Vakáció

Kinek hogy telik a vakáció? Van aki olvas, játszik, focit néz, más babázik, zenél, tanul - csak azt ami neki tetszik és amihez kedve van, van aki süt főz, mos, vasal, vásárol, kertészkedik, mert már nem jogosult vakációra, mert anya. S ha mindez nem elég, és persze hogy nem elég, akkor ideje lenne gyakrabban sütit sütni, új recepteket kipróbálni, új érdekes könyveket beszerezni a könyvmolyoknak, és végre meghorgolni a vágyva vágyott horgolt babákat. Láttam egyszer nem is olyan régen szép horgolt babákat... Gondoltam, szerzek valami jó leírást, lapozhatót. A kisebb lányaim nem elégednek meg a könyv lapozgatásával s azzal, hogy mi lenne ha... Újra és újra kérték, legalább próbáljam meg...

Hát neki fogtam. Hogy milyen lesz, nem tudom. Anyagot sem vettem, csak itthoni hulladékból fogtam hozzá, hogy ha nem sikerül, hát ne bánjam az anyagot. A lányok minden nap kérdezik, hogy horgoltam-e. Legalább pár percre kézbe kell vegyem minden nap. Most épp a lábak kitömése következik -sose csináltam, hogy kell? - de közben kötöttem egy lányom által kötött babamellényhez nadrágot és a másik babának is egy  elbontott fonalból mellényt és nadrágot. (Ismerőseink körében van három kisbaba is, ezért most nem csak playmobil babákkal játszanak a lányok, hanem bébibabákkal is.) Nem is tudtam, hogy a kötés ilyen könnyű a babahorgoláshoz képest. És talán tíz év múlva, arra fogok gondolni, hogy milyen egyszerű volt az életem, mikor csak ez a gondom volt, hogy is horgoljam meg a babákat és a ruhatárukat a lányoknak...

Ma csak kötöttem és kötöttem, panaszkodtam is a lányoknak, hogy semmit sem csináltam ma délutánig (vasalás, mosás, gyomlálás, paradicsomok felkötözése, menta szedése, olvasás magamnak, csak úgy, tanulás -magamnak, csak úgy), de megvigasztaltak, hogy hát kötöttem, az nem elég? Ha nekik elég, legyek én is elégedett. És horgoljak, de előbb tömjem meg a horgolt babalábakat.

A kert dícsérete

Napfényes ízek egy hűvös, esős nyári napon.

A bogyós gyümölcsök nagyon egészségesek. Azt mondják róluk, hogy védenek a rák ellen, jó hatással vannak a májra, erősítik az immunrendszert és a listát folyathatnám... Minél sötétebb a színük, annál több bennük az antioxidáns. Mégis a fehér málna és a fehér ribizli íze nekem jobban tetszik. A finom érett kerti áfonya viszont megunhatatlan. Örülök, hogy egyre gyakrabban lehet már kapni a boltban is, mert kis kertünk kis, fiatal bokrai nem tudják eltartani a hat éhes szájat. :) Szeretem az áfonyában, hogy nem egyszerre érnek a bogyók, így hetekig van néhány szem friss áfonya. Úgy érzem, minden nap tudnék enni egy kis adag bogyóst a kertből. Csodálatos, éltető színek, ízek, aromák.

Paprikák a kertből.

Talán ha várok még, akkor megpirosodnak? Nem tudom. Ki kell azt várni.

Az esők után újra gyomlálni kell. Ebbe én hamarabb belefáradok, megunom, mint a gyom.

A kert gondozása nem is olyan könnyű. A szépen indult uborkát nem locsoltam eléggé a nagy melegben, kicsit megszenvedte. Remélem a mostani esőtől és hűvöstől kicsit helyrejön. A menta meghódította az epres részt s a szőlők közét. Szóval, ha szép kertet látok, hát megcsodálom. S míg az enyém olyan lesz, mint szeretném, csodálom a növények élni akarását, s hogy a legjobban nyújtják a körülményekhez képest. Hálás vagyok minden terményért s hogy láthatom hogyan nőnek, érnek s néha gondozhatom.

Nem csak a hasznáért, a szépségért is öröm a kert. A nyáriorgona finom illata vonzza a lepkéket. Gyakran látunk itt szebbnél szebbet, kardfarú lepkét, nappali pávaszemet s egyebet.

S ha kiülhetek nagy melegben az árnyékra olvasni, az nekem pihenés a javából.

Hálás kedd

Néha hiányzik a tavalyi, heti rendszerességgel ezen a blogon vezetett hálanapló. Szeretem a sok kis apró örömöt, ami körülvesz.
Hálás vagyok
-a mamákért, akik ellátták a gyerekeinket eperlekvárral
-a kertben termő bogyósokért: málna, ribizli, egres, áfonya

-a kerti paprikákért, uborkákért, s hogy hamarosan szedhető lesz a zöldbab
-a törpecseresznyefa bő terméséért
-a klementin fácskám virágaiért, s hogy láthatjuk, hogyan lesz a virágból gyümölcs

-a megjavított tetőért s a reményért, hogy nem fogunk már beázni
-a könyvekért, amiket olvashatok
-a Victor Vasarely kiállításért a művészeti múzeumban

-hogy felfedezhettem magamnak a csiráztatott magvakat, egyelőre a lucerna és a vöröslencse a kedvencem, de a kissé csípős retekcsíra se rossz.