Tanulni kell a szeretetet

 

Sötét, borús napok járnak felénk. A gyerekek havat várnak, de csak eső és sár van. Hallottam, láttam: másoknál már hullt a hó. Itt egy hete még ragyogó napsütésben sétáltunk. Virágzott a rózsa a kerítés mellett, mintha nem is december lenne. 

Míg gyermekeink kicsik voltak, csak kapták az ajándékokat karácsonykor. Csodálkoztak és örültek. Mi pedig az ő örömüknek örültünk és újra kicsit gyerekek lettünk. Aztán, egyik évben azt mondtam, hogy nem lesz nagy ajándékozás, hisz nem mi vagyunk az ünnepeltek. Egymásnak készítünk ajándékot, illetve ha valaki venni akar, csak nagyon keveset költhet. Egyeseknek ez először nagyon rosszul esett. Talán az elmaradó ajándékokra gondoltak. De végül nagyon jó lett. (Akkor kaptam a vécépapír gurigából készült nagyon szép ceruzatartót, amit most is használok.) A másnak örömöt szerező öröm megtapasztalása is ajándék. Azóta a változás lassú csodáját láthatom, mert  kérték, hogy legyen újra úgy, mint akkor, amikor mindenki adott ajándékot... és látom, hogy keresik, minek is örülne a másik. Nincs is nagyobb örömöm, mint amikor látom, hogy gyermekeim szeretik egymást.