Esik... és újra esik. Ami nyáron hiányzott, most van bőven. A szél néha nagyon hideg, fázósan húzom föl a kardigánom cipzárját. Már nincs állandóan nyitva az ablak. Éjjel jól esik a meleg takaró. A fűtés őszi próbája is megvolt már.
De volt az eső után csodás szivárvány. Reggeli sétámkor dióval töltöm meg zsebeimet. A piacozás pedig különös öröm: friss zöldség és gyümölcs a termelőktől. Azt hiszem nagyon szeretem az őszt. Az ízek és színek miatt. A napsütésért, mely ellen már nem keresem az árnyékot. Minden melege, derűje ajándék. Az esti sétákat felváltja a délutáni séta. Hétköznapjainkat rendszeres programok, feladatok határolják be. Korlátok és kapaszkodók, hogy biztosan haladjunk előre, mindig egy lépéssel tovább.
Néha szeretnék újra fiatal lenni. De nem úgy, mint régen. Szeretném mindazt a gazdagságot, amit tapasztalatként kaptam az élettől. De ezek ára épp az elmúlt évek voltak. Gyerekeimben látom az időt, ami elmúlt. Nem hittem, hogy ilyen hamar elmúlnak a néha nehéznek érzett időszakok. Nem marad más, csak az emlékek. És a MA. Szeretném a mát megtölteni örömmel és hálával. Bárcsak úgy változhatnék, hogy életem ősze ne hideg didergés legyen, hanem derű, kedvesség és megértés.
Szívemből is szólt a ma olvasott imádság: "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. ... Örvendeztess meg bennünket nyomoruságunk napjaihoz mérten... Hadd látszódjék meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Legyen mirajtunk Istenünknek az Úrnak jóindulata..." -90. Zsoltár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?