szerda, augusztus 26, 2020

Ezen a nyáron

valahogy sokkal kevesebbet társasoztunk, mint tavaly. Főleg a rövid, gyors játékok kerültek asztalra. Szeretem én ezeket is, de ha nem vagyok fáradt, én inkább a nagyobb, hosszabb játékokkal játszanék, ha van kivel.

A nyár egyik nagy kedvence a Cortex volt, amit nyár elején vettem. Amit hallottam róla, annak alapján gondoltam, hogy tetszeni fog a gyerekeknek. Lehet ketten vagy többen is játszani. A játék helyigénye is kicsi. Sokszor kint a terasz kis asztalánál játszottunk (csak ketten).

Egy másik kedvenc a Brain Box játokok. Az évek során három dobozt szereztünk be. Így a játék témája elég változatos. Nekünk ennyi elég. A játék hosszát mi határozzuk meg időben vagy addig játszunk, amig valaki begyűjt 3, 5, 10 lapkát. Én mókásnak tartom és tanulni is lehet vele. Tíz másodperc alatt igyekszem a legtöbb infót elolvasni és megjegyezni. Van, amikor semmire sem jutok. A legkisebbem amint kezébe veszi a lapot a színeket, tárgyakat nézegeti, azt hiszem meg sem próbál olvasni. S vajon kinek sikerül hamarabb több kártyát megszerezni? Itt nem mindig segít az olvasás.



Egy másik kedvencünk ezen a nyáron szintén egy régi játék, Idővonal, ami talán már tíz éve is polcon van. Sose szerettem a történelmet és dátumokat megjegyezni. Mégis szívesen játszom ezzel a játékkal. Tippelhetek a lent levő eseményeket látva, hogy a kártya amit épp le akarok tenni hogyan viszonyul a már lent levőkhöz. Ebben nem csak a történelmi ismereteim segítenek. A logikus gondolkozás is és végső soron a szerencse is. Szeretünk ezzel a játékkal játszani kortól függetlenül. 



Más játékok is előkerültek, egyszerűek és nagyszerűek, rövidebbek és hosszabbak, de mivel ezek kerültek elő leggyakrabban, ezekről írtam. Egy játék értékét nem az ára vagy a mérete határozza meg, hanem hogy milyen gyakran és jó kedvvel játszunk vele, kötődnek-e hozzá kedves emlékek, tanultunk-e valamit magunkról és másokról.

Ha tehetitek, társasozzatok. Játszani jó!

szombat, augusztus 22, 2020

Napok óta

egy versike kezdő sorai jutnak eszembe, amit a gyerekeknek tanítottam, amikor kicsik voltak: "Augusztusban már a nyár/kissé őszben sántikál..."  Általában hűvösebbek a reggelek, rövidülnek a nappalok. Volt már ködös reggelünk is. Már-már itt az iskolakezdés ideje. A napokban mondta valamelyik gyerek, hogy már várja a következő nyári vakációt. Még ránk férne egy kis szabadság. Annyira kellett ez a pihenés, lazítás!

Sikerült kipróbálnunk a foltvarrást! Egyetlen-egy párnahuzatot készítettünk, csak kétféle anyagot használtunk és a foltok is elég nagyok lettek. Szeretnénk még folytatni, mert nagyon érdekesnak és szépnek találjuk a patchworkot.

Aztán, ha már vettünk szép anyagokat, készítettem pár mosható textil maszkot. Úgy néz ki sokáig kell még maszkot viselni boltokban, zsúfolt helyeken. Sokkal jobban érzem magam ha pamutból készült maszkot viselek.

Iskolás korom óta nem készítettem keresztszemes kézimunkát. Egyik nap kezembe került egy kézimunka, amit a mamám kezdett el, de mivel már nem látott jól nekem adta, hozzátűzött pár mintát, még tű is volt benne, belefűzött cérnával. Először csak arra gondoltam, hogy befejezem az elkezdett mintát a munka szélén. Aztán olyan jól esett ez a fajta pihenés, hogy lassan kivarrtam az egész terítőt és már újat tervezek. A gyerekek egyre nagyobbak így újra van időm ilyen aktiv pihenésre mint varrás, hímzés, kötés, horgolás s még ki tudja mi minden.

Ha nyár, akkor idő olvasásra. Igen én nem. Ha órákat szántam varrásra, akkor nem olvastam. Sok volt a "felolvasás" is. Ezen a nyáron Arthur Ramsone Fecskék és fruskák magyarra fordított tíz kötetét terveztük felolvasni. Már a kilencediknél tartunk. Többnyire én olvasok, de sokat besegített a férjem is, mert legkisebbem szerint, akinek felolvasunk, így is nagyon keveset olvasunk. Pedig ezek nem is olyan vékony olvasmányok. Legszebb élményem, amikor egy este, a gyerkek már pizsamában, négyen hallgattuk férjem felolvasását. Épp egy nagyon izgalmas résznél voltunk. Mi a két felnőtt és a legkisebb először olvastuk, hallgattuk a történetet, de a nagyobbak már ismerték mégis élvezettel hallgatták. Együtt izgultunk, örültünk, nevettünk. Akkor este, mitán a gyerekek elaludtak elolvastam magamnak a maradék fejezeteket, mert nagyon érdekesnek találtam. Aztán másnap persze hangosan is. Így hát magamnak sokkal kevesebbet olvastam, mint terveztem. Van egy listám a könyvekkel, amiket szeretnék elovasni. Ezen a nyáron nem rövidült, egyre hosszabb lett ez a lista.

A kert... hát nem ment valami jól. A paradicsomjaim elszáradtak, megbetegedtek. Ilyen nem volt még. Annyi paradicsomtő pusztult el! Épp csak hogy ettünk egy keveset. Bőven termett a laposbarack, van férges bio almánk, néhány körte. Terem a szőlő. A tök kikelt, de valószínű gyenge a föld, mert nem terem, illetve ledobta a termését. A bogyósok jól teremtek, én főleg az egresnek örültem, nagyon finom volt pirosra megérve.

Igyekszem eltenni ezt-azt télire. Mindent meg lehet venni, de én jobban szeretem a házit, amit én vagy anyósom és anyukám főzött be télire. Ma paradicsomot főztem be és padlizsánt (vinettát) sütöttem. Utóbbit a fagyasztóba teszem kisebb dobozokba, nagyon jó télen elővenni. Sajnos nem erősségem a téli eltevés s a félresikerült próbálkozások kedvemet szegték. Sokszor se időm, se energiám nem volt vagy nem volt módomban a megfelelő időben eltenni. Arra gondolok, milyen öröm elővenni télen a kamra polcáról a most eltett paradicsomot, lekvárt, vagy a fagyasztóból egy kis nyárra emlékeztetőt. Így jó kedvvel készülök a téle.

vasárnap, augusztus 02, 2020

Hihetetlenül

gyorsan telik a vakáció! (Néha jól jönne egy-egy 12 hónapos vakáció.)
Itthon vagyunk.
Kérdeztem a gyerekeket, hogy unatkoznak-e? Hová gondolsz? - volt a válasz illetve olyan csúnya nézés, ami azt jeleti: Anya, hogy kérdezhetsz ilyet? Nem látod, hogy túl hamar este lesz, nincs időnk mindarra, amit szeretnénk?
Pedig gondolkoztam azon, hogyan fogják megélni ezt a főként itthonülős nyarat a gyerkek. Vajon nem fognak panaszkodni, unatkozni? Kell én különleges programokat szervezzek hogy szórakoztassam őket? Eddig nem kellett. Egyszerűen éljük az életünket. A gyerekek úgy látom elégedettek, boldogok  azzal ami van, ami elérhető.
Nagy örömmel fedeztem fel, hogy legkisebbem este lefekvés előtt olvas és reggel ébredéskor is egy darabig még olvas az ágyban. S már nem csak Geronimo Stilton könyveket. Aztán azt vettem észre, hogy napközben egyre gyakrabban leül itt-ott, kint vagy bent egy könyvvel a kezében és olvas.
A nagyok is sokat olvasnak magyarul, angolul, románul.
Tanulnak is a gyerekek, azt ami érdekli őket. Gondolom ez normális, én is szeretek olvasni, többet megtudni arról, ami épp érdekel. Társasozunk is néha, inkább a gyors, rövid játékokat választják, mert nincs sok szabad idejük a gyerekeknek. (Vakációban? Ezt nem értem.) De jut idő kipróbálni ezt-azt. Mindenkinek más az érdeklődési köre és így nagyon érdekes az élet. Hálás vagyok Istennek családomért.
Örülünk nagyon az udvarnak. Olyan jó, hogy van hová kiülni. Elkerítettük a kis veteményest, így a kutya sokat van szabadon, a kisebbek örömére. Nem szabad kint hagyjunk cipőt, papucsot.