Tegnap éreztem úgy, hogy ez már az ősznek az az arca, amit nem szeretek annyira. Köd, nedvesség, hűvös. Az óraátállítás miatti korai sötétedés előhozta belőlem a "mikor lesz már tavasz?" kérdést. Viszont továbbra is ámulattal töltenek el az őszi színek. Nem tudok betelni velük. Sétáinkról leveleket hozok haza. Képekben és emlékeimben próbálom megőrizni a napsütéses napok színét, melegét. Hogy lehet az elmúlás ilyen gyönyörű?
Az idei tovatűnő október tele volt örömmel és fáradsággal. Volt sok napsütés. Volt utazás, találkozás. Volt szülinap és évforduló. Szépség és hála.
A húgom is hosszú szünet után visszatért a blogvilágba gondolatébresztő írásokkal és egyik kedves hobbijával, képeslapkészítéssel. Az elmúlt években sok szép, érdekes, személyreszabott saját készítésű képeslappal lepett meg bennünket. Megmutatok nektek néhányat, ami most gyorsan előkerült. Szerintem sok szépség van még a tarsolyában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?