Az első adag citromfű. Már elteáztuk.
Nem is tudtam, milyen gyakran emlékezem arra, akitől valami különleges növényt kaptam. Ha a citromfűre, kakukkfűre, violára, kövi rózsára, kecskerágóra nézek, Ildikóra gondolok. Sok örömöt szerzett nekem. :)
Déli alvás a kinti hintában.
Virágzó almafa.
Torta.
Eper. S a mindennapi eperszedés és eperosztás.
Virág.
Borsó. Szerintem nem is sok jut a fazékba, mert így nyersen is szeretjük.
Paradicsom.
A palánták nagy részét én neveltem anyósomtól kapott magból, két féle magot kaptam. Egyesekről nem gondoltam volna, hogy megmaradnak, de idővel szépen helyrejöttek. Van néhány fürtös paradicsomtövem is. A szomszédtól is kaptam vagy tíz palántát, ami nem fért a kertjébe, anyukámtól is vagy kettőt, egyet egy másik szomszédasszonytól. Hát több lett, mint terveztem. Négy-öt palánta nem maradt meg. A többi szépen megerősödött. Van amelyik már virágzik.
Újra torta. Életem első epertortája, sok-sok eperrel.
Próbáljuk a kertben a füvet frissíteni.
Újra elvittük a gyerekeket az iskolába. Felért egy kirándulással.
Jó volt találkozni otthonoktató szülőkkel, gyerekekkel, teljesen normálisak :).
Így hónap végére én is megfáztam.
Gondolkozom.
Kimondható-e vagy nem...
Az ami bánt, ami fáj, a szív mélyére való.
Legtöbbször nem látszik a teher, a nyomorúság, fájdalom, gond a mosoly, kedves szavak mögött. Mégis valahogy ott van mindenkiben. Nevetés közben is fájhat a szív...
