Már több mint egy hónapja megkezdődött a suli. Minden tanévkezdés változást hoz a napirendünkben. Miért is nem esik egybe a tanévkezdés az évkezdéssel? Szeptembertől júniusig az iskola határozza meg napirendünket. Ebben a tanévben csak három iskolásunk van. Mindenkinek érezhetően több tanulnivalója van. (Nem mindig öröm nagyobbnak lenni.) Hétközben nehezebb összehozni a közös ebédet, hol egyik, hol másik tanul még. A nagyobbak délután is tanulnak. S bár nem mindig könnyű, egyre jobban szeretem a szerepem, az életem (á, te nem nem dolgozol, csak otthon vagy!).
Lassan kezd ősziesre fordulni az időjárás. A reggelek hűvösebbek. Sajnos a nappalok is rövidebbek. Az árnyékok hosszabbak. A lombok még zöldek. Érik az alma, finom. A szőlő is finom, édes. Jól esik kiülni a napra, kicsit feltölteni a D vitamin tartalékot, ami nem csak a kálcium felszívódását szabályozza, hanem az immunrendszerünk is jobban működik, ha nincs hiányunk ebből a vitaminból. A gyerekeket is ki szoktam küldeni a napra. Kell nekik néha a noszogatás, mert olyan jó bent ülni és olvasni, nézni, hallgatni valamit. A piacon vettem fokhagymát, legyen ha jön a tél. A múlt hétvégén a magyar napok alkalmával volt vásár a központban. Ott találtam hidegen préselt homoktövis levet mézzel (fele fele arányban) és méz nélkülit is. Régen én is készítettem egyik évben, biológus kolleganőm ajánlására. Sok benne a C vitamin és erősíti az immunrendszert. S mert ősz van, készülni kell a tavaszra. Hóvirág, tulipán és nárcsisz hagymák várják, hogy eldugjam őket a földbe. Zöldhagymának való dughagymát is vettem a piacon, egy részét már földbe tettem. Még lehet mentát szedni, szárítani, zsályát levágni.
A héten megcsináltattam néhány analízist. Volt egy idő, amikor vagy másfél - két évig rosszul jött ki a vérképem. A családi orvos azt mondta, parazitózis, szedjek gyógyszert s rendbejövön a vérképem. Mertem azt gondolni, hogy nem erről van szó, és nem akartam beszedni a gyógyszert, amit ajánlott, mert minek terheljem a májamat. Volt főnöknőm elküldött egy szakorvoshoz, kutatóhoz, egyetemi tanárhoz, azt hiszem a leghozzáértőbb emberhez. Szerinte olyan nagy az elváltozás a vérképemben, hogy nem lehet parazitózis az oka, de végigmentünk a teszteléseken, úgy, ahogy elő van írva és kutatásoknál is végzik és valóban nem az volt. De nem tudott rájönni, mi okozza a fura laboreredményt, amit sokszor megismételtem. Hajlamos vagyok minden rosszra gondolni, de nem tudtam rájönni mi okozhatja ezt az elváltozást. Végül egyszer eldöntöttem, hogy nem foglalkozom ezzel többet, éreztem, hogy nem tesz jót. Testünknek vannak öngyógyító képességei, ha jól bánunk vele, igyekszik jól működni. Mivel az elmúlt években hoztam pár pozitiv változást életmódomban, amelyeknek pozitiv hatását orvosi leleteim is igazolták, gondoltam ezen sem aggódom tovább. Így több, mint két éve nem kutattam, hogy is állnak a fehérvérsejtjeim. Viszont most egy rutinellenőrzésen kiderült - alig tudtam elhinni, hogy minden rendben, minden érték a normál paraméterek között van. Furcsa, ahogy a testünk működik! Szóval, most nagyon örülök.
Zsombolyán virágzik az orgona. Ilyet még nem hallottam. Akácot láttam már ősszel virágozni. De orgonát nem. Furcsa, meleg szeptember volt, és nagyon száraz. Az elmúlt napokban volt eső. Ma reggel esőre állt, de most süt a nap. Örülni akarok minden nap. Megtalálni minden őszi nap szépségét, legyen meleg napsütés, színpompa, vagy szürke, nedves, gyertyafényes, esős a nap.
S ime egy őszi szépség. Lábadozó mamámnak küldte, vitte valaki szeretettel. Mikor én is meglátogattam, ez díszítette az asztalt. Gyönyörű!
