Olvasni jó!

Szeptember a sulikezdés és egyben a kötöttebb programhoz való visszatérés ideje. Kicsit kevesebb idő jutott olvasásra. De igyekeztem az elmúlt két hónapban, hogy minden nap legalább egy kis időm legyen olvasni. Nehezebb volt  komoly, gondolkodást igénylő könyveken átrágnom  magam, mert sokszor már fáradt voltam vagy mert egyszerre csak kevés időt tudtam olvasásra szánni. Ezért inkább pihentető könyveket olvastam.

Ahogy szoktam, most is  három könyvet említek meg az elmúlt két hónap olvasmányai közül. Nem ajánlók ezek, hisz tudom, ami nekem most érdekes volt az másnak rém unalmas. De lehet, hogy valaki olvasva egy könyvről kedvet kap hozzá vagy épp rájön, hogy erre nincs ideje, nem érdekli. Ez utóbbi is szerintem nagyon jó dolog. 

Daniel Tammet: Kék napon születtem. Azért voltam kíváncsi erre a könyvre, mert azt olvastam róla, hogy egy autista fiatalember írta. Pár éve már olvastam egy fiatal lány könyvét, akit felnőttként diagnoztizáltak asperger szindrómával. Ez az autizmus talán könnyebb változata, az ilyen emberek nem szorulnak állandó segítségre mindennapi dolgaik intézésében. Azt hiszem most már nincs is olyan, hogy asperger szindróma, ez is hozzátartozik az autizmus spektrumzavarhoz.

Kíváncsi voltam, milyen a világ más szemszögből nézve. Ezt megadta a könyv. Persze tudom, nem minden Asperger szindrómás így látja, tapasztalja meg a világot. Amúgy őt is felnőttként diagnosztizálták Asperger- és a savant-szindrómával. Számára a szineztézia miatt a számok színekben, formákban, textúrákban jelennek meg. Innen a cím is: születésnapja dátuma, ami szerdára esett számára kék, ahogy a szerdák is általában. Elképzelni se tudom. El tudja mondani a pi számjegyetet, öt órán át sorolva. Több idegen nyelvet megtanult, számára ez nem volt nehéz. Ezen a sok érdekességen túl érdekelt az, hogy hogyan élt. És erről is bőven ír. Sokat mesél milyen volt gyerekként, hogyan érzékelte a környezetét, hogyan éltek a családjával, milyen volt a suliban. Számomra ez is nagyon érdekes volt. Örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet. 

Dr. Hormosz Shariat: A nagy iráni ébredés. Már egy ideje szemeztem ezzel a könyvvel. A borítója alapján azt hittem, hogy egy iráni hölgy keresztyénné válásáról lesz szó, mert a borítón egy hölgy van. Persze fogalmam se volt, mi alapján választanak a kiadók borítót egy könyvnek. De a napokban hallgattam egy beszélgetést egy írónővel, aki beszélt arról is, hogyan választ a kiadója borítókat a könyveinek -így már értem, miért ér néha csalódás a borító miatt, amikor a tartalommal találkozom.

Bár néha nehezen olvastam, mégis összességében érdekesnek találtam. Az író elmeséli az életét és hogy hogyan lett keresztyénné. Nem tudtam, hogy sok iráni kresztyén van. Amerikában vannak irániakból álló keresztyén gyülekezetek és Iránban is vannak keresztyének. A könyv állítja, hogy a vezetőktől eltekintve, a népnek elege van az iszlámból, szeretik Amerikát és a zsidókat. A könyv egyik célja, hogy felhívja a figyelmet a Iránról szóló bibliai próféciákra, amelyek még beteljesedésre várnak. Ez teszi izgalmassá a könyvet. Irán régen Perzsia volt, más helyen a Bibliában Elámként van megemlítve. Mivel az író iráni, nyilván fontosak számára a népére vonatkozó még beteljesületlen próféciák. Érdekes volt olvasni ezekről. 

Polcz Alaine: Leányregény.

Évek óta nem olvastam Polcz Alaine könyvet. Azt hiszem hiányzott, mert a könyvesbolt rengeteg könyve közül épp ezt választottam. Azt hiszem ideje van annak ahogy a könyvek megtalálnak bennünket és mi őket. Ez is egy ilyen találkozás volt. Pihentető olvasmány. Polcz Alain 1980 körül lement a román tengerpartra. Erről mesél egy kicsit ebben a  vékony kis kötetben. Nincs benne semmi különös és mégis érdekes. Felidézi a letűnt időket. Az emberek akkor is szerettek, csalódtak, féltek, küzdöttek, kijátszották a rendszert ahol lehetet. Az élet akkor sem volt könnyű és jó döntéseket hozni se tudott mindenki.

Olyan szép volt az ősz,

hogy nem jutott időm ide is írni. Ezernyi szépség vett körül. Jó volt ott lenni, ahol a napsütésben az apró sárga leveleket felkapta és szórta a szél, mint ünnepi konfettit. Öröm volt látni a színek kavalkádját, amit fotó nem tud visszaadni. Próbáltam pórusaimba zárni az őszi nap melegének emlékét. Lehajoltam a koppanva lábamhoz hullt dióért. Hallgattam a talpunk alatt összetört száraz levelek zenéjét. Mélyen belélegeztem a szomszédtól kapott birskörte illatát. Körülvesz és betölt az ősz. Hogy lehet az elmúlás, az elengedés ilyen gyönyörű?!

A megrövidült nappalok, a hideg szél, a köd, a szürke ég - az ősz másik arca. Ha borús az ég, alig jön be fény az északra néző ablakokon. Elővettem a gyertyákat, régit és újat. Ideje elkezdeni a készülést karácsonyra. Megsütöttem az első adag mézeskalácsot. Felét eldobozoltam. Ha minden héten elteszek egy kis dobozzal, nem lesz üres a sütis tányér az ünnep közepén. Talán lesz erőm nem elővenni az elrejtett dobozokat karácsony előtt, mint az elmúlt évek egyikén. Itt éhes szájak minden nap "úgy ennének valamit!" Ez a "valami" nem főtt étel, még csak nem is gyümölcs, csakis valami süti, ropi, édesség vagy ehhez hasonló lehet.

Mi a legjobb a karácsonyban? Őszinte választ a gyerekszáj ad: mákos kalács, süti, finom ennivaló, karácsonyfa... (Nem mintha a mai ebéd nem lett volna finom...) Lám, nem kell a Hold az égről, csak együtt körülülni a megterített asztalt nagy békességben. Most hát tervezem, hogy kipróbálok pár olyan receptet, amit jó előre el lehet készíteni. És tervezem, hogy olvasok, keresztszemezek, zoknit kötök, kicsit többet mozgok, mint "tegnap" és örülök minden nap, akkor is ha kint borús az ég és hideg a szél.