Még jóformán ki se pakoltam

és máris újra csomagolok. Eljött az idő, hogy Balázs megismerje a harmadik dédtatáját is. Szilágyságba megyünk pár napra. Ez nem szabadság, hanem rokonlátogatás. Félek fárasztó lesz. Balázs állandóan menne, nem tudom, hová lett az én nyugodt kicsi fiacskám. De azért jó lesz friss falusi levegőt szívni, finom igazi tehéntejet inni, találkozni rég nem látott kedves rokonokkal. Örülök, hogy vannak, hogy van hova menni.
Ma vett nekem a kedves férjem egy mp4 lejátszót. Már rég szerettem volna egy mp3 lejátszót, ami az enyém legyen, mert van egy, amin gyerekdalok vannak, azt a konyhában szoktuk hallgatni a gyerekkel, de az foglalt. Szurdukon volt említve a Szövetség tanulmány kapcsán, hogy a zsidóknak Isten azt parancsolta, hogy

Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra! (5Mózes 6: 4-9)

Ezért ma kerestem hangos Bibliát, amit fel is tettem a lejátszóra. Majd a fülhallgató lesz a fejdísz a 'homlokomon', ez is egy módja a 21. században alkalmazni a régen leírtakat. Ma az autóban hallgattam, aztán megkérdeztem Anitát, hogy akaja-e hallgatni amit én hallgatok? Hátraadtam a fülhallgatót, persze Csenge sem maradhatott le, úgyhogy mindegyik egy-egy füllel hallgatta a Márk evangéliumát, az 5. résztől Jézus feltámadásáig. És újra megértettem, hogy Isten igéje nem "túl magas " a gyermekeknek, hisz Csenge is figyelemmel hallgatta. Nagy csend volt  a hátsó ülésen. És csak a Bibliában áll, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által, tehát először hallani kell az evangéliumot, hogy lehessen hinni benne. S mivel a hit nem örökölhető, marad az Ige hallgatása és az imádkozás.
Na, azt hiszem mára elég. Várnak a ruhák: hajtogatni, vasalni, bepakolni, a gépben is van egy rend kimosott ruha... s aludni is kellene egy jót, mert hosszú lesz az út a nem tudom hány megállóval s a mindig járni akaró Balázssal s csak ne legyen nyafis a Csenge... Kell egy pihent, jókedű anyuka!

Elolvastam

azt a könyvet, amivel könyvesbolti látogatásom alkalmával ajándékoztam meg magam. Koinonia kiadó (2008), Balázs Anna Magdolna: Magamnak örökre.  A kiadó oldaláról:

"Meg lehet-e számlálni a tenger cseppjeit? Hát egy élet megélt perceit, óráit, napjait? Elmondhat-e valaki mindent hiánytalanul? Azzal a szándékkal kezdtem el írásomat, hogy mindent elmesélek, amit megéltem az Úrral, de belátom, hogy ez lehetetlen. Bármennyit is írnék, beszámolóm mindig töredékes maradna. És ha holnap még tart az életem, még mindig lesz új és új mondanivalóm. Őneki soha nem lehet felmondani, hogy "kész, innentől már vége". Nem is akarok. Övé legyen az utolsó szó!"

Kisváradiné Balázs Magdolna (diakonissza-nevén: Anna testvér) 1924. szeptember 8-án született az Arad megyei Vadász községben. 1958-ban a kolozsvári Katonai Bíróság nyolc évre ítélte Krisztusba vetett hite bátor megvallásáért. Kolozsváron, Csíkszeredán, Aradon, és Nagyváradon raboskodott. 1964 áprilisában szabadult. Kis idővel szabadulása után kényszerlakhelyet jelöltek ki számára Topánfalván, 1965. márciusáig élt és dolgozott ott. 1965-1967-ben elvégezte az esti líceumot, majd letette a főnővéri vizsgát. Ezt követően nyugdíjazásáig az aradi árvaházban volt gyerekápolónő.

Tetszett a könyv. Arról mit tudott tenni Isten kegyelme egy ember életében, aki messze állt a jó, rendes vagy tökélestestől.

Miközben azon gondolokozom,

mi is legyen ezzel a bloggal, mert már nem az, aminek indult és nem is tudom mi lesz vele, addig is legyen itt egy rövid emlék az elmúlt hétről.
Újra elmentünk a Poiana Mărului-ra, a Mili 4 margarétás panzióba, mert tavaly jól éreztük ott magunkat, gyerekbarát helyenek találtuk. Most is jól telt, sokat voltunk kint, a gyerekeknek jó volt, bár mi sokszor nem tudtuk, hogyan osztódjunk 3 fele. Napos időnk volt péntek délelőtt kivételével. Élveztem, hogy a hegyek karnyújtásnyira vannak, a jó levegőt, csendet, a zöldet, a reggeli és esti hűvöst, a csillagos eget, a sok szedret, almát.
Kilátás az erkélyről egy napfényes reggel:
Mire jó a hordozókendő?Sajnos csak egy kendőt vittem magammal, pedig jól jött volna még egy, mert egyik nap lesétáltunk a tóhoz, Balázst a hátamon vittem, vissza viszont Csengét hozta Józsi a hátán én pedig ölemben Balázst - nem volt könnyű. De remélem megtanultam a leckét, s jövő héten két kendőt viszek az utazásra.
Közelről nem láttam még ekkora gátat: A panzióban volt egy érdekes naptár, nagyon megtetszett, remélem nekem s lesz valamikor valami hasonló:Minden nap azokat a botocskákat arrébb kellett tenni egy nappal.Botocska jelzi a napot, hónapot és a hét melyik napján vagyunk.

És most elmondhatom, hogy a mai nap felért az elmúlt héttel. Ez az zsoltárvers jutott eszembe: Zsolt 84,11 - Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni.

Jelentkezem

innen. A net nem megy valami jól. Jól érezzük magunkat.

a következő héten

nem tudom, menyire lesz időm netezni, szombat este talán...

Addig is szép hetet mindenkinek!

A mai nap

egyik öröme, hogy a piacon volt egy falusi nénike, aki olyan szép illatos almát árult, vagyis két különböző fajta almája volt, mi csak az egyikből vettünk, de az olyan finom volt! Elegem van a seízű golden almákból amik három hónap múlva se romlanak meg. Keresem a falusi árusokat, igazi almával. Sajnos  egyre ritkábban látni őket a piacokon.

Balázs is nagyon szereti a könyveket.  A rendes vékony lapú könyveket is szépen lapozza. Nagy kedvenc most az "Anna Peti és Gergő", tegnap is vettünk egyet. Itt a képen is mind a két kicsi egy-egy ilyen könyvet lapoz, olvas.

Azt mondják egyes lakásokban van egy kis szoba, nem tudom mi a neve, de ott tartják a ruhákat, így a lakás nincs tele ruhásszekrényekkel. Azt mondják nagyon jó. Nem tudom. Viszont én szeretnék egy olyan kis szobácskát, ahol a falakon fentről egész leig polcok lennének könyvekkel, mert általában nincs hely mindnet könyvet látható helyre tenni... 

Jártam egyet

a két lánnyal. Először elmentünk a bankba, ahol több mint egy órát vártam, hogy átvegyem az új kártyámat. Aztán elmentünk és lefotóztattuk a talpunkat, mert ősztől talpbetétet akarunk használni mi hölgyek (lehet nem mindenki akar, de mindenkinek jót tenne, ha akarna). És kárpótlásul a nagy fáradságért, elmentünk ... nem, nem fagyizni, hanem könyvet venni. Mindenki kapott egy könyvet, sőt a lányok az öcsikéjükre is gondoltak. Aztán a villamoson és a trolin olvastak mind a ketten. Itthon megértettük, hogy Balázsnak anya többet ér, mint a könyv. És miután tegnap jól meghintáztattuk Balázst az emeleteságyról lógó hordozóban, most már szopi után maga is kéri, hogy fektessük be hintázni. A parkban pedig, mikor levesszük a hintáról hangosan tiltakozik. Ebből egyértelmű számomra, hogy a neuronok jól működnek. Most pedig megyek kicsit pihenni, gondolatban eltervezem a mai (és lassan mindennapi) játékos lábtornát. 

Elolvastam

Albert Schweizer könyvének másik két részét: Az őserdő peremén és Levelek Lambarénéből. A Bachról szóló részhez most nincs türelmem. 

Nagyon tetszett a könyv. Könnyebb olvasmány, mint az első rész, Életem és gondolataim. Mégis elgondolkodtató. Milyen az élet (vagy volt az élet) Afrikában, a gyarmatosítás következményei, szolgálat. Örülök, hogy elolvashattam.

Nálunk

mindennel igen lassan haladunk, a lassan járj tovább érsz remélem beválik...

Ki van meszelve a konyha. Kezdődhet a bepakolás. Remélem a hét végéig rendben lesz.

Balázs ma először ült fel egyedül: hasról felnyomta magát. Mászni még mindig nem akar, valahogy ülve kúszik. A szőlőtszemeket mindenestől lenyeli. Jól eszik, kevesebbet szopik, így nekem is kevesebb a tejem, inkább éjszaka szopik és nappal mikor lefekszik. Ma éjjel lesz 11 hónapja, hogy megszületett. Nagyon hamar eltelt ez a szép babás időszak. 

Le vagyok maradva az itthoni munkákkal.  

Albert Schweizer: Életem és gondolataim

Már nem is tudom, hogyan akadtam rá a neten 'véletlenül' Albert Schweizer nevére és mi is volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Elkezdtem keresni magyarul megjelent könyveit, és találtam is egy antikváriumi könyvet, amely a Gondolat kiadónal jelent meg 1974-ben, címe "Életem és gondolataim", de három az egyben, mert három könyvét tartalmazza egy kötetben. Az Életem és gondolataim"-ot olvastam el, tetszett, bár volt, ahol nagyon figyelnem kellett, hogy megértsem a gondolatvezetését.

A wikipédia itt ír Albert Schweizer-ről.

Franciául értőknek egy felvétel itt.

Most látom, hogy film is van az életéről itt.

Egy kis Bach zene itt, itt, itt, itt és itt hallgatható.

Pár idézet könyvéből, amit most olvastam: 

"Gyakran meg kellett állapítanom, hogy a "valami különöset cselekedni" vágy a a lélek bizonytalanságából fakad. Az ilyen személyek nagyobb feladatot akartak végrehajtani, mert az, amit csináltak, nem elégítette ki őket. Elhatározásukat nemegyszer mellékes körülmények motiválták. Csak aki a cselekvés minden formáját értékeli, és kötelességének tudatában teljesen átadja magát munkájának, annak van joga arra, hogy kivételes feladatot válasszon az eredetileg reászabott helyébe. Csak az, aki tervét természetesnek tartja, nem különleges, hősies, hanem józan lekesedéssel vállalt feladatnak, lehet úttürő a szellem birodalmában, olyan ember, akire szükség van e földön. "A cselekvés hőse" - ilyesmi nem létezik. Csak a lemondásban, szenvedésben lehetünk hősök. Ilyenek ezerszám vannak, de nem ismerik őket, legalábbis a tömeg nem."

"Boldogok azok, akik valóban és teljesen feláldozhatják magukat."

"Aki jó cselekedetekre szánja el magát, nem számthat arra, hogy az emberek eltakarítják útjából az akadályokat. Sőt el kell viselnie, hogy újabbakat gördítenek elébe. Csak az az erő győzheti le őket, amely a nehézségek közepette megacélózódik és megtisztul; az az erő, amely csak a lázadást ismeri, kimerül."

"Bárcsak mindenki azon igyekeznék, hogy emberségesen viselkedjék felebarátaival ott, ahol éppen van. Ettől függ a világ jövője."

"A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak. Átérzi a másik életét a sajátjában. Jónak tekinti az élet fenntartását és minden fejlődőképes élet lehető legmagasabb értékszintre emelését. Rosszank tekinti az élet megsemmisítését, az élet veszélyeztetését, a fejlődőképes élet növekedésének akadályozását. Ez a gondolati alapon álló erkölcs abszolút alapelve."

"Két tapasztalat árnyékolja be életemet: az egyik az, hogy a világ értehetetlenül titokzatos és gyötrelmes; a másik pedig, hogy az emberiség szellemi hanyatlásának korában születtem."

"A mai ember egész életében olyan hatásoknak van kitéve, amelyek megrendítik a saját gondolkodásába vetett bizalmát. A szellemi függőségre ösztönzés, amelynek alá kell vetnie magát, megnyilvánul mindenben, amit hall vagy olvas. Ezt találja az embereknél, akikkel összejön, a pártokban és az egyesületkben, amelyek magukhoz láncolják. A legkülönbözőbb eszközökkel hatnak rá. Napjaink korszelleme nem engedi, hogy az egyén önmagából merítsen. Szüntelenül meggyőződéseket tukmálnak az emberre, akárcsak a tőkeerős nagyvállaltok, amelyek a nagyvárosok utcáin villogó fényreklámjaikkal lépten-nyomon ránk erőszakolják cipőpasztáikat meg levesporaikat."

"Mikor azt kérdezik tőlem, pesszimista vagyok-e vagy optimista, azt válaszolom, hogy ismereteim alapján pesszimista, de akaratom és reményem szerint optimista."

"Véleményem szerint az emberiségnek nem lehet más a sorsa, mint az, amit gondolkodásával maga kovácsol ki magának."

Mi is az a gm növény?

Egy a jövő élelmezéséről szóló filmben hallottam említve Pusztai professzor nevét. Rákerestem a neten. Így találtam rá a MEK-en a könyvére: Pusztai Árpád - Bardócz Zsuzsa A genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága. Nagyon tetszett a könyv. Eddig csak annyit tudtam a gm növényekről, hogy áttesznek egy másik növényből egy gént, hogy módosítsanak valamit. Ebben a könyvben olyan szépen el van magyarázva, hogyan is történik a génmódosítás. Nagyon elgondolkodtató sok minden. Nagyon informálatlanok vagyunk szerintem ebben a témában. Nem mintha mostmár mindent tudnék, sőt még kevesebbet... olyan komplex, érdekes, sőt csodálatos ahogy működnek a gének... A könyv nyomán többek között újra rácsodálkoztam, milyen csodálatos Istenünk van, mert én hiszem, hogy Isten teremtette a világot, úgy ahogy a Biblia első lapjain le van írva. Aztán arra is gondoltam, hogy sajnos olyan a helyzet, hogy nincs lehetőségünk választani, hogy akarunk-e gm ételeket fogyasztani. A könyvben is írja, hogy  olyan ez az egész gm növénytermesztés, mint egy szabadban folyó kisérlet, amit nem lehet igazán ellelnőrzés alatt tartani. Sok mindent nem lehet még tudni, mi mit eredményez. Nincsen elég kisérlet, ami igazolja, hogy nincs semmi veszélye ezeknek az ételeknek. Lehet csak én maradtam le sok információról, de ha nem , akkor a fogyasztók nincsennek jól informálva, nincs meg a lehetőségük, hogy szabadon gondolkodjanak és válasszanak. Ha érdekel a téma, ne hagyd ki ezt a könyvet!

Pár idézet:

A GM-növényben az előre nem látható változások közül az egyik lehetőség az új toxinok termelése. A hagyományos növényekben gyakran kis mennyiségben előfordulhatnak olyan mérgező anyagok, amelyeknek ebben a koncentrációban az eredeti növényben ránk nézve láthatóan nincs káros hatásuk. Előfordulhat azonban, hogy a GM-növényben a genetikai módosítás során megnő ezeknek a káros anyagoknak a mennyisége. Így kockázatbecslés nélkül nem lehet megjósolni és kizárni annak a lehetőségét hogy a toxin-szint a baktériu­mokban, élesztőben, növényekben, vagy a transzgénes állatokban megnövekszik-e vagy vál­tozatlan marad a genetikus módosítás után. Ha a GM-növény termelte kémiai anyagok szintjében változás történik, mindaddig észrevétlenül növekedhet a toxinok koncentrációja, amíg esetleg ettől valaki meg nem betegszik. Különösen aggasztó, hogy a GM-élelmiszereknek nem csak azonnali, de elnyújtott káros hatása is lehet. Ezeket néha észreveszik, néha nem.

Az is lehet, hogy a GM-növényekkel hasonló a helyzet, mint a dohányzással. Ha az ember elszív egy cigarettát, kutya baja sem lesz. Ha azonban évtizedeken át dohányzik (lásd krónikus hatások), akkor a tüdőráktól az érrendszeri megbetegedésen át sokféle betegsége kialakulhat. A dohánygyárak már évtizedek óta tisztában vannak a dohányzás káros hatá­saival. Mégis, mennyi ideig is tartott, amíg a bíróságon a betegek és az állam kártérítési pert tudott nyerni?

Már említettük, hogy a genetikai módosításkor fennáll annak a lehetősége, hogy a növénybe átvitt idegen gén új fehérjék megjelenését eredményezi. Előfordulhat az is, hogy az új fehérjének az eredetihez képest megváltozik a térszerkezete. Az is lehetséges, hogy a sejtben az eredetileg kis mennyiségben termelt allergén mennyisége megnő. A GM-élelmiszerekkel kapcsolatban éppen az a fő probléma, hogy a népességben megnőhet a táplálék-allergia előfordulása. Ha a GM-élelmiszerek nincsenek jelölve, könnyen előfordulhat, hogy az allergiás egyén meghal azután, hogy tudtán és akaratán kívül allergént fogyasztott. Ezért a GM-élelmiszereket engedélyező hatóságok számára az egyik legnagyobb probléma az allergének kimutatása, és aggodalmuk nem ok nélkül való.

Mindebből elkerülhetetlen az a következtetés, hogy a GM-növények hosszú távú biztonsági- és stabilitási vizsgálatát olyan módszerekre alapozták, amelyek első megközelítésben tudományosnak látszanak ugyan, de közelebbről megvizsgálva nem csak a társadalom, hanem egyes kutatók szerint sem kielégítőek. A biotechnológiai ipar azt hirdeti, hogy a GM-növények csodálatos dolgokra képesek. Nagyobb a hozamuk, táplálkozástanilag előnyö­sebbek (több vitamint, kevesebb és jobb összetételű zsírt tartalmaznak stb.), mint a hagyo­mányos növények, és olyan rendkívüli körülmények (aszályos és szikes földeken stb.) között termeszthetők, ahol más haszonnövények nem élnének meg. Érdekes módon ezek mindig csak azokra a GM-növényekre vonatkoznak, amelyek jelenleg még nem léteznek és csak a jövőben kerülnek kibocsátásra.
Ezzel szemben a jelenleg a piacon lévő GM-növények vagy csak a herbicidek lebontására (többnyire a Roundup gyomirtó) képesek, ami több glyphosate használatot és magasabb szermaradvány-értékeket eredményezett élelmiszereinkben, vagy maguk termelik a rovarölő szert (Bt-növények), ami a fogyasztó számára annak a permetezőszernek a fogyasztását eredményezi, amelyet a növény termel. Ezek alapján világos, hogy a haszon azé, aki a magot eladja, vagy esetleg azé, aki a növényt termeszti, de a kockázat mindig a fogyasztóé.

Egy idézet a könyv végéről: 

A GM-technológia megbízhatatlansága és kiszámíthatatlansága és, a megnövekedett agrokemikália használat a multinacionális vállalatok anyagi és politikai hatalmával kombinálva a növénytermesztés és a világ élelmiszer ellátásának jövőjét fenyegetheti. Véleményünk szerint a világot, és különösen a szegényebb harmadik világot csak az alacsony befektetést igénylő, és a fenntartható fejlődést biztosító biogazdálkodás mentheti meg, vagy esetleg az integrált kártevők elleni védelmi módszerrel (IPM) kombinált hagyományos termesztés, amiben csak tesztelt és bizonyítottan biztonságos vegyszereket szabad használni.

Homoktövis vagy "cătină"

(fotó: edenkert.hu)

A héten beszélgettem egy volt kolleganőmmel, akivel már pár éve nem találkoztam, de annak idején szerettem együtt dolgozni vele. Mikor még csak gyakorolni jártam a laborba, türelemmel mutatta mit hogyan kell csinálni és sose haragudott, ha valamit elhibáztam. Mióta elment tőlünk egy másik laborba néha találkozunk és jókat beszélgetünk.  Most többek között a gyerekek volt a fő téma. Elmondta, hogy pár éve augusztus végétől decemberig homoktövissel erősíti a gyerekek immunrendszerét. Kipréseli a gyümölcsöt (nem szabad fémeszközöket használni, ajánlott: üvegedény és fakanál), levét kétszer annyi mézzel összekeveri és hűtőben tárolja, napi 1 kiskanállal ajánlott fogyasztani. A bogyókat augusztus közepétől október végéig lehet vásárolni. Mondta, hogy ő tegnap már látott a piacon és vásárolt is. Erre én is a piac fele vettem utam. Vásároltam is 1 kgt. Felét megmostam. 

Aztán egy kis munka után ez lett belőle: Egy kis részét összetörtem fakanállal és mézzzel összekevertem. A többit gézbe tettem és összetörtem, kipaszíroztam a levét, amit aztán mézzel kevertem össze (nagy üveg). Savanyú-édes finomság lett. Ami a préselés után maradt jó lesz teának ha megszárad.

Közben persze szétnéztem a neten is. Meg lehet aszalni is télire. Lekvárt is készítenek belőle.

Mire jó? Léguti betegségekre, májbetegségekre, immunrendszererősítő, bőrbetegségre, meddőség ellen, serkentő és egyebek. Sok vitamint, ásványi anyagot, aminosavakat, valamilyen olajat tartalmaz, a magját is jó megenni.  

Ha fiú lenne

a szekrény tetejére is felmászna? Így csak az asztalról kiabált: Anya, hogy szálljak le? 

Hétvégén

Hunyadron voltunk. Menet szivárványt is láttunk, bár nem esett az eső. A lányok mondták is, hogy Isten ígéretének a jele, hogy nem lesz többet özönvíz. És elmondtunk  Isten Nóénak tett ígéretét az 1 Mózes 8, 22 szerint: Amíg a föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a nyár és a tél, a hideg és a meleg, a nappal és az éjszaka. 

Szombaton Józsi elment Kolozsvárra Dávid és Emese esküvőjére. Balázsnak hosszú lett volna az út, s mert még szopik nem akartam kihagyni egy napot, így erről lemaradtam. De hozott Józsi képeket  Enyedről, szeretnék egyszer eljutni oda is.  Aztán a menyasszonyi torta ráeső részét is elhozta, nagyon finom volt, és képeket. Tehát a gyerekekkel anyuéknál maradtam. Jól telt. Délután elmentem Anitával  hajat vágatni. Megtaláltam a fodrásznőmet, Hunyadon :D!  Aztán kimentünk anyuékkal az erdőbe egy rövid sétára és szedret is találtunk. Vasárnap délben  lementünk a mamámék közelében levő szép parkba.

S már jönni is kellett haza. Itt a dévai vár látszik messziről, most épp javítják, renoválják.
Szeretem a dombos, hegyes tájat.

Mióta a rajzolásról

szóló könyveket olvastam (rajzolni nem volt időm) valami megváltozott bennem. Máshogy látok vagy többet. Észreveszem az árnyékokat, formájukat, erősségüket,  azt hogy más egy tárgy megvilágítása reggeli és délutáni napsütésben.  Mindez erőfeszítés nélkül történik. Érdekes. És újra igaz, hogy amivel foglalkozunk  átformál bennünket.

Képek az elmúlt hétről

A múltkor tettem mér fel pár képet a Precept Ministries szurduki központjáról. Ezek az elmúlt  héten készültek, mert oda "menekültünk"  és  nagyon jól éreztük magunkat. Volt pihenés, tiszta levegő, jó kaja, csend és tanulás is. A szövetségről tanultunk - nagyon érdekes volt, lehet később még írok erről a tanulmányról.

Sok szép virág volt  arra. A tó.

Tanultunk is.

Kirándultunk is.


Volt játék is.

Önkiszolgálós étkezde. Finomakat ettünk :).
Itt laktunk.

Békát, gyíkot is láttunk.

Leérettségiztem anélkül, hogy elolvassam

románból Ion Creangă Gyermekkorom emlékeit, persze románul. Pedig többször nekifogtam, hisz kötelező olvasmány volt. De nem haladtam az olvasással, elsősorban azért, mert nem értettem amit olvastam. Nemrég viszont ráakadtam magyarul, és az elmúlt hét szabad perceiben elolvastam. Nem mert nagyon tetszett, hanem kiváncsiságból, hisz nemsokára az én gyerekeim kell megbírkózzanak vele. Unalmas nem volt, de nagyon érdekes sem. Miért kötelező az ilyen olvasmány?...

Újra itthon

vagyunk. Nagyon jó volt elmenve lenni. Itthon még  messze nincs vége a munkálatoknak. Nem tudom meddig fogjuk bírni a gyerekekkel.  S netezni  se lesz sok időm. Majd még jelentkezem.Egy hegyi út mellett láttuk ezt a lencsevégre való buszt, gyerekkoromban ilyenekkel jártunk.