Búcsú az évtől

Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a tovatűnő évért.

Amit Dávid mondott a 34. Zsoltárban én is elmondhatom: Az Úrhoz kiáltottam, és Ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. Örömre derülnek, akik rátekintenek, nem pirul az arcuk.

A napokban olvastam azt a részt a Bibliából, ahol Sámuel próféta egy győztes csata után emlékkövet állít, amit úgy nevezett el, hogy Ében-Háézer. Jelentése: "Mindeddig megsegített minket az Úr". Visszanézve az elmúlt évre, de akár az egész életemre, családunk történetére elmondhatom, mindeddig megsegített minket az Úr. Erre emlékezve indulok tovább.

Áldott, békés, boldog Új Évet!

Olvasni jó!

Az elmúlt két hónapban kiolvasott könyvek közül említek meg itt -szokásom szerint- párat, most négyet. Ezek azok, amelyek valamiért nagyon tetszettek, örömmel gondolok rájuk és öröm volt olvasni őket.

Prodán Márta: Felettem az ég (Luther kiadó, 2022). Többször próbáltam az elmúlt hónapokban megszerezni  Márta könyvét, sikertelenül. Mikor már nem is reméltem, hogy ebben az évben kézbe vehetem, mégis eljutott hozzánk a könyv. Nagyon köszönöm kedves ismerőseimnek, akik segítettek, örömöt szereztek nekünk. Márta blogját mindig örömmel olvasom. A "Felettem az ég" sokkal mélyebb olvasmány.  A szavak, mint szépen felfűzött gyöngyök sorakoznak. A lélek mélyéből, csendjéből hozott gondolatok a  hétköznapokat ünneppé alakítják. Felismerésre, továbbgondolásra, örömre, hívnak. Kevés könyv van, amit a magam kedvéért újra elolvasok. Ez is ezen kevesek egyike. 

Süveges Gergő: Apakaland -Egy nagycsalád válogatott történetei (Harmat kiadó, 2022). Egy könyv, amit egyszerre négyen is olvastunk. Csak egyetlen fejezetet elolvasása is elég volt, hogy mosolyogjunk vagy nevessünk, mert lám, milyen szép (és nehéz) és vicces is az élet, ha kisgyerekekkel élünk együtt. Nem volt nehéz együttérezni az íróval, elképzelni az épp olvasott  élethelyzetet. Közben eszembe jutott, hogy nálunk is volt hasonló vagy épp teljesen más mulatságos vagy határokat feszegető, türelempróbáló eset. Az elmúlt napokban, ha valaki olvasott és nevetett, akkor biztos az Apakaland volt a kezében.

Mihalec Gábor: PÁR-percek. Heti gondolatok a növekedéshez (Harmat kiadó, 2020). Ez egy olyan  könyv, amit ajánlott együtt olvasni azzal, akit szívünkből szeretünk, házastársunkkal. A könyv 52 rövid gondolatébresztő, inspiráló írást tartalmaz és beszélgetésindító kérdéseket, feladatatokat. Csak pár perc, nem fárasztó, nem kimerítő. Inkább frissítő. Jó volt együtt olvasni, beszélgetni, gondolkozni. 

Boros Lajos: Rácsok mögött szabadon (Harmat kiadó, 2017) Ezt a könyvet pár évvel ezelőtt kezdtem el olvasni. Aztán valahogy elveszett, elkallódott. Majd idén valamikor újra előkerült, s benne volt a könyvjelzőm is. Így hát folytattam, ahol pár éve abbahagytam. Nem egy letehetelen könyv. Mégis egy nagyon szép, szinte hihetetlen történet arról, ahogy egy bünözőt megváltoztat Isten kegyelme és szeretete. Ritkán hallott, egyszerű módon, egyszerű szavakkal leírva. Nincs olyan mélység, ahová Isten nem tud lehajolni és kiemelni. S lehet a börtönben is Istennel élni.

Túlélés

Az elmúlt néhány napban próbáltam túlélni a fáradságot. Gyakran főztem teát. Hársfavirág, kakukkfű, fenyőrügy adta a tea alapízét variálva egy kis mentával, kamillával, citromfűvel, bodzavirággal. Ki örömmel, ki szükségből itta. Volt nálunk láz, torokfájás, orrcsorgás, rekedtség és szörnyű köhögés. Utóbbi nem csak nappal, de főleg éjjel. S a legnagyobb gond: egy kialvatlan (és már nem olyan fiatal) anya, aki elfelejtette milyen kialvatlanul élni heteken, hónapokon át. Így hát pihentünk, mert nem tehettünk mást.

Végigolvastam és átgondoltam Ann Voskamp adventi könyvét. Közben kiragasztottam a kis képeket a szekrényajtóra, melyek egy-egy bibliai történetre, ígéretre, Isten szeretetére és hűségére emlékeztetnek.

Megszerettem az adventi időszakot. Nem azért, mert a karácsonyt várom, hanem ilyenkor még inkább emlékeztetem magam arra, hogy Jézus vissza fog térni, mint király. De előtte még ígéretünk van arra, mielőtt Isten kiönti haragját a Földre, ha addig élünk elragadtatunk a felhőkbe azokkal együtt akik addig az Úrban haltak meg a nagy találkozásra, hogy mindenkor az Úrral legyünk. Bármilyen zordnak is látszik a jövő, van Megtartónk, van reménységünk és Velünk az Isten.

Első hó

Megérkezett hozzánk is az első hó. Most már itt a tél. A hideg is hidegebb, mint eddig volt.

A tél a fázást juttatja eszembe. Nem ez a kedvenc évszakom. Mégis a mindent beborító fehérség láttán csodálkozó gyermekké leszek. Nem tudok betelni a lágy szépséggel, ami mindent beborít. A megszokott kép az ablakon túl csodák földje lesz. Szeretném néha a múlt egyes részeit is így eltüntetni. Ne sötét foltok, árnyékok legyenek. Legyen helyettük fény, remény és derű. Ann Voskamp adventi könyvét olvasom reggelente. Útravaló az adventi úton. Mint kincseket gyűjtöm a gondolatokat a füzetembe, kiragasztom a szekrényajtóra, újra és újra felsorolom őket magamnak. Emlékezni akarok rájuk. A kép, a szavak személyes üzenetté válnak lassan. Régi történeteket olvasok hitről, reményről, szeretetről, hűségről, gondviselésről, kegyelemről, ígéretről. Közben minden nap rácsodálkozom Isten szeretetére, mely ezerféle módon jön felém. A legapróbb dolgokban is meg tud lepni gondoskodó szeretetével. S mert olyan könnyen felejtek, leülök és lejegyzem a mai nap örömeit, szépségeit. Ma is egy volt a "jó napok"-ból.

"A kiemelkedő emberek nem tagadják a sötétséget, csak kitartóan keresik Isten fényét."

"Mindig úton van felénk az öröm." 

gondolat

Álmosan jöttem le reggel a konyhába. Egyik lányom épp akkor gyújtotta meg az adventi gyertyákat. Ma reggel már hármat.

A reggeli homályban a mindennapi örömre árnyék vetült. Úgy éreztem, hogy az idő sokkal gyorsabb, semhogy lépést tarthatnék vele. Miközben egyik kezével ad, a másikkal elvesz. De mire elfogy az időm, talán bölcsebb leszek, megtanulom, mi az a kevés, ami több a soknál.

Búcsú az ősztől

Eljött újra az adventi időszak. Elhozta a fagyos reggeleket. Mi pedig előkerestük a sapkákat, kesztyűket. Meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Meleg teát kortyolgatunk torokfájást, köhögést enyhítendő.

Ma behoztam az kertből az utolsó 3 szál rózsát, talán kinyílnak a bimbók, amelyek túlélték a reggeli fagyokat.

Még néhány oldal és befejezem Ann Voskamp: "Ezernyi ajándék" című könyvét. Újra nagy örömmel olvastam ezt a könyvet. Közben írom az saját végtelen listámat szépségről, örömről, háláról. 

Ha van karácsonyi ajándék, lehet-e adventi ajándék? Ebben az évben épp adventben jutott el hozzám Ann Voskamp adventi könyve: "A legnagyobb ajándék". Sok szépet hallottam már róla. Sőt olvastam egy szép ajánlót is. Ezért én is ezzel az könyvvel, tele várakozással, kezdem készíteni a szívem az ünnepre. Nagyon szeretem a szép történeteket. És Isten a legnagyszerűbb történetmesélő. Újra és újra olvasom a történetet, melyet Ő írt. Melynek még nics vége. Amely a legcsodálatosabb Ajándékról szól.

Gyerekkönyvek - emlékek

Nemrégiben kérdeztem a gyerekeket, akik már nagyok, mely gyerekkönyvek voltak a kedvenceik kicsi korukban? Arra már rájöttem, hogy nem biztos, hogy az a könyv, amit én jónak tartok, volt rájuk legnagyobb hatással.

Mi szülők szeretünk olvasni. Ma is, ha csak lehet, olvasunk, könyvből, kütyüről. S mert a gyermeknek az kell, amit a szülei kezében lát, és mert sok szép gyerekkönyv van (nem mint az én időmben), igyekeztünk venni nekik könyveket, hogy ne a miénket akarják lapozni. Gyermekeink legtöbbször könyvet kaptak ajándékba és örültek is neki, mert nálunk a könyv értékes. Lassan gyűltek a gyerekkönyvek a polcon. S bár egyeseket rongyosra lapoztak, mindig vigyáztak a könyvekre. Persze olvasták őket ágyban, földön, asztalnál, utazáskor, bármikor. De nem dobálóztak velük és nem tépték ki a lapokat. A leporellókból építettek babaházat, garázst, de olvastuk is őket. Legtöbb könyv a legkisebbünknek volt elérhető. Ráadásul minden egyben, egyszerre, nem mint a legnagyobbnak, akinek ahogy nőtt, úgy vettük a gyerekkönyveket, melyekről gondoltuk, hogy neki valók.

Melyek voltak nálunk a gyerekek kedvenc könyvei, amikor kicsik voltak? Hát ezek: 

Évszakos Böngészők 

Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő, Bogyó és Babóca-Évszakos könyv

Marék Veronika: Kipp-kopp meséi, Boribon meséi, A csúnya kislány

Pettson és Findusz

Berg Judit: Maszat,  Lengemesék

Vidám állattörténetek kicsiknek

Geronimo Stilton: Esti mesék a világ minden tájáról

Zágoni Balázs: Barni mesék

Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék

Rémusz bácsi meséi

Fésűs Éva: Ezüsthegedű, Palacsintás király

A felsorolást lehetne folytatni még sokáig. Egyikük azt mondta, hogy a könyvtárból hozott könyveket nagyon szerette. Érdemes ellátogatni a könyvtárak gyerekrészlegére. Sok szép, érdekes könyvet lehet találni, amit nem akarunk vagy nem tudunk megvenni. Ha valamelyik nagy kedvenc lesz, újra és újra ki lehet kölcsönözni. Régi könyvtározásainkról itt írtam - jól esett visszaidézni.

Kb. 20 évig voltam gyermekeim felolvasója. Mára már kinőttek ebből. És szinte sajnálom. Leginkább az összebújást, az együtt töltött értékes időt. Hálás vagyok a kiváltságért, hogy olvashattam nekik, kincseimnek. Örülök a sok szép képeskönyvnek, gyerekkönyvnek és regénynek, amit miattuk, nekik olvastam fel. Bár sokszor úgy éreztem, sok idő kell ehhez, most, visszatekintve egyetlen percet sem sajnálok abból, amit így együtt töltöttünk.

Olvassatok sokat!

Zsoltár margójára

A Bibliából mostanában kedvenc könyvem a Zsoltárok könyve.

Örülök, hogy most olyan bőségben élünk, hogy a Szentírás több fordítása is elérhető. Többnyire magyarul olvasok. Évekig a régi Károli fordítást használtam. Amikor elkezdtem a Szentírást olvasni, itt felénk nehezen lehetett hozzájutni egy-egy példányhoz. Titokban csempészték át a határon. Azután kitárult a világ. Én pedig évekig az Újfordítást használtam. Most a Revideált Károli fordítást olvasom. Egyik kedvenc zsoltárom a 139. Az egyik mondat újra és újra eszembe jut, mert különbözik az általam használt előző fordításoktól és mert nekem annyira szép: "Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem."

Távolodom a negyventől és közeledem az ötvenhez. Egyre gyakrabban meg kell álljak, elgondolkozni, számot vetni. Már nem akarok húsz évesnek látszani. El kell ismerjem, hogy bármennyit is elégedetlenkedtem, testem, melyet a zsoltár szavaival Isten formált anyám méhében, tényleg egy remekmű és csodásan szolgált, bár sokszor nem gondoztam illő módon.

... megrendítően csodálatos... - így akarom nézni a tükörben az egyre jobban látszó ősz hajszálakat, az alakuló ráncokat. S ha itt-ott fáj, eszembe jut, hogy megrendítően csodálatos lettem. Hálás vagyok, hogy eddig nem fájt, hogy egy jó pihenés után újra megfiatalodom, mert megrendítően csodálatos lettem. Hálás vagyok, hogy több vagyok, mint test. Vannak érzelmeim, gondolkodom, emlékezem, akarok, feladom és újrakezdem. Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem.

Könyvet kaptam ajándékba

Tegnap könyvet kaptam ajándékba.  Először arra gondoltam, hogy gyerekkönyv. (Nagyon szeretem a szép gyerekkönyveket.) Miután elolvastam, inkább családi könyvnek nevezném. Van ilyen kategória? Ahogy az ajánlóban írja, jó lenne, ha minden család könyvespolcán ott lenne. Jó lenne felolvasni gyerekeinknek, vagy ha nagyok, elolvashatják maguknak és jó lenne beszélgetni a témáról. Őszintén.

Ez a könyv - Budai Pálma: "A sárga Hold" -  nagyon szép történet szeretetről, befogadásról, gondoskodásról. Segít tudatosítani, hogy a szerető család, az otthon nem minden gyereknek természetes. Vannak árva, elhagyott gyerekek. Nem emlékszem, hogy tettem volna valamit azért, hogy szerető családba szülessek. Ahogy azok, akiknek nincs ebben részük, nem hibáztathatók ezért. Forduljunk feléjük szeretettel.

Hiánypótló ez a könyv. Olyan témát hoz elénk, amiről talán nem jut eszünkbe beszélni gyermekeinkkel, vagy nem tudjuk hogyan tegyünk. Pedig lehet, hogy óvodai, iskolai környezetükben találkoznak hasonló esettel. Esetleg ismerőseink között van olyan család, aki örökbefogadott egy vagy több gyereket. Jó, ha szóba kerül ez a téma is a családban. Ehhez hasonló volt számunkra Bartos Erika: Őrangyal című kötete, ami a sérült gyerekek másságát segít elfogadni, megérteni. Gyerekeinket elsősorban mi, szülők neveljük, tőlünk tanulhatják meg leginkább az elfogádást, szeretet mások iránt.

Nagy tisztelettel tekintek azokra a házaspárokra, akik az örökbefogadás mellett döntenek. Vannak, akiknek nem születhet saját gyerekük. Vannak, akik úgy érzik, túláradó szeretetükben van hely még másnak is. Nem mindenkinek kell ezt az utat járnia. Ismerőseim között vannak, akik örökbefogadó szülők, kis és felnőtt gyerekekkel. Szép példa az életük, hálás vagyok értük. A szép nem azt jelenti, hogy könnyű. Saját gyerekeinket se a "könnyű" miatt szeretjük és neveljük. De a szeretet soha nem jár egymagában, öröm és áldás jár a nyomában.

arvamisszio.hu

https://www.arvamisszio.hu/rolunk/

Olvasni jó!

Két nagyon szép regényt olvastam szeptemberben.

Francine Rivers "Márta öröksége" sorozat két részét: Egy anya reménye (Harmat, 2021) és Egy lány álma (Harmat, 2022). Nagyon jó a témaválasztás: anya-lánya kapcsolat alakulása több generáción át. Tagadhatatlanul fontos és meghatározó az anya-lánya kapcsolat. Talán nem is értjük ennek a kapcsolatnak messzeható  hatásait. Mindnyájan hordjuk és valamilyen formában továbbadjuk ezt az örökséget. Lehet, hogy nem tetszik, lehet hogy fáj. Felnőttként próbáljuk kikutatni, hogyan is alakult az életünk ennek a kapcsolatnak az árnyékában. Nagyon nehéz szembenézni hibáinkkal és azok következményeivel. De nagyon érdekes külső szemlélőként látni és megérteni, hogy az anyai bátorítás szárnyakat ad. Nagyon szép szavakat adott az írónő az egyik anya szájába: "Meg kell tanulnod minden helyzetet a javadra fordítani... Lásd meg a jót a dolgokban."

A második kötet kicsit szívfacsaró, de izgalmas és csodaszép. Át van szőve a történet Isten kegyelmével, ahogy a mi életünk is. "Ebben az életben nem tudunk tökéletesen szeretni". De soha nem szabad feladni. "Bírd ki az élet viszontagságait! Tanulj, amennyit csak tudsz! Adj hálát a jó dolgokért! Soha ne add fel! Mindig növekedj az Úrban!" -életre szóló tanácsok. "Néha nem tehetsz mást,... mint hogy úgy szereted az embereket ahogy vannak." Nagyon örülök, hogy elolvashattam ezt a két könyvet.

Egy másik érdekes könyv, amit mostanában olvastam: Szilvási Endre, Klenk-Sipos Rita: 90 nap a mentők közt (2013). Klenk-Sipos Rita, egy fotós hölgy 90 napot töltött a mentősökkel és légimentősökkel. Amit velük látott, átélt megosztotta ebben a könyvben. Érdekes volt bepillantani ezeknek a rendkívüli embereknek izgalmas, erőt próbáló munkájába.  

Október

Tegnap éreztem úgy, hogy ez már az ősznek az az arca, amit nem szeretek annyira. Köd, nedvesség, hűvös. Az óraátállítás miatti korai sötétedés előhozta belőlem  a "mikor lesz már tavasz?" kérdést. Viszont továbbra is ámulattal töltenek el az őszi színek. Nem tudok betelni velük. Sétáinkról leveleket hozok haza. Képekben és emlékeimben próbálom megőrizni a napsütéses napok színét, melegét. Hogy lehet az elmúlás ilyen gyönyörű? 

Az idei tovatűnő október tele volt örömmel és fáradsággal. Volt sok napsütés. Volt utazás, találkozás. Volt szülinap és évforduló. Szépség és hála.

A húgom is hosszú szünet után visszatért a blogvilágba gondolatébresztő írásokkal és egyik kedves hobbijával, képeslapkészítéssel. Az elmúlt években sok szép, érdekes, személyreszabott saját készítésű képeslappal lepett meg bennünket. Megmutatok nektek néhányat, ami most gyorsan előkerült. Szerintem sok szépség van még a tarsolyában.

Az ősz margójára

A szeptemberi esők után az októberi meleg újra rávette a rózsákat a virágzásra. Csodás illatuk a nyár emlékét idézi.

Szirmaikat összegyűjtöttem megszárítani. Teának szedtem még körömvirágot, mentát, citromfüvet. 

Nemrég ajándékba kaptam egy csodás ízű és egyedi finom illatú teakeveréket. Az ajándékozó maga gyűjtötte, szárította a növényeket. Én magam is a kertemben szedett fűvekből főztem neki mentás-citromfűves teát, családi kedvencünket. Ő amint megkóstolta, máris mondta, hogy ez nem bolti  tea. Érdekes ez a különbség a saját gyűjtésű teafüvek javára.

Jövőre szeretném én is elkészíteni a saját keverékemet. Mivel az arányokat nem is kérdeztem kedves vendégemől, tudom, hogy nem lesz pont olyan, mint amit tőle kaptam, de biztos finom lesz. Szóval a hozzávalók: hársfavirág, bodzavirág, akácvirág, menta, ciromfű, kakukkfű, zsálya s néhány cipkebogyó. A virágoktól olyan finom, hogy nem is kell bele cukor vagy édesítő. Össze lehet rakni ezt a keveréket a nálunk "Plafar" néven futó üzletláncból vett teafüvekből is, csak gondolom nem lesz olyan illatos, aromás. Ha elfogy az eredeti, talán ki fogom próbálni. Őszi reggeleken és téli estéken egy jó tea több mint meleg, íz és illat.

103-2

 Nagyon szeretem a Zsoltárok könyvét olvasni. Minden nap (legalább) egy zsoltár: segít imádkozni és megküzdeni az élet gondjaival.

A napokban, amikor betelt a naplóm, épp a 103. zsoltár következett. "Áldjad, én lelkem, az ÚRat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről!" (2.v.) -olvastam a régi zsoltár szavait. De sok jótéteményt észre se vettem és mennyit elfelejtettem! Hogyan lehetne számon tartani a számtalan áldást, ha nem jegyezzük fel? Lám, a hálanapló ötlete nagyon régi. S az új naplómhoz most találtam meg a mottót (mit nem is kerestem). 

Hét évvel ezelőtt került kezembe a könyv - Ezernyi ajándék- melynek nyomán elkezdtem számba venni az apró, mindennapi szépségeket, örömöket. Egy kis jegyzetfüzetbe kezdtem el számlálni, gondoltam ezerig. De aztán nem akartam megállni, a utolsó sorig soroltam. S közben kinyílt a szemem és a szívem. Miután a kis füzetem betelt, már nem szántam erre külön füzetet, ide-oda írtam és lassan csak hébe-hóba a napi, heti örömöket.  Annyi szépséggel gazdagodtam az elmúlt évek alatt! Most újra fel akarom frissíteni a régi szokást. A rendszeres, tudatos számbavételét a kegyelemnek. Meglátni és nevén nevezni a csodákat, melyeket nekem készített Isten. Ann Voskamp könyvét is újraolvasom. Nem gondtalan, fájdalom mentes életből lett ez a könyv,  talán épp ezért van súlya és ereje a leírtaknak.  Ezért a könyvért is nagyon hálás vagyok.

Októberi derű

 Az előző poszt címe szinte kéri ezt az új címet. S milyen jó, hogy épp most van a vénasszonyok nyara! Reggel igazi őszi hideg. Aztán napsütés, meleg, csodás színek és ízek.

A nyár úgy szállt el felettünk, hogy vagy utaztunk vagy valaki beteg volt a családból. Reméltem, hogy az ősz majd kicsit nyugodtabb lesz. De eddig nem lett. Annyi tennivaló, program, mit nem terveztem, nem kerestem, elrendeznivaló van, hogy sokszor már csak lendületből megyünk, tesszük amit kell. Szólnak a gyerekek, hogy lassítani kellene, beszól az Élet, hogy ennek így nem lesz jó vége, változtatni kell. Csak egy kis csendet szeretnék, időt magamnak és kedveseimnek. Egymás szemébe nézni, beszélgetni, sétálni, csak lenni.

S hát kaptam egy röpke kis szünetet, egy nyugodt, csodás hétvégét, hogy  erőt gyűjtsek a következő napok, hetek rohanásához. Mint kincseket gyűjtöm szívembe a csendes, kedves csodákat. Isten gondviselő szeretetének jeleit. 

Hálás vagyok a sok szépségért, a békéért, családomért. Annyi szép és érdekes dolgot tanulhatok! Örülhetek a mai napnak s hogy a hírek ellenére a holnap félelmét nem kell ma magamra vennem. Aki eddig gondomat viselte, erőt fog adni, bártmit hozzon is az holnap.

Nemcsak kedvenc kávézónkat találtuk meg, de eljutottunk egy magyar könyvesboltba is. Ez felér egy ünneppel. Itt a hideg, esős napokra lélekmelengető könyveket is találtunk. Hát nem szép az élet?

Szeptemberi ború

Esik... és újra esik. Ami nyáron hiányzott, most van bőven. A szél néha nagyon hideg, fázósan húzom föl a kardigánom cipzárját. Már nincs állandóan nyitva az ablak. Éjjel jól esik a meleg takaró. A fűtés őszi próbája is megvolt már.

De volt az eső után csodás szivárvány. Reggeli sétámkor dióval töltöm meg zsebeimet. A piacozás pedig különös öröm: friss zöldség és gyümölcs a termelőktől. Azt hiszem nagyon szeretem az őszt. Az ízek és színek miatt. A napsütésért, mely ellen már nem keresem az árnyékot. Minden melege, derűje ajándék. Az esti sétákat felváltja a délutáni séta. Hétköznapjainkat rendszeres programok, feladatok határolják be. Korlátok és kapaszkodók, hogy biztosan haladjunk előre, mindig egy lépéssel tovább.

Néha szeretnék újra fiatal lenni. De nem úgy, mint régen. Szeretném mindazt a gazdagságot, amit tapasztalatként kaptam az élettől. De ezek ára épp az elmúlt évek voltak. Gyerekeimben látom az időt, ami elmúlt. Nem hittem, hogy ilyen hamar elmúlnak a néha nehéznek érzett időszakok. Nem marad más, csak az emlékek. És a MA. Szeretném a mát megtölteni örömmel és hálával. Bárcsak úgy változhatnék, hogy életem ősze ne hideg didergés legyen, hanem derű, kedvesség és megértés.

Szívemből is szólt a ma olvasott imádság: "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. ... Örvendeztess meg bennünket nyomoruságunk napjaihoz mérten... Hadd látszódjék meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Legyen mirajtunk Istenünknek az Úrnak jóindulata..." -90. Zsoltár.

Ősz

Reggelre szürke köd telepedett a házak közé. Az országút mentén a fák is elkezdték felölteni szépséges őszi színeiket.  A parkban a földön itt-ott már sárguló levelekre lépett a lábunk. Az árnyékon hűvös volt. Az utca napsütéses oldalán sétáltunk a templomig. Éreztük és láttuk, hogy most már tagadhatatlanul itt az ősz.

Búcsúzásul még számba veszem a nyár áldásait.

Betegséget és gyógyulást. Pihenést. Játékot. Utazást. Találkozást. Nagy meleget. Friss vizet. Beszélgetést és nevetést. Olvasást, jó könyveket. A békét és a reményt. Szívemben a dalt. Az életet. S közben dúdolom, hogy: Köszönök most minden napot, amit eddig adtál...

Olvasni pihenés!

Ezen a nyáron több könyvbe belekezdtem, mint amennyit rendesen olvasni tudtam volna. Kevesebb könyvnek jutottam a végére, mint szerettem volna. De örülök, hogy pihenhettem olvasás által.

Néha előveszem a régi "elolvasnám" könyvcím listáimat. Nyár végén  átnéztem a lista tavalyi és ez évi gyűjteményét. Néhány címet kipipálhattam. Ennek nagyon örülök. E listáknak köszönhetően soha nem kell azon rágódnom, most mit is olvassak.

Júliusi és augusztusi olvasmányaimból megemlítek itt hármat.

Al Ghauoni Hesna: Félj bátran (Bookline, 2019). Tavaly olvastam a "Háborúk földjén"-t . Azóta szerettem volna ezt a könyvet is elolvasni. Úgy gondoltam, az író, aki annyi tapasztalatot szerzett veszélyekről, félelemről, bátorságról, talán mondhat valami érdekeset. Máshogy beszélhet a félelmről, mint a pszichológusok. Ebben nem is csalódtam. Olvasmányos volt a könyv és nekem tetszett.  A bátorság és a félelem nem zárja ki egymást. Hesna sokat mesél saját tapasztalataiból is. Hadi tudósítóként bőven volt lehetősége szembenézni a félelemmel. Mi is kisgyerekkorunktól a magunk módján a magunk világában szembe kell nézzünk saját félelmeinkkel.

Legyen itt pár idézet:

"... létezik egy fontos eszköz, amelynek birtokában sokkal jobban tudjuk kezelni a félelmeinket. Ez az eszköz pedig nem más, mint az egészséges fenntartás az információkkal szemben, a kételkedés, kritikus gondolkodás." 

"... a háborút és az ellenségeskedést a politika és a hatalom gerjeszti, az egyszerű emberek mindkét oldalon ugyanolyan családok, akik csak békés, normális életet akarnak". - De aktuális ez ma is!

"Gazdasági szempontból a háború mindig jó biznisz, az áldozati szerep ürügy a harc folytatására, a politikusoknak pedig saját népük félelme a legjobb eszköz a központosított irányítás fenntartásához és a manipulációhoz mindkét oldalon."

"Megtanultam azt is, hogy ha megismered az ellenségedet, akkor legyőzheted, de ha egyszerűen csak gyűlölöd, azzal magadat ölöd meg."

"... legnagyobb stresszt az okozza, hogy mások próbálunk lenni, mint akik vagyunk."

Philip Yancey: Ahová  fény vetült - Memoár (Harmat, 2022) Már nem tudom, ki ajánlotta először ezt a könyvet, még a magyar megjelenés előtt. De ajánlása olyan hatással volt rám, hogy hónapok múlva, mikor váratlanul betérhettem egy keresztyén könyvesboltba Magyarországon, ez volt a választott könyvem. A vakációban olvastam el, pár nap alatt. Aztán csak ültem csendben és döbbenten. Valaki megírta. A sok kis részletet, amit itt-ott saját szememmel is láttam vagy csak hallottam és nehéz volt elhinni. S még annál is több az, ami ebbe a könyvbe, ebbe az életbe belefért. Az egyház Amerikában látott túlkapásai vagy túlbuzgósága nem keveseket taszított el a hittől az elmúlt évtizedekben. A hit béklyóvá vált. Olvasás közben az volt az érzésem, hogy ezek a dolgok erre felénk se teljesen idegenek. Importáltunk a tengeren túlról jót és rosszat válogatás nélkül. Több kegyelemre és irgalomra lett volna szükség régen és most is. Nem kifele, hanem az otthonokban, gyülekezetekben. Nem kellett volna annyira igyekezni megfelelni mások elvárásainak. Elég szentnek tűnni - kinek és mi végre? Szomorú és elgondolkoztató volt ez az önéletrajzi írás. A sok nehézség ellenére Isten kegyelme is ott van, együtt a kérdésekkel és megoldatlan fájdalmakkal. Ilyen múlttal írni azokat az általam eddig olvasott könyveket... nem semmi. Megtiszteltetés, hogy olvashattam Philip Yancey önéletrajzi írását is. 

Michael Pollan: Életadó ételeink (Nyitott Könyvműhely, 2010) Ez is egy olyan könyv, amiről azt gondolom, hogy jó lett volna már évekkel ezelőtt olvasni.

Hogyan táplálkozunk ma? Túlsúlyos alultápláltak vagyunk. Mennyiségileg sokat eszünk, a minőség rovására. Kijózanító gondolatokat fogalmaz meg a nutricionizmusról. Arról, hogy hogyan is értékelhetjük a nagy felméréseket, nagy vizsgálatokat. Hogyan működnek? Mennyit érnek? Akiknek pénzt hoznak a konyhára, azoknak sokat. Nem jó kiragadni egy-egy nutrienst, miközben az azt tartalmazó étel még nagyon sok olyan mikronutrienst tartalmaz, amit nem is ismerünk, és amik együtt hatnak. Sőt, az egészséges népcsoportok sem egy mikronutrienstől olyan egészségesek. Többről van ott szó.  Ó, és még mennyi minden! Számomra öröm volt olvasni ezt a könyvet. Hogy akadtam rá? Egy podcast beszélgetésben egy szakács említette az írót. Antikváriumban magyarul csak ezt a könyvét találtam meg, s mivel olcsó volt, megrendeltem. Jó döntésnek bizonyult.

Végül néhány megfontolandó jó tanács a könyvből:

"Ne fogyasszon el olyasmit, amit az ükanyja nem tekintett volna ennivalónak."

"Főleg növényeket, különösen zöldségeket egyen."

"Ne egyen túl sokat."

"Kerüljük az olyan ételeket, amelyek ismeretlen, kimondhatatlan nevű ötnél több összetevőt tartalmaznak..." - erre gondoltam ma is a nagy heti bevásárláskor.

"Aki maga készíti el az ételeit, az visszanyerte a függetlenségét a tudósoktól és az éelemiszergyáraktól, és pontosan tudja, mi van abban, amit főz. És mi nincs benne..."

A július

 olyan gyorsan szállt el felettünk, mintha ez lenne az év legrövidebb hónapja. Volt benne sok utazás. Volt egy hét pihenés, olyan felnőttesen, unatkozó, éhes, szomjas, nyafogó gyerekek nélkül a hegyekben, egy házikóban erdő és patak mellett egy tisztáson. Volt nagy meleg, mint nyáron szokott. Kiapadt a víz abból a kútból, amiből a kertet locsoltuk, a legnagyobb melegben. És újra elkapott a covid, kicsit szelídebben, mint a tavaly.

Úton.

Borvíz.

Kós Károly házának makettje (Mini Erdély Park)

Érzem, egy ideje, hogy új életszakaszba léptünk. Nincs már kisgyerekünk. Csak tízévesnél nagyobb gyerekeink vannak és van már felnőtt gyerekünk is. Más a család dinamikája. Érdekes. Örülök minden napnak, amit együtt tölthetünk.

Olvasni jó!

A május és június hónap olvasmányaiból mutatok meg itt hármat.

Sean Covey: A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása. Időnként a gyerekeim ajánlása alapján is beveszek egy-egy könyvet az olvasmányaim közé. Ez is egy ilyen könyv volt. A gyerekek a legkisebbtől eltekintve már olvasták. Magam is tudtam, hogy ez egy jó könyv. Jó lett volna nekem is kiskamaszként elolvasni ezt a könyvet!

Olvasás közben sokszor eszembe jutott Ibolya néni és az ifjúsági órák, amelyeket tartott. Micsoda áldás volt az! Nem csak Bibliaismeretet adott, de nevelt is, életre szóló kincseket osztott meg velünk. Rengeteg munka, lelkesedés és szeretet volt az ifiórák mögött, ő maga sok munkája mellett állandóan olvasott, jegyzetelt, tanult és nagy örömmel osztott meg velünk minden jót. Ezt éreztük, talán azért is volt olyan nagy hatással nem csak rám.

Ma már a fiatalok is kézbe vehetnek jó könyveket, amiből tanulhatnak, ami motiválhatja őket. Nem tudom, mit tanulnak ma a kamaszok az iskolában, de ez a könyv nem kötelező olvasmány kellene legyen, hanem valami ennél több, együtt olvasni és átbeszélgetni lenne jó. Gondolom itt nem olvasgatnak fiatalok, de szülők talán igen. Megérti szeretett kamaszainkat valahogy rávenni, hogy belelapozzanak ebbe a könyvbe.

Tim Marshall: A földrajz fogságában. Évek óta szemeztem ezzel a könyvvel. Amikor viszont a könyvesbolt kasszája felé igyekeztem, mindig valami más volt fontosabb, érdekesebb, s ez volt az egyik könyv, amiről lemondtam. Aztán végül csak megvettem. (Ha egy könyvet éveken át el akarsz olvasni, el kell olvasnod.) Nagyon érdekes volt (a kamaszaim is elolvasták). Mennyi érdekes infó! Egy ország földrajzi helyzete adott, nem lehet megváltoztatni. Ezért a földrajznak kényszerítő ereje van, alakítja a történelmet. Ez a könyv segít megérteni miért alakult úgy, ahogy egyes országok, régiók történelme. Nem is lehetett volna másként. Egy ország földrajzi adottsága meghatározó, nem lehet nem számolni vele. Más értelmet nyer a földrajzórai sok infó, érdekessé és értemessé válik ez a tudományág is. Örülök, hogy végre kézbe vettem és elolvastam.

Karl May: Kajmán kapitány. Régen, 13-14 évesen nagyon szerettem Karl May könyveit. Most felolvastam ezt a számomra is új könyvet. Gondolom ez volt az utolsó felolvasásom, mert legkisebbünk, akinek felolvastam s aki már nagynak tartja magát, rengeteget olvas. Nem is tudom mi volt a jobb, a történet vagy ahogy várakozásteljesen egymás mellé ültünk és én olvastam, ő hallgatta? Azt hiszem én ez utóbbit raktározom el magamnak drága kincsként. A történet is csodás indiános történet, az író Winnetout elviszi a tengerre is. Régi időket idéző kikapcsoló, pihentető olvasmány, főleg azzal a meghittséggel fűszerezve amit a felolvasás adott.

Ez már nyár!

Túl vagyunk már egy nagy hőhullámon. Több napig is nagyon meleg volt. Az éjszakák se hozták meg a várt lehűlést. Amit nem öntöztünk, az kiszáradt. A településünk szélén is megérett a búza. 

Most kellemes nyári meleg van, napsütéssel, felhővel, hűvös éjszakával.

Utaztunk is már,  belefáradásig. Ennek ellenére a változó táj szépsége mindig csodálattal tölt el. Mennyi szépség csak úgy a út mentén! Búzamezők, egyre több helyen már learatva, mellette sárga napraforgók, zöld kukoricatáblák, dombok, hegyek, völgyek, legelők, erdők. Nagyon szeretem a változó tájat!

Eszembe jutott, hogy olvastam, hogy a földi dolgok a mennyeieknek árnyéka csupán. Ha ez a rengeteg szépség csak az árnyék, milyen lehet a valóság?

Szerettem volna sokat olvasni ezen a nyáron. Eddig nem sikerült eleget olvasnom. Aztán egész listám van arról, amit jó lenne elvégezni: olvasni, tanulni, takarítani, utazni, pihenni, eljutni szemorvoshoz, fogorvoshoz... 

Már-már eltelt a nyár fele. Próbáltam tervezni a heteket, napokat. Időm és erőm korlátoz, jó lenne minél több pontot kipipálni a listámról. Volt, hogy a nap végén úgy éreztem, semmit sem haladtam. Máskor terv nélkül is úgy éreztem rohanok egész nap, váratlan kéréseket teljesítek, halaszthatatlan feladatokat végzek el és máris este van. A legjobb a megállás, a pillanat megragadása, tudatosítása. Ilyen pl. megjegyezni a kutya vigyorát, gyönyörködni a kardfarkú lepke szépségében, nézni a kertben termett krumplit, ami csakis szebb és finomabb lehet a piaci és bolti burgonyánál, leszedni az első érett szederszemet a kertből, cseresznyefülbevalós fotót készíteni magamról magamnak... néha kicsit gyereknek lenni. Kiváltság, hogy most élek, itt, hogy elvégezhetem aktuális feladatom, legyen az mosogatás, vasalás, gyomlálás, sorbanállás a bolt kasszájánál. Mégis örülni. Már több mint 25 éve tanított valaki a "mégis öröm" erejéről. Mégis örülni, akkor is ha nem volt erőm, időm elvégezni, amit elterveztem. Jó elegedni amit nem értem el, elfogadni amit nem változtathatok meg, remélni és újrakezdeni. Minden nap meglátni a szépet, megtalálni az örömöt az élettel járó szomorúság és fájdalom ellenére. Öröm, hála, megelégedettség. Kincsek, melyek szebbé teszik az életet.

apró örömök

Ma már nem annyira szokás nyáron a télre készülni, főleg városon és ha mindneki reggeltől estig dolgozik. De itt-ott még élnek a régi idők tanulságai, szokásai. Ilyen szokás a gyümölcsök eltevése télire. Kompótokat nem szoktam készíteni, de egy kevés lekvárt még igen. Nagyon jól jön, ha egy kis édeset szeretnénk enni.

Itt nálunk már elmúlt az eperszezon. Idén is készítettem eperhabot. Ezt fagyasztóba szoktam tenni és aztán fagyiként fogyasztjuk. Eperlekvárt is tettem el télire. A lekvárok közül ez a gyerekek kedvence, kenyérre kenve és palacsintába is nagyon szeretik. 

A hétvégén finom cseresznyét és kajszibarackot vásároltam.  Nálunk csak hétvégén van piac, termelői piac. Most, hogy itt a nyár sokkal nagyobb a választék gyümölcsből, zöldségből és virágból.

Nagyon szeretek a piacon vásárolni, találkozni a termelőkkel akiket már évek óta ismerek. Jó az online rendelés, gyorsabb, egyszerűbb. Sőt a nagy bevásárlóközpontok is jók, ahol rengeteg árúfajta közül lehet válogatni. De a piacon vásárolt kajszin íze sokkal jobb, mint a bolti. S a fényes, piros, édes cseresznye amit előző nap szedtek – mesefinom. De ennél sokkal többet ad a piac. Míg áru és pénz gazdát cserél lehet beszélgetni. Legtöbbször a köszönés sem merül ki csak egy egyszerű "jó napot! tessék!"-ben. A "hogy van?"-ra is lehet egy-két szónál bővebb választ adni. Több árus is olyan számomra, mint egy-egy régi ismerős. Rólam tudják, hogy sietek-e vagy ráérek, fáradt vagyok vagy épp lelkes, jókedvű, tudják, mit szoktam vásárolni és általában mennyit. Én is sok mindent megtudok, csak úgy mellékesen: termelői gondok, utazás, unoka szülinapja, épp hová vitték a méheket, honnak veszik a magot, mennyi földet vetettek be, mit kell használni moha ellen, egy jó recept, tanács, tapasztalat. Megvan az évek óta rendszeresen itt áruló és valóban termelői gárda. Vannak akik majdnem minden hétvégén itt vannak  és akik csak néhány alkalommal, pl. akik nyaranta erdei áfonyát árulnak. Szoktak jönni új árusok is, akik próbálnak rést találni a régi árusok vevőkörén és áruin. Aztán egy-egy ismerőssel is összefuthat a piacon az ember, ha siet csak egy "szia - hogy vagy"-ra, de akár hosszabb tere-ferére is. Egy gond van csak, kicsi a piaci parkoló és szinte mindig tele van.

Hálás vagyok, hogy településünkön van piac és hogy vannak a környéken kistermelők és hogy a piacozás ma is több, mint az otthoni zöldség- és gyümölcskészlet feltöltése a következő hétre.