Újra havazik,

már második napja, szinte szünet nélkül. Sok a friss hó. A gyerekek örülnek. Viszont újra nehéz a közlekedés, utakon, járdákon nehezen megy a takarítás, s pár óra múlva már nyoma sincs a takarításnak.
Tél elején vártam a havat. Most már lassan a tavaszt várom, és örülök, hogy érezhetően hosszabbak a nappalok, mint decemberben.

Ma mézeskalácsot sütöttünk a gyerkekkel. Nekik ez játék, öröm. Készült egy-egy angyalka, fenyő és csillag, épp csak mutatóba, leginkább a virág, pillangó és szív formákat használták, mert már elmúlt a karácsony.
Miután gyerkek két hétig azt énekelték, hogy "Sándor napján megszakad a tél...", mostanában újra karácsonyi énekeket énekelnek, gondolom a hó, a hideg miatt.

Láttam pár felvételt olyan helyekről az országban, ahol a hó a háztetőkig ér... Nem is tudom lehet-e árvíz mentes olvadás ennyi hó után...

Ez a hét a házasság hete. Házasság, ami Isten 'találmánya' az ember számára. Gondoltam már arra, hogy csak Isten gondolhatott arra, hogy életreszólóan egymás mellé, szövetségbe helyezzen egy férfit és egy nőt. Merész elgondolás... lehetőség, ajándék, megismerni önmagunkat és Istent s lehetőség tapasztalatot szerezni arról, mi a szeretet.

Tél van

Végre! Vártuk. De épp ilyennek nem gondoltam volna. Már több mint egy hete csak minusz fok. Rengeteg hó, ami nem olvad. Nehéz közlekedni a városban a hó és a hideg miatt. Legalább nem mondhatjuk majd, ha jön a tavasz, hogy nem volt telünk. Eddig nem is hittem, hogy minusz tíz foknál is hullhat hó. De most már láttam. A gyerekek sokat havazódtak, volt lehetőségük szánkózni is egy keveset. Amennyiben lehet nem megyünk sehová, csak a közleben mozgunk, jó, hogy van itt a közleben élelmiszerbolt míg el men múlik ez a nagy hó és hideg. Hálásak vagyunk, hogy van mit együnk, mibe öltözzünk, ha kimengyünk a kinti hidegbe, s hogy itt bent azért jó meleg van.
Olvasunk, tanulunk, játszunk, madarakat etetünk...  S közben várjuk a tavaszt.