Szombaton néhány röpke órát Hunyadon töltöttünk. Gyerekkorom óta a legszebb emlékek ide kötnek. No, nem a szépséges hunyadi várhoz, bár oda is, inkább nagyszüleimhez, a gyerekkoromban itt lakó rokonokhoz. Aztán a kör kibővült. Itt lakott a fiú, aki feleségül vett. Így hát anyósomék is itt laknak.
Az én családom, rokonaim az évek folyamán elköltöztek a városból. Mindenki máshol találta meg a boldogulását, megélhetését. Már csak 93 éves nagymamám lakik a városban.
Általában, ha Hunyadon járunk, meglátogatjuk. Most is bementünk hozzá, találkozni vele. Mindig nagyon örül, ha láthat bennünket élőben is, nem csak képernyőn. Én is nagyon örülök neki, hogy beszélhetünk, hogy van nekünk.
Aztán családi találkozóra mentünk, ünnepelni. Anyósomék aranymenyegzője alkalmából ültünk asztal köré. Nagyon jó volt újra találkozni, kicsit együtt lenni. S mit nem gondoltam volna, elfértünk a kis lakásban is, mind. Egyetlen kellemetlen dolog volt: az idő múlásának könyörtelensége. Közeledett az este, haza kellett indulni. De őrizzük a beszélgetések, nevetések, öröm emlékét.
Jó volt én is nagyon örültem, hogy mindenkinek sikerült eljönni :)
VálaszTörlés