De...
Az útra Polcz Alaine: Nem trappolok tovább c. könyvét (Jelenkor, 2008) vittem magammal. Ősz elején vettem, nem tudtam miről szól, csak tetszett a cím, zárórakor értünk a könyvesboltba. Aztán itthon belelapozva, rájöttem miről szól. És érdekelt is. És most kerül sorra, hogy elolvassam. De nem szokásom J. mellett olvasni, inkább figyelem a tájat, beszélgetünk, zenét hallgatunk. A táj -a késő ősz- gyönyörű volt a hegyekben. Nem lehet leírni. S közben halálnaplót olvastam. És ment a zene, épp a Speraţa (Remény) csoport, arról, hogy milyen öröm lesz, mikor elhagyom ezt a földet. S aztán másnap a hír, hogy temetésre kell menni... Olyan furcsa volt. Mégis jó megállni, elgondolkozni azon ami volt, ami van és ami előttünk áll. A minden élők útja... Nem szeretem a halált.
A hétvége nagyon szép volt. Sok szeretet kaptunk. És örülök, hogy gyermekeink örülnek a nagyszülőknek és persze ők az unokáknak. Drága kincs ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?