Szentírás

Egyszer régen olvastam egy történetet, arról, hogy egy kisgyereknek adtak egy piszkos kosarat és elküldték, hogy hozzon vele vizet a folyóból. A kisgyerek próbálkozott, de mire visszaért, a kosárból minduntalan kifolyt a víz. Több próbálkozás után megbízójához fordult azzal, hogy ezt a feladatot nem lehet teljesíteni és megkérdezte miért kellett ezt tennie. A válasz az volt, hogy bár a kosárban nem tudott vizet hozni, de közben a kosár tiszta lett, ez volt a cél.

Közeledik az év vége és egy új évnek a kezdete. Tervezünk és döntéseket hozunk. Nekem sok év kezdetéhez kapcsolódik az a döntés, hogy egy év alatt újra elolvasom a Bibliát.

Először kiskamaszként hoztam meg ezt a döntést egy szilveszter éjjel. Akkor nem szerepelt a döntésben az 1 év, csak az, hogy el akarom olvasni magamnak elejétől a végéig ezt a könyvet. Nem tudom, mennyi időbe telt kiolvasni. Ma is emlékszem, ahogy a nyári vakációban a kisszéken kuporgok falun mamám háza teraszán és saját Bibliámat olvasom. Azokban a múlt századi régi időkben nem lehetett a könyvesboltokban Bibliát vásárolni. Életüket kockáztatva csempészték be az országba a Bibliákat. Volt olyan szállítmány, amelyet elkoboztak és wc-papírt készítettek belőle. Nagyon örültem, hogy van saját Bibliám.

Emlékszem, volt, hogy nehezen ment az olvasás. Voltak olyan részek amelyeket kissé unalmasnak találtam, pl. a nemzetségtáblázatokat, egyes hosszabb próféciákat, amelyeket nem értettem. De sok mindent megértettem. A történetek és még a próféciák is képet adtak Istenről. Azzal a gondolattal érkeztem a könyv végére, hogy ezt újra el kell olvasnom. 

Azóta sok év kezdetéhez hozzátartozik a döntés, hogy elolvasom, 1 év alatt a Bibliát. Azt mondják napi 20 perc, vagy napi 3-4 fejezet elolvasása kell ahhoz, hogy 1 év alatt ki lehessen olvasni a Bibliát. Az én történetemhez hozzátartozik az is, hogy több olyan év vége is volt, amikorra nem sikerült teljesítenem a magam elé tűzött célt. Volt hogy másfél, két év lett, mire egyszer átolvastam az egész könyvet. Voltak napok, amikor nem olvastam vagy csak épp pár sort olvastam vagy egy már régebben memorizált részt mondtam fel magamnak. Többszöri elolvasás után mondhatom, hogy mindent megjegyeztem? Nem. Ismerem most már a Bibliát? Ó, nem. De remélem, hatással van a gondolkozásomra. Hasonlíthatom a fejem a kosárhoz. A Biblia szavai, mint a víz a piszkos kosarat, tisztítják a gondolataim, s remélem segítenek jó felé változni. Úgy gondolom, hogy amit olvasunk, amit nézünk, amin gondolkozunk mind hatással van ránk, formál.

Ma nagyon sok lehetőségünk van a Szentírás olvasására. Szeretem a könyvesboltokban nézegetni a szebbnél szebb kötésű Bibliákat. Olvashatjuk könyvben, telefonon, applikációban vagy csak hallgathatjuk vasalás, takarítás vagy vezetés közben. Olvashatjuk elejétől a végéig vagy kronologikus sorrendben (nekem ez nagyon tetszett). Találhatunk különböző szempontok alapján készített terveket, féléves (nem mernék belefogni), éves, másfél vagy két-hároméves terveket. Készíthetünk tervet saját magunknak. Választhatunk különböző fordítások közül és olvashatjuk különböző nyelveken, akár gyakorlásként.

Jó, ha van egy okunk és egy célunk, ami segít kitartani az olvasásban. Miért olvassuk a Bibliát? Mert -nekem is ezt mondták: ez Isten írott üzenete az emberekhez. Vannak akiket ez nem érdekel, nem hiszik el. Én mindig kíváncsi voltam a nekem címzett levelekre, no nem a formanyomtatványokra, hanem a személyesen nekem szólókra, melyeket sok szeretettel, fáradságot nem kímélve írt nekem valaki. Úgy tekintek a Bibliára, mint Isten levelére. Újra és újra kíváncsi leszek, miről is szól. Szeretem, ahogy a rég leírt szavak mondanivalója  helyet kap gondolataimban, életemben. Máshogy látom e könyv hatására a világot, magamat, az életet.

A kitartó, folytonos olvasás nem mindig hoz számomra eget rengető felfedezést. Sokszor arra jövök rá, hogy lehettem volna bölcsebb is és főleg kedvesebb. Ami lenyűgöz, az Isten szeretete, mindenek ellenére. Úgy tanultam, hogy néhány egyszerű kérdés segít a szöveg jobb megértésében. Ilyenek a: Mit mond a szöveg Istenről? Mit mond az emberről? Kiről van szó? Hol történik? Mikor? Kivel? Miért? Hogyan? Mit tanulhatok belőle? Mit kell nekem tennem? Szeretek ceruzával (sőt színes cerúzával), jegyzetfüzettel olvasni, mert, hamar kihullik a fejemből az, amit megértettem. Ezért is szeretem újra és újra elolvasni ezt a könyvet.

Ha új év, legyen új olvasási kedv és terv (vagy a régi terv új lendülettel való folytatása).  Legyen időnk megállni, olvasni, gondolkozni, jót tenni. Az időnk egyre gyorsabban fogy, mint homokszemek, lepereg s olyan kevés az, amit megtarthatunk és magunkkal vihetünk.

Elmúlt az ünnep.

Az ég szürke és esik az eső. Mindenki itthon pihen. Én is. Maradt elég maradék, ma nem kell főznöm. Szabad csak ülni és nézni a fenyőn pislákoló apró égők meleg fényét. Van idő olvasni, gondolkozni, csak lenni. Ajándék ez is. Szeretteim kedvessége újból meglepett. S míg én kellett volna ajándékot adjak, a legnagyobb Ajándékozó kincseivel mehetek tovább az ünnep után:

-Ne félj, mert meghallgattatott a te könyörgésed (Lk.1,13),

-Ne félj, mert kegyelmet találtál Isten előtt (Lk.1,30),

-Mert az Istennél semmi sem lehetetlen (Lk.1,37),

-Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki (Lk.1,45),

-és végül: ünnep után is: Immánuel, velünk az Isten. 

December 21

számomra az év egyik kedvenc napja. Ma a legrövidebb a nappal. Miért vártam ezt a napot? Mert mától minden nap egy lehetnyit több lesz a fény. Hetekig, hónapokig tartó örömöt hoz ez a nap számomra.

Valaki nemrég azt mondta, hogy számára az advent az év egyik legszebb ünnepe a pünkösd mellett. Nem is tudom... Azt hiszem, nekem is többet jelent, mint a karácsony. Lassan lejár az idei advent. Minden évvel szebb lesz, többet jelent. És nincs vége... Akkor lesz vége, amikor valóra válik a reményem, a hitem. Addig várok...

... s míg várok, bízom Istenben, hogy nem csak megváltott, de megtart kegyelmében. Ha elcsüggedek, ha nem értem ami velem, körülöttem történik kedvenc könyvemből kapok erőt, reményt. Ez a Biblia. Olyan számomra, mint sötétben az útat mutató fény. Az egyetlen könyv, mely megunhatatlan. Újra és újra olvasom.

A Biblia olvasása az egyik lehetőség találkozni Istennel, megtudni mi végre is vagyunk a világon, ki és mi az, amire várunk karácsony után is.

Olyan sötétek

 a reggelek, hogy kell a gyertyák fénye. És olyan hamar sötét lesz délután, hogy kell a remény, hogy egyszer, újra meleg lesz és fény és ragyogás.

Nehezen viselem, ha napokig nincs napsütés. Ilyenkor az olvasás feledteti velem a szürkeséget. A jó hallgatnivaló míg kötőtűvel vagy horgolótűvel játszom a színes fonallal feledteti a napsütés hiányát. Gyenge próbálkozás a D-vitamin napi szedése, mert nem hoz meleg ragyogást. De remélem segít immunrendszerünknek helytállni.

Nem csak a karácsony közeledik, hanem az év vége is. Fontos megálló. Lehetőség újra számba venni céljainkat, veszteségeinket, új célokat kitűzni, terveket készíteni, hogy ne a véletlen változtasson, hanem felelősen részt vegyünk jövőnk alakításában. Ha sok minket érő eseményre nincs is hatásunk, dolgozhatunk azon, hogy hogyan viszonyuljunk ahhoz, ami ér bennünket. Jó ha tudjuk mik a céljaink és az elveink.

Az elmúlt években nagyon szívemhez nőtt a Bullet Journal módszer. Ez az első év, hogy füzetemet januárban kezdtem. Még van benne néhány üres oldal a következő két hétre. Aztán új füzetet kezdek. Általában 11-13 hónapig használtam egy füzetet, kivéve az elsőt, ami egy 48 oldalas matekfüzet volt.

Néhány hete lehetőségem volt magyarországi könyvesboltban és papírárú boltban járni. Megnézegettem a szép határidőnaplókat. Egyik szebb volt, mint a másik! A gyönyörű borítók csábítottak. De az előre elkészített oldalak, melyek határt szabnak napoknak, hónapoknak, terveknek, jegyzeteknek nem engedték, hogy annyira megkívánjam őket, hogy kosaramba tegyem bármelyiküket is. Tudom, van akinek erre van szüksége, pl. a fogorvosnőnk is egy határidőnaplóba írja, kit mikor fogad. De az én életmódom, napirendem vezetéséhez, követéséhez sokkal jobb a szabadon szerkesztett bujo módszer, amibe minden belefér.

Így hát lassan készülök az új füzet első néhány állandó oldalának előkészítésére. Nagyon tetszik most a füzet borítójának színe. Továbbra is maradok az egyszerű, gyors naplózásnál. Amikor kedvem tartja színezek, díszítek.

Sok szép bujo oldalt találhatunk a neten, amitől úgy érzik egyesek, hogy nehéz olyan szépen írni, rajzolni, színezni.

Megmutatok én is néhány oldalt. Általában nem használok vonalzót, színeket igen. De egyszerűen vezetem a naplóm. Néha nem is írok semmit egy-egy nap, máskor akár másfél oldalt is, ahogy az élet hozza.

Amikor megkaptam a tanév elején a gyerekek órarendjét, a következő üres oldalra beírtam, és bevezettem elől a tartalomjegyzékbe, aztán folytattam tovább a naplózást. Mivel nincs hetekre, hónapokra előre megrajzolva, bármikor beszúrhatok tematikus oldalakat amikor erre szükségem van. Látszik az is, egyik naphoz hosszabb, másikhoz kevesebb hely kellett. Nagyon szeretem ezt  nagy szabadságot.

 Persze, van színesebb oldal is:

Ha elutazunk, szoktam beragasztani jegyeket, képeket, kis térképeket, belépőjegyeket, legyenek emlékül. Pár év múlva jó lesz visszaemlékezni. 

Ritkán használok heti tervezőt, általában elég a havi és a napi tervező. Persze vannak zsúfoltabb hetek, amikor a heti tervezővel átláthatóbb a hetem.

Szeretem a havi tervezőket, amiket hónap végére teleírok, rajzolok. Visszanézve, sok minden eszembe jut arról a hónapról. Hónap elején előre írok bele, de szoktam nap végén is jegyezni. Próbáltam már Carroll Ryder egyszerű havi tervezőjét, de nekem jobban tetszik ez a térbeli tervzés, bizonyos dolgok hetente vagy kéthetente ismétlődnek, így jobban átlátom.

A decemberi havi tervezőm most kicsit díszesebb lett, így nézett ki a hónap elején:

Általában minden hónap elején még van négy oldal. A menü - van, hogy előre tervezek, van, hogy csak aznap írom be, amit főzni akarok, amit ettünk. Így látom, hogy már két hete nem ettünk pl. paradicsomlevest, akkor azt jöhet újra. Ha pedig  valamit gyakrabban főztem az elmúlt hetekben, akkor igyekszem variálni. Aztán van a hála-oldal, igyekszem minden nap feljegyezni valamit, ami szép volt, ami örömöt adott.

Aztán még van egy oldal, amely segít a céljaim elérésében illetve láthatom, mivel hogy haladok. Van, ami minden hónapban állandó, van amit csak 1-3 hónapig gyakorlok. 

Találjátok meg magatoknak a szíveteknek kedves füzetet vagy alkossátok meg.

Éljetek úgy, hogy elégedetten, hálával emlékezhessetek vissza arra, ami elmúlt. Amikor pedig nehéz, gondoljatok arra, hogy ez nem a cél, hanem csak az út egy része. Soha ne adjátok fel! Amikor elrontom a dolgokat, csalódom magamban, eszembe jut, hogy Isten ismer és mégis szeret. Még meg sem születtem, már akkor is szeretett. Neki nem okozhatok csalódást, mert tökéletesen ismer. Szeretete éltet és segít változni, tovább menni.

Végül, úgy gondolom, hogy a  csendes hosszú, sötét téli estéknek is megvan a maguk szépsége. Idő ez tervezésre, tanulásra, alkotásra bent (bezzeg nyáron volt,  hogy este tízkor locsoltam...), olvasásra, ünnepre hangolódni. Itt nálunk készülnek valami titkos ajándékok...

Tanulni kell a szeretetet

 

Sötét, borús napok járnak felénk. A gyerekek havat várnak, de csak eső és sár van. Hallottam, láttam: másoknál már hullt a hó. Itt egy hete még ragyogó napsütésben sétáltunk. Virágzott a rózsa a kerítés mellett, mintha nem is december lenne. 

Míg gyermekeink kicsik voltak, csak kapták az ajándékokat karácsonykor. Csodálkoztak és örültek. Mi pedig az ő örömüknek örültünk és újra kicsit gyerekek lettünk. Aztán, egyik évben azt mondtam, hogy nem lesz nagy ajándékozás, hisz nem mi vagyunk az ünnepeltek. Egymásnak készítünk ajándékot, illetve ha valaki venni akar, csak nagyon keveset költhet. Egyeseknek ez először nagyon rosszul esett. Talán az elmaradó ajándékokra gondoltak. De végül nagyon jó lett. (Akkor kaptam a vécépapír gurigából készült nagyon szép ceruzatartót, amit most is használok.) A másnak örömöt szerező öröm megtapasztalása is ajándék. Azóta a változás lassú csodáját láthatom, mert  kérték, hogy legyen újra úgy, mint akkor, amikor mindenki adott ajándékot... és látom, hogy keresik, minek is örülne a másik. Nincs is nagyobb örömöm, mint amikor látom, hogy gyermekeim szeretik egymást.

Advent

Ebben az évben is meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Várunk egy ígéret beteljesedésére. A Szentírásban egyik helyen Pál apostol így ír erről: Ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,  azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!

Nem kisbabát, hanem királyt várok... és közben végzem a napi teendőimet. Például ebédet főzök, segítek a tanulásban, magam is tanulok, ráveszem magam egy-egy régóta halogatott házimunka elvégzésére, arcom a nap felé fordítom, félelmeimet imává alakítom, kétségbeesve reménykedek. Örülök a délutáni közös sétáknak. Hálát adok a finom barna kenyérért, az alma zamatáért, a hozzám bújó gyermekarcért, az ölelő karokért, az életért.

Olvasni jó!

Szeptember a sulikezdés és egyben a kötöttebb programhoz való visszatérés ideje. Kicsit kevesebb idő jutott olvasásra. De igyekeztem az elmúlt két hónapban, hogy minden nap legalább egy kis időm legyen olvasni. Nehezebb volt  komoly, gondolkodást igénylő könyveken átrágnom  magam, mert sokszor már fáradt voltam vagy mert egyszerre csak kevés időt tudtam olvasásra szánni. Ezért inkább pihentető könyveket olvastam.

Ahogy szoktam, most is  három könyvet említek meg az elmúlt két hónap olvasmányai közül. Nem ajánlók ezek, hisz tudom, ami nekem most érdekes volt az másnak rém unalmas. De lehet, hogy valaki olvasva egy könyvről kedvet kap hozzá vagy épp rájön, hogy erre nincs ideje, nem érdekli. Ez utóbbi is szerintem nagyon jó dolog. 

Daniel Tammet: Kék napon születtem. Azért voltam kíváncsi erre a könyvre, mert azt olvastam róla, hogy egy autista fiatalember írta. Pár éve már olvastam egy fiatal lány könyvét, akit felnőttként diagnoztizáltak asperger szindrómával. Ez az autizmus talán könnyebb változata, az ilyen emberek nem szorulnak állandó segítségre mindennapi dolgaik intézésében. Azt hiszem most már nincs is olyan, hogy asperger szindróma, ez is hozzátartozik az autizmus spektrumzavarhoz.

Kíváncsi voltam, milyen a világ más szemszögből nézve. Ezt megadta a könyv. Persze tudom, nem minden Asperger szindrómás így látja, tapasztalja meg a világot. Amúgy őt is felnőttként diagnosztizálták Asperger- és a savant-szindrómával. Számára a szineztézia miatt a számok színekben, formákban, textúrákban jelennek meg. Innen a cím is: születésnapja dátuma, ami szerdára esett számára kék, ahogy a szerdák is általában. Elképzelni se tudom. El tudja mondani a pi számjegyetet, öt órán át sorolva. Több idegen nyelvet megtanult, számára ez nem volt nehéz. Ezen a sok érdekességen túl érdekelt az, hogy hogyan élt. És erről is bőven ír. Sokat mesél milyen volt gyerekként, hogyan érzékelte a környezetét, hogyan éltek a családjával, milyen volt a suliban. Számomra ez is nagyon érdekes volt. Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet. 

Dr. Hormosz Shariat: A nagy iráni ébredés. Már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel. A borítója alapján azt hittem, hogy egy iráni hölgy keresztyénné válásáról lesz szó, mert a borítón egy hölgy van. Persze fogalmam se volt, mi alapján választanak a kiadók borítót egy könyvnek. De a napokban hallgattam egy beszélgetést egy írónővel, aki beszélt arról is, hogyan választ a kiadója borítókat a könyveinek -így már értem, miért ér néha csalódás a borító miatt, amikor a tartalommal találkozom.

Bár néha nehezen olvastam, mégis összességében érdekesnek találtam. Az író elmeséli az életét és hogy hogyan lett keresztyénné. Nem tudtam, hogy sok iráni kresztyén van. Amerikában vannak irániakból álló keresztyén gyülekezetek és Iránban is vannak keresztyének. A könyv állítja, hogy a vezetőktől eltekintve, a népnek elege van az iszlámból, szeretik Amerikát és a zsidókat. A könyv egyik célja, hogy felhívja a figyelmet a Iránról szóló bibliai próféciákra, amelyek még beteljesedésre várnak. Ez teszi izgalmassá a könyvet. Irán régen Perzsia volt, más helyen a Bibliában Elámként van megemlítve. Mivel az író iráni, nyilván fontosak számára a népére vonatkozó még beteljesületlen próféciák. Érdekes volt olvasni ezekről. 

Polcz Alaine: Leányregény.

Évek óta nem olvastam Polcz Alaine könyvet. Azt hiszem hiányzott, mert a könyvesbolt rengeteg könyve közül épp ezt választottam. Azt hiszem ideje van annak ahogy a könyvek megtalálnak bennünket és mi őket. Ez is egy ilyen találkozás volt. Pihentető olvasmány. Polcz Alain 1980 körül lement a román tengerpartra. Erről mesél egy kicsit ebben a  vékony kis kötetben. Nincs benne semmi különös és mégis érdekes. Felidézi a letűnt időket. Az emberek akkor is szerettek, csalódtak, féltek, küzdöttek, kijátszották a rendszert ahol lehetet. Az élet akkor sem volt könnyű és jó döntéseket hozni se tudott mindenki.

Olyan szép volt az ősz,

hogy nem jutott időm ide is írni. Ezernyi szépség vett körül. Jó volt ott lenni, ahol a napsütésben az apró sárga leveleket felkapta és szórta a szél, mint ünnepi konfettit. Öröm volt látni a színek kavalkádját, amit fotó nem tud visszaadni. Próbáltam pórusaimba zárni az őszi nap melegének emlékét. Lehajoltam a koppanva lábamhoz hullt dióért. Hallgattam a talpunk alatt összetört száraz levelek zenéjét. Mélyen belélegeztem a szomszédtól kapott birskörte illatát. Körülvesz és betölt az ősz. Hogy lehet az elmúlás, az elengedés ilyen gyönyörű?!

A megrövidült nappalok, a hideg szél, a köd, a szürke ég - az ősz másik arca. Ha borús az ég, alig jön be fény az északra néző ablakokon. Elővettem a gyertyákat, régit és újat. Ideje elkezdeni a készülést karácsonyra. Megsütöttem az első adag mézeskalácsot. Felét eldobozoltam. Ha minden héten elteszek egy kis dobozzal, nem lesz üres a sütis tányér az ünnep közepén. Talán lesz erőm nem elővenni az elrejtett dobozokat karácsony előtt, mint az elmúlt évek egyikén. Itt éhes szájak minden nap "úgy ennének valamit!" Ez a "valami" nem főtt étel, még csak nem is gyümölcs, csakis valami süti, ropi, édesség vagy ehhez hasonló lehet.

Mi a legjobb a karácsonyban? Őszinte választ a gyerekszáj ad: mákos kalács, süti, finom ennivaló, karácsonyfa... (Nem mintha a mai ebéd nem lett volna finom...) Lám, nem kell a Hold az égről, csak együtt körülülni a megterített asztalt nagy békességben. Most hát tervezem, hogy kipróbálok pár olyan receptet, amit jó előre el lehet készíteni. És tervezem, hogy olvasok, keresztszemezek, zoknit kötök, kicsit többet mozgok, mint "tegnap" és örülök minden nap, akkor is ha kint borús az ég és hideg a szél.

Olvasni pihenés

Nyári olvasmányaimból szeretnék megemlíteni még négyet.

Pak Janmi (angolos írással: Yeonmi Park): Élni akartam. Egy észak-koreai lány útja a szabadság felé. (2016) Először egy könyvajánlót olvastam valahol erről a könyvről. Ez alapján beszéltem valakinek a könyvről, aki el is olvasta és mesélt nekem róla. Ezek után már nem tehettem, hogy nem olvasom el. A Hyeonseo Lee: "A lány hét névvel" könyvre emlékeztetett. De azért ez más történet. Nagyon szomorú, mert átkelve Kína felé a folyón nem a szabadság, hanem az emberkereskedők, az erőszak várják az átszökőket. Nem csak az észak-koreai élet szörnyű, hanem a menekült lét is erőt próbáló Kínában, amit nem mindenki él túl. Bepillanthatunk abba, hogy milyen volt az élet Észak-Koreában, és hogyan élnek a koreai menekültek Kínában. Sok nehézség után Janmi végre eljut Dél-Koreába, egy egész más világba, mint amit gyerekként ismert. Itt másfajta nehézségekkel kell megbirkózzon. De csodásan veszi az akadályokat. Bejut az egyetemre és hallatja a hangját a médiában. Örülök, hogy elolvashattam ezt az igaz történetet. Nem csak szomorú a könyv, de különleges is, van benne remény és nincs benne keserűség. Számomra felejthetetlen és odakerül a jó könyvek polcára.

Jennifer Worth: Hívják a bábát. East End-i igaz történet az 1950-es évekből (2013). Már évekkel ezelőtt, amikor először láttam ezt a könyvet, ott volt bennem, hogy ezt el szeretném olvasni. Évek óta készítek ilyen " el szeretném olvasni" listát. Aztán idővel egyes könyvek már nem tűnnek olyan érdekesnek, de más címek maradnak a várólistán. Öröm számomra, amikor hosszú várakozás után sikerül elolvasni egy régóta kiszemelt könyvet és igazolódik a megérzésem: ez egy érdekes, jó könyv. Jennifer Worth egy olyan Londont mutat be, amilyenről még nem olvastam és fogalmam sem volt, hogyan is éltek akkor a szegény emberek. Mi mindent látott az apácák között élő és a szegények között dolgozó szülésznő! Betekintést kapunk otthonokba, szokásokba, élettörténetekbe, egy mára már letűnt világba.

Fan Shen: De unul singur. Memoriile unui membru al Gărzilor Roșii. (Angolul: Gang of  One: Memoirs of a Red Guard) (2021) Ez itt egy román nyelvű könyv. Magyarul nem találtam meg. Ezt is egy ajánló olvasása nyomán vettem meg és olvastam el. Említésre méltónak tartom. Vannak dolgok, amiket soha nem szabad elfelejtenünk, főleg a hatalom kegyetlen tetteit. Bőven találunk példákat a történelemben, régen, a közelmúltban és most. A könyv bemutatja az író személyes történetén keresztül, hogy mit jelentett a kommunizmus Kínában. Mindezt túlélni: csoda, szerencse, eltökéltség, munka. Rémálom. Nem, valóság - egyeseknek. A szabadság teljes hiánya, elnyomás mindenütt. Nehéz az élet a kommunizmus alatt, ahol a párt tud mindent, a pártnak mindig igaza van, bár a párt vezetői mindenütt megvesztegethetők.  A rendszer saját falánksága miatt kijátszható. De közben milyen sok élet és kapcsolat tönkrement! Ez is egy másik világ, amit soha nem szeretnék megtapasztalni. Elég volt a hazai kommunizmusból a kóstoló. Ajánlom elolvasásra. 

Tony Buzan: Elmetérképezés meserfokon. (2018) Épp sulikezdés előtt, augusztus végén olvastam ezt a könyvet. Már olvastam valamit az elmetérkép készítéséről, de nem fogott meg. Viszont most ez a könyv nagyon szépen, könnyen érthetően mutatta be ezt a módszert. Nem csak a tanulásban lehet alkalmazni, hanem mindenféle vázlat készítésénél, segít átlátni a dolgainkat, terveinket, céljainkat. Nagyon sokféle felhasználási módja van. Azonnal használni kezdtem. Sikerült "megfertőznöm" már másokat is, többek közt az egyik lányomat, aki szintén elkezdte használni ezt a módszert. Talán megkönnyíti a tanulást, a tananyag, a fejezetek átláthatóságát. Így hát többszörös az örömöm. Ismerkedjetek meg ti is és próbáljátok ki az elmetérképezést (mind map)!

Elkezdődött

nálunk is minden gyereknek a tanulás. Elmúlt a vakáció, az utazás, a betegeskedés. A gyógyulás van akinél még tart, még nincs minden rendben, de tanulni már mindenki tud.

Az idei felállás a következő: 4., 7. és  9. osztály és első év az egyetemen. Mától minden gyerek tanul, mert elkezdődött az egyetemi oktatás is. Ez a tanév azért is érdekes, mert a négy gyerek négy különböző "tagozaton" tanul, van alsós, felsős, középiskolás és egyetemista. 

Hálás vagyok Istennek, hogy eljutottunk eddig. Ez a 12. év, hogy itthon tanulunk. Sok kérdéssel indultunk el annak idején és nem is ilyen távoli céllal. Csak ki akartuk próbálni, milyen is így tanulni, tanítani gyermekeinket. Először két évre terveztünk, mert mindenki azt tanácsolta, egy évre nem érdemes belefogni az otthonoktatásba. Aztán azt mondtuk, hogy legyen még egy év, és még egy év...

Itt vannak előttem az órarendek. Még meg kell szokjam, hogy ki melyik nap nem tud együtt ebédelni a családdal. Nagyon-nagyon szeretem azt, amikor mind a hatan együtt ülünk az ebéd körül. Úgy alakult, hogy ez a napi fő étkezés, amikor általában mindenki együtt van. A délutáni beszélgetések "milyen könyvet olvasol?" klasszikus kérdése kiegészül. Hozzá fognak tartozni a "milyen órád volt ma?", a "mit tanultál fizikából, irodalomból, kémiából?", az "érted-e a leckét?" kérdések is. Ezek célja nem elsősorban a kikérdezés, inkább a beszélgetés, a megértés mértének felmérése, a segítségnyújtás, ha kell.

Remélem, hogy tanév végére nem csak új ismeretekkel leszünk gazdagabbak, hanem jellemesebbek leszünk, jobban megértjük hogyan működünk és jobban megértjük egymást. S az ismereteken túl, Isten ad nekünk bölcsességet, jól használni az ismereteket és jól gazdálkodni az erőforrásainkkal.

Két hét

telt el azóta, hogy elkezdtek jelentkezni a megfázásos tűnetek, amik végül covid fetőzésnek bizonyultak. Legkönnyebben legkisebbünk esett át a fertőzésen: néhány órán át 37,5 fokos láza volt, csak ült egyik ágyról a másikra, könyvvel a kezében és csendes volt. Mi a két szülő voltunk rosszabbul. Ahogy egy jó erős influenzakor. Nekem 4 nap volt lázam, első nap 38,3. Lepihentem és lement a lázam. A követkeső napokon már csak 37,5- 37,3.  Paracetamolt se vettem, csak  C-vitamint, D-vitamint, cinket, Quercetint, propoliszt. Főztem lázasan, közben izzadtam, de enni kellett adni a családnak. Nem is volt ezzel gond. Csak mikor már elmúlt a láz, akkor jött a nagy fáradtság, nem volt elég levegőm ha a megszokott lendületes módon felmentem a lépcsőn, a főzés is kifárasztott, bár már nem volt lázam. Az orvosnő szólt, hogy vigyázzak, mert a 7-14 nap között hirtelen rosszabbra fordulhat az állapotunk, pihenjünk. Hát... ez nem volt túl bíztató. Igyekeztem pihenni, nem törődni a kosszal és egyéb elvégzendő dolgokkal a házban, ház körül. Szép, napos, meleg volt az elmúlt két hét. Újra minden nap hálásak voltunk a kis udvarért. Kifeküdtünk a napra igazi D-vitaminért. És lassan éreztük, hogy minden nap jobban vagyunk, mint "tegnap". Tizenéveseink is különböző tűnetekkel átestek a betegségen. Voltak nehezebb napok, fáradsággal, de ők sem kaptak antibiotikumot, csak vitaminokat. A szaglással még nem állunk a helyzet magaslatán, de reménykedünk, hogy hamarosan mindenki élvezheti az ételek finom illatát, nem csak az ízét.

Hála Istennek, hogy semmiben nem szenvedtünk hiányt. Szüleim és a húgom bevásároltak. Eleinte nem is nagyon volt étvágyunk, alig ettünk. De ahogy jobban lettünk, az étvágyunk is fokozatosan visszatért. Kávét még nem kívánok. Édességet se nagyon. De jól esett a friss gyümölcs: szőlő, füge a kertből, alma, dinnye, barack, amit szeretteink hoztak. 

Hogyan sikerült összeszedjük ezt a fránya fertőzést? Egy jó kis csapattal voltunk a hegyekben mielőtt lebetegedtünk. Hideg volt. Közülünk az oltottak lettek először betegek. Nem is gondoltunk Covidra. Épp egy hideg hetet fogtunk ki, reggel néha csak 6 fok volt. Mivel hideg volt és fáztunk, úgy gondoltuk, hogy ez egyszerű megfázás. Főleg mert azok, akiknek kapart a torkuk, majd itthon elsőre lázasodtak be, már be voltak oltva covid ellen. Aztán miután hazaértünk a kedves oltottak kívácsiságból végzett gyorstesztjei pozítivak lettek. És aztán sorban betegedtek meg a nem oltottak is, itt is egy-kettő, ott is három-négy. Hála Istennek, senki nem került kórházba eddig közülünk. Úgy gondolom, ha nem most, bármikor elkaphattuk volna. Így, hogy átestünk a fertőzésen, egy gonddal kevesebb. Amúgy kontaktnak azt a személyt veszik, aki nem oltott, és legalább 15 percig, 1,5 méternél közelebb vagyunk hozzá, maszk nélkül. Tehát nem épp olyan könnyű megfertőződni.

Megtapasztaltam azt is, hogy a hit és bizalom erőt ad. Tudtuk, hogy Isten kezében van az életünk. Persze ez nem garancia arra, hogy nem leszünk rosszul, nem kerülünk kórházba vagy netalán ennél sokkal rosszabb is történhet. A születés öröme mindig magában hordozza a halál és veszteség ígéretét. De tudtuk, hogy életünk végső soron Isten kezében van, ő vigyáz ránk, képes megtartani a betegségben és gyógyulást adni. Amikor a kétségbeesés kerülgetett, látva, hogy nem szűnik a láz, a fejfájás, akkor ki máshoz, Istenhez kiáltottam. Jó volt hogy tartottuk a kapcsolatot azokkal akikkel együtt táboroztunk, bátorítottuk egymást, együttérzést, megértést kaptunk. Jó volt tapasztalni, hogy valaki rádkérdez, "hogy vagy", igazi érdeklődéssel. Egyedül sokkal rosszabb lett volna.

A mentősök, akik kijöttek tesztelni nagyon kedvesek és lazák voltak, már nem olyan űrhajósok, mint régen. Hatunknak három családi orvosunk van. A gyerekorvosnő viszi a pálmát, kedvesség, a mi érdekünk szem előtt tartása, állandó elérhetősége miatt. Baj esetén derül ki mennyit is ér egy orvos. Van akinek meg kellett mondani, mit is kell tenni, teljes érdektelenséget tanúsított, igaz, eddig nem alkalmatlankodtam betegséggel nála. Jó lesz új, jobb orvos után néznem, szükség idejére.

Végül, megmarad a hála a szívünkben ezért a tapasztalatért, Isten gondviseléséért, az igaz barátokért, akik mellénk álltak a bajban (szeretnék én is hozzájuk hasonló lenni), a jó szóért, a szeretetért.

Legyetek egészségesek!

Túlélő üzemmód

Egy csodás augusztus után, most a vakáció fáradalmait pihenjük itthon. Gondoltam, hogy előbb vagy utóbb mi is sorra kerülünk. Csak azt nem tudtam, hogy mikor. Most, napsütéses időben mintha betegnek lenni is könnyebb. Csak a halaszthatatlan dolgokra kerítek sort, mint teafőzés, ebédkészítés, mosógép bepakolása, ruhák kiterítése. Szép csendesen, békésen, bizakodón várjuk, hogy mindenki a maga módján jobban legyen.

Olvasni... pihenés

Remélem ezen a nyáron több jó könyvnek sikerül a végére érnem, ezért nem várom meg a két hónapot egy újabb könyves poszttal.

Nagyon tetszett Agatha Christie: Életem című önéletrajzi írása. Nem rajongok a krimikért. De Agatha Christie nevét nem lehet elkerülni annak, aki szeret olvasni, könyvesboltba, könyvtárba járni. Nagyon kíváncsi voltam az emberre, a nőre, aki ekkora hírnévre tett szert. Jó vastag könyv lett az életrajzából! Volt olyan érzésem, hogy olvasok, olvasok és alig haladok. Mégis nagyon érdekesnak találtam. Könyvében bemutatja milyen volt az élet Angliában az első világháború előtt, amikor még több szolgájuk is volt és viszonylag jó módban éltek. Láthatjuk hogyan változott az élet a két világháború között és a háborúk után. Nem volt mindig könnyű az élete, mégis derűs maradt. Volt idő, amikor anyagi nehézségeik voltak "...de egyébként nem jártunk sehová, mert arra már nem tellett." Nagyon jól érzékelhetjük a XX. század változásait az emberek életmódjában, gondolkodásában. Érdekes volt bepillantást nyerni abba, hogyan születtek Agatha Christie regényei s hogy számára ez legtöbbször szórakozás volt. Mindig örülök amikor arról olvasok, hogy valakinek a hobbija a munkája és a munkája a hobbija.

Annyi jó gondolatot fogalmaz meg az írónő a könyv lapjain! Nem csak tényeket közöl vagy mesél el, hanem ezek kapcsán a saját gondolatait is. 

"Szerintem a tanításnak csak akkor van értelme, ha képes pozitív reakciókat kiváltani a tanítványból. A puszta információ nem sokat ér, mert gyakran nem tesz semmit hozzá ahhoz az ismerethez, amivel már korábban is rendelkeztünk." 

S hogy soha ne adjuk fel a reményt: "...az ember vén fejjel is tanulhat valami újat, és mindig adódik olyan új szemszög, amelyben addig ismeretlen oldalukról mutatkoznak meg a dolgok."

Van minden a könyveben ami egy emberi életbe belefér, öröm és bánat, remény és csalódás, de valahogy mindig ott a derű, a pozitív hozzáállás. Nagyon szép a befejezés: "Köszönöm, Istenem, a jó életet, és mindazt a szeretetet, amit ebben az életben kaptam."

Ez is egy olyan könyv, amire örömmel gondolok, hogy elolvashattam.

Régen gyerekként döbbenten olvastam Marton Lili: Jutka a nagyvilágban című könyvében, arról, hogy Jutka mamája nem szeretett utazni, semmi rá nem vehette, hogy utazzon. Lehet ilyen? Aztán már felnőttként olvastam Jules Verne életrajzát és nehéz volt elhinnem, hogy Verne se hagyta el Franciaországot egy rövid hajóút kivételével. Lám-lám, lehet idegen földeket, országokat, világokat  megismerni anélkül, hogy magunk meglátogassuk. Persze, tudom, ez más, mint ott lenni, érezni az illatokat, színeket, ízeket. De kinek mi jut vagy ki mit választ. Én most a karosszéket és a jégkrémet választottam ebben a pandémiás őrületben.

Örömmel  olvastam Fekete Judit: Két év piknik Angliában című könyvét. A könyv egy három gyermekes magyar család két évi angliai tartózkodásán szerzett tapasztalatait szedi csokorba. Pihenés és szórakozás volt olvasni. Egyes dolgokról megkérdeztem valakit, aki ott lakik, hogy tényleg így van, innen odamenve úgy látod, úgy érzed? Érdekesek ezek a különbségek, a számunkra normális és a számukra normális közötti különbség. Más nép, más szokások, más ízek és más időjárás.

Számbavettem s úgy találtam, hogy az ebben az évben eddig elolvasott könyvek kétharmadát hölgyek írták. Idén minden könyves bejegyzésemben van legalább egy olyan könyv aminek az írója nő, de a legutóbbi posztban csak hölgyek által írt könyveket említettem. Ezért most legyen itt egy másfajta könyv is. 

Alex Berenson: A hűséges kém. Uff! Az előbb mondtam, hogy nem szeretem a krimiket. (A bookline ezt a könyvet a krimikhez sorolja be.) El kell ismerjem, egész beszippantott a történet. Miről is szól? Az al-Kaidáról, arról hogyan készítenek elő és hajtanak végre terorrcselekményeket az Egyesült Államok területén, milyen nehéz a terorristák nyomába szegődni, közéjük férkőzni, megakadályozni őket. Arról is szól, hogy sokszor a bürokrácia, személyes érdekek akadályozzák az FBI és CIA munkáját. Van ebben valami új és rendkívül meglepő? Nem, de mégis érdekes. Az egész csak fikció.

Játsszunk utazást!

Mostanában, amikor itthon vagyunk gyakran utazós társasjátékkal játszunk. Nagy kedvenc lett a Ticket to Ride. Múlt ősszel ismerkedtünk meg a New York változattal, ami kisebb és rövidebb a többinél. Nyár elején viszont berobbant hozzánk az Európa s mivel valakinek nagy kedvence lett, még egy kiegészítő térképet is vett Indiával és Svájccal. Az én kedvencem a New York, de mostanában csak a nagy vonatos térképek kerülnek asztalra. Mindegyik változat kicsit más, kicsit változnak a szabályok, máshogy lehet plussz pontokat szerezni. Eddig úgy gondoltam, nem olyan nagy szám ez a már viszonylag régi játék, nem éri meg megvenni. Mégis, most, hogy itt van, és gyakran elővesszük, úgy gondolom, megérte az árát.

Egy másik utazós játékunk a Travelin. Először nehéznek tűnt, de nem az. A játékszabály egyszerű. Viszont elég sok a szöveg a kártyákon, ezek befolyásolják a játék menetét. Párszor olyan helyzet alakult ki, hogy nem volt számunkra elég egyértelmű, mit is kell lépni ha... Ettől eltekintve jó kis játék, mindenki előtt ott a saját kis  Európa térképe és tervezheti is az utazását. A játék akkor ér véget, amikor valaki eljut az ötödik országba.

A Brain Box sorozatból egyik kedvencünk a világ országai. Én ritkán nyerek. Abban a néhány másodpercben, míg a homokóra szemei leperegnek, igyekszem elolvasni a kártyán levő információkat. Aztán olyan kérdéseket sikerül dobnom, hogy milyen színű a templom tornya vagy hány süti van a tányérban vagy van-e kalapja a képen levő férfinak. Ezzel szemben főleg a legkisebbünk, aki gondolom, nem olvas el minden betűt, megjegyzi a képeket és többnyire ő nyer. A városos dobozzal ritkán játszottunk, ezért bár régi, mégis újnak hat. Azt hiszem két homokórányit fogjuk tanulmányozni a kártyákat, mi, a kezdők. :)

Szóval... utazzatok játékból és valóságban is. És örüljetek, minden nap.

Július és

a nyár nagyobb része már elmúlt. Volt sok nagy meleg, pihenés, ünnep, vizsga, izgulás, öröm, játék, olvasás, utazás, találkozások, beszélgetések. Minden napra jutott öröm és szépség.

Olvasni jó!

 Az elmúlt két hónapban sikerült többet olvasnom, mint az év elején. Érdekes könyvek kerültek sorra elolvasásra. Ezekből említek meg most párat, hármat.

Al Ghaoui Hesna: Háborúk földjén (2010). Épp az idei Izráel-palesztin konfliktus idején olvastam ezt a könyvet. Évek óta várólistán volt. Láttam régebben pár videót Hesnával és nagyon szerettem volna elolvasni ezt a könyvét. Mert mit keres egy ilyen érdekes nevű hölgy a háborús övezetben? Miért vállal annyi kockázatot? Szörnyű dolgokról ír, konfliktusokról, háborúkról, pusztításról, szenvedésről, veszélyekről emberközelből. A könyv helyszínei Libanon, Izráel, Észak-Irak és Szudán. Több és más, mint amit a hírekben 1-2 perces beszámolókban hallani, látni lehet. Egy szudánban élő magyar orvosnő házának falán ezt olvasta: "A hit erős, ha türelmes." Elgondolkodtató.

Sabatina James: Apám a halálomat akarja (2017). Egy Pakisztánból Ausztriába költözött muszlim család egyik lányának története, aki inkább a szabad életet választotta a vallási hagyomány helyett, ami egyben a nők elnyomását is jelentette. Ezt családja nem tűrhette. Mikor hazalátogattak Pakisztánba, fél évre ott hagyták, kényszerjegyeségre kényszerítették (milyen furán hangzik). Csak így juthatott ismét vissza sok, számunkra szörnyű tapasztalat után. Itt aztán találkozott egy volt osztálytársával akinek az élete radikálisan megváltozott, ez adott neki egy Bibliát, amit elkezdett olvasni. Keresztyén hitre tért. E miatt családja kitagadta, halállal fenyegették. Rokonai meghamísitották az aláírását és az osztrák rendőrség elismerte a pakisztáni hamis házassági okmányt. Bujkálnia kell. Hol? Hát Európában. Felkavaró és megrendítő volt a könyv. Sajnos nem egyedi esetről van szó.

Ayaan Hirsi Ali: A hitetlen. (2008) Ayaan Szomáliában született egy muszlim családban. Több országban is élt. Szaúd-Arábiában ismerte meg az iszlám elnyomó, könyörtelen arcát. Kenyában találkozott az Iszlám Testvériséggel. Ayaan egy kereső, gondolkozó fiatal lány, aki kérdéseket tesz fel, keresi az dolgok értelmét. Az iszlám számára csak a behódolást, a nők elnyomását, igazságtalanságot jelentett. Rákényszerített házasság elől menkülve Hollandiában jelentkezik menekültként és hazudik, hogy megkaphassa a menekültstátuszt.  Megismerte a nyugati világot, amely nem tökéletes, de jobb. Volt holland parlamenti képviselő is. Gondolatairól, vívódásairól, élettapasztalatáról ír ebben  a könyvben. El kell olvasni!  A muszlimokról így ír "Századokon át, úgy viselkedtünk, mintha minden tudás a Koránban lenne; elutasítottuk a kérdéseket, és elutasítottuk a haladást. Időtlen idők óta elzárkóztunk a magyarázattól, mert képtelenek voltunk szembenézni azzal a szükséglettel, hogy össze kellene egyeztetni a hitünkkel. Ez azonban nem működött, csak borzalmas fájdalmat és gyalázatos viselkedést eredményezett." Vagy: "A próféta tévedhetetlenségének kinyilatkoztatásával és a kérdések elfojtásával mi, muszlimok állandósítottuk a zsarnokságot. A szabályok engedélyei és tiltásai alapján elnyomtuk az egyén szabadságát és a szabad választás lehetőségét."

Most látom, hogy mind a három leginkább említésre méltónak tartott könyvet egy-egy hölgy írta, egyes szám első személyben. Igazán érdekes volt olvasni írásaikat. Olvassatok ti is sokat és gondolkodjatok az olvasottakon! 

Annyi szép

dolog van az életemeben!

Világunkban sok a változás, sok szörnyű dolog történik. Lehetne félni a jövőtől, vírustól, klímaváltozástól, inflációtól s ki tudja még mitől, mert az élet veszélyes is. Elég egy rosszul sikerült esés, s már ott várunk szorongva a röntgen eredményre... Nincs ígéretünk arra, hogy semmi baj nem fog érni. De a jó napokban örülni kell a jónak és szépnek. S ma annyi mindennek örülhetek!

Itt a vakáció! Pihenés, olvasás, játék.

Itt a nagy meleg. Ezt néha nehéz elvisleni, de ez érleli a gyümölcsöket, zöldségeket. Örülök a víznek, amivel locsolhatunk a kertben. Látom ahogy élteti a növényeket a víz, a gondoskodás.

Ha már itt a kánikula, szeretem kimosva, frissen, illatosan eltenni a paplanokat őszire. A mosógép nagy áldás. Minden alkalommal hálás vagyok érte, amikor az indító gombot megnyomom.

A nagy melegben jól esik a hideg fagyi. Ezért most nagyon jól jönnek a kis fagyitarók, amibe igyekszem folyamatosan készíteni a házi fagyit. Persze nem tehető ez a bolti mellé, de hideg, kicsit édes és elég finom. Kesudió (50-100g), banán (3-4), kakaó vagy különböző gyümölcsök, két-három kiskanál cukor, egy kis növényi tej.

Hálás vagyok a könyvekért és kütyükért. Egyre többet olvasok telefonon. De mindig vannak  papír alpú könyvek az asztalomon. Szeretek fülhallgatóval előadásokat hallgatni munka közben.

Nagyon örülök, hogy egy kisebb szünet után, amikor senkinek se volt kedve, ideje társasozni, most valami csoda folytán majd' minden nap megszólítnak: Anya, akarsz játszani? Erre nagyon nehéz nemet mondani.

Változik a családunk. A gyerekek már nagyok és nagyobbak. Nem kell az állandó jelenlétem. Nagyon szeretem a csendet, ha olvashatok, kézimunkázhatok. Ez pihenés.

Hálás vagyok Istennek az életért, erőért, egészségért, hogy gondokodhatunk gyermekeinkről.

Megérkezett

a meleg és a nyár. Már nagyon vártuk.

Délutáni sétáink átalakultak esti sétákká a meleg és erős napsütés miatt.
A kertben locsolni kell a paradicsomot, paprikát, a virágokat.
Még egy pár nap és vége a sulihoz kapcsolódó tanulásnak. 
Érik az eper. Újra készíthetek eperhabot, mentás-epres italt és epres fagyit.

Elkezdtem lassan gyűjtögetni a citromfűvet, mentát, bazsalikomot, körömvirágot, oregánót, kakukkfűvet. Szekrény tetején tálcán, tányéron szárítgatom őket. Legyen mivel ízt adni az ételnek, aromát hideg napokon a forró teának.

Örülök a napsütésnek, a szélnek, a csendnek, a kertnek, a gyümölcsöknek, a könyvnek, a közös játéknak, a sétáknak, beszélgetéseknek, az életnek.

Olvasni jó!

Hűvös, szeles és esős az idei május. Néha bekuckóznám magam egy puha takaróval, egy csésze meleg itallal és egy jó könyvvel.

Most is esik az eső, kellemetlen, erős északi szél fúj. Legjobb bent lenni.

Hogy ne legyen bent olyan hűvös, a mandulatejtől maradt mandulát felhasználva sütöttem egy kis kevert vega sütit. Két csésze liszt, a tejtől maradt mandula (ha ez nincs a rendes recept 3 csész lisztet ír), 1 kk szódabikarbóna, csipet só, 1 csésze cukor, 10 kanál olivaolaj, 2 csésze víz, 2 kanál karobpor (a kakaót váltja ki) és bármi ízesítésül: fahéj, szegfűszeg, mézeskalácsfűszer, mazsola, csoki (-most mindenből tettem.)  A recept Elena Pridie vega-sütis könyvéből van, kisebb módosítással.

Mácius-áprilisban kevesebbet olvastam, mint általában.

Egyik kedves olvasmányom Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg volt. A harmadik osztályosom tankönyvében volt belőle részlet. Azért vettem elő, hogy többet olvassunk belőle. S magamnak újra elolvastam. Kevés könyvet olvasok el többször. Ez egy újraolvasós könyv. Tetszik maga a könyv is, kicsi, keményfedelű, nekem egy antikvár példány van. Azt hiszem első olvasásakor, gyerekkoromban  nem sok minden maradt meg bennem a történeten kívűl. Nem is tetszett különösebben.  Aztán minden újraolvasáskor érdekesebb lett, mondott valami újat vagy valami elfeljtett régit. "megszelídíteni ... Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.", "ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem."

Jennifer Chambliss Bertman: Könyvvadászok. Többször jöttek a gyerekek hozzám könyvet ajánlani, mert már olyan rég nem olvastam valami igazán érdekeset, izgalmasat. A nagyok angolul olvasták, de a legkisebbnek megvettük magyarul és épp itt volt ez a könyv, én pedig kiváncsian belelapoztam, lássam, mit adok a gyerek kezébe. És beszippantott a történet. Olyan jó, mai ifjúsági regény, izgalmas, érdekes. Gyerekekről, könyvekről és nem csak. Még egy közös pont az én és gyerekeim olvasmányaiban. Kell ez is. Ha sok időm lenne elolvasnám a folytatást is. A második kötet megvan magyarul, a harmadik angolul. De mire én odaérek, lehet azt is lefordítják magyarra :D.

Janette Oke és T. Davis Bunn: Locul de întâlnire (A találkozás helye). Bár olvasok híreket, cikkeket románul szinte napi szinten, könyvet már rég nem olvastam. Ezért most a lányoktól kértem egy pihentető olvasmányt. Janette Oke sok szép történetet írt. Magyarul csak két könyvét láttam. Az ő könyvei ihlették a "Szelíd szerelem" c. filmet és a "Ha szólít a szív" sorozatot. Románul sok könyvét kiadták. Ezt társszerzővel írta, ilyet még nem olvastam. De ez is egy nagyon szép édes-szomorú történet az 1700-as évekből. A mai Új Skóciában az angolok és franciák közötti ellenségeskedés árnyékában két család története. Fordulatos, izgalmas, nagyon szép történet. Már jól benne jártam a könyvben, mikor megtudtam, hogy van folyatatása, még négy kötet. "Szóba se jöhetnek! Miért nem adtál egy egykötetes regényt?" - mondtam a lányomnak. De már belekezdtem a második kötetbe. Igaz, csigatempóban haladok, hisz nekem magamnak is van egy végtelen listám az elolvasásra váró könyvekből.