Itt a vakáció!

Már holnap nem kell menni iskolába, s ennek nagyon örülök, azért is, mert Anita még mindig köhög.
Tegnap délután Csenge is belázasodott, ma délelőtt végre lement a láza. Ma este ezt mondta: "Nem engedem, hogy felmenjen a lázam, megtiltom magamnak." Hála Istennek, nem lett újra lázas. Nagyon megviseli a láz, olyan öröm volt ma újra jókedvűnek látni. S hogy Balázs se maradjon ki: nagyon szeret írka-firkálni, mindenhova. Mondom is neki, csak a papírra szabad írni, mert próbálta a fallal, padlóval, könyvvel. Szoktunk együtt rajzolni, színezni a két kicsivel, sőt Anita is társul hozzánk.

Már régebb egyik könyvrendelés alkalmával vettem meg ezt a posztert az özönvízről. Ma elővettem és a lányokkal beragasztottuk Nóét és az állatokat.

Kinyitva:

A középső lapot kivettük:

Beragasztottuk Nóét és az állatokat és kitettük a konyhába:

Mivel a lányok jól ismerik a történetet, most csak úgy röviden felidéztük. De aztán jöttek a kérdések is, mint: mi lett a többi elefánttal, nem félt a szarvas és egyebek. A legtöbbel azt hiszem én maradtam, van min gondolkozzam: Isten szent, nem nézheti el a bűnt, Isten ítéletéről azt írja a biblia, hogy igazságos, az egész föld elpusztult, kivéve azok, akik a bárkában voltak...

 Azt hiszem megfelel ez az anyag kiscsoportosoknak is. Igaz, a gólyának kék a lába- ezt még Csenge is észrevette. De ettől eltekintve nagyon szép. Az özönvíz történetét szeretem rajzolva elmondani. Csengének így mondtam mikor kicsi volt, pár mondatban, közben rajzoltam és mind a ketten nagyon élveztük. De most ebben a poszerben gyönyörködünk, mert mi ragasztottuk ki az állatokat, csak azt sajnáltuk, hogy nincs itt mind...