kedd, augusztus 04, 2009
Leérettségiztem anélkül, hogy elolvassam
románból Ion Creangă Gyermekkorom emlékeit, persze románul. Pedig többször nekifogtam, hisz kötelező olvasmány volt. De nem haladtam az olvasással, elsősorban azért, mert nem értettem amit olvastam. Nemrég viszont ráakadtam magyarul, és az elmúlt hét szabad perceiben elolvastam. Nem mert nagyon tetszett, hanem kiváncsiságból, hisz nemsokára az én gyerekeim kell megbírkózzanak vele. Unalmas nem volt, de nagyon érdekes sem. Miért kötelező az ilyen olvasmány?...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Én románul olvastam és nekem tetszett. Meg hát az "üzenete" is, ha már mindenáron akarok ilyet találni: hogy legyen bármilyen a gyerekkor, az mégiscsak a legszebb. Amire jó visszaemlékezni. Van egy filmváltozata is, nagyon régen láttam, hát az is nagyon jó, annyira átjön az a rejtett kis humor...de hát egy könyv mindenkinek mást mond, lehet, hogy most már én sem élvezném. És most jut eszembe, hogy magyarul is olvastam, és úgy is tetszett. :)
VálaszTörlésNahát, Márta! Ügyes vagy! Annak idején nagyon nem szerettem olvasni románul, csak amikor az érettségire készültem jöttem rá, hogy a román irodalom is nagyon szép, de ez már kicsit késő volt...
VálaszTörlésFilm változatról nem is hallottam.
A tanáron nagyon sok múlik. A mi általános iskolai román irodalom tanárnőnkről mindenki azt mondta, hogy nagyon jó tanárnő, de nem volt az, mert bármilyen versről vagy olvasmányról volt szó, csak lediktálta az elemzést és azt kivülről meg kellett tanulni.
VálaszTörlésFelsőbb osztályokban, immáron román iskolában (mert nem volt magyar), viszont nagyon jó volt az irodalom, mert muszáj volt mindent elolvasni és az elemzések közösek voltak...nem mindig értettem én sem mindent, de így utólag jövök rá, hogy milyen jó is volt így. Az a nap mint napi irodalmi elemezgetés, még ha nem is magyarul. Volt például a Morometii...még most is emlékszem, mennyit nevetgéltünk egy-egy mondaton, nem volt az kifejezetten vicces, csak olyan jellemző a román csavarintos észjárásra. Végül az a lényeg, hogy bármit meg lehet szeretni, ha van egy bölcs, következetes tanító...De abbahagyom, mert a végén még én is írok itt egy Amintiri din copilarie-t...:)))
Jó volt erre most így visszaemlékezni, mert meglátom a jót abban is, hogy nem volt lehetőségem magyar középiskolában tanulni. Ami azért fáj nekem, mert akkor talán nem kallódok el arról a pályáról, ami úgy igazán nekem való lett volna, így meg esélyem sem volt bölcsésznek menni...igaz, azt sem láthattam előre, hogy most meg ide keveredek, ahol ugyancsak nem sokra mennék magyar bölcsész diplomával, de legalább lennének szép emlékeim arról is.:) Nahát, már megint mennyit beszéltem.
VálaszTörlésnekem csak egy ket konyv akad a haziolvasmanyok kozul, amit nem olvastam el, es en romanul olvastam oket, mert hat azokat aztan romanul kellett elemezni. No de ezert a konyvert en sem voltam oda. Es azert a magyar irodalomban volt tobb kedvencem. Sokszor gondolkodtam is rajta, hogy nincsenek jo roman muvek, vagy a tanultak koze keves olyat tesznek be, mert azert magyarbol tanultunk szep dolgokat. Es ami meg kikeszit, hogy ritkan talalok szep, nem az a legregiesebb nyelvezetu roman meseket gyerekeknek, amit mondjuuk egy magyar gyerek is megertsen. Pedig hat magyarul annyi szep meseskonyv van, nem csak nepmesekkel, de azokkal is.
VálaszTörlésAz én román tanárnőm nem volt szigorú, mondta, hogy el kell olvasni, de aztán elmesélte miről szól a könyv, volt egy osztálytársam aki román-francia tanárnőnek készült, legtöbbet vele beszélgetett, nagyon keveset olvastam a négy év alatt. Sajnos.
VálaszTörlésMárta, a magyart még nem pótoltad be?
És tudod mire nem tettek hansulyt nálunk? A világirodalomra. Ebben most is le vagyok maradva. Később azt hiszem módosították a tantervet a világirodalom javára.
De, azt hiszem, már régesrég bepótoltam, de akkor is kimaradt az ilyen elemezgetés. Meg hát akkor frissiben lett volna jó ilyen irányba fordulni, utólag már látom.
VálaszTörlésS tényleg, virágirodalom se nagyon volt megemlítve sehol...Na de azt hiszem, abban is pótoltam, bár mindent nem lehet meg nem is kell felfalni...Meg tudod még, mi maradt ki: a kortárs irodalom. Pedig vannak gyöngyszemek, mondjuk a prózában egyáltalán nem vagyok otthon, de sok jó magyar költő van manapság.
Nálunk magyarból volt egy kevés kortárs (erdélyi) irodalom, de kevés.
VálaszTörlésÁh, én stéber voltam, elolvastam románul! Aztán megvették magyarul is a könyvet, hogy értsem meg miről szól. Magyarul nekem bejött, igaz tizenéves voltam, pont az a korosztály amelyiknek íródott. Gimiben jó volt a romántanárnőnk, sokat olvastunk is, és alapvetően tetszett a román irodalom. Hanem mégsem sikerült végigizgulnom egyetlen regényt sem, nem drukkoltam a hősöknek mint pl az Aranyemberben vagy nem könnyeztem meg egyetlen román regény végét sem, mint pl az Egri csillagokét. Talán nyelvi gát az oka, talán szemléletbeli, hozzáállás, nem tudom.
VálaszTörlésVilágirodalom: szerencsém volt, két évig heti két órában tanultam, rengeteg könyvet elolvastam. A világirodalom órák hiányában most könyvblogokat olvasok.
Akkor te Bea sokat olvastál!
VálaszTörlésÉn is észrevettem, hogy a romén irodalom egészen más mint a magyar (mert azért pár könyvet kiolvastam), de más itt a kultura, a gondolkodásmód. A magyar irodalom mellett szavaznék, bár a román irodalom másságának is megvan a maga szépsége.