az influenzán. Nagyon nehezen találjuk a végét s még nem vagyok meggyőződve arról, hogy a gyerekek egyike tényleg túl van rajta. Nem emlékszem, hogy valaha ennyrie megvislet volna bennünket az influenza, igaz ettől eltekintve egész télen nem voltunk betegek. Város szinten is sok volt a beteg, a gyerekkórházba nem volt elég a személyzet a sűrgőségek ellátására. Nálunk 6 személyből 3 szedett antibiotikumot, persze csak a szövődmények jelentkezésekor, mert mindenki kapott esélyt megküzdeni a betegéggel. Volt fülgyulladás, hörghurut, tüdőgyulladás. Magam lábon gyógyultam, de háromszor visszaestem s volt hogy este nyolckor leoltottam a házban a villanyokat, mert egyszerűen nem volt erőm tovább fent lenni. Végre jobban vagyok és életerőm is visszatért valamennyire. A gyerekeknek is nehéz volt betegen két beteg felnőttel :). Most újra tél van, de reméljük, jövő héttől valóban itt lesz a tavasz, amit már nem csak az ablakból csodálunk majd. Annyi ilyenkor a látnivaló: katicabogarak, bodobácsok, rügyek, virágok, füvek... Aztán itt a húsvét... sok az elmaradt munka itthon, kicsit takarítani kell, rendet rakni, felfrissülni. És aztán tanulni. Sokat kint lenni.
Olyan könnyen tervezünk. S olyan könnyen szertefoszlanak álmaink, vágyaink. Olyan törékeny az életünk...
Rendíthetetlen szikla Isten.
