szombat, szeptember 03, 2022

Olvasni pihenés!

Ezen a nyáron több könyvbe belekezdtem, mint amennyit rendesen olvasni tudtam volna. Kevesebb könyvnek jutottam a végére, mint szerettem volna. De örülök, hogy pihenhettem olvasás által.

Néha előveszem a régi "elolvasnám" könyvcím listáimat. Nyár végén  átnéztem a lista tavalyi és ez évi gyűjteményét. Néhány címet kipipálhattam. Ennek nagyon örülök. E listáknak köszönhetően soha nem kell azon rágódnom, most mit is olvassak.

Júliusi és augusztusi olvasmányaimból megemlítek itt hármat.

Al Ghauoni Hesna: Félj bátran (Bookline, 2019). Tavaly olvastam a "Háborúk földjén"-t . Azóta szerettem volna ezt a könyvet is elolvasni. Úgy gondoltam, az író, aki annyi tapasztalatot szerzett veszélyekről, félelemről, bátorságról, talán mondhat valami érdekeset. Máshogy beszélhet a félelmről, mint a pszichológusok. Ebben nem is csalódtam. Olvasmányos volt a könyv és nekem tetszett.  A bátorság és a félelem nem zárja ki egymást. Hesna sokat mesél saját tapasztalataiból is. Hadi tudósítóként bőven volt lehetősége szembenézni a félelemmel. Mi is kisgyerekkorunktól a magunk módján a magunk világában szembe kell nézzünk saját félelmeinkkel.

Legyen itt pár idézet:

"... létezik egy fontos eszköz, amelynek birtokában sokkal jobban tudjuk kezelni a félelmeinket. Ez az eszköz pedig nem más, mint az egészséges fenntartás az információkkal szemben, a kételkedés, kritikus gondolkodás." 

"... a háborút és az ellenségeskedést a politika és a hatalom gerjeszti, az egyszerű emberek mindkét oldalon ugyanolyan családok, akik csak békés, normális életet akarnak". - De aktuális ez ma is!

"Gazdasági szempontból a háború mindig jó biznisz, az áldozati szerep ürügy a harc folytatására, a politikusoknak pedig saját népük félelme a legjobb eszköz a központosított irányítás fenntartásához és a manipulációhoz mindkét oldalon."

"Megtanultam azt is, hogy ha megismered az ellenségedet, akkor legyőzheted, de ha egyszerűen csak gyűlölöd, azzal magadat ölöd meg."

"... legnagyobb stresszt az okozza, hogy mások próbálunk lenni, mint akik vagyunk."



Philip Yancey: Ahová  fény vetült - Memoár (Harmat, 2022) Már nem tudom, ki ajánlotta először ezt a könyvet, még a magyar megjelenés előtt. De ajánlása olyan hatással volt rám, hogy hónapok múlva, mikor váratlanul betérhettem egy keresztyén könyvesboltba Magyarországon, ez volt a választott könyvem. A vakációban olvastam el, pár nap alatt. Aztán csak ültem csendben és döbbenten. Valaki megírta. A sok kis részletet, amit itt-ott saját szememmel is láttam vagy csak hallottam és nehéz volt elhinni. S még annál is több az, ami ebbe a könyvbe, ebbe az életbe belefért. Az egyház Amerikában látott túlkapásai vagy túlbuzgósága nem keveseket taszított el a hittől az elmúlt évtizedekben. A hit béklyóvá vált. Olvasás közben az volt az érzésem, hogy ezek a dolgok erre felénk se teljesen idegenek. Importáltunk a tengeren túlról jót és rosszat válogatás nélkül. Több kegyelemre és irgalomra lett volna szükség régen és most is. Nem kifele, hanem az otthonokban, gyülekezetekben. Nem kellett volna annyira igyekezni megfelelni mások elvárásainak. Elég szentnek tűnni - kinek és mi végre? Szomorú és elgondolkoztató volt ez az önéletrajzi írás. A sok nehézség ellenére Isten kegyelme is ott van, együtt a kérdésekkel és megoldatlan fájdalmakkal. Ilyen múlttal írni azokat az általam eddig olvasott könyveket... nem semmi. Megtiszteltetés, hogy olvashattam Philip Yancey önéletrajzi írását is. 

Michael Pollan: Életadó ételeink (Nyitott Könyvműhely, 2010) Ez is egy olyan könyv, amiről azt gondolom, hogy jó lett volna már évekkel ezelőtt olvasni.
Hogyan táplálkozunk ma? Túlsúlyos alultápláltak vagyunk. Mennyiségileg sokat eszünk, a minőség rovására. Kijózanító gondolatokat fogalmaz meg a nutricionizmusról. Arról, hogy hogyan is értékelhetjük a nagy felméréseket, nagy vizsgálatokat. Hogyan működnek? Mennyit érnek? Akiknek pénzt hoznak a konyhára, azoknak sokat. Nem jó kiragadni egy-egy nutrienst, miközben az azt tartalmazó étel még nagyon sok olyan mikronutrienst tartalmaz, amit nem is ismerünk, és amik együtt hatnak. Sőt, az egészséges népcsoportok sem egy mikronutrienstől olyan egészségesek. Többről van ott szó.  Ó, és még mennyi minden! Számomra öröm volt olvasni ezt a könyvet. Hogy akadtam rá? Egy podcast beszélgetésben egy szakács említette az írót. Antikváriumban magyarul csak ezt a könyvét találtam meg, s mivel olcsó volt, megrendeltem. Jó döntésnek bizonyult.

Végül néhány megfontolandó jó tanács a könyvből:
"Ne fogyasszon el olyasmit, amit az ükanyja nem tekintett volna ennivalónak."
"Főleg növényeket, különösen zöldségeket egyen."
"Ne egyen túl sokat."
"Kerüljük az olyan ételeket, amelyek ismeretlen, kimondhatatlan nevű ötnél több összetevőt tartalmaznak..." - erre gondoltam ma is a nagy heti bevásárláskor.
"Aki maga készíti el az ételeit, az visszanyerte a függetlenségét a tudósoktól és az éelemiszergyáraktól, és pontosan tudja, mi van abban, amit főz. És mi nincs benne..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mi a te véleményed?