A hétvége margójára

Nem rég említettem, hogy mostanában nem néztem filmet. Már épp ideje volt egy kis filmezésnek. Péntek este láttam egy szép filmet, ami meghatott és el is gondolkoztatott, C. S. Lewis életéről, a Shadowlands vagy Árnyékország. Néhány évvel ezelőtt olvastam a könyvet is és tetszett, de most a film után szereteném újra elolvasni. Fontolgotam, hogy a filmet is megnézem még egyszer.

Aztán, eljutottunk a könyvesboltba, húsz perccel zárás előtt érkeztünk, és 35 percet időztünk a boltban, sajnos az antikváriumos részben nem volt már időnk nézelődni (lehet ott kellett volna kezdeni), de így sem jöttünk el üres kézzel.

És ami a könyves résznél is sokkal de sokkal szebb: nagyon jól éreztük magunkat a tanyán nagybátyáméknál. Nagyon szeretek náluk lenni. S ez mióta emlékszem rájuk, mindig így volt, akárhol laktak... A gyerekeknek is nagyon tetszett, sokat voltak kint.

A mai nap is szép volt. Délelőtt az istentiszteleten gyerekbemutatás volt. Nagyon szeretem az ilyen alkalmakat. Ezen kívül az Ige üzenete is nekem szólt, s ami ritkán fordul elő, délelőtt és délután is tudtam figyelni elég jól (Balázzsal ez nem semmi, mert nem akar megülni, mindig menne.)

Egyszóval: ajándék volt ez a hétvége. Hogy szebb legyen az élet. S hogy emlékezzek Isten szeretetére, aki nem emlékszik megbocsájtott bűneimre, mert eltörölte azokat (így bocsássak meg én is) és emlékezzek feladatomra: gyermekeimet Jézushoz vinni.