Év végére

Jó kicsit megállni, elgondolkozni, számot vetni, számot adni.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
TEGNAP

"Követni fog Izráel Istene" (Ézs 52,12).

A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15). Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk. Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke. De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat.

Biztonság a holnapra. "Mert előttetek megy az Úr" (Ézs 52,12). Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni. Ő őrködik, nehogy megint kudarcot valljunk, ami bizonyára bekövetkeznék, ha nem Ő lenne a mi "hátvédünk". Isten keze visszanyúl a múltba és lelkiismeretünket figyelmezteti a visszaemlékeztetés által.

A ma biztonsága. "Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12). Amint most a következő évre "kivonulunk", ne a túláradó öröm "sietségével", de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy. A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk, amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át. Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen.

A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe.

És a Mai Igéből (Bob Gass):

Okos évkezdet
„…az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.” (Jób 17:9)

Bárki is mondta: „A halogatás időrablás”, igaza volt. Folyton halasztgatunk; megígérjük magunknak, hogy jobban fogjuk csinálni. Légy őszinte: hányat tartottál meg a tavalyi elhatározásaidból? Ebben az évben csináld másképp! Okosan válassz célt! Más szóval a célod legyen: Konkrét: Kelj fel korábban, hogy Bibliát olvass és imádkozz munkába indulás előtt. Szánj időt a családodra! Tornázz! Étkezz helyesen! Törődj a testeddel, hiszen Isten temploma (1Korinthus 6:19-20)!

Szerény: ha egyszerre több dologba vágsz vele, az gyengíti a fókuszt, és nehezebb lesz kitartani mellette. Ha túl sokba fogsz bele, túl kevéssel fogsz végezni. Kezdd kicsiben, és úgy építs a sikereidre, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozol.

Elérhető: Ne próbálj egy harapással lenyelni egy egész elefántot. A titok az apró lépésekben rejlik. Pál azt mondta: „egyet teszek” (Filippi 3:14). A célok megfogalmazása arról szóljon, hogy mit fogsz megtenni, ahelyett, hogy arról beszélnél, hogy mit nem. Például ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem leszek olyan kritikus”, mondd azt: „Mindenkiben, akivel ma találkozni fogok, keresek valami jót” (Filippi 4:8).

Mérhető: Nem tudjuk kezelni azt, ami nem mérhető. Ha dokumentálod az előrehaladásodat (vagy annak a hiányát), az elszámoltathatóvá tesz, megmutatja, hogy milyen messzire jutottál, és mi az, amin még dolgoznod kell.

Időspecifikus: hetente vizsgáld felül a céljaidat (vagy akár naponta, ha nagyon küszködsz)! Így időben ki tudod küszöbölni a hibákat, és irányt tudsz váltani, ha szükséges. A Biblia azt mondja: „Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!” (1Timóteus 4:15). Rajta, határozd el magad, kelj fel a kanapéról, és láss neki!

Nem csak olvasásból áll az élet...

Vége az előszobában a glettelésnek. A festéshez érkeztünk. A képen épp színpróba. Még marad munka jövőre is, padlózás, falburkolás, stb. De már nem lesz annyi por... míg neki nem fogunk a nagyfürdőnek vagy a nagyszobának. Lesz itt még ami nem volt... De reméljük egyszer végül szép lesz. (Vagy megint újra kell kezdeni?)

 Aztán főzni is kell. S ha már kóla került az asztalra (egy évben kétszer ha előfordul, hogy ilyen mérget vásárolunk), hát megsütöttük a kólás sütit is. Segítségem is volt, főleg a kóstolásnál.
A héten vendégeskedtünk is, finomat ettünk, valami krumpli, sajt, tejföl, maradék kevés hús, egymásra rakva, letejfölözve, finom-finom volt. Így hát itthon is készítettem nekünk. Most pedig épp a rakott krumplit vettem ki a lerből. Néha főzicskézni is kell, mert olvasásból nem lakik jól a család.

Gondolom, idén ez az utolsó könyv,

amit kiolvastam.
Ez szoptatós, altatós olvasmány, magam sem tudom, mikor kezdtem el. Már vagy 5 éve vásároltunk egyszer Parajdon. Párszor már nekifogtam elolvasni, de néhány oldalnál nem jutottam tovább, mert akadt érdekesebb olvasnivalóm. De most odatettem a párnám mellé, és szoptatás-altatáskor ezt olvastam. Nem találtam unalmasnak, érdekelt a téma is, mert erről suli idején valahogy lemaradtam. Otthon sem volt téma.

Dr. Görög Ferenc: A magyar nemzet története (Horizont Press). Szerintem elég olvasmányos, nincs teletömve dátumokkal, bár van belőle elég. És érdekesek is. Jó lett volna gyerekként, kamaszként tudni mindezt, akkor valahogy máshogy illeszkedtek volna be a képbe Jókai regényei és nem csak, és a magyar irodalom is.
Emlékszem, történelmet úgy tanultunk, hogy negyedikben kezdtük Románia történelmével, románul, aztán három évig világtörténelmet tanultunk magyarul, majd újra Románia történelmét románul. Aztán a liciben három év alatt újravettük a világtörténelmet, majd megint egy évig Románia történelmét tanultuk. Magyarországról a világtörténelemben jutott egy icipici hely, Erdélyről pedig románul tanítottak, ahol a hősök mindig a román vajdák voltak, a Habsburg-magyarok pedig az elnyomók - legalábbis így emlékszem, bár nem öltem magam a tanulással.

A licibe volt egy jó tanárunk, aki talán egy évet tanított csak történelmet (de tanított még földrajzot és geológiát), aki nem volt szigorú a lecke visszakérdezésében, tehát nem kellett sokat tanulni, viszont az órái olyan érdekesek voltak, hogy észre sem vettük, hogy elmúlt az óra utáni szünet, öröm volt hallgatni, mindig voltak kérdéseink, neki pedig mindig voltak válaszai, teljes beleéléssel magyarázott. Ott és akkor értettem meg dolgokat, akkor kezdtem látni az összefüggéseket. De sajnos magyar történelem nem szerepelt az oktatási programban. Így arról kevés szó esett. Magyar történelmet még a magyar irodalomórán tanultunk, mert a tanárnő mondott néhány dolgot, hogy jobban megértsük az anyagot. Mindez roppant kevés volt. Ezért épp ideje volt egy ilyen témájú könyv olvasása. Nem vagyok elragadtatva történelmünkkel, voltak rossz királyok, viszályok, nehéz idők, rossz döntések.  De ez minden népnél így lehet. Érdekes lenne még több történelmet olvasni.  No, és nem elfogultat, ahol mi vagyunk a jók, a többiek pedig mind rosszak. Szerintem egy nép múltja, jelen esetben nemzetünk történelme adva van. Tudni illik. Identitástudatunk alakulásához szükséges. Okulni lehet belőle. Összefüggéseket találni.  Voltak nagy emberek, akikre tisztelettel lehet emlékezni.
Nekem érdemes volt elolvasni. Nem lettem tőle magyarabb, mint eddig, de jó ismerni népünk múltját. Hasznos.

Mert hozzátartozik az élethez

és mert hallottam a könyvről, olvastam róla, most amikor lehetőséget kaptam kölcsön kérni, éltem vele és elolvastam C. S. Lewis: A bánatról című könyvét (Harmat, 2005).

Fülszöveg:

"Miért nem mondta soha senki, hogy a bánat ennyire hasonlít a félelemhez?" - kérdezi naplójában C. S. Lewis, amelyet feleságe hosszú, fájdalmas betegségét követő halála után kezdett írni. Az angol irodalom professzora, a keresztény hit ismert védelmezője egy iskolásfüzet lapjain engedi szabadjára legnyomasztóbb kétségeit és gondolatait, hogy leküzdhesse azokat. Noha könyvei millióknak segítettek bizonyosságra jutni, a gyász terhe alatt ő maga is meginog, és kérdőre vonja mindazt, amit korábban papírra vetett.
"A gyász kockázatos, mert a gyászoló nagyon könnyen belecsúszik abba a hibába, hogy a múltját, az emlékeit, a fájdalmát, a fájdalom enyhülését, vagy a saját szeretét szeresse" -írja. Lewis naplója, ez az éles és őszinte valóságfeltárás szöges ellentéte az önsajnálkozásnak. A gyászolók megszokott viselkedésmintáit sorban, határozottan elutasítja magától,  s a fájdalom józan leküzdésében az együttérzés mellett együttműködésre hívja az olvasót.

Olvasás közben gondoltam arra, hogy néhány gondolatot kiírok ide magamnak. De mégsem... mert így egészében érthető a könyv, kiragadva egy-egy gondolatot könnyen félreértelmezheti aki azt akarja. Nem kifejező azt mondanom, hogy érdekes volt a könyv. Örülök, hogy végre elolvashattam (egy este elég volt rá). elgondolkodtató... mert kisebb veszteségek is megvislenek és mert emlékeztet, hogy ahogy a jegyesség természetes következménye a házasság, úgyanúgy a házasság természetes velejárója a hálal általi elválás. A gyász, a bánat pedig csak elmélet marad amíg az ember meg nem éli. Akkor az elmélet elhalványul, a prédikációk nem sokat érnek. És előbb vagy utóbb mindenkinek szembe kell nézni a halál okozta elválás fájdalmával. S míg ez meg nem történik nem azt hinné az ember, hogy bár ez az élet legtermészetesebb velejárója, ő majd valahogy kimarad belőle? ...
Istenem, tarts meg kegyelmedben, a jó és a rossz napokban, ha majd eljönnek... 

Nem rólam?

Már amikor először hallottam tetszett a cím. A nyáron meg is vettem a hódmezővásárhelyi református könyvesboltban. Azóta itt várt a polcon, hogy elolvassam.

Max Lucado: Az élet nem rólam szól c. könyvét (KIA, 2007) olvastam tegnap és ma, miután az elmúlt napokban többször is eszembe jutott a könyv címe. Mert ha nem is mondtam ki, nem ezekkel a szavakkal futott át rajtam a gondolat, de ott volt, hogy szeretném, ha az élet rólam szólna. Na, nem az Élet, de az én kis apró életem. Mi másról is szólna? Hát nem enyém a főszerep? Végül is nekem kell jó legyen, tetszedjen. Ezt én alakítom magamnak. Az én életem mi másról is szólhatna? Jó, tudom a szép szövegeket, amiket magam is komolyan gondoltam. De mikor? S mi lett azóta?
Úgy vettem kezembe a könyvet, hogy tudtam, újra szemléletváltásra van szükségem. Mert az élet nem rólam szól. Akár tetszik akár nem. És ez így van jól.
Nagyon jó, gondolatébresztő, olvasmányos könyv.

Karácsony

üzenete ma nekem:

"Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."  Lukács ev. 19, 10

Nálunk most ez van

a folyosón, előszobában:

hi-hi-hideg van

-17 fok. Ritkán van erre felénk ilyen hideg. Csak a harmadik sarokig mentem, de mire visszaértem már fájt az arcom a hidegtől. De legalább elmondhatjuk majd, hogy volt egy kis tél. S bár nehézkes aközlekedés, a hó még gyönyürű.

Hó, hó és szánkózás

Rég nem volt ilyen szép havas telünk. Vagy lehet, hogy volt valamikor, csak már nem emlékszem. Tavaly nem kellett elővenni a szánkót. De most olyan szép hó van kint. Az éjjel is és ma délelőtt is havazott. Az éjjel járt a hókotró, kellett is, mert még így is nagyon havasak az utak.

Csenge ma istentisztelet után, meghívatta magát anyukámmal, így ő nincs itthon. Csendes a ház. Nekem hiányzik.
Ebéd után míg anyu mosogatott mi Józsival kimentünk a gyerekekkel. Anita szánkón, Balázs hordozókendőben. (Hát ilyenkor télen, nem lehet vagy csak nehezen lehet babakocsival járni ebben a hóban, nagyon  hasznos a hordozókendő. Voltam kint Balázzsal kendő nélkül is, de mikor elfáradt cipelhettem az ölemben.)
Volt egy kis domb a parkban. (Amúgy itt felénk minden lapos.)

Így szánkózott Balázs:

Itt már hazafelé:

 

Balázs már-már elaludt:

 

Már nem vagyok gyerek, de nekem is nagy élmény ennyi havat látni itt felénk. Nincs hideg kint. De olyan tiszta a levegő. Ez a puha fehérség minden piszkot befed.

Hamar eltelt a hét,

néha úgy éreztem szabadságon vagyok :). Sokat voltam elmenve itthonról. Jártam a várost, vásároltam. Összefutottam pár rég nem látott ismerőssel. Voltam a munkában is. Senki nem adatta be az ingyen járó influenzaoltást, se orvos, se kémikus, se biológus, se ápoló, mindenki aláírta, hogy köszöni szépen nem kéri.
Azt mondták, hogy örüljek, hogy nem kell munkába járnom, mert sok probléma van. Pl. mire adja ki a kórház a pénzt? Ahelyett, hogy a laborba új, performáns gépeket vásárolna, vásárolt a nyolcvanas években gyártott kínai gépet. Erre a kollegáim aláírták, hogy ők olyanon nem hajlandók dolgozni. Erre vizsgálatot indítottak a menedzser ellen, aki viszont megfenyegette őket. De jó kis csoport van a laborunkban, összetartanak. Igazán nem csodálkozom, hogy nincs az egészségügyben pénz fecskendőkre, fájdalomcsillapítókra és egyéb fontos, szükséges dologra...
Végül annyit jártam, hogy pénteken nem mentem sehová. Hideg van. Előkerült a szánkó. És ma-holnap itt a karácsony...

Valami vidámabb

Gyönyörűség fehér hótakaró próbálja eltakarni a koszt a port és betakarni a didergő fákat. Van latyak is, mert városon a havazás ezzel jár, főleg ha előtte esett az eső. De akkor is gyönyörűek a parkok.
Itt van nálunk anyósom, ezért nekem nagyon jó dolgom van ezen a héten. Eddig a várost jártam, s még van járni valóm, hisz ilyen lehetőségem kétszer adódik egy évben, de lehet, hogy csak egyszer. Érzem, hogy Balázs már nem bébi, egész jól elvan nélkülem. Persze azért, amikor hazaérek rámragad, de ez jó és természetes. Mától vakáció is van. Újból együtt vannak a gyerekek egész nap és lazább a napi program.
Azt hiszem túl sok mindent szeretnék elrendezni a héten... nem futja mindenre az időmből, energiámból. De mindenképp ajándék nekem ez a hét.

hallottam,s megjegyzem itt magamnak,

hogy megy az oltási kampány. Most már minden 16 éven felüli személy kérheti az oltást a családi orvostól. Elsőbséget élveznek a krónikus betegségben szenvedők. Az ő esetükben és az egészségügyben dolgozók esetében, ha elutasítják az oltást és mégis megbetegszenek, fizetniük kell a kórházi gondozást. Gondolom csak akkor, ha túlélik a kórházi gondozást. És állítólag az alkotmány jogot ad arra, hogy bárki elutasítson bármilyen orvosi beavatkozást, ez vonatkozik az oltásokra is. Azt nem tudom, hogy akkor hogy van, hogy egyesek fizetik az  egészségbiztosítást és mégsincs joguk ingyenes elsősegélyre szükség esetén? Januártól pedig kiterjesztik az oltási kampányt a 6 éven felüliekre is a Canacuzino intézet által gyártott oltásra.

Más: a Szendi Gábor oldalán olvastam, hogy van új mutáns, ami ellen nem véd az oltás, ami sokkal súlyosabb, mert egyenesen a tüdőt támadja vagyis a tüdőben levő sejekhez kötődik. Vagyis aki beoltatta magát is megfertőződhet általa. Sokszor ki sem tudják mutatni és ezt is az egyszerű áháegyenegyre fogják. És állítólag még várni kell a wéháó állásfoglalására. Mindez nem tudom, mennyire igaz. Majd még kiderül ... talán.

Meglepetés

méghozzá kellemes meglepetés ért ma reggel: szállingózott a hó. Persze nem maradt meg, mert tegnap egész nap esett az eső, de az autók tetjén, a háztetőkön látszik némi fehérség. Így kicsit elviselhetőbb a napok óta ránktelepedett felhő és köd. Már nagyon hiányzik egy kis napsütés, nagyon! Tél van, legyen hideg, de olyan jó lenne egy kis napsütés, mint az elmúlt teleken...

Más:
-még minidg csorog az orrunk, köhögünk, és sorban állunk a finom kakukkfüves sziropért.
-tegnap a lányok jártak egyet a tatájukkal a városban, persze nem üres kézzel jöttek haza, és ez még állítólag nem karácsonyi ajándék, de addig is van min veszekedni.
-kaptunk még egy sütőtököt, most sül, ez igazi őszi-téli finomság.

Végül:
-körültekintve azt látom, hogy Isten nagyon jó hozzánk.
-keresem az ünnep lényegét, szeretnék egy kis csendet...

Már nagyon rég,

mikor még nem voltam férjezett, hallottam erről a könyvről és szerettem volna elolvasni, de nem sikerült megszerezni.
Nemrég, mint antikvár könyvet találtam rá.
Nem mondanám, hogy olvasmányos, mégis, mivel érdekelt a téma, pár nap alatt kiolvastam. J. Carl Laney : A válás mítosza (Baptista Kiadó, 1996).
A szerző sorbaveszi mit ír a Biblia a válásról, házasságról, újraházasodásról.
Egyszerű, világos, egyértelmű. Úgyanakkor nem hinném, hogy népszerű nézeteket vall. De számít ez?

Ezen túl, elgondolkodtató. Nem a könyv, hanem a családok helyzete. Közben rákerestem és elolvastam több egyház hitvallásában mit írnak a házasságról, válásról, újraházasodásról.
...elmélet és gyakorlat... a valós élet... az isteni elv, törvény és a jézusi könyüörület, ami azért nem teszi semmisé Isten elgondolását a házasságról...

Szép olvasmány

Nicholas Sparks: A leghosszabb út (General Press Kiadó, 2007)
Magdi blogján láttam, olvastam a könyvről. Kiváncsivá tett.

Fülszöveg:

Árpilisban, amikor az óceán felől fújó szél orgonaillattól édes, Landon Carternek mindig eszébe jut a Beaufort High-ban töltött utolsó év. Az akkor tizenhét éves Landon azt hitte, tudja, mi a szerelem. Álmában sem gondolta volna, hogy a városka baptista lelkészének lányába, Jamie Sullivanbe szeret bele úgy istenigazából. Jamie-t, akinek mindig ott volt a Biblia az iskolatáskában, egy világ választotta el a többi tizenévestől. Ő viselte gondját özvegy apjának és besegített az árvaház munkájába. Nem akadt fiú, aki randevút mert volna kérni tőle. Landonnak sem jutott volna eszébe, ám a véletlen a lányt szemelte ki partneréül az iskolai előadásban, és abban a pillanatban megváltozott az élete.

Olvasás közben jöttem rá, hogy e könyv alapján készült filmet láttam valamikor régen, A walk to rememeber.
De megéri elolvasni a könyvet. Nekem is tetszett. És a filmet is újra előkerestem s meg is néztem :)

Köhögésre

Sárosdi Virágnál találtam egy receptet, házi köhögési szirop. Tegnap elkészítettem, csak fél adagot. Hmm, nagyon finom. Csenge kérte is, hogy töltsek a poharába. Mondtam, hogy nem pohárral, kiskanállal fogyasztjuk. Rémségesen édes, de nagyon finom. Cukor, méz és kakukkfű van benne, no meg víz. Biztos, mert én készítettem. Még ha nem lenne is hatása, érdemes próbálkozni vele, egészségesebb mint a boltból vett karamella, és finomabb. Növénykivonatos köhögési szirop. Köhögéskor szoktam főzni a gyerekeknek kakukkfű (románul cimbrişor) teát, de nem szerették az ízét. Így viszont nagyon finom. Amúgy tudatában vagyok, hogy a cukor nem egészséges, de csak kiskanállal fogyasztjuk (azt nem mondom meg, egyszerre hánnyal s hogy hányszor naponta- de még nem volt túladagolási tűnetünk). És nem is köhögünk már annyit.

Közben elővettük a sófúvó gépet is, amit pár évvel ezelőtt Parajdon vettünk, csoda jó román gyártmány, így éjjel sós levegőt szívunk, ami megint nagyon jó hatással van orrcsorgásra, köhögésre.

Bal vagy jobb - Jobb vagy bal?

Kanalat, ceruzát bal kezével használ. Talán balos? Nem lenne egyedül a családban, már a bővebb családban. Majd még eldől.

Ma láttam Balázst szabályszerűen négykézláb mászni. Most miután már tud egyedül járni, rájött a mászás titkára is.

Szeret labdával, autóval játszani. Mindenféle kis tárgyak működését megfigyelni. Van egy kis kerek hegyezőm. Azt szertni gurítani. Sokszor elkéri a szivárvány piramist. És persze könyveket lapoz.

Szavak amiket mond: anya, apa, Anta, Ene (Csenge), abu (víz), ház, tata, mama, baba, didi. Brummog amikor autózik. A kutya: vau-vau, a cica: mau-mau.

És minden nap változunk...

Örültünk

a mai napsütésnek, jó időnek, mert már egy hete nem voltunk kint.
Levert bennünket valami ... virus. Lehet épp a szezonális influenza vagy miért ne a háegyenegy vagy valami más. Ez senkit nem érdekel különösebben... amennyiben nem alakul ki semmi különös, kórházi kezelést igényelő szövődmény, lényegtelen esetek vagyunk, nem lehet velünk pánikot kelteni...

Azért megviselt bennünket. Józsival szinkronban kezdtük. Ilyen nem volt még. Ott fáztunk a takaró alatt. Egy éjjel nem aludtam, mert minden csontom, izmom fájt. Szeptember elején rosszul voltam, egy nap feküdnöm kellett. Most is szívesen feküdtem volna, de nem lehetett. Sorra betegedtek le a gyerekek, mindenkinek jutott láz, szédelgés, étvágytalanság, kedvtelenség, nyűgösség, köhögés, orrcsorgás. Még most is lábadozunk. Csenge nagyon sokat unatkozott az elmúlt napokban. Nem futotta részünkről, csak a létfentartásra. Balázs csak hordozóban akart lenni. Szívesen hordozom, de most úgy fájt a derekam. De nem volt más választásom. Éjszaka nem tudom hányszor felébredni, eselteg el sem aludni... Hát így telt a hetünk, a hétvégénk, összezárva, egymást boldogítva vagy sem. Én végre ma, öt nap után azt mondhatom, hogy jobban vagyok.
Kíváncsi lennék, mi is volt ez, a háegyenegy vagy más...

Hallottam a liciseket és egyetemistákat már oltják a H1N1 ellen.
S ha már oltásról van szó, a HPV oltási kampány nyomán a százezer kislányból 565 kapott szülői engedélyt, ennyit oltottak be. Állítólag májusban lejár az oltások szavatossági ideje. Tehát sok millió kidobott euró... Cikk a témában itt.

Próbálom összeszedni magam. Mindennel le vagyok maradva, hisz az elmúlt napokban alig volt erőm ételt adni kedveseimnek... Azért olvastam egy keveset és megnéztem egy rég látott filmet. Ez volt a betegszabadság.

Elkészültem a saját készítésű karácsonyi képeslapokkal

Elég ötletszegény vagyok vagy nincs sok időm ilyesmiken gondolkozni, a netről inspirálódtam, sajnos a linkeket nem jegyeztem meg magamnak amikor képeslapokat kerestem, próbáltam most újra keresni, de nem akadtam rá az oldalakra. Az angyalkásak ötlete Evódiától van. Az alkotni jó oldalon tettem ki képet róluk.

Megjegyzem itt magamnak,

hogy azt olvastam, mától érvénybe lépett a Liszabonai Szerződés. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, majd meglátjuk, megtapasztaljuk.
S a héten olvastam azt is, hogy visszautasították azt a törvényjavaslatot, amely azt kérte, hogy azok a termékek, amelyek genetikailag módósított élelmiszereket tartalmaznak, legyenek megjelölve, ill. a csomagoláson feltűntetve, hogy GM, el lett utasítva. Tehát nem tudhatjuk mit eszünk.
December. Temesvár. Valakik szabadságról álmodtak...

Micsoda hi-hi-hideg széllel

érkezett ez a December! Ki se léptünk ma a házból.
Készülgetnek a karácsonyi képeslapok.
Adventi naptár, koszorú az idén elmaradt.
Holnaptól újból kell menni iskolába az iskolásnak.

Végére értem egy román nyelvű könyvnek: Cine eşti când nu te vede nimeni - Bill Hybels, nagyon jó volt. Néha kell román neyelven is olvassak, jót tesz, hisz most, hogy nem járok munkába, nagyon keveset beszélek románul.

Most egy a magyarok történetéről írt könyvet olvasok, mert Anita elkezdte olvasni Erdély meséjét (Jel-Kép, 2006), s mindenféléket kérdez. S én, aki történelemből sose voltam jó, most próbálom pótolni mulasztásomat. Az Erdély meséje nagyon szép könyv, 4-12 éves korosztálynak.

Felolvasni pedig a Mesélő Bibliából (Harmat, 2008) olvasunk. Pár hónapja vettük, az első két történet után már nem akarta Csenge, hogy olvassak neki. Már arra is gondoltam, kár volt megvenni. De nemrég újra előkerült, s naponta többször is kell olvasni belőle. Olyan kisgyerekeknek való, rövid történetek vannak benne. Igazán megkedveltük.

Végül még annyit, hogy nem tudok eleget tenni kicsinyeim azon óhajának, hogy két könyvből olvassak egyszerre. Balázs is már hozza a könyveit s kéri olvassak. S ha meglátja, hogy Csengének olvasok, mindjárt hoz ő is egy könyvet. És ennek a vége mindig sírás. Na, ezt nem szeretem.

mindenféle

Ma borús, esős idő van, de tegnap nagyon szép, napos idő volt, tiszta kék éggel, melyen se felhő, se kondenzcsík nem látszott. Gyönyörű volt! Olyan jó volt kint a parkban. Anita fotózott. Balázs meg elindult egyedül a parkban is. Egyre jobban megy... amíg el nem esik. :D Ez már így van.

 

 

Kissé vakációs hangulatban vagyunk, mert csütörtöktől keddig nem kell menjen Anita iskolába. Jó ez. Szeretem a szabadabb programot. És jó volt délben kint sétálni a napsütésben.

Tegnap elkezdték nézni a gyerekek a Dzsungel könyvét, de nem fér bele egy egész film a napi rajzfilmnézési időbe. Csengének nem is tetszett. Így nem lesz folytatás, neki egyelőre nem. Anita meg elkezdte olvasni a könyvet, már a harmadát elolvasta, így ő is csak azután nézheti, miután kiolvassa a könyvet, hisz sokkal gazdagabb az ő képzelőereje, mint a rajzfilm adta képek, cselekmény. Én olyan 11 éves voltam, mikor ezt a könyvet olvastam. Emlékszem, nagyon tetszett. Nem gondoltam volna, hogy 8 évesen végigrágja magát rajta.

Úgy 1 éve kapta az Alice Csodaországban-t. Ekkor olvastam el én is... nem voltam elragadtatva tőle. Anita nem rég vette a kezébe egy délután. Estig ki is olvasta és azt mondta, nagyon tetszett neki. Vannak könyvek, amik gyerekeknek valók. Ilyen a Kobak könyve is, lassan megbarátkoztam vele, de a gyerekek nagyon szeretik, nem tudják megunni.

Tegnap a vámhivatal előtt mentünk el. Az épületre ki van tűzve egy zászló. Csenge mondta, hogy két féle zászló van, romániazászlója és magyariazászlója.

Ma Balázs megtanult együtt visítani a lányokkal. Eddig nem volt divat nálunk a visítás, de ma az ebédnél volt részünk egy kis koncertben. Nagyon változatos a felnőttek élete három gyerek mellett. Úgy örülök, hogy nem csak ketten vannak! Bár a visítozást tunám nélkülözni.

Amúgy Balázs egyre kevesebbet szopik. Nem is tudom, hogy nem-e inkább csak cumizik. Este már nem engedem szopizva elaludni, miután volt, hogy ez az elalvás fél órát is eltartott vagy még többet, tej pedig nem volt már. Első alkalommal óriási sírást rendezett. De másodjára már nem volt semmi tiltakozás. És mintha éjjel sem ébred meg olyan gyakran. Ez nekem is jobb, bár őszintén szólva, nagyon szeretek szoptatni is. De egyszer ennek is vége lesz. Azt viszont látom, hogy nehéz lesz az átállás más tejre, eddigi próbálkozásaim hiábavalóak voltak. Túrót se eszik és joghurtot sem. Utóbbiakat néha megkóstolja, pár falat erejéig. De remélem megleszünk. Csenge is elválasztódás után 3 hétig nem fogadta el a tejet és egyéb tejterméket sem evett.

Van egy tervem. Mivel Balázs már tud járni, csak nagyon ritkán kúszik a popsiján, és mivel a kakizást már régóta jelzi és csak elvétve, figyelmetlenségem miatt kerül kaki a pellusba, és mert van, hogy száraz pellussal ébred reggel, és napközben is többször pisil a bilibe, vécébe, megvan már az elengedési reflex, tudjuk azt is, amikor a pellenkába pisil, látszik rajta, jelzi is, ezért, ma vettem egy csomó fiúbugyit és jövő héten szeretném... szeretném használni őket, persze pellenka nélkül. Remélem pár nap alatt a lakásban már nem kell pellenkát használjunk. Kell jobban figyeljek Balázsra, időben bilire ültessem. No, meglátjuk, mi lesz ebből. De minek pellenkázódni két éves korig, ha nem muszáj? Érdekes és hasznos infók a témában a babaközelben oldalán ITT.

Tavalyig nem is hallottam

Lucy Maud Montgomeryről. Tavaly néztem meg a Váratlan utazást. Egy blogon olvastam az Anne regényekről.

Anitának nagyon tetszett az első kötet. A másodikat is szeretné elolvasni. Összesen nem is tudom, hat vagy nyolc könyv van. Nem volt nagyon nehéz rászánnom magam, hogy elolvassam én is az Anne otthonra talált-ot, már csak azért, hogy lássam mit olvasott a lányom. Mostmár egyre kevésbé tudom követni az olvasmányait.
De ez az Anne könyv nagyon tetszett. Szép. A történet és a nyelvezete is. Igaz, valószínű nem ajálanám másdikos kislánynak, hanem kicsit nagyobbnak.
Történetesen találtam videót is neten az Anne filmekből, azután, hogy elolvastam a könyv első felét. Hát... az olvasás gazdagabb élményt nyújt.

Anne otthonra talál - ismertető

Marilla és Matthew, az idős testvérpár elhatározzák, hogy örökbe fogadnak egy árvát, hogy segítsen nekik a ház körüli teendők ellátásában. A vonattal azonban a kért jókötésű fiú helyett legnagyobb megrökönyödésükre egy vézna, répavörös hajú kislány érkezik, akinek ráadásul be nem áll a szája. Első gondolatuk. hogy másnap visszaküldik a gyermeket az árvaházba, ám Anne úgy határoz, hogy maradni akar, hiszen a szigeten "oly tág tere nyílik a képzeletnek."
Kezdeti vonakodásuk dacára Marilla és bátyja hamarosan már el sem tudják képzelni az életüket a bátor, életteli, fantáziadús és zavarba ejtően őszinte kislány nélkül. Anne érkezése olyan gyökeres változásokat hoz életükben. amilyenekről még csak nem is álmodtak.
A vörös hajú árva könnyes-vidám története világszerte rabul ejtette az olvasókat. Lucy Maud Montgomery életműsorozatának feledhetetlen darabja.

Tegnapról

Vásároltam csomagolópapírt a karácsonyi ajándékok becsomagolásához. Délután egyszer csak azt látom, hogy a papír letekerve ki van terítve a szőnyegen és jól el is van szakadva.
Hogy került abba a szobába a papír? Ki bontotta ki? Ki terítette ki? ...
Csak este villanyoltás után derült fény az igazi tettesre.
-Milyen büntetést adjak neked? - kérdeztem, sóhajtva.
-Egy könyvet.-hallottam a komoly, áhítatos hangocskát.

Most hátrapillnatva látom, hogy Balázs is elsajátította a leckét: újra ki van terítve a tegnapi csomagolópapír. Megyek, mentem ami még menthető...

öröm

A hétvége kézzelfogható öröme az, hogy felkerültek a polcok a kisszoba falára. A régi könyvespolcon már nincsennek két sorban a könyvek, az íróasztalokról is eltűntek a könyvstócok. S kellemes meglepetés is ért: "nem is tudtam, hogy ez a könyv is megvan nekünk!"

Nem kézzelfogható, de értékesebb öröm, hogy együtt lehettünk, beszélgethettünk egy családdal.
Öröm: a gondolatébresztő szavak.

Isten kijelenti magát a temészetben, a történelemben és a Bibliában. A történelemben... megint az, hogy nem véletlenül alakulnak az események úgy, ahogy... miért a nyelvi, népek közötti határok...
Életünk... tetteinknek következménye van... sorsunk, családtagjaink életének alakulása... a "miért engedi meg ezt Isten"...  talán úgy is kellene kérdeni, mit akar Isten mondani nekem ezek által... s jó lenne úgy élni, hogy Isten megáldhassa elsősorben családom tagjait. Fáj a felismerés, hogy ezt már jól elrontottam. ... csak a kegyelem... Gyermekeimre nézek, drága kincseimre. Mit meg nem tennék értük!? Mért hogy nem jut eszembe: a legtöbb amit tehetek értük, hogy Istennek odaszánt életet élek? Ennek gyakorlati megélése ma és mindennap... És máris látom, hogy megengedtem magamnak ezt is azt is... Nem mintha nem lenne szabad vagy rossz lenne. ...
És még jó volt nekem ezen a hétvégén Evódia bejegyzése.

Már vártuk és látszott, hogy hamarosan bekövetkezik: Balázs elkezdett egyedül járni. Nem csak néhány lépést, hanem bejárja az egész házat, jön-megy. Még van popsin csúszkálás is, de egyre kevesebb. Mondtam is, nekünk már nincs bébink.

Ezt a rajzot kaptam

a múlt héten, névnapomra kisebbik lányomtól:

(két személyt ábrázol a rajz, anyát és Balázst)

Újraolvastam

A.J. Cronin: Réztábla a kapu alatt.
Valamikor régen, még otthon laktam, mikor először a kezembe került. Már nem emlékeztem olyan jól a cselekményre, tudtam, hogy egy orvosról szól. Most újra olvastam valahol róla, s kedvet kaptam újraolvasni. Nagyon tetszett a nem épp vidám történet.

Fülszöveg

Archibald Joseph Cronin nevét régóta ismeri a magyar olvasó. A harmincas években divatos orvosregényének legsikeresebb művelőjének kilenc könyve jelent meg nálunk 1934 után. Bizonyára sokan emlékeznek még A Kalapkirály-ra, a Három szerelem-re vagy az Egy orvos újtá-ra. Cronin maga is orvos volt - katonaorvos, hajóorvos, majd bányaorvos, utóbbi minőségében éppen Walesben, ahol a Réztábla a kapu alatt egy része is játszódik.
E kétségkívül leghíresebb regényének főszereplője, dr. Adrew Manson, friss dimpomával a zsebében érkezik Skóciából a walesi bányavidékre. Hamar ráébred, hogy elméleti képzettsége veszélyesebb, mintha teljesen tudatlan volna, ezért igyekszik minél több tapasztalatot szerezni s a gyakorlatból tanulni, hogy igazán jó és hasznos orvos váljék belőle. Segítségére van ebben áldozatos felesége és egy hányatott sorsú kollégája is.
Hét esztendővel később Londoban találjuk - ahol megszédíti az anyagi gyarapodás lehetősége. Amit eddig elkerült, holott megkönnyítette volna helyzetét: feladja az elveit. Türelmesen hallgatja a gazdag hipochondereket, és észre sem veszi, hogy a valódi betegek számára már nincs ideje. A jómód felé vezető erkölcsi züllés útján egy tragédia állítja meg. De idejében-e?
Minden idők egyik legsikeresebb bestsellerét veheti - ismét - kezébe a magyar közönség.

S miközben olvastam sok minden eszembe jutott. Amit tapasztaltam és amit 'hiteles' forrásból hallottam a néhány év alatt, egy kórház laboratóriámban. Ma is sok minden történik. Még jó, hogy vannak rendes orvosok. Bár a munkahelyemen többször es elhangzott: jaj nekünk, ezek lesznek a mi és gyermekeink orvosai!

Ma újra kisütött a nap

Ha megfő a leves, kimegyünk sétálni. Már alig várom!

De tegnap egész nap megülte a várost a sűrű köd.

Délután elmentem Csengével a bőrgyógyászhoz. Meghallgatott, nagyjából megnézte miről van szó, majd legalább negyed órát keresett-olvasott, hogy milyen kezelést is adjon. Endogén ekcéma a diagnózis. Nekem ez olyan, hogy mondott is valamit meg nem is. A kezelés szerintem elég durva, még nem tudom megcsináljuk-e vagy folytatom azzal amit eddig is csináltunk, mert nagyon jól bevált a füle köröl, ahol nincs haj, de nem akartam a fejbőrt krémezni. Kapott antibiotimu sziropot inni, antibiotikumos krémet a bőrre és Advantan krémet s egyéb gyógyszereket. S mondta az orvosnő figyeljem a gyereket, ha kiütések jönnek ki rajta vagy bedagad a szeme vigyem a sűrgőségre...

Eddig Aloe First -öt és Aloe Propolis krémet használtam. Lehet megpróbálom ezzel kenni a hajas fejbőt is.
Hogy mitől van ez? Valami allergia. Ennyi. Okosabb nem lettem.
Amúgy pár évvel ezelőtt Anitával is voltunk ennél a bőrgyógyásznál, csak ekcémával, akkor nem használt az adott kezelés és akkor is ezzel a két termékkel jött helyre. Neki is allergia az ekcéma oka, csak nem tudjuk  mire allergiás. Hiába az allergiateszt. Legutóbb az első osztályban kapott oltás után jött elő megint az ekcéma.

De azért volt öröm a tegnap. Balázs bejött egyedül a konyhából a nagyszobába a lábán. Bár tud járni egyedül, nem mer elindulni. Ki kell várjuk, míg elindul egyedül. Bátorítjuk, de nem erőltetjük, s lám-lám, minden nap van agy kis változás.

Megyek megnézem a jó illatok forrását a konyhában...

Napsütés és egyebek

Nagyon szeretem a napsütéses őszi napokat. S ma ilyen volt.

Délelőtt elmentem a kicsikkel az orvoshoz, mert Csengének szemgyulladása van és holnap a bőrgyógyászhoz is el kell menjek vele. Jó, hogy vittem magammal a hordozókendőt, mert hazafele Balázs nem akart kocsiban ülni, így őt a hátamra vettem Csengét pedig a kocsiba ültettem.

Ebéd után megint kimentem a gyerekekkel. Nagyon szép idő volt, az ég is felhőtlen, csak tele volt repülők hagyta csíkokkal. S míg kint voltunk több ilyen csíkhúzót is láttunk, legtöbbnek a csíkja nem is tűnt el, hanem megdagadt, szétterürlt s lassan már nem is volt tiszta az ég, de volt vagy két rendes repülő is, ami nem hagyott csak rövid csíkot, ami hamar láthatatlanná vált. Ebből arra következtetek, hogy nem a légköri viszonyok határozzák meg, milyen csík marad a repülő után.

Aztán a kinti séta után jót aludtak a kicsik. Most már Balázs is csak egyszer alszik nappal, és látom kibírja du 3-4 óráig is. Nagyon jó, ha van délután egy szabad órám.

Lassan készül a könyvespolc az ágy fölé. Már nagyon kellett, mert nincs hol tartsuk a könyveket.

Úgy terveztük, hogy hétvégére elmegyünk Hunyadra. De mivel a gyerekek nincsennek jól, nem megyünk. Azt hiszem szeptember eleje óta alig volt hétvége, hogy valaki ne lett volna beteg, hol egyiknek, hol másiknak csorgott az orra, fájt a torka, s mi felnőttek sem voltunk kivételek. Most nekem is nagyon kapar a torkom, de semmi egyéb tünetem nincs, nem fáj a torkom, nem csorog az orrom. Csak a köhögés kerülget. Elmúlik ez is.

Rég nem írtam rólunk- hát most pótoltam. Megyek szopogatok egy kis mézet.

Babajelek

Mikor Csenge pici volt olvastam először a babajelekről, de mivel Csenge 1 évesen már mondatkban beszélt, nem volt aktuális. Most, hogy Balázs csak néhány szót mond, kicsit utánnanéztem, mert érdekesnek találtam a témát. Olvasás közben rájöttem, hogy tanulás nélkül kialakítottunk pár jelet magunknak. De miért ne bővitenénk ezt tudatosan? Hisz nem tudom, mikor fog mondatokban beszélni. Anita miután betöltötte a 3 évet mondta ki az első egyszerű alany-állítmányos mondatot, Csenge meg már 1 évesen. Mivel a babajelezés egy játék is, érdemes megpróbálni. Persze az eredmény nem 2 nap múlva lesz látható, de akkor is megéri. Amúgy Balázsnak mondtam és mutattam újra és újra már nem tudom mióta melyik a szemünk, a orrunk, a szánk, a fülünk. Ő nézett. Aztán egyszer elkezdte mutatni a fülét. Reméltem megérti hol a szeme, orra. De a mai napig semmi. Már nem is mondogattam neki minden nap, belefáradtam. S nem tudom, hogy jött elő, egyik étkezéskor megkérdeztem, hol a füle, s mutatta, aztán mutatta a szemét, az orrát, az enyémeket is, tehát csak megjegyezte, de nem tartotta szükségesnek tudatni velem, hogy mindezt már tudja, ne fárasszam magam vele. Hát így. Mostanában nagyon szereti a könyveket együtt olvasni velem, várja, hogy meséljek, mutat a képekre, kérve, hogy nevezzem meg amit mutat. Könyvben nincs hiány, képben sem. Csak legtöbbször az a könyv kell ami a másik kezében van. De ezen már nem csodálkozok.

Elolvastuk

Gary Chapman: Nyerő páros (Harmat, 2009) c. könyvét. A könyv rövid, gyakorlatias, a konfliktuskezeléssel foglalkozik. Nekem az volt az érzésem, hogy nem mond egetrengető új dolgokat, inkább az elméletet segít gyakorlatba ültetni. Nekem hasznos volt, mert kell újra és újra emlékezni dolgokra és persze gyakorolni.
Ami tetszett:
-a párkapcsolati konfliktusból az egyik fél nyertesként kerül ki, akkor a másik vesztes s ki szeret együtt élni egy vesztessel? Olyan megoldást kell keresni, hogy együtt legyünk nyertesek.
-fontos egymást meghallgatni, megérteni, együtt keresni a megoldást, engedményt tenni, alklamazkodni.
-szeretem a társamat, tisztelem a véleményét, csapattársak vagyunk.
Jó volt elolvasni s talán jó lesz még néha belelapozni.

Szép az ősz

ha kisüt a Nap. Már vártam, úgy hiányzott a napsütés! Édes a világosság és jó szemünkkel látni a napot - írja valahol a Bibliában, ez az igevers jutott eszembe ma reggel korán, mikor még nem látszott, lesz-e napsütés.

 

 

Megmutatom nektek

hogy áll a babakocsink kereke (mai fotó)

:D
nem is csoda, sok helyen nagyon rosszak a járdák, és már a negyedik gyerek gurigázik benne. De azért megy elég jól, már több mint egy hete így használom. S ha felmondja a szolgálatot, van még egy sportkocsi, az is ki tudja hanyadik gyereknél van már, mert használtan kaptuk, de strapabíróbb, mint ez. Ez viszont jobb amikor hideg van.

Közeledik a karácsony...

saját készítésű üdvözlőlaphoz ötlet itt. Talán mi is kipróbálunk valamit ezekből. És még sok ötlet itt: http://www.kidscraftweekly.com/newsletters.html

Most újra ezt olvassuk

Csengével: Varga Katalin: Madzag és a világ (Santos, 2006)

Nem ismertem Varga Katalin gyerekkönyveit. Pár évvel ezelőtt Klári hozta fel a Gőgös Gúnár Gedeont, hogy olvasson belőle Anitának. Aztán egyszer, mikor Magyarországon voltunk egy könyvesboltban, megláttam és megvettem a lányoknak a Mosó Masa mosodájával együtt. Mind a ketten nagyon szerették, sokat olvastuk, szinte agyonolvastuk őket. És elkezdtem keresni Varga Katalin könyvek után. Így került a polcunkra a Madzag és a világ. nagyon szép történetek vannak benne két puliról, Madzagról és Pamacsról, ráadásul más állatokról is lehet tanulni, észrevétlenül, érdekes dolgokat, mit esznek, hol, hogyan élnek, hogy hívják a hímet, hogy a nőstyént. A rajzok is nagyon szépek. Szerintem ez egy jó gyerekkönyv.

Már régóta

olvasgatom, s most a végére értem Philip Yancey: Meghökkentõ kegyelem c. könyvének (Harmat, 2007).

Nagyon jó könyv! Nagyon jó volt olvasni. Olvasmányos, többnyire szoptatáskor olvastam, azért tartott több hétig a 346 oldal elolvasása. Elgondolkodtató. És valahol gondolati szinten változást hozó. És akkor remélem nem csak ott. Máshogy látni magamat, másokat, a világot.
A kegyelem, ez kellene megkülönböztesse a keresztyéneket a nem keresztyénektől.
Annyira jó volt a könyv nekem, hogy nem is írok róla, el kell olvasni. Azt hiszem időnként még bele kell lapozzak. De azért hadd legyen itt a fülszöveg:

"A minket körülvevõ világ szerint életünk attól függ, hogyan teljesítünk. Az amerikai szerzõ ezzel szemben azt állítja: a kegyelem elõfeltétele a tökéletlenség; a sebeink és a hibáink azok a repedések, amelyeken keresztül a kegyelem behatolhat az életünkbe. Philip Yancey egyik legszemélyesebb és legprovokatívabb könyvében megrendítõ õszinteséggel mutatja be a kegyelem életátformáló hatalmát."

Azt kellene írnom,

hogy nagyon szép hétvégénk volt, mert az volt.
De...

Az útra Polcz Alaine: Nem trappolok tovább c. könyvét (Jelenkor, 2008) vittem magammal. Ősz elején vettem, nem tudtam miről szól, csak tetszett a cím, zárórakor értünk a könyvesboltba. Aztán itthon belelapozva, rájöttem miről szól. És érdekelt is. És most kerül sorra, hogy elolvassam. De nem szokásom J. mellett olvasni, inkább figyelem a tájat, beszélgetünk, zenét hallgatunk. A táj -a késő ősz- gyönyörű volt a hegyekben. Nem lehet leírni. S közben halálnaplót olvastam. És ment a zene, épp a Speraţa (Remény) csoport, arról, hogy milyen öröm lesz, mikor elhagyom ezt a földet. S aztán másnap a hír, hogy temetésre kell menni...  Olyan furcsa volt. Mégis jó megállni, elgondolkozni azon ami volt, ami van és ami előttünk áll. A minden élők útja... Nem szeretem a halált.

A hétvége nagyon szép volt. Sok szeretet kaptunk. És örülök, hogy gyermekeink örülnek a nagyszülőknek és persze ők az unokáknak. Drága kincs ez is.

Nem tudom,

sírjak-e vagy nevessek? Mégis, azt hiszem egyik sem...
Itt nálunk egy iskolát bezártak egy hétig (már letelt a hét, egyébként most vakáció van), mert egy tanár és talán néhány gyerek influenzás lett. Mást meg egy heti karanténra ítéltek, nem mert beteg, csak mert abban a hotelben reggelizett, ahol többen megbetgedtek influenzában.
Sok kérdésem van. Pl. hogyan állapítják meg, hogy valaki tényleg sertésinfluenzával fertőzött, milyen analízikes alapján, hol végzik el ezeket, melyik laborba, mennyibe kerül, mennyi idő alatt jön le az eredmény, mennyire biztos ez az eredmény, hogyan lehet megállapítani, hogy valaki a közlemúltban már átesett a fertőzésen, csak olyan könnyen, hogy szinte észre sem vette? ...
Mekkora pánik! Tegnap jártam egy gyógynövényszaküzletben, beszélgettem kicsit az elárusító hölggyel, aki maga is be akarta adatni magának az oltást, de egy idős orvos ismerőse eltanácsolta. Úgy szeretnék bemenni a laborba, van nálunk pár okos fej, no meg a megszokott ismerettségek, összeköttetések, tapassztalatok, lássam mi is a helyzet, úgy élőben, nem amit a média mond.
Azt elfelejtik mondani, amit a tengeren túlon elismertek, hogy az oltás tíz beoltott személyből csak háromnak ad védelmet, tehát heten hiába kapják az oltást a mellékhatásokkal együtt. (sajnos már nem tudom a forrást, ahol ezt olvastam, de ha jól emlékszem, több helyen is olvastam).

Na de megyek is. Zsúfolt, fásztó de remélem szép hétvége előtt állunk. Nektek is szép, áldott hétvégét!

Mondókázunk Balázzsal

Eszternél találtam ezeket a mondókákat, megtetszettek, Balázssal gyakoroljuk is őket. Egyik mutatóújját a másik tenyerére teszi, ami azt jelenti: mondókázzunk anya. És mondókázunk.

Anya kezébe veszi baba mancsocskáját.

Megmásztam öt hegyet
(ujjak kinyitása)
egy dundit
(anya ujjával végigsimít a baba hüvelykujján tenyértől az ujj hegyéig)
egy keskenyet
(mutatóujj végigsimítása)
egy magasat
(közpéső)
egy ékeset
(értelemszerűen a gyűrűs jön)
meg még ezt a picikét
(kicsi)
nekem ennyi épp elég.
(erre lehet játékosan lihegni, vagy tapsolni, kinek mi tetszik :-))

És egy másik ugyanonnan:

Kerekesen
(kör rajzolása a kicsi tenyerébe)
böködősen
(belebökdösünk a tenyerébe)
simítósan
(megsimogatjuk a tenyerét)
csattanósan!
(jól belecsapunk, hogy csattanjon :-))

gyógyulunk

lassan. Már Józsi sem lázas. A gyerekek közül Csengéről mondhatom, hogy meggyógyult, neki csak a torka fájt s egy este volt kicsi láza. Anita jobban van, Balázsnak még csorog az orra és kivülről kitappintható a megnagyobbodott mandula, de hála Istennek ő nem volt lázas, viszont keveset eszik és éjszaka gyakran megébred.

A hordozás megint napi gyakorlat lett. Mikor Balázs elkezdett járni, nem még akart megülni a hordozóban pár hétig, mindig csak ment volna, amikor ébren volt. Most is menne, mindig mellettem akar lenni, igaz néha eljátszik egy kicsit a lányokkal vagy autót tologat a folyosón. Amikor halaszthatatlan dolgom van, nem marad más hátra, mint a hordozókendő használata. Ma Csengét vettem egy kicsit a hátamra, mire Balázs azonnal tilakozott, mert szerinte az csak neki jár, pedig az utóbbi időben Csenge is egyre gyakrabban kéri, hordozzam őt is. De akkor mi legyen Balázzsal? Persze tudom, lehet két gyereket is hordozni egyszerre, egyiket elől, másikat hátul, de én még nem próbáltam. Itt Csenge kendőben a hátamon (így szeretek leginkább hordozni), Balázs ölben.

A HIT MEGÍTÉLÉSE

"Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag..." (Mt 17,20).

Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van. De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk. Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért, hogy magával kapcsolatot teremtsen benned. Isten azt kívánja, hogy megértsd: ez hitből való élet, nem az Ő áldásaiban érzelmesen örvendező élet. Korábbi hitéleted alapos és erős volt ugyan, de megtapasztalásod kicsiny napsütötte pontja körül forgott, több volt benne az érzés, mint a hit, teli volt fénnyel és édességgel. Azután Isten visszavonta a tudatos áldásait annak érdekében, hogy megtanítson hitben járni. Most sokkal értékesebb vagy neki, mint akkor a tudatos élvezés és ragyogó bizonyságtétel napjaiban.

A hitet - természeténél fogva - ki kell próbálni, és a hit próbája nem az, hogy nehéznek találjuk Istenben bízni, hanem hogy Isten lénye egyre világosabban álljon gondolkozásunk előtt. A hitnek a maga gyakorlati kimunkálása közben a leírhatatlan elhagyatottság időszakain kell átmennie. Soha ne cseréld össze a hitpróbát az élet közönséges fegyelmezésével. Amit mi hitpróbának gondolunk, az sokszor kikerülhetetlen következménye annak, hogy élünk. A bibliai hit: az Istenben való hit mindazzal szemben, ami látszólag ellene mond - hű akar maradni Isten lényéhez, bármit tegyen is Ő! "Bár megöl engem, én mégis bízom benne" (Jób 13,15) - ez a hit legfenségesebb kifejezése az egész Bibliában.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Egy vers Csengének

Valahol a neten találtam, megtetszett, nekem is, Csengének is. Mondogatjuk a többi gyerekverssel.

Fésűs Éva: Sündisznócska

Tegnap korán esteledett
Sündisznócska ágyat vetett,
Ágyat vetett az avarba,
kicsinyeit betakarta.

Fújhat a szél szakadatlan,
Melenget a mohapaplan.
Jó puha a földi fészek,
Aludjatok kis tüskések.

Egy jó cikket

találtam erről a tökös ünnepről, mely egyre jobban teret hódít. A suliban is ma buli volt, teával és zsíroskenyérrel. Mi beteget jelentettünk, és azok is vagyunk, úgy családilag. De eddig nem kellett elmagyaráznom másnak, pl. a gyerekemnek, hogyan gondolkodok erről az ünnepről és miért. Gondolkoztam is, mit tudok a halloweenről. Nem sokat. Azt hogy egy kelta ünnepben gyökerezik, szellemekről is szó van ezért a halottak napjához és a mindenszektekhez kapcsolták. De találtam Eszti oldalán egy cikket és rákerestem az eredetire is a lutheran.hu arhivumában. Érdekes volt, tömör és érthető.

P.S.
Végül, most utólag (nov.4) beteszem a cikket a fenti linkről, legyen meg itt is.

Halloween – maszk mögött a gonosz

„Mindent elönt a giccs és a szemét” – kiáltotta a mikrofonba egy hazai énekes évekkel ezelőtt, és nem a levegőbe beszélt: napjainkra mindenből üzletet csinálnak, és valóban giccsel és szeméttel árasztják el a boltokat, a médiát és a lelkeket. Az elmúlt hetekben több üzletben felfigyeltem a polcokon sorakozó tökpofákra, szellem-, boszorkány- és csontemberfigurákra. Néhány éve hazánkban is terjed a „Halloween-jelenség”; még a magukat kereszténynek vallók között is akadnak olyanok, akik ünneplik az egykori druida hagyományokat, szokásokat...

A Halloween eredete a keltákhoz vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő papjaik voltak a druidák. Ezek a természetimádó papok halottkultuszt gyakoroltak, és október utolsó napját a „halál istenének” szentelték.
Az 1. században a rómaiak sok hagyományt hoztak magukkal Angliából. A kereszténység terjedésével a római katolikus egyház 835-ben november elsejét mindenszentek ünnepének nevezte ki, majd november másodikát a halottak napjává nyilvánította. A Halloween október 31-én, tehát éppen a római katolikus ünnep, a mindenszentek előtt van, mintegy demonstrálva azt, hogy mily vékony is a választóvonal a pogány hagyományok és egyházi gyakorlatok között.
Amerikában a Halloweent ír bevándorlók honosították meg 1840 körül. Rémisztő arcokat faragtak tökökből, azokat belülről gyertyával világították ki, s ezzel kívánták elriasztani a gonosz szellemeket. A jelmezbe öltözés is a Halloween egyik eleme. Az ünnep klasszikus figurái közé tartoznak a szellemek, boszorkányok, fekete macskák... A Halloween mára jelentős helyet foglal el az USA reklámiparában, de Európában is egyre népszerűbb.
A keresztényeknek mindenesetre tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween lényegében a boszorkányságnak és az okkultizmus más válfajainak egyik legnagyobb ünnepévé vált. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert. A legkevesebb, amit a Halloweenről elmondhatunk, hogy megünneplése „támogatja” a pogány praktikákat és filozófiát – az animizmust (szellemhit), a sámánizmust és a druida tanokat...
A Biblia egyértelműen jelzi, hogy az ilyen praktikák „az utolsó időkben” mérhetetlen módon elszaporodnak majd: 1Tim 4,1 és Jel 9,21. Ami elsőre oly ártatlannak tűnik, az a valóságban halálosan komoly! Az embert játékos módon csábítják el, hogy egyre nyitottabbá váljon a démoni tanok iránt, és szíve – Isten felé – egyre inkább megkeményedjen.
Az Ige egyértelműen figyelmeztet, hogy a legkisebb mértékben se menjünk bele pogány vagy okkult praktikákba: „Ha bemégy arra a földre (...), ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat…” (5Móz 18,9) Az Újszövetségben Pál apostol megdicséri a thesszalonikaiakat, amiért megtérésük után egyértelműen szakítottak a bálványimádással (1Thessz 1,9–10).
Feltámadásával Jézus bizonyságát adta, hogy legyőzte azt, „akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt” (Zsid 2,14). Nekünk nem kell okkultizmusban, csillagokban vagy jóslásokban keresnünk segítséget az életben való eligazodáshoz, hiszen Jézus Krisztusban magát az életet találhattuk meg. Isten igéjéből eligazítást lelhetünk az élet nehézségei közepette. Az efezusiak ezért semmisítették meg az összes varázskönyvüket, miután hitre jutottak (ApCsel 19,18–20).
Nekünk, keresztényeknek mindazonáltal nagy a felelősségünk. Az Úr parancsának engedelmeskedve hirdetnünk kell az evangéliumot, az örömhírt. Szükséges tehát, hogy figyelmeztessük embertársainkat – adott esetben még hívő testvéreinket is – az ördög által felállított csapdákra. Le kell rántsuk a „maszkot” a játékos, ártatlannak tűnő, de nagy veszélyt hordozó babonákról, népszokásokról. Az Úr adjon ehhez bölcsességet és erőt mindannyiunknak!
Szivos László

A kenderről egy s más

Nem sokat tudtam a kenderről. Nem tudom, botanika órán mit tanítottak nekünk vagy én hol jártam gondolatban, illetve most azt mondom, hogy a tanáraim nem tudtak motiválni, érdeklődésemet felkelteni, latin nevekkel traktáltak kilencedikben, pedig lett volna sok érdekes tanulnivaló... Na, de azért annyival maradtam, bár inkább olvasmányaimnak köszönhetően, hogy a kender haszonnövény, szálából ruha készül.
Aztán úgy 2-3 évvel ezelőtt J. tatája beteg volt, legyengült, lázas volt és az orvosok nem tudták mi a baj. A falubeli öregek segítettek, mégpedig kenderteával. Most az én egyik tatám beteg, az orvosok nem tudják honnan a láz. Eszembe jutott, hogy ki lehetne próbálni a kenderteát. De honnan kendermag? Mert nem nagyon lehet találni. Miért? És mire jó még a kender? Újra a neten kerestem rá a kenderre és persze érdeklődtem a kendertea felől is.

Tehát a kenderről:

A kender (Cannabis, illetve Cannabis sativa, azaz a „hasznos kender” – cannabis: kender, sativa: hasznos) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a kenderfélék (Cannabaceae) családjának névadó növénynemzetsége, illetve faja.
Elterjedése, élőhelye: Szántók, parlagterületek gyomtársulásainak növénye. Az egész világon elterjedt mind vadon, mind haszonnövényként. Meleg éghajlaton bárhol megterem; az egyes fajtákat az Óvilág különböző részeiről származtatják.
Tulajdonságai, leírása: Lágyszárú, egyéves, általában kétlaki növény. Virágpora allergén hatású.
Fő fajták : Egyes botanikusok szerint a Cannabis sativa egyetlen faj, aminek többi változata, illetve alfaja (például Cannabis sativa var indica, vagy Cannabis sativa spp. indica). Vad változatai 2–3 méter magasra is megnőnek. Könnyen felismerhető jellegzetes, tenyeresen összetett, 3-11 ujjú fogazott leveleiről. A Cannabis sativa mellett ismerünk más kenderfajokat is, például a (gyakran indiai kendernek nevezett) Cannabis indicát vagy a Cannabis africanát. A Cannabis ruderalis Kelet-Európában is honos fajta, amely apró termetével és nappal hosszától független virágzásával tűnik ki a többi fajta közül.

A kender mint haszonnövény:
A kender az egyik legősibb ipari növény. A kezdetektől fogva nem táplálkozási céllal, hanem rostjáért termesztették. A kőkori hálós halászat maradványai alapján megállapítható, hogy a fonalkészítés az egyik legrégebben űzött, máig fennmaradt foglalkozás. A kínaiak már i. e. 2800 évvel is jól ismerték, szöveteket és köteleket készítettek belőle, a japánok és mongolok már a pamut megismerése előtt felhasználták. Dél-Európában Hérodotosz idejében (az i. e. 5. században) ismerték. Észak-Európába a szkíták hozták be i. e. 700 körül.
Hazánk területén közel 9000 éve termesztik a kendert. A magyarok is már a honfoglalás előtt ismerték a növényt és feldolgozásának módját. Ezt bizonyítja a kender, csepű, szösz szavaink török eredete.

A kender elsődleges megmunkálása
A kender elsődleges megmunkálása a lenével azonos: feltárás (a rostok elválasztása a lenkóró egyéb szöveteitől áztatással, amit szárítás követ), törés és tilolás

Textilipari felhasználás:
A kender fontos textilipari nyersanyag is. Rostjai erősek, nedvességnek jól ellenállnak. Műszaki szövetek, vitorlavásznak, ponyvák, hevederek, zsákok, kárpitoskellékek, kötelek, zsinegek stb. készülnek kenderfonalból. A kenderkócból szintén fonalat fonnak, de ez csak alárendeltebb célokra használható.
A gyártási melléktermékek hasznosítása :
A nem fonható kenderkócot tömítőanyagként használják például vízvezeték-csatlakozások tömítésére, vagy a kárpitosiparban tömőanyag gyanánt.
A kendermagból kisajtolt olaj étolajként, kence gyártására vagy szappan és kozmetikai cikkek készítésre is használható. A sajtolásnál visszamaradt olajpogácsa állati takarmányozásra is alkalmas.
A pozdorjából cellulózt, papírt és hőszigetelő lapokat gyártanak.

A kender mint gyógyszer:
A növény több mint 60 kannabinoidot anyagot tartalmaz, füvészkönyvekben gyakran említették, mint „minden bajra enyhülést adó gyógyírt”. Az USA (és más országok) gyógyszertáraiban 1937-ig legálisan lehetett kapni kender kivonatot, mint idegnyugtató szert. Mostanában is zajlik a vita a növény gyógyászati célú alkalmazása körül; a cannabis több orvos véleménye szerint alkalmas (többek között) a rákos betegek kemoterápiás kezelése során fellépő táplálkozási nehézségek kezelésére, illetve a glaukómás betegek szemében az intraokuláris nyomás csökkentésére. A cannabis gyógyászati felhasználása mellett érvelő oldal nyomására ma az orvosok az USA több államában kísérleti jelleggel írhatnak fel cannabist a betegeiknek.

A kender mint kábítószer:
A szárított, megtermékenyítetlen (termős) kendervirágzatot hívják marihuánának. A leginkább elterjedt fogyasztási módja a cigarettába sodrás, a jobban éghetőség kedvéért gyakran dohánnyal keverve. Ez az úgynevezett „joint”.
A kender gyantája összegyűjtve, préselve nevezhető hasisnak, színe az egészen zöldtől az aranybarnán keresztül a majdnem feketéig változhat, tisztaságától és az előállítás módszerétől függően.

Forrás: wikipedia

A kender mint kábítószer nem érdekel, de eddig ezt így nem tudtam, mármint, hogy a kenderből kábtószert is lehet előállítani. Régen falun minden háznál volt kender - azt monják. És sok mindenre használták a teáját: gyengeségre, mindenféle lázra, mág tüdőgyulladásra is.

A Magyar Néprajzi Lexikonban is érdekes dolgok olvashatók a kenderről, kenderáztatásról,   kendermagcséplésről, kendernyövésről, kendertisztításról s egyebekről.


A terra.hu oldalon azt írja a kenderről, hogy

Mindenütt megtalálható szántóföldi gyom.

A http://www.kutdiak.kee.hu/diak/nzs/nkender.htm oldalról:

Biológiai jellemzése:

Gyökérzet. A kendernek fejlett gyökérzete van, amely azonban a föld feletti részekhez viszonyítva kicsi, ezért tápanyagokban gazdag talajt kíván.

 Szár. Alaktanilag lágy szár, amely a vegetáció végére - különösen tág térállásban - erôsen elfásodik. Szára fás szövetbôl és háncs-szövetbôl áll. A háncsszövet háncsrostokat tartalmaz. A szár magassága /1-4 m/ igen sok tényezôtôl függ. A fontosabb tényezôk a következôk: földrajzi alakkör, a fajta, az ivar és az állománysûrûség. A szár vastagsága és elágazási hajlama is hasonló tényezôktôl függ, fôleg az ivar és a tenyészterület határozza meg.

 Levél. A kender levele ujjasan összetett. A levelek alakja és színe fajtához kötött tulajdonság.

 Virágzat és termés. A kétlaki kendernél külön növényen foglalnak helyet a hím /porzós/ és a nô /termôs/ virágok. A hím virágzat bogernyôs fürt, amely a virágzati fôtengelyen helyezkedik el. A nôvirágzat bogernyôs füzér, amelyek a levelek hónaljában vannak. A kender idegen termékenyülô, szélporozta növény, de egylaki formái öntermékenyülésre is képesek.

 Termése makkocska, amelyet a gyakorlatban magnak nevezünk. Színe - fajtától függôen - változó, tompafényû, márványozottan barnásszürke, szürkészöld, stb. Alakjuk, nagyságuk eltérô. /Ezermagtömegük 15-25 g között váltakozik./

 A kender hím- és nôegyedei között morfológiai és élettani különbségek vannak. A hím kender finomabb felépítésû, sûrû és ritka állományban egyaránt nagyobb szármagasságot ér el, mint a nôkender. Tenyészideje is kevesebb. A nôkender jellemzôi: az elágazó, alacsonyabb és vastagabb szár, valamint a nagyobb rosttermés.

Éghajlat, talajigény és vetésváltás

Éghajlatigény. A kender csírázásához alacsony hômérséklet is elegendô, már 1-2 0C-on csírázásnak indul. Zavartalan növekedéséhez meleg és párás idôjárást igényel. A szárazságra különösen a fejlôdés kezdetén érzékeny. A hosszabb ideig tartó szárazság hatására szára alacsony marad. Különösen virágzásig: július második felének idôjárása jelentôs a rostkendertermés mennyiségére és minôségére.

 Hazánk idôjárása mindenütt megfelel a kender termesztésére, de az ország déli része - fôként a Dél-Alföld - melegebb éghajlata a legalkalmasabb.

 Talajigény. A kender a talaj, fôleg az altalaj minôsége iránt igényes növény, ezért fô termesztési körzeteit a talaj minôsége határozza meg. Talajigény vonatkozásában különbség van a rostkender és a magkender között. A rostkender termesztésére legalkalmasabbak a tápanyagokban gazdag, mélyrétegû mezôségi talajok, folyami öntéstalajok, valamint a nem túl kötött réti agyagtalajok. Termeszthetô a rostkender láptalajokon is, de itt a rost minôsége - fôleg a szakítószilárdsága - erôsen kifogásolható.

 A magkender termesztésére fôleg a láptalajok és a hordalék öntéstalajok alkalmasak.

 Vetésváltás. A kender az elôveteményekkel szemben nem igényes. Tápanyagokban gazdag talajon önmaga után több éven keresztül is termeszthetô. Legjobb elôveteményei a pillangós virágú növények és a gyepek. Jó elôvetemények még az istállótrágyázott kapásnövények is, de nálunk leggyakrabban két gabona közé szokott kerülni.

Hú! És akkor így olvasgatás közben eljutottam odáig, hogy könnyű drogok legalizálása -nahát, erről hallottam, de lemaradtam babázás közben. Pl. ezen az oldalon vannak olyan infók, amikhez nem értek, nem tudtam átrágni magam rajtuk, de ha már idáig jutottam, utánna kell olvassak, amint lesz időm.

A kendert élelmiszerként is lehet használni, mert magja fehérjéket és értékes olajokat tartalmaz, zabkásához hasonlóan fogyasztották, magolaját margarin gyártásához is lehet használni.

Nagyon régen a magból nyert olajat bőrön levő gyulladások gyógyítására használták, regeneráló, hashajtó, vízhajtó hatásáért használták. Volt ahol fájdalomcsillapító hatásáért használták, pl. szüléskor. Ma az alábbi hatásterületeken jók a tapasztalatok:
- Különösen az idegalapi (neuropatikus) fájdalommal járó krónikus betegségek tüneteinek csillapítása (pl. sclerosis multiplex)
- A menstruációs görcsök enyhítése
- Ízületi gyulladással járó tünetek enyhítése
- Epilepszia
- Parkinson-kór
- Glaukóma (zöldhályog)
- Depresszó
- Ízületi gyulladás
- Psoriasis
- Bőrgyulladások
- Köhögéscsillapítás
- Dystónia (izomtónus rendellenesség)
- Sportolás utáni izomregenerálásban
- Hatásos száraz bőr kezelésére
- Csökkenti a koleszterinszintet.
- Csökkenti a vérnyomást és javítja a vérkeringést.
- Javítja a szervek működését, az immunrendszert.

Azt találtam még, hogy az összetört kendermagból főzőtt tea kihajtja a vesekövet. (itt)

J. tatájának lázra így adták: 2 kanál összetört kendermagra 250-300 ml vízet öntöttek, 15 perc után leszürték és az így kapott 'teát' lassan, kortyonként kell meginni. A megmaradt magot még egyszer fel lehet használni, de akkor valamivel többet kell hagyni állni.

Kerestem kendert. A gyógynövényárusok furcsán néztek, mikor kendermag után érdeklődtem. Végül a "plafar"-nál kaptam, hántolt kendermagot. Teáját még nem próbáltunk, ill. talán most kipróbáljuk. A kendermag íze a dióékoz hasonlít, finom (kóstoltam). Egy gond van, városunkban a plafar bezárt. Kell keressek máshol.

Helyzetjelntés

Hétvégi elutazás lefújva. Kinek az orra csorog, kinek a torka fáj, s van akinek ez a kettő nem elég, köhögéssel is cifrázza. Ráadásul van kisebesedett orr is. Csak a zember áll erősen. Fontolgatom, hogy holnap ellátogassunk az orvosnőhöz, már csak azért is, mert fehér pöttyök tarkítják a mandulám.
Bevettem ma 4 darab 1000 mg-os C vitamint, olyat, ami lassan szívódik fel. A C vit. túladagolás jele a hasmenés. Egyesek szerint betegség esetén 6-8 ezer gramot is elbír a szervezet. Mások azt mondják, veszélyes sok vitamint szedni. Az egyesek véleményét osztom, saját tapasztalatból is. Propoliszt szopogatok. Nem szívesen szednék antibiotikumot...

Nagy lelkesedéssel kezdtem el olvasni

Berszán István: Bundafüles Subanagy c. könyvét (Koinónia, 2008). "A válogatott útibatyu"-t legalább háromszor felovastatta magának Csenge. Örömmel olvastam mindig. Valami hasonlóra vártam. De ez egészen más. Nem mondom, hogy nem tetszett, de nem erre vártam. És nem épp háromévesnek való, felolvasásra, bár Csenge ragaszkodott hozzá, hogy felolvassam neki, azért végül beleegyezett, hogy egy mesét kihagyjak. De én végigolvastam. Volt ami tetszett. Szokták mondani, hogy megfelelő helyen lenni a megfelelő időben. Talán van valami ilyesmi a könyvekkel, s most én nehezen hangolódtam rá erre a könyvre. De végül nem bánom, hogy elolvastam.

ősz

Ősz: napsütés, színes levelek, zörgő avar, finom alma - ez jut eszembe. S hiába nem gondolnék a hideg szélre, egész nap csöpögő esőre, napokig felhős égre -ez is hozzátartozik az őszhöz. Pedig ilyenkor érzem csak igazán, milyen sokat jelent a napsütés.
És ma sem sikerült kimenni abban a félórában, mikor sütött a nap :(
Csak ennyi látszott az ég kékjéből:

A fák gyönyörűek! Némelyik sárgája szinte világít. Felnéztem, mikor egy sárga levelű diófa alatt mentünk el: hát gyönyörű! Azt látni kell. A parkban is nagyon szép. Meg kell próbáljunk hamarabb kimenni, mert korábban sötétedik.

Amikor kiérkezünk a parkba, Csenge első kérdése (de sokszor már útközben megkérdezi), hoztam-e valamit enni? Itt a 'tankolás'.

Azért én remélem, lesznek még napsütéses, derüs őszi napok.

Mák

Itt az ősz. Kezdődik a kalácssütés. Kedvencem a mákos kalács, legalább olyan vastag rétegben legyen a mák, mint a kalácstészta. Ezért kicsit szétnéztem, mit is írnak a mákról, mert növénytant ötödik és kilencedik osztályban tanítottak, s sajnos nem sok maradt meg abból amit tanítottak.

A kerti mák (Papaver somniferum) fontos kultúrnövényünk. A még zöld termés megvágása után képződő, megszilárdult tejnedve, az ópium, kb. huszonötféle nagy hatású alkaloidot (például morfint, narkotint, kodeint, tebaint, papaverint) tartalmaz. Az alkaloidok a száraz mákgubóból is kinyerhetőek, fontos gyógyszereket készítenek belőle. Magyar kutató, Kabay János nevéhez fűződik a száraz mákgubóból való kivonási eljárás kidolgozása. A népi gyógyászatban, a zöld terméstok forrázatával a gyermekeket "nyugtatták". Kabay János is ezt az eljárást alkalmazta a világon először. Először a zöld terméstokból vonta ki a morfiumot és a kodein, papaverint. A zöld termésben gondot okozott a klorofill jelenléte, ezért a száraz kicsépelt mákgubót használta fel. A mai drogfogyasztók is ezt az eljárást követik és készítik a mákteát.

2006. január 1-jétől a fehér virágú változata drognak minősül. Ezután szabadon csak a lilás-rózsaszínes változat termeszthető Magyarországon.

forrás: wikipédia

Mire jó?

Jelentőségét tekintve a máktok a vegyipar számára sokkal fontosabb alapanyag, mint a mákszem. A gyógyszeripar számos készítményben hatóanyagként alkalmazza a gyomor-bélrendszer, az epe és húgyutak görcsét oldó papaverint, a köhögéscsillapító narkotint és kodeint, valamint az erős fájdalomcsillapító hatással rendelkező morfint.

forrás: házipatika

Érdekesség:

Mák csontritkulás ellen
Szlovákiában több évvel ezelőtt egy egész temetőnyi sírt kellett exhumálni, mert áthelyezték azt a falu túlsó oldalára. Mindenki legnagyobb meglepetésére a csontok teljesen ép állapotban voltak, olyannyira, hogy tudományos vizsgálatot indítottak az okok felderítésére. Az eredmény egyszerre volt banális és megdöbbentő. Kiderült, hogy a helyi lakosság rendszeresen, heti 3-5 alkalommal fogyasztott étkezési mákot különböző ételek formájában, mivel épp a máktermesztés volt a falu egyik fő bevételi forrása.

A további tudományos kutatások kiderítették, hogy a mák olajának rendkívül magas foszfor tartalma volt a „felelős” a kalcium hatékony felszívódásáért, és a csontokba beépüléséért.

A kutatások során létrehoztak két, egyenként 20-20 fős csoportot, melynek tagjai előrehaladott csontritkulásban szenvedő nők voltak. Az egyik csoport hagyományos kezelést kapott, míg a másik napi 1-1 mokkáskanálnyi mákolajat szedett. Az eredmény mindenkit meggyőzött! A mákolajjal „kezelt” csoport valamennyi tagjának csontozata normális értéket mutatott már 12-16 hónapos kezelést követően.

Tanácsom tehát: hetente 3-szor fogyasszon mákos ételeket, vagy rendszeresen alkalmazza a gyógynövény szaküzletekben is kapható mákolajat. Vigyázat! Levegővel érintkezve gyorsan avasodik, ezért mihamarabb zárja vissza a kupakot, és tegye hűtőbe!

forrás: terebess.hu