Álmosan jöttem le reggel a konyhába. Egyik lányom épp akkor gyújtotta meg az adventi gyertyákat. Ma reggel már hármat.
A reggeli homályban a mindennapi örömre árnyék vetült. Úgy éreztem, hogy az idő sokkal gyorsabb, semhogy lépést tarthatnék vele. Miközben egyik kezével ad, a másikkal elvesz. De mire elfogy az időm, talán bölcsebb leszek, megtanulom, mi az a kevés, ami több a soknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?