szombat, január 30, 2010

Milyen jó

ha az embernek van egy kedves szomszádja...
Tegnap  délután feljött hozzánk Klári. Kis szusszanás, beszélgetés, olyan jó volt! S este igyekeztem én is viszonozni: gyerekek nélkül lemenem hozzá vagy fél órára. Igazi, laza, pihenős nap volt a tegnapi. A gyerekek is itthon voltak, nem kellett pontos időre kész legyen az ebéd. (De azért az sem lenne jó, ha mindig ilyen lenne, hiányzott Apa az ebédtől.) Aztán tegnap még napos idő volt, így sétáltunk egy jót a gyerekekkel.
Ma meg elmentem Csengével a BB-be a játszóházba. Volt éneklés, rajzolás, festés, játszás. Találkoztam rég nem látott ismerősökkel, egy volt tanárommal, aki immár nagytata lett. Hát szép volt.
Csenge Nefelejts lett.

S láttam hogyan kell még pitypangot készíteni. És más virágot. Jó volt együtt dolgozni.
Most voltunk először a játszóházban, de jó volt, azt hiszem elmegyünk még. Egyszer egy hónapban rendezenk ilyet. A baba-mama klubból Csenge kinőtt, de itt nagyon jól érezte magát, nem is akart hazajönni. Talált az egyik osztályban könyveket, elülögélt volna még olvasni. Majd máskor.
Nagyon fáradt vagyok, mert mostanában későn feküdtem. Ezért megleptem magam ebéd után egy édes kávéval. Tehát januárban két kávét ittam, ... azt hiszem elmondhatom, hogy még mindig a nem kávézókhoz tartozom.

1 megjegyzés:

Mi a te véleményed?