Túlélés

Az elmúlt néhány napban próbáltam túlélni a fáradságot. Gyakran főztem teát. Hársfavirág, kakukkfű, fenyőrügy adta a tea alapízét variálva egy kis mentával, kamillával, citromfűvel, bodzavirággal. Ki örömmel, ki szükségből itta. Volt nálunk láz, torokfájás, orrcsorgás, rekedtség és szörnyű köhögés. Utóbbi nem csak nappal, de főleg éjjel. S a legnagyobb gond: egy kialvatlan (és már nem olyan fiatal) anya, aki elfelejtette milyen kialvatlanul élni heteken, hónapokon át. Így hát pihentünk, mert nem tehettünk mást.

Végigolvastam és átgondoltam Ann Voskamp adventi könyvét. Közben kiragasztottam a kis képeket a szekrényajtóra, melyek egy-egy bibliai történetre, ígéretre, Isten szeretetére és hűségére emlékeztetnek.

Megszerettem az adventi időszakot. Nem azért, mert a karácsonyt várom, hanem ilyenkor még inkább emlékeztetem magam arra, hogy Jézus vissza fog térni, mint király. De előtte még ígéretünk van arra, mielőtt Isten kiönti haragját a Földre, ha addig élünk elragadtatunk a felhőkbe azokkal együtt akik addig az Úrban haltak meg a nagy találkozásra, hogy mindenkor az Úrral legyünk. Bármilyen zordnak is látszik a jövő, van Megtartónk, van reménységünk és Velünk az Isten.