szolgálnak a szülők számára, és nagyon-nagyon sok könyv sem naprakész.

A következő szervezetek ajánlják, hogy minden csecsemőt kizárólagosan szoptassanak (gabonaféle, gyümölcslé, víz és minden más adása nélkül) az első hat hónapban (nem az első 4-6 hónapban!):
WHO (Egészségügyi Világszervezet)
UNICEF
US Department of Health and Human Services
American Academy of Pediatrics
American Academy of Family Physicians
American Dietetic Association
Australian National Health and Medical Research Council
Royal Australian College of General Practitoners
Health Canada

A legtöbb kisbaba hat-kilenc hónapos korára jut odáig a fejlődésben, hogy készen áll a szilárd ételek fogyasztására. Egyes csecsemők számára hasznos lehet hat hónapos kornál későbbre tolni a szilárd táplálékok bevezetését; ha például a családban allergia fordul elő.
A szilárd táplálék késleltetésének okai

Bár az itt felsorolt okok némelyike feltételezi azt, hogy gyermekét szoptatja, vagy kizárólag anyatejjel táplálja, a szakemberek azt javasolják, hogy a tápszerrel táplált csecsemőknél is várjunk a szilárd ételek bevezetésével.
A szilárd táplálékok bevezetésének késleltetése nagyobb védelmet ad a betegségek ellen.

Bár a gyermekek mindaddig sok immunanyaghoz jutnak hozzá, amíg anyatejet kapnak, a legtöbb ellenanyagot mégis akkor kapják, amikor kizárólag szopnak a babák. Az anyatejnek ötvennél is több immunfaktorát ismerjük, és sok továbbiról valószínűleg még nem is tudunk. Egy tanulmány kimutatta, hogy azoknak a csecsemőknek, akiket több mint négy hónapig szoptattak, 40 százalékkal kevesebb fülfertőzésük volt, mint azoknak a szoptatott kisbabáknak, akik más táplálékot is kaptak az anyatej mellett. A légzőszervi betegségek megjelenésének valószínűsége a gyermekkor bármely szakaszában jelentősen csökken, ha a gyermek legalább 15 hetes koráig csak anyatejet kapott, és ezen időszak alatt semmilyen szilárd táplálékot nem adtak neki. (Wilson, 1998). Sok más tanulmány is azt találta, hogy minél inkább kizárólagosan szoptatták a kisbabákat, annál nagyobb mértékű volt a szoptatás egészségükre gyakorolt jótékony hatása.
A szilárd táplálékok bevezetésének késleltetése időt ad a csecsemő emésztőrendszerének a megérésre.

Ha a szilárd ételeket azelőtt kezdjük el adni, mielőtt a csecsemő szervezete felkészült arra, hogy feldolgozza azokat, akkor megemésztődésük elégtelen lesz, és kellemetlen reakciókat okozhatnak (emésztési rendellenesség, gáz, székrekedés, stb.). A fehérjeemésztés csecsemőkorban még nem teljes. A gyomorsav és a pepszin születéskor kezd kiválasztódni, és szintjük a következő három-négy hónapban emelkedik a felnőttkori értékekig. A hasnyálmirigyben termelődő amiláz enzim nem éri el a keményítők megemésztéséhez szükséges szintet nagyjából hat hónapos kor előtt, és a szénhidrát-emésztő enzimek mint a maltáz, az izomaltáz és a szukráz nem éri el a felnőttkori szintet kb. hét hónapos kor előtt. A fiatal csecsemőknek alacsony a lipáz- és az epesó-szintje is, így a zsíremésztés nem éri el a felnőttek szintjét 6-9 hónapos korig.
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése csökkenti az ételallergia veszélyét.

Nagyon jól dokumentált tény, hogy a hosszan tartó kizárólagos szoptatás eredménye a kevesebb ételallergia. Születéstől kezdve nagyjából 4-6 hónapos korukig a gyerekeknek „nyitott” a bélrendszere. Ez azt jelenti, hogy a vékonybél sejtjei közötti réseken teljes makromolekulák is átjutnak, többek között teljes fehérjék és patogének, és ezek közvetlenül a véráramba kerülnek. Ez nagy hasznára van a szoptatott csecsemőnek, mert lehetővé teszi, hogy az anyatejben lévő hasznos antitestek sokkal közvetlenebbül jussanak a baba véráramába, de ez azt is jelenti, hogy más ételek nagy fehérjemolekulái (amelyek allergia veszélyének teszik ki a kisbabát), és betegségeket okozó patogének is könnyedén átjutnak. A csecsemő életének első 4-6 hónapjában, amikor a bélrendszer még nyitva van, az anyatej antitestjei (sIgA) bevonják a kicsi emésztőrendszerét, és passzív immunitást alakítanak ki, ezzel csökkentik a betegségek és az allergiás reakciók valószínűségét a bélhámsejtek közötti záródás megtörténte előtt. A csecsemő szervezete ezeket az antitesteket a hatodik hónap környékén kezdi termelni, és erre az időre már be kell fejeződnie a záródásnak.
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése segít megóvni a csecsemőt a vashiányos vérszegénységtől.

A vaskiegészítés és vassal dúsított ételek bevezetése elsősorban az első hat hónapban rontja a vasfelszívódás hatékonyságát. Egészséges, időre született, 6-9 hónapos korig kizárólag szoptatott csecsemőkről kimutatták, hogy normális a hemoglobinszintjük, és megfelelő vasraktárakkal rendelkeznek. Egy tanulmányban (Pisacane, 1995) arra jutottak a kutatók, hogy a hét hónapig kizárólag szoptatott csecsemők (akik nem kaptak vaskiegészítést, vagy vassal dúsított gabonaféléket) magasabb hemoglobinszinttel rendelkeznek egyéves korukban, mint azok a kisgyermekek, akik hét hónapos koruk előtt már kaptak szilárd táplálékot. A kutatók nem találtak vérszegénységet egyetlen esetben sem a hét hónapig kizárólag szoptatott csecsemők körében, és arra a következtetésre jutottak, hogy a hét hónapig tartó kizárólagos szoptatás csökkenti a vérszegénység veszélyét.
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése segít abban, hogy megóvjuk a csecsemőt a későbbi elhízástól.

A szilárd ételek korai bevezetése és a gyermekek szervzetének zsírtartalma, valamint a túlsúly között összefüggést találtak. (ld. Pl. Wilson, 1998).
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése segít az anyának fenntartani a tejtermelést.

Tanulmányok megmutatták, hogy egy fiatal csecsemő számára a szilárd étel helyettesíti az anyatejet, nem pedig többletként jelentkezik, azaz a baba összességében nem vesz magához több táplálékot. Minél több szilárd ételt eszik, annál kevesebb tejet szopik, és a kevesebb tejfogyasztás kevesebb tej termelődését okozza. Azok a csecsemők, akik sok szilárd ételt fogyasztanak, vagy túl korán kapnak kiegészítő táplálékokat, hajlamosak a korai elválasztódásra.
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése segít a családtervezésben.

A szoptatás a terhesség megelőzésében sokkal hatékonyabb, ha kizárólag szopik a baba, és minden táplálék- és szopási igényét a mellen elégíti ki.
A szilárd ételek bevezetésének késleltetése könnyebbé teszi a bevezetést.

Azok a csecsemők, akik később kezdenek szilárd ételt fogyasztani, már egyedül tudnak enni, és kisebb a valószínűsége annak, hogy allergiával reagálnak az ételekre.

Egy jó cikket a csecsemőkori hasmenésről találtam babazug oldalon.
A szoptatás portálon pedig egy jó cikk, arról, hogy az anyatej hasmenés elleni hatóanyagot tartalmaz.

A Cincinnati Egészségügyi Központ Gyermekkórházának kutatói azonosították az emberi tejnek azt az alkotórészét, amelyik hatékony védelmet nyújt a csecsemőknek a súlyos hasmenés ellen.

Amint arról az eheti Journal of Pediatrics beszámolt, ez a felfedezés a gyermekek és felnőttek fertőző hasmenése elleni küzdelemben használható, új gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethet, ami világszerte milliók halálát előzheti meg.

Az orvosok régóta ismerik az anyatejben jelen lévő ellenanyagokat, amelyek egyfajta természetes immunitással vértezik fel a babákat a fül fertőzések, a bakteriális meningitis és más betegségek, köztük a fertőzéses eredetű hasmenés ellen.

Úgy tűnik azonban, hogy egy korábban ismeretlen mechanizmus, ami ezért az immunitásért nagyrészt felelős, szintén működik.

A kutatók úgy találták, hogy összetett cukormolekulák - ún. oligoszaharidok - csapdaként működnek, aminek következtében a hasmenést okozó vírusok hozzájuk kötődnek a csecsemő bélfala helyett.

“Ez a felfedezés újabb okot ad arra, hogy a szoptatás fontosságát hangsúlyozzuk” - mondja Ardythe Morrow, a Gyermekkórház kutatója, a tanulmány vezető szerzője. “Ezek a cukrok nem találhatóak meg a kereskedelemben kapható csecsemőtápszerekben vagy a tehéntejben.”

Szoptatásról az anyácska.hu oldalon is olvasnivaló. Egy szoptatástörténet itt.
Kedvencem, mégis az lll.hu oldal marad.
Csecsemőkori hasfájásról egy jó cikk itt.

Látom sikerürlt összegyűjtenek kedvenc infóim egy részét szoptatás, hozzátáplálás témában.

Mindezek ellenére igaz, hogy azok a csecsemők is (általában) éppúgy felnőnek, akiket korán hozzátáplálnak, vagy egyáltalán nem szopnak. Azok is, akiknek három hónaposan töltöttkáposztát adtak.

Az is igaz, hogy a szoptatásnak nem csak most van jó hatása a gyerekre és anyára, hanem később is.

Az is igaz, hogy általában az egészségügyben dolgozók nem ismerik vagy nem alkalmazzák a legújjabb kutatások eredményei alpján ajánlottakat - kivéve ha oltásokról van szó (ahol sokszor nincsennek is megfelelő kutatások). Pl.  kórházban ki volt plakátolva, hogy a csecsemőknek a legjobb az anyatej, de miért fáradjanak oda a gyerekkel az anyához éjjel, inkább adtak neki tejport, miközben az anya melle bedagadt, megcsomósodott a tejtől... Mi is saját bőrünkön tapasztaltuk ennek romboló hatását, és sok óra netes böngésésnek az eredménye, hogy megtanultam és mertem szoptatni, csak szoptatni, miközben mások azzal dicsekedtek, hogy bezzeg az ő gyerekük hat hónaposan töltöttkáposztát evett, s lám, milyen szép legény lett belőle.

És nem utolsó sorban, megint: minden család más és minden gyerek más. Ha nem megy a szoptatás, ha nem kényelmes, kellemes... a családi béke többet ér még talán a szoptatásnál is. Bár mivel mind e kétféle tapasztalatom van és a szoptatásra szavazok, a kizárólagos szoptatásra, a babáért és az anyáért. De lehet másként is látni a dolgokat. De az biztos, hogy ez az egész szoptatásos dolog nem egy újkeletű amerikai divat, hanem így szoptattak az elmúlt századokban, évezredekben, s a hosszantartó és kizárólagos szoptatás gyakran az életbenmaradás feltétele volt. Valahol olvastam, hogy a korai hozzátáplálás, a napi pontos időbeosztás a bébi számára a XX. század elejének új divatja volt, a németek karolták fel, a világháborúk előtti időben, jól megnevelt nemzedékre volt szükség, a szeretet, gyengéd érintes háttérbe szorult, a pontos (időben és mennyiségben) való étkezés, higénia betartása jelentette a gyermek helyes szeretetét (nehogy elkényeztessék), az anyai ösztönöknek nem volt szabad teret engedni, s hogy a gyerek szeretve érzi magát, nem számított. Erről láttam egy videót valahol, de most nem találom.

Ps. Nem akartam senkit sem untatni sem megbánatani.

Szeretnék elmenekülni, elfelejteni... de nem lehet meg nem történtté tenni... nem lehet egyszer így, máskor úgy... minden nap újat kezdeni? Még 77-szer is? Nem. Már nincs semmim. Csak a tartozásom, amivel nem akarok szembenézni. ... Jó lenne újat kezdeni, mindent előről. De az évek nem jönnek vissza...
....ez egyik legdrágább kincsem...  mit tettem vele?

Előkerült

újra valahonnan Eric Carle: A kelekótya kaméleon. Nagyon jó kis történet, nagyon szerettük olvasni, már szinte fejből tudtuk. Aztán egyszer csak már nem láttam, de most újra elővette valahonnan Csenge s kérte,  olvassul el. Eric Carlenak olvastam még egy gyerekkönyvét egy hernyóról, románul, az is tetszett. S láttam még két könyvét, egyet a szinekről, egyet a számokról, azok is tetszettek. S legújabban egy mesét egy egérről és egy elefántról, amit szeretnék elolvani, ha eljutok egy gyerekkönyvesboltba. Mind jó, keménykötésüek, gyerekkézbe valók.

Anitával lassan oda jutok, hogy nem tudom követni mit olvas. Eleinte én is olvatam a könyveket, amiket olvasásra adtunk neki... de már olyan iramban olvas, hogy nem tudok lépést tartani vele... aminek az elolvásáshoz nekem annak idején több év kellett, ő egy év alatt elolvasta, sőt van több könyv, ami már kétszer is kiolvasott. Most épp Narnia krónikáit olvassa újra...

Árnyékország

A film után most újra elolvastam a könyvet, Brian Sibley: Árnyékország, (Harmat, 1994), C. S. Lewis életéről. A filmet kétszer néztem meg, nagyon tetszett. A könyv (megint) sokkal jobban. Sajnos, kötési hibából két lapja hiányzik, épp ahol Joy életéről szól a könyv. És újra elfogott a vágy, hogy C. S. Lewis könyvet olvassak vagy épp újraolvassak párat. De ami érdekelne, az a gyászról írt könyve, lehet valahol megkapom majd.

Ezt épp ma olvastam:

"Ha szerettünk meghal, "ezt úgy fogjuk fel, mintha valami félbeszakadt volna; a tánc a mozdulat közepén megszakadt, a virágot bimbójában levágták - valami megcsonkult, tehát beteljesületlenül maradt...", pedig valójában "mindez egyetemesen és elválaszthatatlanul hozzátartozik a szeretet megtapasztalásához. Éppoly természetesen következik be a házasság után, mint amilyen természetesen következik a házasság az udvarlás után, vagy nyárra az ősz. Szerettünk halála nem a folyamat félbeszakítása, hanem egyik mozzanata; nem a tánc megszakítása, hanem újabb lépése."

Egy idézet az öregségről:

"Gondold, hogy egy magocska vagy, amely türelmesen vár a földben; várja, hogy virágként jelenjen meg a Kertész jótetszése szerint a maga idejében, fönn, a valódi világban, a valóságos ébredésben. Azt hiszem onnan nézve egész földi életünk merő félálomnak fog tűnni. Idelenn az álmok világában élünk. De eljön az idő, amikor majd megszólal a kakas..."

Nagyon szép volt ez a könyv a híres C. S. Lewis (Jack) és Helen Joy Davidman életéről, aki zsidó, ateista majd kommunista és végül keresztyén lett. S mint elvált nő lett Jack felesége egy röpke időre... Szívfájdító szép és igaz történet.

... ha a szeretet

kézzelfoghatóvá válik...
...ez a zsiráf már majdnem egy éve itt van nálunk, de csak ma szántam rá magam (végre!), hogy képeket válogassak és elvigyem őket a fotóshoz, hogy ne szomorkodjon már itt... Balázs kapta a zsiráfot, T-től, és mikor láttam, hogy öt ablakja van, azt mondtam, nem csak balázsos képek lesznek benne, hanem mivel mostmár öten vagyunk, mindegyikünkől egy-egy kép. Persze, ahogy ezeket a sorokat írom, máris tudom, hogy amikor ki fogom cserélni ezeket a képeket (mert kell frissíteni), akkor minden ablakba Balázsos képeket fogok tenni: B és apa, B és anya, B és Anita, B és Csenge és B . De szerintem most így is nagyon szép. A lányokkal közösen döntöttünk, hogy kiről melyik kép kerüljön a zsiráf naykába. Érdekes volt, ahogy a szülős képeket választották.


Ezzel a scrapbook lapppal pedig K fogadott bennünket, mikor most ősszel hazajöttünk a szabadságból.

Magamnak:
-jó helyen lakunk, mert jó szomszédaink vannak
-a szeretet sokféle alakot, formát vesz magára, váratlanul meglep, szívünkbe lopózik a kulcslyukon vagy a küszöb alatt, hogy belülről segítsen ajtót nyitni a másik felé, mert csak így ragyohat be hozzánk a napsugár...

Az élet szép

-akkor is, ha nem szeretem az őszi lehűlést
-akkor is, ha egy szívesen olvasott blogról lemaradtam, mert zárt lett
-akkor is, ha a gyerekek napközbeni alvása nem esik egybe, pedig én is lecsuknám a szemem fél órára
-akkor is, ha három iskolai nap után újra beköltözött hozzánk az orrcsorgás
-akkor is, ha nem olvashatok annyit, amennyit szeretnék
-akkor is, ha nem tudok megfeleni az elvárásaimnak

mert
-gyönyörködhetek ébredező kicsinyeim arcocskájában
-együtt élvezhetem a nyerstászta finom ízét Csengével
-369 nap telt el, mióta találkoztam, megláttam azt a kisfiút, aki ma azt mondja nekem: anya és megtudtam, hogy a kisfiúk is gyönyörű babák, de egészen másak, mint a kislányok és ez így nagyon jól van.
-mert délben együtt ebédelünk
-mert süt a nap
-mert a holnap féleme ellnére ma körülvesz a kegyelem

A hétvége margójára

Nem rég említettem, hogy mostanában nem néztem filmet. Már épp ideje volt egy kis filmezésnek. Péntek este láttam egy szép filmet, ami meghatott és el is gondolkoztatott, C. S. Lewis életéről, a Shadowlands vagy Árnyékország. Néhány évvel ezelőtt olvastam a könyvet is és tetszett, de most a film után szereteném újra elolvasni. Fontolgotam, hogy a filmet is megnézem még egyszer.

Aztán, eljutottunk a könyvesboltba, húsz perccel zárás előtt érkeztünk, és 35 percet időztünk a boltban, sajnos az antikváriumos részben nem volt már időnk nézelődni (lehet ott kellett volna kezdeni), de így sem jöttünk el üres kézzel.

És ami a könyves résznél is sokkal de sokkal szebb: nagyon jól éreztük magunkat a tanyán nagybátyáméknál. Nagyon szeretek náluk lenni. S ez mióta emlékszem rájuk, mindig így volt, akárhol laktak... A gyerekeknek is nagyon tetszett, sokat voltak kint.

A mai nap is szép volt. Délelőtt az istentiszteleten gyerekbemutatás volt. Nagyon szeretem az ilyen alkalmakat. Ezen kívül az Ige üzenete is nekem szólt, s ami ritkán fordul elő, délelőtt és délután is tudtam figyelni elég jól (Balázzsal ez nem semmi, mert nem akar megülni, mindig menne.)

Egyszóval: ajándék volt ez a hétvége. Hogy szebb legyen az élet. S hogy emlékezzek Isten szeretetére, aki nem emlékszik megbocsájtott bűneimre, mert eltörölte azokat (így bocsássak meg én is) és emlékezzek feladatomra: gyermekeimet Jézushoz vinni.

Terv

-csomagolok váltóruhát a gyerekeknek, kaját az útra, könyvet az útra a gyerekeknek, pár játékot az útra...
-reggel korán elindulunk
-mégis bekukkintunk a hódmezővásárhelyi könyvebolt- és antikváriumba (remélem!)
-lazítunk a tanyán
-estére hazajövünk
Csak a gyerekek bírják ki! Mert annyira nem szeretem, ha Balázs sír, majd ordít majd szinte vergődik hátul a gyerekülésben.
Vajon hol is vannak azok az útlevelek?

A napokban újra előkerült Marék Veronika egyik könyve: Coffi, Pocak, Paprika (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008). Inkább kisiskolásoknak való, Csengével még nem olvastuk ki végig, bár többször nekifogtunk, mert úgy-e minden könyv érdekli, de nem értünk a végére. Most is ő vette elő. Érdekes a könyv, nekem tetszik és elsősként Anita együlétében elolvasta. Írott beűkkel van írva. Sok kedves rajz van minden oldalon.

Megkedveltük Marék Veronika könyveit. A Csúnya kislánnyal lopózott be hozzánk észrevétlenül, s aztán jött a többi könyv. A gyerekek kedvence. Bár Balázs most még szívesebben lapozza Bartos Erika (a másik nagy kedvenc) Anna, Peti és Gergő könyveit, de azt hiszem még egy kicsi és megkedveli az elrongyolódott Csúnya kislányt, Boribont, Annipannit, Kippkoppot.
Itt egy kép a könyvből:  

Egy kolleganőm

adta az ötletet, vagy inkább saját tapasztalatát, hogyan segítsek magamon amikor szoptatás alatt a hormonok játszanak velem. Nehéz napokon jó segítség a kálciumbevitel növelése, no persze nem tej által (aminek a hatékonysága vitatott), hanem valami étrendkiegészítő formájában.
Meg is találtam, azt ami nekem tetszik és bevált, egy pezsgőtabletta, tartalmaz kálciumot, magnéziumot, C vitamint, B vitaminokat. Csak egy gondom van vele, ez is aszpartamot tartalmaz. Megint az aspartam! Az utóbbi időben figyeltem a gyerekeknek felírt sziropokat (orvosságokat), azok is mind tartalmaznak aszpartamot. E nélkül már nem lehet!? Tudom vannak cukorbetegek, akiknek nem ajánlott cukorral édesített gyógyszert fogyasztani, de ezért mindenkinek aszpatamot kell adni? Persze tudom, hogy kis adagban nem halálos azonnal. De akkor sem tetszik.

Ha egyszer eljutok

(hamarosan) Magyarországra mit is hoznék onnan? Hát... elmennék abba a könyvesboltba ahol már párszor voltam... antikvár részlegén vettünk már néhány jó könyvet, no meg persze újakat...

Nem szoktunk bevásárlásainkat a határon túl intézni. Tudom, hogy a mák amit a picon a "Kedves néni"-től veszek, Magyarországról van. Azért ha átjutok a határ túloldalára, sót hoznék. Nem mintha itt nem lenne, van, de még milyen! Csak mindet bejódozzák a 2002-ben kiadott 568-as kormányrendelet óta, mely előírja, hogy minden ember és állat számára szánt sót jódozni kell és persze amit az élelmiszeriparban használnak. Most találtam egy oldalt, ahol írja, hogy azért a "plafar" (gyógynövénybolt), a gyógyszertárak és "naturista boltok" árulhatnak jódozatlan sót, de max. fél kiós kiszerelésben. Ez általában tengeri só és drágább, mint a rendes só.
Mindez azért van, hogy nehogy valaki jódhiányban szenvedjen.

A jódhiányról innen:

A jódhiány legfontosabb és leggyakoribb következménye a pajzsmirigy megnagyobbodása. (Ennek oka az, hogy a pajzsmirigy-hormon építõelemének számító jódhiányra a szervezet kompenzatórikusan a pajzsmirigy sejtek számának megnagyobbodásával reagál.) ...  A csökkent jódbevitelnek nem az egyetlen, de a legfontosabb következménye a pajzsmirigy nagyobbodása. ...  

A jódhiány kezdetben a pajzsmirigy egészének nagyobbodását (golyva vagy diffúz strúma) okozza. A késõbbi stádiumban az érintettek egy részénél a pajzsmirigy körülirt területeinek göbösödése jelentkezik. A göbös stádium azért különösen fontos, mert ettõl kezdve kérdéses, hogy hatásos-e bármilyen kezelés. A göbök egy része nem nõ vagy megkisebbedik, más részük azonban általában lassan növekedve mûtéti beavatkozást tesz szükségessé.

Az utóbbi évek eredményei azonban világosan mutatják azt is, hogy a jódhiány káros hatása messze nem csak a pajzsmirigyre korlátozódik. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO, önálló kórképnek tekinti a jódhiány-betegséget. Ennek része a fejlõdésben lévõ gyermekek (elsõsorban a magzati kor, másodsorban a gyerekkor egésze) normális idegrendszeri és testi fejlõdésére gyakorolt károsító hatás, emellett a gyakoribb vetélés és koraszülés említhetõ meg. Ez így elég rettenetesen hangzik, szerencsére a károsító hatás mértéke igen kicsiny.

Prof. dr. Pavel Chirila nem ért egyet azzal, hogy az egész ország lakossága kénytelen jódozott sót fogyasztani, amikor hazánkban viszonylag kevesen szenvedenek pajzsmirigy alulműködésben, a lakosság többi részénél ez normális vagy éppen túlműködik, esetleg épp pajzsmirigyrákban szenved. (2002: húszmillió lakosból 8543-nél jegyeztek fel pajzsmirigy alulműködést) Szerinte a hosszú ideig való jódtúladagolásnak egészségkárosító következményei lehetnek. Négy év alatt, jódozott sót fogyasztva, a pajzsmirigy alulműködésben szenvedők száma nem változott, megduplázódott viszont a pajzsmirigy rákosok és pajzsmirigytúltengésben szenvedők száma. Említést tesz arról is, hogy ma már ismert, hogy nem csak a jód hiánya okoz pajzsmirigy alulműködést.
Más uniós országokban kapható jódozott és nem jódozott só, és a polgároknak lehetőségük van választani, mit akarnak fogyasztani.

Így hát, mivel nem lehet ekerülni, hogy jódozott sót fogyasszunk (bolti kenyér, kifli, néha felvágott, stb.) legalább itthon együnk rendes sót. Már ha lehet. Eddig nem észleltünk magunkon jódhiányos tüneteket.

Sok infó van a neten a témában, még kettőt kiteszek ide.


innen:

A túlzott jódbevitel lehetséges ártalmai
A humán reakciók a túlzott jódbevitelre egyénenként erősen különbözőek lehetnek. Egyesek hátrányos következmények nélkül tolerálnak nagy bevitelt is, míg másoknál, az ajánlott bevitelhez közeli értékek esetén is káros hatások mutatkoznak. A tartós, túlzott jódbevitel a pajzsmirigy működés-zavaraihoz vezethet, hatásaként túlzott jódbevitellel kapcsolatos golyva, autoimmun pajzsmirigy–gyulladás vagy pajzsmirigy rosszindulatú daganata fordulhat elő.


Az irodalmi adatok szerint a jódbevitellel kapcsolatos daganatképződés ritkán, és elsősorban csak a jódhiányos területeken fordul elő, a hiányállapot hirtelen, nagy dózisú jóddal történő kezelése következtében. Azonban a fokozott jódbevitel és a daganatképződés közötti összefüggés - több közlemény eredményeinek értékelése alapján – nem egyértelmű.


innen:  

A jódhiány elégtelen jódbevitel következtében kialakuló állapot. A jód a pajzsmirigy működésére közvetlenül ható elem. A pajzsmirigy pedig nagymértékben befolyásolja a szívműködést, a növekedés ritmusát, az anyagcserét. A múlt század elején amerikai kutatók mutattak rá a jódhiány és a pajzsmirigy megnagyobbodása közötti összefüggésre. E betegség főként azokon a vidékeken fordul elő, ahol az ivóvíz és a talaj jódtartalma alacsony. A probléma a világ számos országát érinti, bolygónk népességének egyharmada jódhiányban szenved. 

A szervezet számára megfelelő mennyiségű jód bevitele elengedhetetlen a pajzsmirigyhormonok termeléséhez, az anyagcsere és a vérkeringés szabályozásához, az idegrendszer működéséhez. A jódhiány okozta klinikai tünetek sokfélék lehetnek: ideges állapot, elhízás, fejfájás, fáradékonyság, verejtékezés, hajhullás, szemek körüli vizenyő kialakulása, hasmenés vagy székrekedés, pikkelyes hámlás a lábszárakon. A jódhiányos felnőttek szellemi és fizikai teljesítőképessége gyengül, csökken a nemző és fogamzó képességük, emelkedik a koleszterinszint, és hajlamosabbakká válnak az érelmeszesedésre. A tartós jódhiány a pajzsmirigy megnagyobbodását eredményezheti, légzési, nyelési nehézségek léphetnek fel, s ha hosszasan fennáll a probléma, számolhatnak a golyva keletkezésével. 

A gyermekek sem kevésbé veszélyeztetettek. Jódhiány esetén pajzsmirigyük megnagyobbodik, lemaradnak a fejlődésben, anyagcsere folyamataik lelassulnak, s emiatt könnyen elhízhatnak. A várandós anyáknak különösen oda kell figyelniük arra, hogy a szervezetükbe megfelelő menynyiségű jód kerüljön. Ha a várandósság ideje alatt jódhiányban szenvednek, születendő gyermekük idegrendszere károsodhat. Ezeknek a nőknek a körében gyakoribb a koraszülés és a vetélés. 

A jód felszívódása függ a szervezet jódtelítettségétől, s ezt az értéket némely növény is befolyásolja. A felszívódást elősegíti a fejes káposzta, a kelkáposzta, a retek és a kelbimbó. Az élelmiszerek közül a tengeri halak húsa, a kagyló és az algák tartalmaznak jódot. A jódozott só fogyasztásával is bekerülhet a szervezetünkbe. Ez utóbbi azonban csak részben alkalmas jódpótlásra, hisz köztudott, hogy a só túlzott fogyasztása elősegíti a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását.

Még annyi, hogy azt olvastam, Magyarország 4/5 része jódhiányos.

reggel

-Lányok, felöltözni, megfésülködni!
Kicsit később:
-Csenge fésülködj meg!
Mire Csenge:
-Balázs, Balázs, gyere fésüljelek meg, olyan borzos vagy!
Kicsit később:
-Anya, anya, szép vagyok? Megfésültem a hajamat.
És:
-Anya, korog a gyomrom az éhségtől.
És:
-A kisvakondot reggeli után megnézhetem?

Mintha lábadoznék

pedig nem vagyok beteg, de fáradtnak érzem magam, a megfázásom elmúlt meg nem is, hol is tartok? Ma délelőtt egyszerűen aludtam Balázzsal, akire ráragadt az én hangulatom-állapotom és egész nap mintha lassítóval mozogtam. Ez nem a legjobb a gyerekeknek, de remélem jönnek még jobb napok. Mosolygok itt, hogy még olvasni sem volt erőm, pedig mindig van egy könnyű olvasmány a párnám mellett szoptatáskor-ra.

A két kicsi viszonylag jól van. Anita még elég sokat köhög, még mindig szedi az antibiotikumot (tíz napot írt elő az orvosnő, igaz öt nap után még nagyon rosszul volt), holnap is itthon marad, aztán csütörtöktől kezdjük mi is az iskolát. HÚ, megint megváltozik minden! Vége a laza napi programnak, délre ebéd kell legyen az asztalon... nem is lesz olyan rossz - remélem.

Azért a múlt héten olvastam egy jó könyvet a böjtről. Jentezen Franklin: A böjt (Immanuel Alapítvány, 2009). Egy blogon olvastam róla. Kíváncsi lettem. Aztán megrendeltem. Olvasmányos könyv. És mindenképpen elgondolkodtató.  Nekem, aki nem sokat éltem a böjttel.  Kamaszként azt mondták, gyomorfekélyem van, bár tudom, hogy a gyomorvérzésem egy  haragos gyerekorvosnő által felírt "gyógykezelés" következménye volt, de utánna  maradtam (vagy valőszínű addig is volt) a túl sok gyomorsavtermeléssel, évente kétszer másfél hónapig  gyógyszereztem magam jó pár évig, míg egy rendes szívorvos a  munkahelyemről már nem akarta felírni a szokott kezelést (csak azért fordultam hozzá, mert  nem akartam elfáradni a családi orvosig a kedvezményes receptért, a doki meg jó orvos és gyakran feljárt  a laborba), mert szerinte ez így nem jó, s elküldött gyomortükrözésre, s akkor kikezeltek a helicobaceter pyloriból (akkor még nem ismerték a  fertőzés vérből való kimutatását) s azóta nem volt gondom a gyomrommal. De böjtölni... ritkán ... Pedig  tényleg éltünk át csodát,  amikor a gyülekezetből többen imádkoztunk és böjtöltünk... de mintha elég  rég volt... Épp ideje újra és alaposabban elgondolkozni a témán és gyakorolni is. Kezdem azt hinni, hogy nélkülözhetetlen -nem is tudom, hogy írjam- lehetőség, eszköz, fegyver?  Mikor, kinek, mi.

Kellett egy kis idő

míg rájöttem ma estefelé, hogy miért is van 'elmennék világgá' érzésem. Az elmúlt napokban túl keveset aludtam, túl fáradt voltam. Azért az jó volt a ma nem kellett ebédet főznöm, maradt tegnapról elég. És tegnap a lányok is segítettek:
Csenge paszulyt pucolt velem, Anita pedig megtöltötte a paprikákat. És így sokkal finomabb is volt az ebéd.
Az elmúlt két nap kiolvastam egy könyvet (azért nem aludtam eleget), ami 'átutazóban" van nálunk, Nicholas Sparks: Mindig van holnap. Nagyon jó volt kikapcsolódásnak. Már elég rég volt, hogy filmet néztem vagy regényt olvastam. Néha kell ez is. Csak jó lenne tudni letenni a könyvet.
Holnap vasárnap. Ajánlom a Márta bejegyzését.

A napokban olvastam,

hogy Isten szeretetét nem lehet kiérdemelni. Nem lehetek elég jó ahhoz, hogy szeressen, de nem tehetek olyan rosszat, ami miatt már nem szeretne. Mert nem azért szeret ami bennem van. Azért szeret aki Ő, mert így döntött. Mi is a kegyelem, ami nélkül nem élhetek?
Ma újra éreztem, hogy engem nagyon szeret Atyám, mindannak ellenére, hogy...
Találtam a piacon a "Kedves Néni"-nél (Csenge nevezte el így azt akitől vásárolni szoktam) 1 kg finom kerti fügét.
És persze, hogy megvettem s a javát már eszegetjük is. Van a közelben egy fügefa az egyik tömbház sarkában, kerestem is rajta fügét tegnapelőtt, de mindig leszedi más, nem volt rajta csak éretlen. S nálunk a piacon nem szoktak friss fügét árulni. Pedig az sokkal-sokkal finomabb mint a szárított. Ez az 1 kg nekem volt odakészítve. :)

Az utóbbi időben

egyre gyakrabban 'kifutok az időből'. Hiába az elmélet, a jó tervek, elképzelések. A valóság egészen más.
Úgy érzem mindig kimarad legalább egy gyerek az időmből, figyelmemből, ... Van is nyafogás, veszekedés, sírás.
Balázs tesz felénk 2-3 lépést egyedül nagy mosolyogva, amúgy jól megy ha csak egyik kezével fogja a miénket. Áll fel, de néha csak a terítőbe fogódzik, aminek leülés vagy hátraesés a következménye. Ha leteszem valahova a lakásban, pillanatokon belül elmászik másfelé, sose tudom mit talál, mihez nyúl, ezért amikor ébren van állandóan mellette kell lenni, mert mindig menne.
Arról szó sem lehet, hogy 5 percet megüljön az etetőszékben míg megpuculom a zöldséget a levesnek. Ezért az ebéd eltolódik, eszünk délben gyümölcsöt (banánt szőlőt, ami épp van), mire Csenge azt mondja: Anya, szeretnék néha enni ebédet. Ezt azt jelenti: most szeretnék főtt ételt ebédelni. Így előkerül a maradék, ami csoda folytán mind a négyőnknek elég. De mert reggel említettem, hogy meg akarom főzni a zöldpaszulyt levesnek, este vacsoraidőben megkérdezni: még mindig nem főtt meg a paszuly? Hát persze hogy nem, ha az ebéd gondját letudtam, s alig találok időt feltöltődni (Istenem adj erőt!) mert egyik elmászik, a másik mézeskenyeret kér, a harmadik nem tudom mit mond...
Ezért hát nagyon jó volt a Márta mai bejegyzése nekem. Örülök a szétszórt puzzlenek, felszedem a földről a virágmintást bluzikát, ha szólítanak, mosollyal válaszolok: itt vagyok neked, sokadjára felveszem a ledobott ezt-azt, elismételem háromszor ugyanazt, simogatok, puszit adok, s közben azon gondolkozom, hogyan hozhatnám helyre amit elrontottam...
Megyek terítek és talán még főzök is valamit holnapra, mert van aki néha szeretne ebédelni.
(fotó: panoramio.com -Temesvári virágóra)

egy dal mára

ISTENEM, NEM ÉRTEM

Istenem, nem értem, hogyan létezhettem nélküled,
nem ismerve a kegyelmed és féltő szereteted.
De Te gyermekeddé fogadtál, új életet ajándékoztál,
s nem kínoz már a félelem, mert mindig itt vagy velem.
Áldom nagy kegyelmed,
Téged ünnepellek,
Téged és senki mást, amíg csak élek.
Áldom nagy kegyelmed,
Téged ünnepellek,
Téged és senki mást, amíg csak élek.

Útiképek

Arad. Ez itt egy katólikus templom, voltam benne párszor, mikor ifitalálkozó volt Aradon. Olyan érdekesen van 'elrejtve ' az épületben, ott középen van a bejárata.
Ez is Arad, egy ortodox templom.

Ez pedig a szalontai Csonka-torony. Ezt egyszer szeretném belülről is  megnézni,  úgy  tudom Arany János múzeum van benne.

Hazajöttünk

és ezzel vége úgy nagyjából az idei szabadságozásnak. Nagyon jól telt Ipon, kivéve hogy mire hazajöttünk a gyerekek és én jól megfáztunk (magamról elmondhatom , hogy vagy 4 éve nem voltam ilyen rosszul), de lábadozunk...
Kilátás tata kertjéből: Olyan pihentető volt kiülni a kertbe, beszélgetni, közben őszibarackot és szőlőt enni, a lányok is élvezték.
Mindenütt szerettel fogadtak. Jártunk Somlyón és Lecsméren is. A gyerekek találkoztak két eddig nem látott unokatastvérrel is, Saloméval és Petivel.
Egy konyhasarok Lecsméren:Ugyancsak Lécsméren láttuk ezt is:Ez a kőolajkitermelő kút már nem működik, mert elfogyott a kőolaj, de arra sok helyütt lehet működő kutat is látni.
Eddig csak hallottam a parlagfűről, most láttam is Lecsméren. Azt mondják két evvel ezelőtt még ismeretlen volt arra.
Láttunk szép kutyát is.Házigazdánk fekete kiskutyáját Glazurnak nevezték el :D. Feriéknél láttam vagy öt kutyát, de azt mondják tíz van. A lányok félnek a kutyáktól, Balázs viszont nem, csak amikor megugatta az egyik, akkor ijedt meg, de elmúlt neki.
Somlyón van egy holokauszt emlékmúzeum, oda is elmentünk, de a lányok nélkül. Szomorú, hogy ilyenre is emlékezni kell.

Aztán ahogy elérkezett a szombat, szedtük a sátorfánkat és hazaindultunk, minenféle jóval megpakolva. Csengét kérdezték, hogy mikor jön még Ippra? Jövő héten - válaszolta határozottan. Jó lenne jövő évben újra eljutni Szilágyságban élő rokonainkhoz. Nagy élmény nekünk városiaknak falura menni. Addig is marad nekünk a szép emlék és a városi park, ahová kimehetünk, hogy kibírjuk a zajt, szennyezett levegőt s a nem tudom milyen felfújt, ízetlen gyümölcsöt.