Tél van

Decemberi örömök

Az este a finom vacsora után jól esett egy kicsit kilépni csak úgy papucsban, szvetterben a fűbe, nézni a csillagos eget, frissülni a csendben. Szeretek itt lakni ezért is. Igaz, kitartó esőzések után nem szívesen járok a sáros, járdátlan földúton ahol a nagyon és a nagyon-nagyon sáros között lehet választani. Mégis, szeretek itt lakni.

Aztán úgy négy órával később arra ébredtem, hogy kint vihar van. Dörgött, villámlott, mint nyáron. Nyoma sem volt csillagos égnek. Eső, aztán gyönyörű hóesés következett. Sajnos ez utóbbi rövid ideig tartott, de épp eleget, hogy gyorsan kabátot vegyek a pizsamára és kimenjek csak két percre gyönyörködni a hóesésben. Lefeküdtem s arra gondoltam, lehet reggel minden fehér lesz, mint egy álom. Nem, nem lett, mert újra eső esett. De akkor is szeretek itt lakni. S ma hallottam, hogy az éjjel a városban s nem csak, jeges eső esett. Itt vagy nem esett vagy nem vettem észre, de nem is bánom. Maradok a gyönyörű hóesés és decemberi menydörgős-villámos éjjel emlékével.

Amíg lehet kint szárítom a ruhákat. Van egy teraszunk, észak fele, ahová kevésbé ver be az eső, épp elfér a ruhaszárító. Eddig csak egyszer kellett behoznom, mert az erős szél felborította, persze ruhástól, amiket újra kellett mosni. De sebaj. Ha kisüt a Nap (ami mostanában elég ritka volt), gyorsan kiteszem a szárítót arra a kis helyre, amit télen is beragyog a Nap. S a ruhák a szélben táncolva, nevetve száradnak, frissülnek, illatosak lesznek.

Várom a nappalok növekedését. Most olyan lent van a Nap, hogy délben még a fél kertet sem tudja besütni. Kell ez az sok elválasztó kerítés?

Valamikor, mikor még tettem el magunknak savanyúságot télire (mert az elmúlt években anyukám tett el nekem), megmaradt egy csomag mustárom. Olvastam, hogy nem jó a földet takaratlan hagyni. Kerestem mustármagot vetni, de nem találtam. Már december volt, mikor így megokosodtam. Elmenni, járni, keresni nem volt lehetőségem, így kiszórtam a kis zacsi mustármagot a szabadon maradt felásott területre. S nagy örömömre, már kikelt. Azt olvastam, hogy először a gyökérzete fejlődik ki a növénynek, nagyon jót tesz a talajnak, bárminek jó előveteménye, csak nem szabad hagyni felmagzani. A gyökér hamar lebomlik a földben, táplálja a növényt, amit utána vetünk.

Közben kinyílt, sőt már majdnem elnyílt a jácint. Szép volt és illatos. Érdekes volt figyelni ahogy napról napra változik. Ó tavasz, messze vagy még?

Egyszerűen készülünk a karácsonyra.
Képeslapokat készítettünk, csak azért, mert a bolti nem volt elég. Így se küldtünk mindenkinek. S akinek küldtünk ki tudja, megkapja-e ebben az évben, mert a román posta már csak árnyéka a 15 évvel ezelőttinek. Akkor egy levél kedvesemtől 24 óra alatt megérkezett, most ugyanonnan 9 napra volt szükség...

Egyből dupla adag mézeskalácsot sütöttünk a gyerekekkel. S meg is ettük, mert finom volt. Remélem nem csak terv marad, hogy úja sütünk egy adagot s ki is díszítjük, mielőtt megesszük.

Most mennem is kell. Pedig annyi szép dolog történik velem ezeken a rövid téli napokon is!

Ma reggelre

minden fűszál ezüstszínű ünneplőt öltött magára.

Ma már a második reggel volt, hogy befagyott a madaraknak kitett itató. Nem is tudtam, hogy a madaraknak szükségük van itatóra, arra meg főleg nem, hogy erre télen is szükségük van. (Olvashatsz erről: itt, itt.)

Vége lesz lassan az ősznek.

Örülök minden napsütéses órának. Ha csak tehetjük kimegyünk a gyerekekkel a kertbe, az utcára. Jót tesz a napsütés, erősíti az immunrendszert, a csontokat.

Nagy örömömre, találtam egy közönséges virágüzletben anyósnyelvet. Csak 9,5 ron volt, szemben a hornbach-i 43 ronnal, vagy a nagyobb növény ára 90 ron körül volt. Tarka levelű zöldikét is láttam potom árért, csak túl nagy volt, én egy kicsi növényt szeretnék.

Vettünk még a Lidlben egy hagymás jácintot, a gyerekek íróasztalán kapott helyet, karácsonyra gondolom ki fog nyílni. Öröm nézni naponként a növekedését.

Egyik reggel cinkéket láttam a kerítésen. Nagyon megörültem nekik, mert eddig inkább csak varjak, csókák, szarkák jártak erre és egy bagolyszemű kisebb ragadozó madarat is láttam párszor, s fácánt.

Legkisebbünk határozottan tiltakozik a "hugica" megszólítás ellen. Mikor kérdeztem, hogy kik a testvérei - egyik vacsoránál - elsorolta a testvéreit. Mire még megkérdeztem: "És Apa?". Határozottan válaszolt: "Ő Anya férfia."  Reggel hozzám bújt s azt mondta: "Nagyon szeretlek Téged és Apát." Hát szép az élet. Amikor nem rút- mondaná valaki. Mert néha a kétségbeesés szélére sodródom, főleg ha valamelyik gyerek beteg. De a felhőket elfújja a szél, s újból kiderül az ég. Kint és bent is.

Le kellett szerelni a kerti csapot. Eldugtam az utolsó fokhagymákat és dughagymákat. Az eper közé is - mert úgy olvastam, jót tesz az epernek, védi nem tudom mitől. Reméljük nem lesz hagyma ízű tavasszal az eper. :D

Mit tehet a kezdő kertész ha jön a tél? Bámul ki az ablakon, kimegy a kertbe, mér, számol, tervez, fejben és papíron. Utóbbin, hogy legyen mit elveszíteni s újra kezdeni. S olvas, olvas, álmodik és tervez, megnézi honnan rendelhet vagy vásárolhat magokat. Mindent, de legalább annyit, hogy kertje tízszeresét bevethesse. Még jó, hogy nincs hely palántázásra. De ha nincs, akkor is...

Egy érdekes olvasmány: Öngyógyító kiskert. Megvalósítható-e?

Növények a kertből

Jó kimenni és nézni, hogyan változnak a növények. Nőnek, szépülnek vagy éppen télre készülnek.

Talpalatnyi kertünk az emeletről:

Nem sok minden van itt. De azért van mit nézni. Főleg ha arra gondolok, hogy mikor idejöttünk csak gyom volt. Azokból is átmentettünk egy pitypangot, egy útifüvet és két varjúmákvirágot. A pitypanglevél jó teába. Az útilapu sebgyógyító. Hoztunk még az utcáról egy pásztortáskát, mert az is hasznos és egy katángkórót, teája jó a vesének.

A varjúmák virág még ősz elején:

A kertésztől kaptunk egy kis tuját. Icur picur volt. Kis cserépbe tettem. Nem tudtam, mit kezdjek vele. A kertész mondta, hogy jó lenne minél előbb kiültetni. De fogalmam se volt, ebben a kis kertben (ahol alig volt növény a füvön kívül :D) hová is tegyem. Mert úgy-e lassan meg fog nőni. Már látszott rajta, hogy nőtt. Végre nemrég eszembe jutott, hol is mutatna jól. Nem most, mert alig látszik ki a körülötte levő tyúkhúr közül, hanem majd 5-10 év múlva. Most ekkora:

Mivel csak 2-3 levélke volt, mikor kaptuk, nem tudom, hogy fog kinézni, ha megnő, hisz annyi féle fajta tuja van. Majd meglátjuk, ha megmarad.

Az anyukámtól kapott málna:

A vásárolt málnák pedig csak botok. Hogy lesz ebből valami? Majd meglátjuk.

Ez itt a bodza anyukámtól:

Ez itt a zöldhagyma. legkisebbünk ha kint van, odamegy szakít belőle s elrágcsálja. Finom.

Köszméte vagy egres:

Két tő spenót. Inkább zöldturmixba használom a leveleit. A főzelék nem kedvencünk.

Sóska. Szeretjük nyersen és levesnek. Alól kakukkfű.

Menta.

Fügefa. Remélem megmarad.

Fekete ribizli bokor, mögötte eprek.

Rózsabokor édesanyámtól. Gyökereztetés. Két helyütt még futórózsát is gyökereztetek hasonló módon. Mindennap locsolnom kell. Nem értek hozzá, de így bízták rám a veszőket.

Futórózsa, fehér. Bal sarokban ott a citromfű.

Orgona bokor vagy bokor orgona. Egyelőre csak egy bot.

Büdöske. csak egy van belőle. Mellette egy körömvirág.

Calluna vulgaris vagy csarab:

Viola.

Borostyán a kerítés mellett. 

S végül egy nevenincs kis apróság, amit a fű között találtak a gyerekek: 

Mára elég is ennyi kert. Vajon egy év múlva milyenek lesznek ezek a növények?

Növények - itt nálunk

Tömbházban nőttem fel. Minden ablakpárkány tele volt szobanövényekkel, virágokkal. Mégsem szerettem a virágokat. Az ablakon redőny volt belülről, amit reggel fel kellett húzni, este leengedni. Az ablakpárkány keskeny volt, szűk volt a hely, nagyon kellett vigyáznom, hogy a növények levelei ne sérüljenek. S mikor reggel rohantam iskolába, nem hagyhattam a redőnyt lehúzva a virágok miatt, mert nekik kell a fény. S volt, hogy túl gyorsan engedtem le a redőnyt s megtört egy levél vagy felhúzáskor becsípődött egy levél... s nem volt jó a vége. Ezért nem szerettem a virágokat a lakásban. Miután elköltöztem otthonról, ha cserepes virágot kaptam, vettem, rendre elpusztultak. Elfelejtettem öntözni vagy öntözésem ellenére elszárad, elpusztult. Egyetlen növény bírta ki nálunk az ablakban, igaz többször lehullatta a leveleit, szinte elfogyott a földje, alig kapott vizet. Vagy 8-10 évig tengődött így. Aztán hogy ideköltöztünk kitettem az erkélyre. Locsolgattam. Megkerestem a neten mi a neve, hogyan kell gondozni. Közben a növény nagyon szépen helyrejött, új levelei nőttek, előző állapotához képest mondhatom, hogy virul. Kislevelű fikusz, tarka levéllel.
Itt nincs ablakpárkány, ablakaink nagyok, lentről a padló szintjéről kezdődnek. Hová is tegyem a növényt, ha már megvan? Nem nagyon találtam a helyét miután behoztam. Végül az íróasztalomra tettem. Egész máig. Mert ma vettünk egy fa virágállványt.

Az állvány tetejére került a sárkánynyelv vagy dracena. Sokat nőtt mióta megvettük ősz elején. Azt olvastam róla, hogy jól tisztítja a levegőt.
Mögötte ott a fikusz. Tavasszal kicsit formát akarok adni neki, meg fogom metszeni, hogy bokrosodjon.
Elől pedig a stévia van, ami szintén metszére vár. Három hetente lehetne kissé visszavágni. De eddig nem volt valami jó helyen a lépcsőn, kevés fényt kapott. Néhány levelét leszedtem, teába, nagyon finom édes. A napokban bátorságot veszek és kicsit visszavágom a felső hajtásokat. Szeretném, ha ez is bokrosabb lenne, s nem túl magas.
Az üres helyeket majd lassan betöltöm. Nem akarok nagyon sietni, mert aztán megint nem lesz hová tenni a szobanövényeket. Tarka levelű zöldikét szeretnék, az is sokat kibír s sok helyen láttam, gondolom nem túl nehéz szerezni egyet. Szeretnék még egy anyósnyelvet. Már eddig is kerestem, egy helyen láttam, de elég borsos áron, így nem vettem meg.
Aztán idővel majd elém jönnek a növények, amelyekkel egymásra hangolódunk.

Az egyik szobában a szekrény tetején van egy tarka levelű borostyán.

A múlt héten vettem egy kis mikulásvirágot. Átültettem. Látszik, hogy nőtt, mert egész picurka volt, mikor megvettük.  Először a lépcsőre tettem, jól mutatott, de valószínű nem kapott elég fényt, két levele is megsárgult. Ezért az egyik gyerek íróasztalán kapott helyet. Itt jobban érzi magát.

Egy lila virágú fokföldi ibolya is került a lépcsőre. Egyelőre bírja a kevés fényt. Ha nem, most már van hová vigyem világosabb helyre.

S végül egy korallvirág.

Majd az idő megmutatja sikerül-e őket gondoznom. Mert tanulnom kell ezt is.

Eper

Tervezem már egy ideje, hogy írok. Miről? Főleg a kertről.

Szép volt eddig az ősz. Volt egy lehűlés, amikor azt hittem jön a tél, de aztán mostanában újra szép idő van. A gyerekek sokat vannak kint, kertben, utcán. Ennek nagyon örülök. Ezért is gondoltam néha azt, hogy jó lenne házba költözni.

Kaptam a szomszédtól vagy 3 tő egész évben termő epret, amiket -tanácsára- szétvégtam, így lett 9 darabom, kis gyökerekkel, rendszeresen öntöztem őket és miután az első 24 órában úgy néztek ki, mintha el akarnának hervadni, de aztán helyrejöttek. A virágokat leszakítottam -ezt is a szomszéd tanácsára, hogy a gyökerek erősödjenek. De az érőfélben levő pár epret nem szakítottam le. S tegnapra egész szép piros lett az egyik kis eper. Igazán jó volt az illata-nekem ennyi jutott belőle.

Ez az első eper ami a mi kertünkben ért be, mert hát még a szomszédnál termett. Négy gyerek nézte, várta, hogy akkor most mi legyen az eperrel. Anya majd elosztja.

Megették. Csak néztem őket... senki nem panaszkodott, nem kért még. Finom volt. (Hogy lehetett érezni az ízét ilyen pici darabnak?)

Ma átszólt a szomszéd, hogy akarok-e még epret. Igen - válaszoltam. Mi az a néhány tő eper ennyi szájnak? Ő már átültette a saját szükségletükre valót, fólia alá, az epertövekre szépen csepeg a víz a csövekből... Ami kimaradt azt szívesen átdobta a kerítésen. Azokat is szépen szétválasztottam, s most már van a szomszédfajta egész évben termő eperből 25. Remélem megmaradnak, megerősödik a gyökerük, mert kezdő kertészként a tövek szétválasztása, vágása nem sikerült mindig jól, volt, hogy alig maradt gyökere az epernek. Most újra van néhány fehér és pirosodó eprünk. Remélem beérnek. Dóra ma számba vette az epreket. Mármint az érő gyümölcsöket. Ahol látott gyümölcsöt odament, lehajolt, kezébe vette.

Az egész évben termők a szomszédtól:

Itt meg a 3 szintén egész évben termő eper, amit én vásároltam, mikor még nem tudtam, hogy fogok kapni a szomszédtól. Ostara eper a nevük.

Amúgy a szomszéd is úgy vásárolt 5 tövet, interneten néhány évvel ezelőtt. Abból az 5 tőből aztán lett az évek alatt jó sok, több helyen, kertben is.

Tavaszi vagy talán kétszer termő epret kaptam a húgomtól. Édesanyám ültette el őket.

S a vásárolt Elsanta eper, ami csak tavasszal terem:

Mielőtt a szomszédtól kaptam volna epret, az eprek mind egymás mellett voltak. Aztán szétültettem őket, hogy a fajták között legyen 2-3 méter távolság. Ez állítólag azért kell, hogy ne keveredjen össze a virágpor.

Óraváltás, hideg, ősz

Várom a téli napfordulót. Nagyon korán, hamar sötétedik. Hideg van, őszi, tél előtti hideg. Bent fűteni kell, nem lehet csak úgy kimenni a házból. Lehet, de nem tanácsos.
Több időt töltünk bent. Most, hogy őszi szünetjük van a gyerekeknek, többet vagyunk itt lent a konyha-nappaliban. Olvasunk, társasozunk, pihenünk, a beteg, gyógyul. Jó együtt lenni.

Tegnap - talán utoljára ebben az évben - lenyírtam a füvet. Úgy olvastam, jó ha rövid fűvet talál a hó, ha pedig elhúzódik az enyhe ősz, decemberben is lehet még füvet nyírni.

Került még a kertbe
-egy orgonabokor,
-egy köszmétebokor
-3 szőlővessző - jó lenne, ha egyik megmaradna s jövőre kerülne mellé másik, másik fajta.
-egy "Emily" fürtös áfonya, amelyik savanyú talajt kedvel, vettünk neki kedvére való földet.
-homokos talajt kedvelő homoktövist, egy porzóst és egy termőst, a fügefa mellé a kert legnaposabb részébe.
-egy tövis nélküli nemesített szedret (a szomszéd parlagon levő telek tele van vadszederrel), neve  ´Loch Ness´.
-egy "Heliodor" almafát, őszi sárga alma
-egy körtefát, Bosc kobak körte (Alexander), a képen a termése úgy nézett ki mint régen a kormos körte mamám kertjében - majd emglátjuk, ha megérjük.
-egy naspolyát, 'Szentesi rózsa' névűt.
-egy margarétát, ´Banana Cream´ nevűt, meglátom, hogy a valóságban lesz-e olyan szép, mint a képen.
-egy alpesi erikát, hogy legyen télen is egy virágunk, novembertől márciusig adna egy kis színfoltot.
Persze az "egy" néha nevetségesen hangzik, de remélem a növények szaporodnak is idővel. Most szűkös költségvetésünkben ez a sok egy nem is volt kevés. Aztán nekünk is idő kell, hogy belakjuk a ház körüli területet. Szeretnénk még ezt-azt de nem tudjuk, hogy mikor és hogyan és milyen is legyen. Addig csak hadd legyen itt a szép zöld fű. Amúgy keresek betelepítésre gyógynövényeket. Nem láttam a környékünkön szép csalánt. Azt mindenképp kell szereznem. De hoztam egy pásztortáskát s egy másik növényt, szép kékes lila virágú, nem jut most eszembe a neve, régen a parkban is sokat láttam nyílni. S ha sétálok, nézem a "gazokat". Láttunk nefelejcset is a közelben, megkeressük s megpróbáljuk betelepíteni. Már a gyerekek is segítenek.

Mióta tettünk ezt-azt a kertbe, megjelentek a meztelen csigák.

Virághagymából vagy ötvenet sikerült eldugni: hóvirág, krókusz, tulipán, jácint, nárcisz, szellőrózsa, cigányvirág, liliom. Majd jövőre kiderül, hogy jó volt-e az tőtávolság, a mélység. Még van néhány kardvirág hagymám anyósomtól és anyukámtól. Azt hiszem elegem is lett a hagymásokból.

Jó, hogy lassan nem lesz mit tenni kint (gondolom én most), mert bent is van munka bőven. Vannak még el nem pakolt dobozok, dolgok, amelyeket a költözés óta nem találok. Sok mindennek még meg kell találni a helyét. Jó lenne kézimunkázni is, varrni, kötni horgolni egy-egy jó tea mellett. Mindent a maga idejében.

Esik az eső,

pedig nekem olyan kedvem volna ásni!

Házunk előtt nincs aszfalt. Esőzés után sár és tócsa van. A gyerekek örömére. Tegnap is jót játszottak. A legkisebb dudorászott, úgy mint még soha nem hallottam. Többek közt azt is: "legjobban a pocsolyát szeretem".

A mai eső után nagyobbak lettek a pocsolyák. Rövid időre - mert újra eleredt az eső - ki kellett próbálják. A kerítésen belülről felügyeltem őket. Igazán jót játszottak. Örülök, hogy kiköltöztünk ide. Persze nem tudom még, milyen lesz, egy nagy havazás után bejutni a városba, de ezen kár már most rágódni.

 Azért ma délelőtt amikor nem esett az eső, földbe tettem néhány beszerzett növényt:
-3 májusban érő 'Elsanta' epret
-3 egész évben (május-szeptember) termő 'Ostara' epret
Talán nevetséges a 3 tő, de kicsiből lesz a sok. Ezek oda kerültek a húgomtól kapott eprek ágyása mellé. Az egyik eper virágzik is, akár a szomszédban az egész évben termő eprek.
-3 tő kakukkfüvet (Thymus serphyllum). Kaptam két tövet, melyek közül a citromillatú elszáradt. Nem húztam ki a földből, hátha a tavasz csodát tesz. A másikat nem rég eléggé megnyirbáltam, kellett teának hisz mind sorra köhögtünk. Finom. Ezért vettem is. Gondolom lesz majd bőven.
-1 törzses fekeretibizlit (Ribes ´Silvergieters'), ami állítólag júniusban terem majd.
-3 'Willamette' málnát, amit kettőnek vásároltam, de a kezeim között három lett belőle. Remélem túlélik a telet. Júniusban és júliusban kell teremjenek
-2 'Himbo Top' málnát, ami augusztustól októberig kell teremjen. Ezek csak botok voltak egyik végükön valami gyökérfélével. Igazából nem is tudtam meddig kell földbe tenni. Azért remélem ők is túlélik, hogy nem szakképzett kertész vette kezelésbe őket.
Csak azért írtam le, mert a növényekhez mellékelt cédulákat biztos elveszítem. Majd itt visszanézem, ha lesz még mit.
Még kellett volna pár gödröt ásnom, de nagyon puha a föld és az eső is esett elég sokat, bőven. Így hát várom, hogy a szél elfújja felhőket s kisüssön a nap.

Az elmúlt napok

igazán csodásak voltak. Sok napsütés, meleg. Rövidnadrág és póló - talán utoljára ezen az őszön.

Örülünk az elkészült homokozónak. A nappaliból jól ráláthatok. Lehetne nagyobb is, a három kisebb kicsit szűkösen fér el, de ekkora telekhez úgy gondoltuk ennyi is elég. Jókat játszanak együtt.

Szombaton szabad szombatom volt. Jó volt kicsit elmenni itthonról, találkozni rég nem látott ismerősökkel. S tanulni, jó gondolatokat eltenni. Nagyon tetszett az anyós-meny kapcsolatról szóló szeminárium. Jó volt együtt ülni menyek és anyósok, anyák. Engem annak idején nagyon kedvesen fogadott Anyósom. Magam elég nehéz természet vagyok, aki nagyon szeret az elvisel. Remélem egyszer én is anyós leszek. Erre is fel kell készülni. Nagyon jó gondolatok hangoztak el. Pl. hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy elrontott kapcsolatok helyrehozásával töltsük el, könnyebb megelőzni egy konfliktust, mint helyrehozni. Ha felneveltük gyermekeinket, hagyjuk hogy önálló felnőttek legyenek (ilyenekké neveljük is), adjunk nekik szabadságot, engedjük el őket, örüljünk, hogy nélkülünk is boldogok és elboldogulnak, s ha elmentek hát akkor már éveink száma is megkívánja, hogy hagyjuk őket s törődjünk a testi egészségünkkel, a lelki békénkkel és derűnkkel, igyekezzünk nem lenni teher a fiataloknak, ha szükségük van ránk, segítsünk nekik és fogadjuk el a segítségüket. Jusson ez eszembe, ha anyós leszek! Még egy érdekes gondolat hangzott el: önző szülő akar olyan gyermeket nevelni, aki ne lépjen házasságra, hanem őt gondozza, az nem gondol gyermeke öregkorára. Nehéz dolog ez az elengedés. Még jó, hogy ismerek olyan Anyát, aki imádkozott és örült gyermeke házasságának. Mert ez az élet rendje. Jó volt hallani mások tapasztalatait is mint meny és mint anyós. S bár az Élet nehéz, jó volt látni, hogy mégis lehet tovább menni, özvegyen, gyógyíthatatlannak minősített beteg gyerekkel a családban, mindenkinek megvan a maga nehézsége, harca. Isten mindig ad elég erőt a mához, a holnap terhét pedig nem adja nekünk, mert összeroskadnánk alatta.


A kecskerágó, amit kaptam nagyon szép most ősszel.

Lesz eper tavasszal, reméljük.