Reggelre szürke köd telepedett a házak közé. Az országút mentén a fák is elkezdték felölteni szépséges őszi színeiket. A parkban a földön itt-ott már sárguló levelekre lépett a lábunk. Az árnyékon hűvös volt. Az utca napsütéses oldalán sétáltunk a templomig. Éreztük és láttuk, hogy most már tagadhatatlanul itt az ősz.
Betegséget és gyógyulást. Pihenést. Játékot. Utazást. Találkozást.
Nagy meleget. Friss vizet. Beszélgetést és nevetést. Olvasást, jó könyveket. A
békét és a reményt. Szívemben a dalt. Az életet. S közben dúdolom, hogy: Köszönök most minden napot, amit eddig adtál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?