Jártam egyet

a két lánnyal. Először elmentünk a bankba, ahol több mint egy órát vártam, hogy átvegyem az új kártyámat. Aztán elmentünk és lefotóztattuk a talpunkat, mert ősztől talpbetétet akarunk használni mi hölgyek (lehet nem mindenki akar, de mindenkinek jót tenne, ha akarna). És kárpótlásul a nagy fáradságért, elmentünk ... nem, nem fagyizni, hanem könyvet venni. Mindenki kapott egy könyvet, sőt a lányok az öcsikéjükre is gondoltak. Aztán a villamoson és a trolin olvastak mind a ketten. Itthon megértettük, hogy Balázsnak anya többet ér, mint a könyv. És miután tegnap jól meghintáztattuk Balázst az emeleteságyról lógó hordozóban, most már szopi után maga is kéri, hogy fektessük be hintázni. A parkban pedig, mikor levesszük a hintáról hangosan tiltakozik. Ebből egyértelmű számomra, hogy a neuronok jól működnek. Most pedig megyek kicsit pihenni, gondolatban eltervezem a mai (és lassan mindennapi) játékos lábtornát.