hosszú hétvége lesz

remélem nem csak fárasztó de szép is.

Jövő héten jelentkezem.

Itt szép fotókat néztem, itt meg gyerekkönyvekről olvastam. 

Mákos kalács

A tésztája az aranygaluska tésztája, csak épp dupla adag. Fél kg mákot megdaráltam, ízlés szerint cukroztam. A tésztától maradt tojásfehérjéket felvertem és hozzákevertem a cukros mákot. (Most cukorral vertem fel  a tojásfehérjéket és aztán kevertem bele a mákot, de így nem volt elég édes, még tettem cukrot amikor a tésztára kentem a mákot.) Tetejét tojásfehérjével kentem meg. Lassú tűzön sütöttem háromnegyed órát (de gondolom ez minden lernél más). Nagyon-nagyon finom lett. Eddig ez a legjobb kalácsreceptem, mert a tésztája is nagyon puha és finom. Hamar elfogyott a két rúd kalács. Míg a kalács tartott ez volt az uzsonna, vacsora, reggeli, tízórai, uzsonna, vacsora. Kenyér alig fogyott.

Találtam

a jócsontok bolgon egy játékékot az újjakkal. Ki is próbáltam ma délelőtt Csengével, csak az elejét. Jót nevettünk - ez volt benne a legjobb. És láttam, hogy tényleg nagyon kell összpontosítania, hogy sikerüljön. A blogba épp csak beleolvastam, de máris tetszik. :)

Ezt a kis szerkentyűt

azért kaptam, hogy segítsen a konyhán nekem, ha tudom mi mennyi ideig kell süljön, főjön, felhúzhatom, s majd rámcsörög, hogy letelt az idő.Szokatlan ez még nekem. Nem használtam még a konyhában. Na, de azért nem porosodik hiába. Itt van a számítógép mellett. S mível elhatároztam, főként Csenge kevesebb mesét nézhet, s mivel sok mese több mint 1 órás, s ő nem volt hajlandó felállni a gép mellől, csak ha vége lett a mesének, aminek az lett a következménye, hogy heti egyszer nézett mesét és heti hatszor itt nyafogott nekem. Mióta ez a szerkentyű megvan, megbeszéltük a lányokkal, hogy mesenézéskor felhúzom az órát és amikor csörög ki kell kapcsolni, kivéve ha 3, 5 vagy 8 perces mesét néznek, ilyenkor végignézhetik azt amit néznek. Így sincs mindennap mese. S kikapcsoláskor nyafogás.

De nem is ezt akartam írni, hanem, hogy végre tegnap este arra a következtetésre jutottam, hogy jó lenne magamnak is néhe felhúzni ezt a szerkenyűt amikor netezek. Mert hát nem csak a tévé kikapcsoló gombját nehéz néha megtalálni (nekünk nincs is), hanem az internetböngészőjét is (nekem).

Ma is

egy szép napunk volt. 

Nekem azért is, mert Balázs aludt az istentiszteleteken, így főként délelőtt tudtam figyelni. Aztán délben a mi zöldséglevesünkből olyan sokat evett Balázs, hogy féltem, nehogy megártson neki. Nem mindig eszik ilyen lelkesen a főztömből. 

Mire este lett, nagyon fáradtnak éreztem magam, bár reggel (tejes)kávéval kezdtem a napot. 

Keresgélek itt a neten, milyen könyvet vegyek Anitának, mert már nem tudom, mit adjak neki olvasni. Nem mintha nem lenne itthon könyv, csak amit érdekesnek talált már elolvasta. Van ami még nem köti le, majd 1-2 vagy több év múlva. Hát már a Kis hercegbe is beleolvasott, de nem olvasta végig. A Tündér Lalából olvasgat, de nem sokat egyszerre, inkább kéri, hogy felolvassunk neki. Ma kapta Narnia második kötetét, azt olvasta lelkesedéssel, sőt még el is mesélte amit olvasott, ami ritkán történik meg. Szóval, remélem találok neki valami érdekeset...

szeretem Szombat

Nem keltünk korán. Későn reggeliztünk. Lementünk a piacra egy kis zöldért. A lányok kaptak egy-egy csokor virágot. És kimentünk az állatkertbe. 

Nagyon szép volt. Azért mert tavasz van és mert az állatkert a Zölderdőben van. Rég nem hallottam annyi madárcsicsergést.

Csenge kedvencei: a pónik és a tengerimalacok.

Nekem a medvék tetszettek:
Nincs sok állat, de nekem így is tetszik, mert van helyük az állatoknak. Csak a vadmacska járt föl és alá a ketrece kerítése mellett. Sajnáltam. De itt egy kép az emuk (2) 'ketrecéről':Csenge nem akart eljönni a játszósarokból. Délután 3 óra körül értünk haza. Egy kis ebéd, pihenés. Aztán kimentünk a parkba megkeresni Áront. De Áron keresett meg bennünket. :D

És olyan hamar este lett, késő este...

könyvek

Talán egy éve is van, hogy Fésüs Éva: Minibocs (Kairosz 2006) könyvét elkezdtem olvasni. A napokban sikerült a végére érnem. Azért ilyen sokára, mert felváltva olvasunk a lányoknak, Csengének pedig szinte mindig előről kell kezdeni  a könyv olvasását, akkor is, ha az első oldalakat már 99-szer felolvastuk.  Nagyon szép történet.

Berszán István: A válogatott útibatyu (Koinónia 2002) a héten került elő. Anita együltében elolvasta. Nekem is élmény volt az olvasása. Nagyon tetszett a nyelvezete. Csengének is felolvasunk belőle, mikor kéri. 

Szabó Magda: Tündér Lala (Európa 2008) - most olvassuk. Én kiolvastam az este. Anitának felolvasok és ő is olvas magának belőle. Nekem nagyon tetszett. De még em volt időm úgy magamnak kielemezni, gondolkozni rajta. A történet az izgalmas és szép.

Tegnap este felé,

miután elállt az eső kimetünk sétálni. 37 csigát számoltunk, kicsiket és nagyokat és számtalan gilisztát csodáltunk meg, megzavarva a munkájukat. Csenge még meg is fogta volna őket, ha mi szülők nem vagyunk olyan elfogultak.

Ebben a rácsodálkozásban, békét és csodálatot éreztem Isten iránt. Pál írta: "Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható." (Róma 1, 19-20)

És arra is gondoltam, hogy sokkal jobb a természetet csodálni, mint azt  a sok rossz hírt olvasni, ami olvasható, nem mintha nem lennének igazak, csak annyira lehangoló mindaz ami előttünk áll... talán azért, hogy ne érezzük annyira otthon magunkat itt, hanem, mint Ábrahám, vágyjunk a város után amelynek tervezője és alkotója Isten (Zsid. 11, 10).

Képmutatás

... mert hordozni jó. Most én  is fáradt vagyok, örülnék ha lenne lehetőségem álomba ringatózni... de ringatás nélkül is úgy elaludnék...

"..."

Csodálta. Mert erős volt, mindenhez értett és igaza volt. Miért? Akkor nem érdekelte és nem is kérdezte. Így kellett lennie.

Aztán egyszer valami megváltozott. Míg azon rágódott, hogyan tudott olyan kiállhatatlan lenni, hirtelen a viselkedésében felismerte őt. Szerette, de valami megingott benne... Épp azokat a viselkedési sémákat fedezte fel saját magában, amelyekkel ő -talán akaratlanul - megsebezte. Döbbenetet és kiszolgáltatottságot érzett...

Tisztelte. Szerette őt, mert ki tudtak békülni, mert megfontolt volt s mert érezte félti és szereti. De már nem volt a leg-, az egyetlen legyőzhetetlen, tévedhetetlen. De így is jó volt, míg egyszer...

Már jó pár éve volt annak, hogy elköltözött otthonról, amikor valami miatt úgy érezte, tűrhetelen ami megtörtént, hogy az ő döntése nem fér össze az elveivel. Úgy érezte ez gyávaság, de legalábbis részrehajlás vagy valami hasonló, akármi, de ezt a feszélyező rossz érzést már többször érezte gyerekkora óta. Most szóvá tette. Mert nem lehet, hogy ő ilyen legyen! S ha mégis, hát meg kell változnia! S -jajj!- saját magában is felismerte ugyanazt, hisz éveken át látta ezt a sémát is. És akkor valami elveszett... meghalt a gyermek. Mert rádöbbent, hogy ő is egy a többi közül, pont olyan, mint más, esendő, hibázó, másokat megbántó, elfogult... Összetört egy egész világ. És mgértette, hogy van, lesz tovább is. S megrettent a gondolattól, hogy valamikor a szerepcsere fog következni, amikor a gyermekből felnőtt és a felnőttből gyermek lesz... Most még úgy állnak egymás mellett, mint két felnőtt, bár ő sokkal tapasztaltabb és sok mindenben jártasabb. Igen, tiszteletre méltó, ahogy dolgait rendezi.

Miért nem maradhat így minden? Mi lesz, ha szülei válnak ismét gyermekké... Még tanulnia kell a felelősség vállalást. És milyen nehéz lecke az elengedés: gyermeket, szülőt, társat. Életre, halára. S végül elengedni az életet... az Életért.

Hétvége

Itthon most 9-en voltunk, és el is fértünk. A lányok is nagyon örültek. Anita Esztert, Csenge Rúbent választotta. Volt olvasás, játék... A vasalatlan ruhák egy része is kivasalódott. ...Hamar eltelt.

Vasárnap a délelőtti istentiszteleten gyerekbemutatás volt. Két babáért imádkoztunk. Gyönyörűek voltak a babák, egy meseszép kislány és egy aranyos kisfiú. Nagyon szép volt. Ritka alkalom... ünnep.

Úgyancsak vasárnap töltötte Balázs a 7. hónapot. Nem tudom, hogy a hónapforduló tette vagy csak úgy egyszerűen most érett meg rá, de Balázs fiam elkezdett enni. A sok csalódás után még kissé váratlanul ért, mert ő, aki eddig napi egyszer is alig evett, most úgy látom szívesen enne kétszer is vagy minden alkalommal mikor mi, a család asztalhoz ülünk. Egyszerre nem sokat, de már több mint 1 kiskanálnyi egy alkalommal. És nem kell kérni, hogy nyissa a száját, sőt szól, ha elfelejtjük a következő falatot, s ha elég, már nem nyitja a száját (eddig ez az első falat után volt, amit mesével, énekkel próbáltam kijátszani), ha inni akar nézi a poharát és morog. Egész jól megértjük egymást. És nem is követeli még -mint nem rég még Csenge - hogy csak Anya adjhat enni, kanalas ételt Apától is elfogad. Nagyon örülök ennek a változásnak, és igyekezni fogok úgy főzni, hogy ha lehet adhassak neki a mi tányérunkból, mert nem szeretem a külön főzicskézést. Ez az egyik nagyon jó dolog a szoptatott babáknál, ha 6 hónapig csak szopnak: kicsit nehezebben megy az ennivalóra szoktatás (ez babától is függ), de aztán már elég nagyok, hogy igazán finomakat egyenek.

Most nagyon fáradt vagyok.

megint könyvek

-az elmúlt napokban említette valaki, hogy elolvasta Jókai: Gazdag szegények c. regényét. Én még nem. S Jókait sem olvastam már nagyon rég. Kamasz koromban sokat olvastam, volt amit nem csak egyszer, de a Gazdag szegényeket még nem. Hát, gondoltam, pótolom ezt a múlasztásom. S elolvastam.

-nem olyan rég elolvastam még két regényt, román nyelven, az író Lynn Austin, az egyik "Fiicele Evei", a másik "Tărâmuri ascunse" mindkettőt a Casa Cărţii kiadó adta ki. Utóbbi könyvről film is készült, de még nem láttam. A könyv, vagyis mind a két könyv nagyon tetszett nekem, sokaig gondolkoztam még az olvasottakon.

Most már ideje komolyabb dolgokkal foglalkoznom, bár ezek sem mondhatók komolytalanoknak, de ... hasznosabbakkal, sűrgősebbekkel vagy nem is tudom...

Tavasz van.

A vasárnapi szél elfújta a nyári meleget, ami húsvét előtt volt. Szeretem ezt a kellemes tavaszi időt, amikor még nincs olyan nagy meleg. Úgy érzem, ebben az évben olyan hirtelen tört ránk a tavasz szinte nyári meleggel. Két nap alatt kizöldültek a fák. Húsvétra kinyílt az orgona, vagyis április közepére. Úgy emlékszem gyerekkoromban május elsejére nyílt.... Újra van sóska, olyan finom a sóskaleves. 

Tegnap voltunk babalátogatni. Csenge nem akart hazajönni, sírt, s ma reggel is vissza akart menni Abigélhez... Mintha anyukának született volna :). Itthon is sokat babázik, meg 'olvas' és rajazol, fest. Ezek a kedvenc foglalkozásai. És szeret segíteni a konyhában a főzésnél, sütésnél.

Balázs most épp elaludt a hátamon. 

Még mindig sokszor bukik. Képes a kétségbeesés szélére kergetni, amikor pár perccel szopás után minden kijön belőle! Tudom egyszer vége lesz ennek is, állítólag én is ilyen voltam, de néha fáraszt. Vigyázni kell mit csinálunk szopás után. Ő egy pillanat alatt átfordul a hasára, persze mindjárt böfizik is, de sokszor nem csak. A hozzátáplálás is nagyon lassan megy, előrehaladásról egyáltalán nem beszélhetek. Tudom, mire iskolás lesz mindenevő lesz, de most még nem. Van, hogy egy kiskanálnyi ételt se eszik meg, s ha erőltetem, készségen visszaszolgáltatja a negyedkiskanálnyit, amit már lenyelt. Hiába kínálgatom háromfélével is egy nap. Amit tegnap megevett ma már nem kell. Sajnálom is szegényt, amikor én kínálom, ő pedig fordítja el a fejét és sír. De persze azért rendületlenül próbálkozok, első kínáláskor mindg szépen nyitja a száját ha jön a kiskanál. Már ez is valami. 

Nagyon szeretem a háti hordozást. Másképp nem tudom, hogy boldogulnék. Néha eljátszik az ágyban, de ülni még nem ül stabilan, hamar eldől, ha kitámasztom szépen lecsúszik. A kocsiülésben és a billegetőben elül egy keveset. De aztán sír. El kellene tegyem a játékok felét, mert már nagyon ismeri őket, hamar megunja őket. És akkor sír, morog... Azt meg én nem szeretem. Nincs jó hatással az igedeimre, mert közben arra is gondolok, hogy ezt is, azt is el kell végezni, netalán egy másik gyerekem is épp nyafog vagy sír... Mindent megold a háti hordozás. A kezem szabad. A hátamon csend van, esetleg olyan bababeszéd, ami kedvet ad az élethez. S néha egy kis szunya.

Sikerült

kirakni a rubik kockát! Persze nem fejből, úgy csak egy oldalt tudok kirakni és a  felső sort. De megvannak a neten az algoritmusok.

Egyik kedvenc

húsvéti versem itt meghallgatható.

Amúgy itt úgy látom van még sok vers, olvasni, hallgatni.

Áldott Húsvétot!

Herjeczki Géza:
ÜRES SZÍV

nincs itt
mondták az angyalok
a sír üres

itt sincs
dobogja meglepett
szégyenkező szívünk
itt sincs
bár itt lehetne

jöjj Föltámadott
szívünket újra töltse be lényed
értelmetlen nélküled az élet

Olyan Kedvesek Vagytok!

Köszönöm szépen. Nem is gondoltam volna... vagyis, nem azért írtam tegnap a kocsiról, hogy kocsit kérjek, s máris kettőt ajáltatok. Azt hiszem kivételesen nagyon jó dolgom van :).

Nekem öröm az, hogy apukám megjavította a babakocsit. Ma már azzal voltam kint, Balázs jót aludt benne. De azért vigyázni fogok, hogy lehetőleg csak egy gyereket tegyek a kocsiba...

S mivel mindig kell történjen valami, a fülfájás, ami szombat éjjel megtámadta a jobb fülem tegnap a bal fülemhez költözött... Ebben az a jó, hogy kevesebbet eszek.

Aztán lassan megértettem, hogy Balázs már kevesebb nappali alvással is beéri, próbálok ehhez alkalmazkodni... S vigyáznom kell, mert hamar fordul, csak a kiságy biztonságos és a föld, amikor Csenge alszik.

Egy másik jó dolog, hogy vakáció van.

apróságok

- Sikerült tönkretenni a babakocsit. Az egyik kereke felmondta a szolgálatot. Nem is csodálom, már a negyedik gyereket szolgálja. S párszor már beleültettem Csengét és Balázst is együtt. Erről eszembe jut, hogy a tavaly egy anyuka akinek két kislánya van 22 hónap különbséggel, azt mondta, hogy ők sok kocsit tönkretettek. Azt hiszem kezdem érteni... Még nem tudom, meg lehet-e javítani a mi régi de eddig jól bevált kocsinkat (egyszer már kiesett az egyik kereke, mikor Csenge kicsi volt... :D) vagy veszünk egy másikat, újat vagy használtat. Biztonság kedvéért, az újat már kinéztem a neten.

- Van itt két nadrág, amelynek lyukas lett a térde. Eddig csak nagyon ritkán volt szükség foltozásra, de most egyszerre két nadrág vár... Most mondjam, hogy nem üljenek, térdeljenek a földre? Inkább megtanulok nadrágot foltozni... úgy, hogy szép legyen... itthonra jó lesz.

- Még mindig sok a vasalatlan. És nem sikerült elpakolni a kinőtt ruhákat és a télieket... Ha egész nap nem kapcsolom be a számítógépet, akkor se haladok valami gyorsan a dolgommal, csak valamivel több mesét tanulok meg fejből és gyakrabban kell felidéznem gyerekkori emlékeimet, mert Csenge kéri: anya mesélj, mikor te kicsi voltál, Pirikéset... 

- Nem találtam szombaton, mikor vásárolni voltunk vékony ruhát, cipőt, már ami tetszedjen, mert még nem szedték elő a vékony dolgokat, majd húsvét után... akkor is, ha nyári meleg van odakint délben... 

- Ritkán hallgatok rádiót... de  a múlt nap a helyi adóban, a szegedi Cora reklámozott... Nahát... talán érdemes a határ másik oldalán vásárolni?...

A kiserdőnél

sétáltam tegnap délután Anitával és Balázzsal, mígy Csenge itthon aludt, mert igyekszem minnél többet kint lenni Balázzsal a napon. A kiserdő mellett van egy román imaház, ahol most ünnep közeledtével  bepillantást próbáltak nyútani  abba, milyen is volt régen az ünnep és elgondolkodtatni, hogy mit is jelent nekünk ma.
A bejáratnál katonák álltak őrt.

Láttunk nyulakat, juhokat, szamarat.

Volt bábelőadás, pantonim, kórus...

S még pár ismerőssel is 'összefutottam'. 

Nagyon örülünk

a TAVASZnak! Szinte egyik napról a másikra kivirágoztak a fák! Nem tudom, kicsit nem korai vagy hirtelen ez a meleg, de örülök a napsütésnek. A lányok is. Olyan jó kint lenni a parkban. Ma Klári is velünk volt :).

Balázs ezen a héten jött rá, hogy a kocsiban jó ülni is, nem csak feküdni. Sokat nézelődik és ritkán alszik a kocsiban.

Próbálok több időt tölteni a gyerekekkel kint. És igyekszem eltüntetni a vasalatlanhalmot. Tudom, nem lesz olyan NAGY takarítás, de igyekszem, mert én is nagyon szükségét érzem. Ma Anita is sokat segített, jó volt együtt dolgozni. Csenege addig "olvasott" nekünk. S néha Balázs is kapott egy-egy játékot... Lassan haladunk, nagyon lassan. Kevesebb idő jut netezére, volt hogy eltelt a nap, anélkül, hogy gép elé ültem volna. Most nagyon úgy érzem, fontosabb és sűrgősebb dolgok várnak... De azért még jelentkezem, mert munka közben ha épp nem beszélek, hát gondolkozom... Jól esik a csend is, mert mintha nagyon felgyorsultak volna az események...

Holnap is egy rohanós nap áll előttünk...

Értékes vagy!

Ma akadtam rá a Max Lucado: Értékes vagy c. könyvére, Pancsinellóról, a foltmanóról. :)