Olyan sötétek

 a reggelek, hogy kell a gyertyák fénye. És olyan hamar sötét lesz délután, hogy kell a remény, hogy egyszer, újra meleg lesz és fény és ragyogás.

Nehezen viselem, ha napokig nincs napsütés. Ilyenkor az olvasás feledteti velem a szürkeséget. A jó hallgatnivaló míg kötőtűvel vagy horgolótűvel játszom a színes fonallal feledteti a napsütés hiányát. Gyenge próbálkozás a D-vitamin napi szedése, mert nem hoz meleg ragyogást. De remélem segít immunrendszerünknek helytállni.

Nem csak a karácsony közeledik, hanem az év vége is. Fontos megálló. Lehetőség újra számba venni céljainkat, veszteségeinket, új célokat kitűzni, terveket készíteni, hogy ne a véletlen változtasson, hanem felelősen részt vegyünk jövőnk alakításában. Ha sok minket érő eseményre nincs is hatásunk, dolgozhatunk azon, hogy hogyan viszonyuljunk ahhoz, ami ér bennünket. Jó ha tudjuk mik a céljaink és az elveink.

Az elmúlt években nagyon szívemhez nőtt a Bullet Journal módszer. Ez az első év, hogy füzetemet januárban kezdtem. Még van benne néhány üres oldal a következő két hétre. Aztán új füzetet kezdek. Általában 11-13 hónapig használtam egy füzetet, kivéve az elsőt, ami egy 48 oldalas matekfüzet volt.

Néhány hete lehetőségem volt magyarországi könyvesboltban és papírárú boltban járni. Megnézegettem a szép határidőnaplókat. Egyik szebb volt, mint a másik! A gyönyörű borítók csábítottak. De az előre elkészített oldalak, melyek határt szabnak napoknak, hónapoknak, terveknek, jegyzeteknek nem engedték, hogy annyira megkívánjam őket, hogy kosaramba tegyem bármelyiküket is. Tudom, van akinek erre van szüksége, pl. a fogorvosnőnk is egy határidőnaplóba írja, kit mikor fogad. De az én életmódom, napirendem vezetéséhez, követéséhez sokkal jobb a szabadon szerkesztett bujo módszer, amibe minden belefér.

Így hát lassan készülök az új füzet első néhány állandó oldalának előkészítésére. Nagyon tetszik most a füzet borítójának színe. Továbbra is maradok az egyszerű, gyors naplózásnál. Amikor kedvem tartja színezek, díszítek.

Sok szép bujo oldalt találhatunk a neten, amitől úgy érzik egyesek, hogy nehéz olyan szépen írni, rajzolni, színezni.

Megmutatok én is néhány oldalt. Általában nem használok vonalzót, színeket igen. De egyszerűen vezetem a naplóm. Néha nem is írok semmit egy-egy nap, máskor akár másfél oldalt is, ahogy az élet hozza.

Amikor megkaptam a tanév elején a gyerekek órarendjét, a következő üres oldalra beírtam, és bevezettem elől a tartalomjegyzékbe, aztán folytattam tovább a naplózást. Mivel nincs hetekre, hónapokra előre megrajzolva, bármikor beszúrhatok tematikus oldalakat amikor erre szükségem van. Látszik az is, egyik naphoz hosszabb, másikhoz kevesebb hely kellett. Nagyon szeretem ezt  nagy szabadságot.

 Persze, van színesebb oldal is:

Ha elutazunk, szoktam beragasztani jegyeket, képeket, kis térképeket, belépőjegyeket, legyenek emlékül. Pár év múlva jó lesz visszaemlékezni. 

Ritkán használok heti tervezőt, általában elég a havi és a napi tervező. Persze vannak zsúfoltabb hetek, amikor a heti tervezővel átláthatóbb a hetem.

Szeretem a havi tervezőket, amiket hónap végére teleírok, rajzolok. Visszanézve, sok minden eszembe jut arról a hónapról. Hónap elején előre írok bele, de szoktam nap végén is jegyezni. Próbáltam már Carroll Ryder egyszerű havi tervezőjét, de nekem jobban tetszik ez a térbeli tervzés, bizonyos dolgok hetente vagy kéthetente ismétlődnek, így jobban átlátom.

A decemberi havi tervezőm most kicsit díszesebb lett, így nézett ki a hónap elején:

Általában minden hónap elején még van négy oldal. A menü - van, hogy előre tervezek, van, hogy csak aznap írom be, amit főzni akarok, amit ettünk. Így látom, hogy már két hete nem ettünk pl. paradicsomlevest, akkor azt jöhet újra. Ha pedig  valamit gyakrabban főztem az elmúlt hetekben, akkor igyekszem variálni. Aztán van a hála-oldal, igyekszem minden nap feljegyezni valamit, ami szép volt, ami örömöt adott.

Aztán még van egy oldal, amely segít a céljaim elérésében illetve láthatom, mivel hogy haladok. Van, ami minden hónapban állandó, van amit csak 1-3 hónapig gyakorlok. 

Találjátok meg magatoknak a szíveteknek kedves füzetet vagy alkossátok meg.

Éljetek úgy, hogy elégedetten, hálával emlékezhessetek vissza arra, ami elmúlt. Amikor pedig nehéz, gondoljatok arra, hogy ez nem a cél, hanem csak az út egy része. Soha ne adjátok fel! Amikor elrontom a dolgokat, csalódom magamban, eszembe jut, hogy Isten ismer és mégis szeret. Még meg sem születtem, már akkor is szeretett. Neki nem okozhatok csalódást, mert tökéletesen ismer. Szeretete éltet és segít változni, tovább menni.

Végül, úgy gondolom, hogy a  csendes hosszú, sötét téli estéknek is megvan a maguk szépsége. Idő ez tervezésre, tanulásra, alkotásra bent (bezzeg nyáron volt,  hogy este tízkor locsoltam...), olvasásra, ünnepre hangolódni. Itt nálunk készülnek valami titkos ajándékok...