Hűha!

Valaki rám szólt, nézzem már meg a gmailes címemet. És... hm... szóval rájöttem, hogy már másfél hónapja nem néztem meg... És elvesztettem a Zsuzsa meghívóját, sajnos már nem érvényes. Itt üzenek, kérek még egyet, fogom nézni gyakrabban az elkövetkező hetekben a gmailjeimet. Nahát! Ha az embernek több címe van... Hát így jártam.

Milyen jó

ha az embernek van egy kedves szomszádja...
Tegnap  délután feljött hozzánk Klári. Kis szusszanás, beszélgetés, olyan jó volt! S este igyekeztem én is viszonozni: gyerekek nélkül lemenem hozzá vagy fél órára. Igazi, laza, pihenős nap volt a tegnapi. A gyerekek is itthon voltak, nem kellett pontos időre kész legyen az ebéd. (De azért az sem lenne jó, ha mindig ilyen lenne, hiányzott Apa az ebédtől.) Aztán tegnap még napos idő volt, így sétáltunk egy jót a gyerekekkel.
Ma meg elmentem Csengével a BB-be a játszóházba. Volt éneklés, rajzolás, festés, játszás. Találkoztam rég nem látott ismerősökkel, egy volt tanárommal, aki immár nagytata lett. Hát szép volt.
Csenge Nefelejts lett.

S láttam hogyan kell még pitypangot készíteni. És más virágot. Jó volt együtt dolgozni.
Most voltunk először a játszóházban, de jó volt, azt hiszem elmegyünk még. Egyszer egy hónapban rendezenk ilyet. A baba-mama klubból Csenge kinőtt, de itt nagyon jól érezte magát, nem is akart hazajönni. Talált az egyik osztályban könyveket, elülögélt volna még olvasni. Majd máskor.
Nagyon fáradt vagyok, mert mostanában későn feküdtem. Ezért megleptem magam ebéd után egy édes kávéval. Tehát januárban két kávét ittam, ... azt hiszem elmondhatom, hogy még mindig a nem kávézókhoz tartozom.

Itt a vakáció!

Már holnap nem kell menni iskolába, s ennek nagyon örülök, azért is, mert Anita még mindig köhög.
Tegnap délután Csenge is belázasodott, ma délelőtt végre lement a láza. Ma este ezt mondta: "Nem engedem, hogy felmenjen a lázam, megtiltom magamnak." Hála Istennek, nem lett újra lázas. Nagyon megviseli a láz, olyan öröm volt ma újra jókedvűnek látni. S hogy Balázs se maradjon ki: nagyon szeret írka-firkálni, mindenhova. Mondom is neki, csak a papírra szabad írni, mert próbálta a fallal, padlóval, könyvvel. Szoktunk együtt rajzolni, színezni a két kicsivel, sőt Anita is társul hozzánk.

Már régebb egyik könyvrendelés alkalmával vettem meg ezt a posztert az özönvízről. Ma elővettem és a lányokkal beragasztottuk Nóét és az állatokat.

Kinyitva:

A középső lapot kivettük:

Beragasztottuk Nóét és az állatokat és kitettük a konyhába:

Mivel a lányok jól ismerik a történetet, most csak úgy röviden felidéztük. De aztán jöttek a kérdések is, mint: mi lett a többi elefánttal, nem félt a szarvas és egyebek. A legtöbbel azt hiszem én maradtam, van min gondolkozzam: Isten szent, nem nézheti el a bűnt, Isten ítéletéről azt írja a biblia, hogy igazságos, az egész föld elpusztult, kivéve azok, akik a bárkában voltak...

 Azt hiszem megfelel ez az anyag kiscsoportosoknak is. Igaz, a gólyának kék a lába- ezt még Csenge is észrevette. De ettől eltekintve nagyon szép. Az özönvíz történetét szeretem rajzolva elmondani. Csengének így mondtam mikor kicsi volt, pár mondatban, közben rajzoltam és mind a ketten nagyon élveztük. De most ebben a poszerben gyönyörködünk, mert mi ragasztottuk ki az állatokat, csak azt sajnáltuk, hogy nincs itt mind...

Valaki kérte, hát közzé teszem itt

az egyszerű de finom kekszreceptem.
Legfinomabb ha vajjal készítjük, és mostanában amikor a tészta meg van gyúrva, kettőbe osztom, és az egyik felébe teszek kakaót, jól átgyúrom, és mintás kekszeket készítünk a lányokkal, pl. amikor kört vágnak, tesznek neki szemet, orrot, szájat, de ez csak egy példa volt, a fantáziának nincs határa. S milyen érdekes ha a  végén a két tészta keveredik! Sajnos annyira lekötött az alkotás, hogy megfeledkeztem fotózni, s aztán meg olyan hamar elfogyott, hogy nem volt mit fotózni, de ha egyszer sikerül lencsvégre kapnom a remekműveket, majd megmutatom.

Itt az egyszerű recept:
-500 g liszt
-250 g margarin (vagy 200 g vaj vagy zsír, de ajánlom a vajat)
-250 g cukor
-2 tojás
-kevés szódabikarbóna vagy sütőpor felfuttatva ecettel vagy citromlével
-reszelt citromhéj -ezt kihagyom, úgyanis egy orvosnő nem ajánlotta használni, mert nem lehet tudni mivel vannak kezelve ezek a gyümölcsök, kár, de tettem helyette vaniliás cukrot.
Összegyórjuk. Le is lehet darálni vagy kinyújtani és kiszaggatni formákkal.
Ha akarunk kakaós részt is, akkor teszünk bele kevés kakaót- ez a rész nem votl a receptben, így én szemre tettem bele annyit, hogy szép barna legyen.
Közepes tűznél sütjük.

Most ezt olvassuk és ezen veszekednek a kicsik

Sztelek Csilár: Döme Beszélgetős könyv kicsiknek(Kálvin Kiadó)
Csenge kapta karácsonyra, neki már többször elolvastuk a könyvet, de Balázs is szereti lapozni. És nem tudom hogy, de gyakran épp egyszerre akarják olvasni, lapozni, valahogy épp akkor, amikor a másik kezében észreveszik a könyvet. Egyik mondja: az enyém, másik: add ide vagy épp fordítva.

Mikor először belelapoztam a könyvbe, azt kérdeztem magamtól, vajon fog-e tetszeni a könyv a gyerekeknek? De nagyon bejött. Óvodás korúaknak való, bár Anita is elolvasta. De Csengének szinte minden nap olvasunk belőle s ő is "olvas " magának: leül és lapozza a könyvet miközben elmeséli a történetet. S Balázs is szereti lapozni, nézi a képeket, mert szép színes képek vannak benne, legtöbbször egyik oldal csak kép, a másikon pedig van kép és szöveg is.

Miről szól a könyv? Egy kisfiúról, Döméről. Oviról, költözésről, kistestvér születéséről, kisállatról, költözésről, örökbefogadott testvérről, fogyatékos szomszédgyerekkel való barátságról, séta a temetőben, együtt játszás, veszekedés, szülinap, kórház, öröm és szomorúság, mindenféle - amilyen egy gyerek élete lehet. Tíz fejezete van a könyvnek, minden fejezet utolsó oldalán egy rövid imádság. "Este így imádkoztak", nagyon szép, érthető, az aznapi eseményekhez kapcsolódó imák, amiket egy hároméves is megérthet.

Fülszöveg:

-Hol jön majd ki a baba a hasadból?
Ezt a kérdést kétéves fiam igen értelmesen és sajnos mindenki számára tökéletesen érthetően a tömött buszon tette fel. Akkor őszintén sajnáltam, hogy ezt a kérdéskört nem beszéltük meg korábban.
Néhány évvel később fiam mandulaműtétjére készülődve megfogalmazódott bennem ennek a könyvnek a gondolata.
Olyan mesekönyvet szeretnék a szülők kezébe adni, amelyik alkalmakat teremt beszélgetésekhez, segít a gyerekeknek kérdéseket megfogalmazni, és Isten igéjének fényében közösen megtalálni az ő koruknak, szellemi és érzelmi érettségi szintjüknek megfelelő és megnyugtató válaszokat.
Kérem Isten áldását ezekhez az együttlétekhez.
"Neveld a gyermeket a neki megfelő módon,
még ha megöregszik, akkor sem tér el attól." Péld 22,6

Rábukkantam egy érdekes

-cikkre
-oldalra

Tegnap a hotnewson találtam egy érdekes interjút. Talán már említettem, hogy nincs tévénk, így az elmúlt tíz évben erről "lemaradtam". Ezt cseppet sem bánom, nem érzem hiányát a sok reklámnak, sem annak, hogy napi programom a tévéműsorokhoz igazítsam. Lehet szép és érdekes az élet tévé nélkül is. Igaz, lemaradok néhány érdekes infóról, de attól nem áll meg az élet, s a neten is sok minden elérhető (mégsem tudom rávenni magam online tévézésre). Így én most fedeztem fel Vujity Tvrtko-t, a tegnap olvasott intrejú által. A könyveire is rákerestem, volt amelyikből lehetett olvasni pár oldalt. S a weboldalát is megtaláltam. Megnéztem pár videót. Érdekes... elgondolkodtató.

Nézem már

pár napja mit mutat az időjáráselőrejelző február másodikára. Persze tudom, nem biztos, hogy úgy lesz, ahogy ott mutatja, de hátha... Az elmúlt évek napsütéses február másodikái után és a mostani hideg, havas tél után úgy örülnék, ha a medve, amikor téli álmából felébred, nem látná meg az árnyékát és mihamarabb jönne a tavasz, a napsütés.

... kis nyulacska...

Felfedeztük Balázzsal is a gyerekdalokat annapetiésgergő oldalán. És amikor a kisnyulacskás dalt hallgattuk nekem eszembe jutott, hogy hallottam átdolgozva, s már a gondolattól nevetősre állt a szám, mert nevetve hallgattuk (mi felnőttek) amikor felfedeztük. Ezért ma újra megkerestem. Kérem, komoly felnőttek ne nézzék meg, azoknak csak a gyerekeknek való verziót ajánlom innen: http://www.annapetiesgergo.hu/ismert_gyerekdalok/hovamegyte.htm


És még egy:

olvastam...

Karácsonyra kaptam egy fenőtteknek szóló Janikovszky Éva könyvet (eddig csak pár gyerekkönyvét olvastam), Ájlávjú (Móra, 2007).

Fülszöveg:

Kötelességem figyelmeztetni a kedves olvasót, a cím félrevezető. Nem szerelmes történeteket tartalmaz a kötet. Hanem? Az úgy van, hogy az ember idős korban már kevesebbet ügyintéz, szaladgál, nyüzsög. Inkább elgondolkozik ezen-azon, ír, írogat, így a századvégen, ezredelőn.Különösen, ha írónak hiszi magát. Aztán összegyűlik egy kötetre való. De miért jut eszébe éppen ez a cím? Mert a tévésorozatok, az angolszász nyelvterületen készült filmek jóvoltából angolul gyakran hallja. Magyarul csak szeretné hallani. De valahogy hiánycikk. Még a falfirkákon is többnyire angolul olvasható, hogy I love Brigi - Karesz. Azonkívül az angol nyelvű vallomás nemcsak egyes számban szeret, hanem többes számban is. Akár a kedves olvasó is magára veheti. Ha akarja. Rosszkedvet oszlató humort, szeretetből fakadó türelmet, megértést kínálok annak, aki vevő rá.

Olvasmányos, rövid irások, a nyugdijas életről. Amikor már nem lehet egyedül levenni a fügönyt, a kevéske pénzt kell jól beosztani, a tervek nem válnak már valóra, a fiatalok rohannak, minden megváltozik, lassan oda a föggetlenség, de mégis vannak örömök, ami részben hozzáállás kérdése.


Néha szeretek életrajzokat olvasni.
Most újra sort kerítettem egyre: Boda Domokos - Sorsfordulók  (Harmat, 2003).


Ismerető:

A járványos gyermekbénulás leküzdéséhez, továbbá a magyarországi gyermekgyógyászat fejlődéséhez jelentősen hozzájáruló szerző életének szerény krónikájából egy nemzetközileg is elismert igen sikeres karrier rajzolódik ki. Boda Domokos "történetei" több, a történelemkönyvekből kimaradt eseményre és annak hátterére világítanak rá, továbbá az erkölcsi, emberi normák tiszteletére intenek. Hiszen bőven volt része nehéz, olykor életveszélyes, máskor "csak" megalázó helyzetekben, amelyeken néha kétségek és félelmek között, de elvei feladása nélkül sikerült túljutnia.

Ma reggelre

újra mindent betakart a puha fehér hó.
Olyan mesésen szépek az ilyen reggelek -nekem, talán, mert nem kell reggel siessek elérni valahová. Csak innen bentről gyönyörködöm és élvezem az ablakon beáramló friss, hószagú levegőt.

Ez a tél olyan... igazi volt. Mint már rég nem erre felénk. Mintha a globális fölmelgedés csak mese lenne, s lehet, hogy az, csak még kell néhány év, hogy nyilvánvaló legyen. Megtudjuk ha élünk. Mint ahogy azt is, hogy egyszerű létünkkel, a széndioxiddal, amit kibocsájtunk roppant nagy kárt okozunk a földgolyónak vagy sem. Micsoda pihent agyak vannak s mit ki nem találnak!

Meg vagyunk fázva. Taknyolódunk, köhögünk. Teázunk. És én már nagyon várom a napsütéses napokat. Az elmúlt teleken mintha több lett volna belőlük, legalábbis úgy emlékszem.

Olvasom, hogy vannak országok, ahol leállt az oltási kampány, visszamondják a megrendelt oltásokat. Láthattuk, miként lehet pánikot kelteni, ha egy ismert személy hálálának okaként a sertésinfluenzát emlegetik, (s majd néhány nap múlva kiderül, a halotti bizonyítványon nyoma sincs ilyennek, de ezt persze elfelejtik nagydobra verni,) attól sok ezren sorba állnak és beoltatják magukat. De lassan kiszivárognak a hírek a mellékhatásokról és oltás utáni elhalálozásokról, amlyek csakis véletlen egybeesések lehetnek. A kisiskolásokat még nem oltják itt nálunk. Mi lesz a megmaradtak oltásokkal? Eladják vagy elajándékozzák a szegényebb országoknak, részesüljenek ők is a mellékhatásokból, ha már nincs világjárvány?

Na, elég volt a semmitmondásból. Megyek megnézem, hogy zajlik az itthoni óvodában a rajzóra.

 

kevés... sok... elég... mennyi?

elment
élt 90 évet
"nézvén életük végére kövessétek hitüket"
hogy újból láthassuk betegség, öregség, mindenféle gyengeségtől mentesen
gyermekkorom tatája él emlékeimben

megállás - emlékezés - számvetés - csend...

Elfogyott a köhögési szirop,

ezért újat főztem. De néha kétbalkezes vagyok, siettetni szerettem volna a cukor karamellizálását a cuporban (egy kis lábas jobb lett volna), és hát nem volt könnyű kavarni, de nem adtam fel, míg jó hólyag nem lett az egyik újjamon. De ebben is van haszon...

A sziropot most kicsit máshogy készítettem, mint a múltkor. Kicsit több mézet is tettem bele és nem csak kakukkfűvet, hanem fenyőrügyet is (románul: muguri de pin). Sokkal finomabb lett az íze, és persze roppant édes, ezért csak kiskanállal ajánlott enni, de legalább kettővel, mert nagyon finom. Bátran használhatjuk, egészségesebb a bolti cukorkánál, ráadásul köhögésre is jó. Hűtőben kell tartani.

A gyógyszertári köhögési sziropokról nincs jó tapasztalatom a gyerekeknél, a teákat, házi szereket jobbnak tartom. De ki iszik itt hagymateát, kakukkfű, fenyőrügy, bazsalikom teát? A hárs még elmegy. De a szirop! Azért sorban állnak, önkéntesen köhögnek, többször is egy nap.

Szépirodalom

Nem tudom miért, de a napokban nagyon nyűgös, ölikés a fiam. Egész nap rajtam lógna. Így hát olvastam.
C. S. Lewis felnőtteknek írt regényét, Míg arcunk nem lesz, (Harmat, 2008). Egyszerűen csak regény - nem kell mindenben keresztyén üzenetet keresni, de attől még lehet élmény a könyv olvasása. Nagyon kiváncsi voltam a könyvre Narnia, Csűrcsavar levelei, A szeretet négy arca, Csodák, A csendes bolygó, Zsoltárok könyve, A bánatról után. Néha nagyon szeretem az írásait olvasni, a gondolatvezetését.

Fülszöveg.

C. S. Lewis szépirodalmi munkásságának egyik legnagyszerűbb művéhez az író egy klasszikus mítoszt használt forrásként. Ámor és Psziché történetét Lucius Apuleius írta le először "Az aranyszamár"-ként ismert regényében.
A történetet Oruál hercegnő meséli el, a világszép Psziché megkeseredett és visszataszító külsejű nővére, aki húgát féltő szeretettel birtokolja. Oruál legnagyobb keserűsége, hogy Pszichébe maga Ámor szeret bele. A szent és a profán szeretet tusájának, a látható és a láthatatlan világ harcának Glóm királysága, egy barbár világ ad helyet. Oruál küzdelme addig tart, amíg rá nem ébred: az égiek akaratát mindaddig nem érthetjük meg, "míg arcunk nem lesz", s míg őszinteség nem lakozik szívünkben és lelkünkben.

Nem vagyok jártas a legendák világában, hiába volt háziolvasmány az Olümposz legendái, nem tudtam elolvasni, nem találtam érdekesnek. Így nem ismertem az alaptörténetet. De most már azt is elolvastam.
A regény felnőtteknek szól. Csak az olvassa, aki tud még mesét olvasni! Szerintem nagyon olvasmányos. Alig tudtam letenni! Szép. És van is min gondolkodni. Ajánlom elolvasni a kiadó oldalán a recenziót (bár én csak most olvastam utólag, és nekem így volt jó). A könyvet nem ajánlom, mindenki maga döntse el magának, el akarja-e olvasni. Én örülök, hogy elolvastam.

A DIÓ

Még az ünnepek előtt pár héttel vásároltam fél kg diót, legyen sütibe, kalácsba. Aztán hogy, hogy nem, mire karácsony lett, elfogyott a dió, egy szem se került sütibe. Megeszegettük. Azt hiszem főként én jártam rá. Nagyon jól esett. Ezért is kerestem utánna, lássam, miért olyan jó, kívánatos a dió. Néhány infót jegyzek itt meg magamnak.

Wikipedia (szöveg és kép):

A dió vagy diófa (Juglans) a diófélék vagy diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó nemzetség. Közepes, vagy nagy termetű (10-40 m magas) lombhullató fák, 20-90 cm-es, 5-25 levélkéből összetett leveleik páratlanul szárnyaltak, termésük diótermés (csonthéjashoz hasonló, zárt kupacsú makk).

A nemzetség 21 faja az Óvilágban Délkelet-Európától Japánig, az Újvilágban Délkelet-Kanadától nyugatra Kaliforniáig, délre Argentínáig előfordul. A génusz neve, Juglans a Jovis glans, azaz „Jupiter makkja” kifejezésből ered – átvitt értelemben, istennek való termés.

A Kárpát-medencében két fajukkal találkozhatunk gyakrabban, az egyik az ehető diót termő közönséges dió (J. regia), a másik az Észak-Amerikából származó, Európában parkokban díszfaként ültetett, illetve néhol erdőgazdasági jelentőségű fekete dió (J. nigra).

A házipatika oldaláról:

Dióbél királyfi
A dióbél esszenciális zsírsavakat, vitaminokat, kalciumot, fluort és magnéziumot tartalmaz, továbbá értékes fehérjéket. Különösen kiváló táplálék azoknak, akik sok szellemi munkát végeznek. A dió erősíti az idegeket, és talpra állítja a legyengült embert.
Azok a májbetegek, akik nem fogyaszthatnak zsiradékot, a diót nyugodtan ehetik, mert serkenti a máj működését, és ezzel az emésztést is. Jót tesz továbbá a termékenységnek és a hormonháztartásnak is.
Gyermekgyógyászatban kifejezetten ajánlatos vérszegénység és sápadtság es
etén, a csontnövekedést is segíti.
A dióbél fogyasztása kis adagokban ajánlott. Sütemények és egyéb finomságok elkészítéséhez is használhatjuk, de kenyeret és szószokat is ízesíthetünk vele.
Egészségünk megóvása érdekében ne csak diót, hanem mogyorót, mandulát, szezám-, napraforgó- és tökmagot is fogyasszunk.
A magvak mellett a közelgő hideg évszak fontos, egészséges tápláléka a méz és a hidegen sajtolt olajok.

Még többet a dióról:
-innen:

Egészség a dióban:

A dióban nincs koleszterin!

A dió olaja igen egészséges, az ember számára esszenciális, nélkülözhetetlen többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz. A dióbél olajtartalma - fajtától, vizsgálati mintától függően - a légszáraz bél 50-70 %-a. Szénhidrát-tartalma viszonylag alacsony, a bél súlyának mintegy 10 %-át adja.

Fehérjetartalma jelentősebb, bár nem fehérjeforrásként fogyasztjuk, a dióbél 15-25 %-a fehérje. Ezen belül a magasabb fehérjetartalmú fajták olajtartalma alacsonyabb, és viszont.

Külön figyelmet érdemel magas vitamintartalma. A-vitaminból mintegy 70 NE, tiaminból (B1 vitamin) 480, riboflavinból (B2 vitamin) 130, niacinból (B5 vitamin) 120 mikrogramm, C-vitaminból 3 mg található 100 g dióbélben, hogy magas ásványi anyag tartalmát (foszfor, kalcium, kálium, vas) ne is említsük.

A dió olajának olajsav-összetétele:

Kaliforniai adatok szerint a dióolaj 76 %-a többszörösen telítetlen zsírsav (ebből 61 % linolsav, 15 % linolénsav), 14 %-a egyszeresen telítetlen zsírsav (szinte kizárólag olajsav), és csak 10 %-a telített zsírsav (ebből 7 % palmitinsav, 3 % sztearinsav).

A dióbél fehérjéinek összetétele:

Az esszenciális aminosavak közül a dióbél mind a 8-at tartalmazza, szinte az emberi szükséglet szerinti mennyiségben. Leucinból, izoleucinból, treoninból és valinból a napi minimum-szükségletet 100 g dióbél kielégíti. Lizinből, triptofánból, fenilalaninból pedig a napi szükséglet felét. Egyedül metionin miatt kell mást is enni, mint diót, mert abból kevesebbet tartalmaz.

Itt is olvashatunk a dió összetételéről.

Egy jó cikk a dióról még az antivali oldalán, itt.

100g dióbél energia- és tápanyagtartalma
(Bíró Gy. - Lindner K. Tápanyagtáblázat) alapján

Energia: 654 kcal (2747 kJ)

Tápanyag:
Fehérje 8,6g
Lipid (olaj) 57,0g
Szénhidrát 11,7g
Víz 8,2g
Hamu 1,7g

Vitaminok:
E-vitamin 24,7mg
B1-vitamin 400ľg
B2-vitamin 100ľg
B6-vitamin 0,34mg
biotin 6,3ľg
folsav 33ľg

Ásványi anyagok:
nátrium 10,5mg
kálium 1710,0mg
kalcium 202,0mg
foszfor 400 mg
magnézium 25,6mg
vas 3,8mg
réz 0,86mg
cink 4,2mg
mangán 1,85mg

Ezen kívül még sok jót lehet olvasni a dióról. Mindenképp ajánlott naponta enni egy kevés diót.

Nem kávézom, DE

ma egy szokást erősítő kivételt tettem, szóval felfőztem 1 deci vízet sok-sok cukorral, mert épp nincs itthon tej, tettem bele egy kiskanál kávét (ez elég erős kávé? ki tudja, mert én nem kávézom)... azt kortyolgatom, mert a mai nap korán indult, hajnalban. Balázs annyira köhögött, hogy teljesen felébredt és vagy másfél órát feküdt(ünk) ébren. Aztán visszaaludtunk. De Csenge rendes időben ébredt. Gondoltam, ellesz egyedül egy ideig, de fel kellett kapcsolni a villanyt neki a másik szobában. Visszafeküdtem, de mindjárt jött szólni, hogy éhes, hogy ... rájöttem, nincs értelme engedni az ágy hívásának. Aztán volt egy kába, álmos délelőttünk, ki erre nayfogott, ki arra. Pedig tegnap is eldicsekedtem, hogy milyen jó, a két kicsi már eljátszik egymás mellett, így nyugodtan készíthetem az ebédet. Na de nem lehet minden nap egyforma.
Megpróbálom összeszedni gondolatim és szétszórt dolgaim, ha a cukor és kávé hatni kezd.

mi újság ?

Megsült a második római tálas kenyér is, 1 kg lisztből. De mivel siettemben 3,3 kiskanál só helyett, tettem négyet (úgyan ki tud 3,3 kiskanál sót kimérni, de azért jó lett volna a kenyérsütő kissebbik mérőjét negyedjére csak félig merni), ezért gyorsan főztem egy kis (3 kisebb) krumplit, és azt is belegyúrtam a tésztába, érzés szerint tettem még hozzá lisztet, és lett egy krumplis kenyerünk. Csak szerintem nagyon finom lett, s ha így folytatom, nem lesz jó dolgom... jóval kevesebb szénhidrátbevitel sokkal jobbat tenne nekem...

Aztán tegnap fodrászkodtam egy kicsit.

Lassan, de biztosan, a kislányból nagylány lesz. Egy újabb változás, hogy Anita egyedül akar aludni a kisszobába. Tehát felszabadul a hely az emeletes ágy felső szintjén. Gondolom, akkor nemsokára odaköltözik Csenge, Balázs pedig az alsó szintre, s felszabadul a kiságy. Milyen gyorsan nőnek ezek a gyerekek!

Ma a kicsik így aludtak el délelőtt, pedig csak egy kis közös hintázást akartak a hordozókendőben :).  Így nyugodtan olvashattam a tegnap elkezdett könyvet, A viskó-t. Románul olvastam és nagyon tetszett. Már két általam követett blogon is olvastam a könyvről, így igazán kíváncsi voltam. Csak miután elolvastam a könyvet néztem utánna, hogy miket is írnak róla. Nahát! Épp csak hogy hajba nem kapnak! Pedig ez csak egy regény. Ez az ismertető tetszett a legjobban. Szeretném még legalább egyszer elolvasni. Itt is jó gondolatait osztja meg valaki a könyv kapcsán. És nekem is van min gondolkoznom.
És van még olvasnivalóm is.

És hogy el ne feleljtsem, a mai nap egyik kellemes meglepetése: találkoztunk Beával és Áronnal, mindannyiunk nagy örömére!

Próbálkozás

A neten olvastam valahol, hogy lehet római tálban kenyeret is sütni. Azonnal tudtam, hogy ezt ki fogom próbálni. Mivel nagyobb tálam van, a kenyérsütőgépnél bevált recept szerint készítettem a tésztát, csak dupla adagot, 1,2 kg lisztből. És szinte nem is jön, hogy elhigyjem: nagyon élveztem a tésztagyúrást. Olyan jó állaga lett. Friss élesztővel készítettem, de nem tettem külön cukros tejbe, hanem bele a lisztbe. Tejet egyáltalán nem teszek már egy ideje a kenyérbe és jobb a kenyér, nem morzsálódik úgy. Igaz, most tettem egy nagyon keveset, mert Cs. meghagyta.

Szóval, meggyúrtam a tésztát, hagytam kelni, aztán újra átgyúrtam, megint hagytam kelni, közben beáztattam a római tálat úgy fél órára, újra átgyúrtam a tésztát, a tálat jól bezsíroztam (azt olvastam, be kell zsírozni, másképp beleragad a kenyér, és ez tényleg így van, most finom disznózsírt használtam, de ki akarom próbálni olajjal), aztán beletettem a tésztát, ami nagyon kicsinek, kevésnek tűnt a tálban. Be a hideg lerbe, amit akkor kapcsoltam be, miután a tálat betettem. Először lassú, majd erős tűzön sütöttem úgy háromnegyed órát vagy kicsit többet. Akkor le akartam venni a fedelét, de már a kenyér úgy megnőtt, hogy felemelte, így a fedővel lejött a kenyér szépen bevágott teteje is, sajnos. Kicsit bevizestem a tetejét a kenyérnek és visszatettem színesedni, kb. még 20 percet, fél órát.

Elfogadhatóan nézett ki. Kiborítottam és kitettem a hidegre. Aztán kettőbe vágtam. Felét a hűtőbe tettem, fele a konyhában maradt, azt esszük. Szerintünk finomabb, mint a kenyérsütőgépben sült kenyér. Jól lehet szeletelni is. Azt hiszem szívesen sütök még így kenyeret, igaz átírom a receptet 1 kg lisztre. Milyen sokat jelent a gyakorlat, régen azt hittem rém nehéz lehet a kenyérsütés, tésztagyúrás, de még örömét is lelheti benne az ember(asszony), főleg ha önként és szeretteinek készíti.

...

a halál a legbiztosabb dolog és amivel a legkevésbé számolunk (halálhír és döbbenet)

Megint csak egy

könyvről. Ez a jutalma a kevesbb netezésnek és a konyhai ügyetlenkedésnek. Azért még fogok néha másról is írni.
Tehát: haszna van még az újjak elvágásának is. Nem kell nagyon elvágni, elég egy jó éles késsel a megfelelő helyen nem túl mélyen, csak annyira, hogy kisebb érintésre két óra múlva is vérezzen, s legalább két napig minden érintésre fájjon (így a mosogatást legalább fél naprig el lehet kerülni) lehetőleg legalább két újjunkat megmintázni, s máris adva van pár szabad óra. S mivel kevesebb netezés mellett döntöttem, marad az olvasás.

Szoptatós, altatós olvasmánynak szántam, de így hamar elolvastam Pauline Hamilton: Fordulat a szakadéknál (Evangéliumi Kiadó, 2008) c. könyvet.

Fülszöveg:

Pauline Hamilton, az amerikai misszionáriusnő életrajza, aki 32 évet töltött el missziós szolgálatban kínai emberek között. Meginditóan szép és megrendítően nehéz életútjára visszatekintve így foglalta össze Isten gondviselő szeretetét: "Sohasem engedett elesni, sohasem hagyott cserben, és sohasem engedett el." Ez a könyv a megtérésétől (fordulat a szakadéknál) kezdve végig kíséri életútján, amikor életveszélybe került, amikor rákbetegségben szenvedett, vagy amikor kirabolták. Imádkozó lelkülete, töretlen Istenbe vetett bizalma minden olvasónak példaként szolgálhat.

Nagyon tetszett a könyv, a történet, ami nem is Pauline Hamiltonról, hanem Isten szeretetéről, hűségéről, hatalmáról, gondviseléséről szól. Arról az Istenről, Aki most, ma is úgyanaz, mint Ábrahám, Izsák, Jákób, Hudson Taylor, Pauline Hamilton idejében. (Vajon miért nem taasztaljuk ezt így sokszor?) A könyv hatása rám Elisabeth Elliot könyveire emlékeztet, mostnában gondoltam is, jó lenne újraolvasni őket, de talán mégsem, mert ez is nagyon jó volt: kicsit megállni, elgondolkozni életem dolgai felett...
Az engedelmesség: minden helyen- minden időben- minden módon- kivétel nélkül Isten akaratát tenni, aszerint élni -ezt választotta P.H. És amit megtapasztalt ennek következtében: Isten sohasem enged elesni, sohasem hagy cserben, és sohasem enged el.

Játszmák vagy nem játszmák

Már vagy két éve elkezdtem olvasni Eric Berne Emberi játszmák című könyvét. A suliban nem foglalkoztunk vele, csak úgy említették a témát. Érdekelt, de nem tudtam 'átrágni magam' a könyvön. Egyszer pár napra kezembe került egy érthetőbb könyv a témában, románul, de akkor nem volt időm foglalkozni vele, elolvasni. Most gondoltam, újra megpróbálkozok a témával. A Jaffa kiadónál (2009) megjelent egy könyv, amiben négy pszihológus ír a játszmákról, Mindennapi játszmáink - Az emberi kapcsolatok pszichológiája. Néha előfordul, hogy egy könyv nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Most így jártam. Persze azért nem bánom, hogy elolvastam. Főként, amikor  a 113. oldalon azt olvastam, hogy (de azért nem ez a könyv témája, ez csak példa):

Állandó és értelmetlen vita folyik arról a mai napig is, hogy mi az örökletes és mi a környezeti. Csak egyetlen példát mondanék arra, mennyire összegabalyodik az örökletesség a környezeti dolgokkal. Örökletesen hozzuk magunkkal azt a képeséget, hogy ha az édesanyánk életünk első fél évében eleget hordoz a testén, akkor az idegrendszerünkben kialakul egy olyan rendszer - tulajdonképpen egy biológiai anya -, amely stresszhelyzetben védi a szervezetünket. Olyan, mint a lengéscsillapító, arra szolgál, hogy  ha megrázkódtatás ér bennünket, akkor ne omoljunk össze, ne reagáljunk szélsőségesen, hanem kicsi legyen a kilengés és ne károsítsa a szervezetünket. Az egészségpszihológia kimutatta, hogy ha a babát az első fél évben a lehető leggyakrabban magával hordozza - nagyszerű hordozókendők vannak erre a célra -, akkor a gyereknek a későbbiekben jó eséllyel tűrőképesebb lesz az idegrendszere, kevésbé valószínűen lesznek pszihoszomatikus betegségei. (A párkapcsolat megtanulásától a játszmákig - prof.dr. Bagdy Emőke)

De visszatérve a játszmákra, nem kaptam kielégítő választ a kérdéseimre. Azt hiszem újra nekifogok Eric Berne könyvének. A Mindennapi játszmáinkban olvastam azt is, hogy minden játszma és azt is, hogy azért nem lehet mindent így venni, mert hát az életben nem minden játszma. Jó nem elfogultnak lenni ezekkel a pszihológiai elméletekkel.
Azért jó lenne minnél gyakrabban megkérdezni elsősorban magamtól, hogy "ezt most miért csinálom, mondom?", "mit akarok a másikból kiváltani és miért?" vagy valami hasonlókat. Egy tanárnőm jut eszembe... Szóval jó lenne nem csak rohanni, hanem kérdezni és válaszolni.
Van még mit tanulnom.

Hó+fagy+napsütés=

gyönyürű szép téli nap! Ilyen volt ma.

Elröppent a téli szünet sok szép emléket hagyva nekünk. Mindig külön öröm, ha mind az öten együtt vagyunk.

Egyik nap elmentünk autóval egy tőlünk mesze levő, de szép gyerekjátszótérre.

Gravitáció, hol vagy?

Itt pihenünk, falatozunk a melengető napsütésben.

Kisautóban. Anita a fotós.

Még vakáció előtt találtam egy játszóházat, ami nem zsúfolt. Egy esős nap ki is próbáltuk. Jó volt.

A díszmagyar pedig tényleg szép.

Nem tudom, hányszor sétáltunk a központban. Ahogy azt sem tudom, hány kürtös kalácson osztoztunk. De mindig csak a székelyektől vásároltunk.

Kaptam egy (székelykeresztúri) római tálat is, amit nyomban ki is próbáltunk. Használni fogjuk. Úgy olvastam, kenyeret is lehet benne sütni - azt hiszem ki fogom próbálni. Balázs mostanában mindig meg akarja nézni, maradt-e még ennivaló, másképp nem eszik. Azt mondják szüleim, hogy én is ilyen voltam. Az ilyesmi is genetikailag öröklődik?

S milyen jó volt egyszerűen csak együtt (l)enni itthon!

Végül jó lenne a képmutatást is befejezni.

Ezért ebben az évben igyekezni fogok úgy lefeküdni, hogy nem hagyok reggelre mosatlant. Kevesebbet netezek és többet olvasok könyvet. És többet leszek csendben.

Útravaló

A pénteki istentiszteletről:

Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. (Máté ev. 6. 25-33)

Olvastam...

Egy mailben kaptam résztelet Eötvös Károly: Balatoni utzasás, A sümegi kékfestő-ből részletet, s kedvem lett elolvasni az egész novellát a MEK oldalán itt:  http://mek.oszk.hu/04900/04924/html/balaton0044.html.

Ime néhány idézet (de maga a történet is érdekes, el lehet rajta gondolkodni).

Vagy háborúban élünk, vagy békében. A háború abból áll, hogy agyonütjük az ellenséget fegyverrel. Mi legyünk az erősebb, ne az ellenség. A béke abból áll, hogy elszerezzük az ellenség pénzét iparral, kereskedéssel. Mi legyünk a gazdagabb, ne az ellenség.

Ha Bécsbe ment, báró Wodianer Móricnak volt állandó vendége. Báró Wodianernek volt vagy tizenöt-húszmilliója. S nagyobbára maga szerezte.

A meggazdagodásról beszélgetett egy ízben vele báró Eötvös, s egész gyermekes tűzzel azt kérdezé:

– De ugyan, édes Wodianer, hogy lehet így meggazdagodni?

A bankár elnevette magát.

– Semmi se egyszerűbb ennél, kegyelmes uram. Ha a fiatalember fölteszi magában, hogy meggazdagszik, s aztán egész életén át más célt nem ismer, csak azt, hogy meggazdagodjék, ennek áldozza éjjelét és nappalát, ezért fut, ezért fárad, ezért dolgozik, s ezt még szerelmében se téveszti szeme elől: okvetlenül meggazdagszik mindenki.

– Igaza lehet, de hol marad a becsület?

A sokmilliós nagyúr rátette egyik kezét báró Eötvös vállára, s egész komolysággal e szavakat mondá:

– Akinek már van néhány milliója: az az ember, kegyelmes uram, könnyűszerrel megszerzi a becsületet. Ez a nagy vagyonnak a legnagyobb átka.

Irtóztató igazságot mondott az a bankár. A nagy tudós, költő és államférfi csak elképedt ezekre a szavakra. Még évek múlva is bizonyos felindulással beszélt a művelt társadalom ama nagy örvényeiről, melyek e nagy igazság mögött zúgnak és üvöltenek.

Pedig nem volt indoka a felindulásra. Hiszen a népnek egyszerű és tiszta esze oly rég ismeri és hirdeti már ezt az igazságot: „pénz: emberség; ruha: tisztesség”.

Nagy vagyon nélkül nincs gazdag nemzet. Gazdagság nélkül nincs a nemzetnek tekintélye, s tekintély nélkül se keze, se lába a becsületnek.

A nagy vagyon magától nem gyülemlik. Háborúval és rablással se gyülemlik. Azt valahogy másként kell gyűjteni. S a gyűjtési kedvnek bent kell lenni az emberi természetben.

De hát miért kell bent lenni? Erő-e vagy gyöngeség-e a vagyongyűjtésre való hajlandóság? Erő-e vagy gyöngeség-e a gazdagodási vágy? Ez a kérdés.

A meggazdagodás nem ördögség. A legostobább ember is képes rá, ha egyébre nem törekszik, hanem még szerelmében is csak erre törekszik.

Nincs is egyéb átka a nagy vagyonnak, csak az, hogy az ostobát is bölcsnek hírébe hozza, s a gazembernek is becsületet szerez.

Nagy ámító a nagy vagyon.

Azt mondja a köznép: „ez az ember boldogul”. Olyanról mondja, akinek vagyona szaporodik. „Ez az ember nem boldogul.” Olyanról mondja, akinek vagyona fogy.

Van igazság, de átkozottul kevés igazság van ebben a szóban. Mert hiszen a vagyon sok örömöt nyújthat, s az öröm mégis csak egy része a boldogságnak. Csakhogy a gazdagság mégse boldogság, s akinek semmi egyebe nincs, mint a vagyona, az mélyen alatta áll annak a koldusnak, aki összekéregetett filléreiből este egy ital bort vesz, s azt jó szívvel megosztja kolduló társával. Minő fenséges alak ez a koldus amellett a milliomos mellett, aki rongyos gyermeket lát az utcán dideregni, s nincs szíve egy darab gúnyát vetni rá!

De ki hát a gazdag?

Akinek egy fillérrel mindig több van, mint amennyi szükséges: az a gazdag. Akinek egy fillérrel mindig kevesebb van, mint amennyi szükséges: az a szegény. De sok szegény ember van a milliomosok között! De sok ínség gyötri az urakat!

Átadta a szerződést, s így minden munka és kockázat nélkül kapott tiszta húszezer forintot.

– Lássa, uram – mondotta nekem. – Tisztességes munka után meg lehet élni becsületesen, de meggazdagodni nem. Meggazdagodni csak a vállalkozónak lehet, aki helyett más dolgozik.

Voltak ilyen bölcs mondásai nagy számban.

„Ostoba a tömeg, mikor a gazdagságról mond ítéletet.”

„Erénynek nézi a sikert, becstelenségnek a bukást.”

„Ha gazdag ember gazdagodik: azt mondja rá, jól dolgozik.”

„Ha szegény ember gazdagodik: azt mondja rá, sokat lop.”

„Ha zsidó ember, mesterember, tanult ember vállalkozik: azt mondja rá, üzérkedő.”

„Ha mágnás ember vállalkozik: azt mondja rá, nemzetgazda.”

„Észreveszi a szegényt, mikor gazdaggá lesz, s azt mondja rá, bölcs.”

„Észreveszi a gazdagot, mikor szegénnyé lesz, s azt mondja rá, buta.”

„Aki se nem szegény, se nem gazdag: azt sohase veszi észre.”

„A pénzt emberségnek tartja, de az emberséget nem tartja értéknek.”

„Adósságot csinálni: okosság dolga – adósságot megfizetni: becsület dolga. Sokan nem tudják ezt.”

– Ilyen a tömeg, uram!

Ezt is fel kell jegyezzem, mert ebben a témában teljesen járatlan vagyok, s ezt elolvasva se lett a fejemben több világosság a témában. De legalább mosolyogatam... magamon, mert én is számtiszttel kellene picra menjek...

Abban az időben krajcár, garas, húszas és forint volt a pénzbeli beszéd. De a krajcár is, garas is, forint is kétféle volt. Az egyik volt kongó, a másik volt pengő. Az egyik volt váltó, a másik volt ezüst. Három krajcár volt egy garas, húsz garas volt egy forint. Huszonnégy pengő krajcár volt egy váltóforint, húsz pengő krajcár volt egy húszas, három húszas volt egy pengő forint, harmadfél váltókrajcár volt egy pengő krajcár, s ha valaki két húszassal akart kifizetni egy váltóforintot, még visszakapott negyven váltókrajcárt vagy pedig tizenhat pengő krajcárt. A húszast nem lehetett garasra, a pengő garast nem lehetett váltókrajcárra, a váltógarast nem lehetett pengő krajcárra felváltani. Se a garasnak, se a krajcárnak nem volt fele, mert félkrajcárra nem volt pénz. Ahány rézpénz, annyiféle. Volt váltókrajcáros, volt pengő krajcáros rézpénz. Volt váltógarasos is, de már pengő garasos nem volt. A váltógarasos is háromféle volt. Az egyikre 30 volt írva, a másikra 6, a harmadikra 3. A gyolcsos tót és a köznép mind el tudott ezen igazodni, de ha egy szobatudós tanárember kiment a vásárba valamit venni, elvitte magával a logaritmusok könyvét, hogy kiszámítsa, miért mennyit kell fizetnie. A csillagok távolságát előbb ki tudta számítani, mint azt, mibe kerül ötnegyed rőf szatying.* Nem száz krajcár volt ám akkor egy forint, hanem hatvan krajcár, ennélfogva ha valaki töredékforinttal akart töredékforintot sokszorozni vagy elosztani: hétszámra dolgozhatott, mégse ért véget, mert örökké végtelen töredékekbe keveredett. Lord Percival, a Pest megyei dabasi angol sohase tudta megtanulni a magyar pénzt, s ha váltott vagy vett valamit, csak egy marok pénzt tartott a tenyerén, válogassa ki az eladó, ami neki jár. Tatában is megtelepedett egy angol, Mister Cook és neje; ez meg rendes számtisztet tartott magánál, ezzel járt boltba, piacra, vásárra. Írt is egy röpiratot arról, mennyi bolondság van Magyarországon, de ezek közt mégis legnagyobb a pénzbeli számítások bolondsága.

S hiába próbáltam visszemlékezni, ki is ez az Eötvös Károly, semmi nem jutott eszembe, valószínű azért, mert nincs mi eszembe jusson. Így hát elolvastam szintén a MEk oldaláról a Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnokában mit ír róla itt: http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/eotvosk.htm. És most érzem milyen jó, hogy nemrég olvastam egykis történelmet (nem mintha mindent megjegyeztem volna, de van valami alap).
És végül: sose késő tanulni, suli nélkül is lehet sőt talán jobban, legalább néha, főként ha kinőttünk az iskolás korból. És rengeteg olvasnivaló van még.

Boldog Új Évet Kívánok!

Túrmezei Erzsébet: MINDEN NAP!

Jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján.

Zsolt 23,6

Minden reggel meg-megújul, nagy a Te hűséged!

Jer Sir 3,23

Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.

Mt 28, 20

365!
Jövendő új napok,
visztek-e, hoztok-e,
vesztek-e, adtok-e,
szóljatok, valljatok!

365!
Mind ködös, mély titok.
Hoz borút, sugarat,
s elsiet, nem marad,
jönni és menni fog.

365!
Hívom is, várom is.
Mert minden új napon
világít utamon
ígéret három is.

365!
Bármi vár, bármi ér,
jóság és kegyelem
jön velem, jár velem,
mindennap elkísér.

365!
Új hűség, kegyelem
vár reám és fogad,
fényli be napomat
minden új reggelen.

365!
Félre gond, félelem!
Mindig lesz támaszom.
Hisz minden új napon
Jézus jár énvelem.

365!
Vallom is, áldom is.
Nevében kezdem el.
Ígéret énekel
szívemben három is.