Ebben az évben is meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Várunk egy ígéret beteljesedésére. A Szentírásban egyik helyen Pál apostol így ír erről: Ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!
Nem kisbabát, hanem királyt várok... és közben végzem a napi teendőimet. Például ebédet főzök, segítek a tanulásban, magam is tanulok, ráveszem magam egy-egy régóta halogatott házimunka elvégzésére, arcom a nap felé fordítom, félelmeimet imává alakítom, kétségbeesve reménykedek. Örülök a délutáni közös sétáknak. Hálát adok a finom barna kenyérért, az alma zamatáért, a hozzám bújó gyermekarcért, az ölelő karokért, az életért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?