Vakációt adtam magamnak (nem mintha megérdemelném, de jól jött). Szóval bepótoltam, amit nem film-néztem az utóbbi időben. S ma ebben a hideg esős időben végül elmentem a suli felé. S igazán csalódtam, mert a tanárnő nem jött el. A hirdetőtáblán egy cédula közölte, hogy se ma, se jövő héten nem lesz itt a tanárnő. Na. Észre se vettem a cetlit, egy kolleganő szólt. Pedig nem is tudom, mi tetszik jobban, egy jó film (pl. Sissi) vagy 4 óra defektológia és logopédia.

Hazafelé jövet az eső átváltozott hóvá. Édesanyám kiment a lányokkal. Csenge csak nézett felfelé és hagyta arcába hullni a havat. Hát erről most lemaradtam.

A napokban játszottunk a lányokkal a babaedényekkel. S Csenge a játékkanalat nem tette szájába, csak a szájához. Csak mímelte az evést. Nahát! Mi minden van a kicsi fejecskéjében? S a babák nem csak enni, hanem inni is kaptak a játékcsészékből.
...és nem tudom mi van, de Csenge, aki hat hónapos korától (akkor vettem elő a bilit) alig ha ötször kakizott a pellenkába, a napokban ez többször is előfordult. Talán hogy egyedül is jön-megy, nem vagyok mindig mellette, nem veszem észre. Míg nem járt egyedül, szinte mindig mellette kellett lenni s nagy szemekkel rám nézett, tudtam kell a bili. Meg volt egy órarendje is. Most már nem kiszámítható. Kicsit összevissza is eszik, mert ha meglát valami ennivalót hát kell neki.

A napokban késő éjjelig fent voltam, fáradt vagyok. Ki akarom pihenni magam a hétvégén.

Köszönöm a teszteket Mindenkinek. Még lehet "beküldeni".
Próbálom behozni a lemaradást a blogolvasásban. De nem is olyan rossz ha az ember lánya nem lóg állandóan a blogokon. Sőt, néha van benne haszon is.

+1 idézet-ből

"A legfontosabb, legérdekesebb gondolatok éppen azok, amelyeket semmiért el nem mondunk egymásnak."Lev Tolsztoj
-minden blogozás mellett, azt hiszem így van.

Változások

A héten Anita nem megy oviba. Hétfőn reggel csúnyán köhögött, s mivel Csengével oltásra mentünk, őt is elvittük az orvoshoz. Gyógyszert nem kapott, de itthonmaradást javasolt az orvos, meleg citromos teákat. És úgy látom jót tesz neki az "otthon". Mostanában Anita kedvence a "ne haragudj testvér" dobókockás társasjáték lett. Minden este kell legalább egyet játszodjon Józsival. S napközben a babákkal, állatokkal játszodja újra meg újra.

Csenge már elég jól jár egyedül. Mindenfelé a házban. Jön megy. Ritkán teszem hordozókendőbe. Gyakran próbálok megszökni, néha sikerül is rövid időre. Ha nem, akkor legalább néhány másodpercet nyerek, mert én gyorsabban végigszaladok a folyosón mint ő. Sok szónak mondja az első szótagját. Minden érdekli. Főként a könyvek és a szekrények. Élvezzük, hogy egyre többet ért, szinte mindent ami az ő kis életéhez kapcsolódik.

Nincs tévénk. Nem nagy dolog. Hisz ma már naphosszat el lehet ücsörögni a számítógép képernyője előtt. És azt hiszem, ha tanulni akarok, kevesebbet fogok netezni. És blogolvasni. Utóbbit futva napközben. És kész. Este esetleg írok. És tanulok. Mint terv jól hangzik. Mi lesz belőle, meglátom. De így nem mehet tovább. Mert nem ingyen járok iskolába. No meg, mert... az időm véges.

apróságok

Délután elmentünk szavazni.
Teszteket küldözgetek, örülök minden kitöltött tesztnek. Nyomtatok is teszteket, mert van aki nem elérhető online és mert nem tudok elég tesztalanyt begyűjteni online. Tehát el kell mennem tesztalanyokat keresni.
Holnap oltásra kell menjünk Csengével.
Tanulnom kellene, szerdán dolgoztot írok.
Gondolkozom ezen-azon.
Örülök, hogy J. mellettem van a "nem vagyok jól" napokon.
Egy beszélgetés nyomán: nem pazarolhatom az időmet bármire. Pedig olyan sok információ vesz körül. Jól meg kell válogatnom mivel töltöm időmet, mi az ami igazán megéri. Hm...
Ami nem megy jól, jobban menne ha én is jobban lennék. Ez azért nem biztos. De van benne valami. Azt hiszem tudom mit kell tennem. De ez még nem elég.

A délelőtti istentiszteleten

nagyon jó tanítás volt arról, mi a gyülekezet célja. Ilyenkor sajnálom, hogy Csengétől nem tudok jegyzetelni, de ennél sokkal jobban örülök annak, hogy Csengével együtt úgy ahogy, részt vehettünk az istentiszteleten.
Tehát a Gyülekezet célja:
1. Isten imádása
2. Evangélizáció
3. Közösség
4. Tanítványság
5. Szolgálat
Még jó lenne megfogalmazva látni, hallani és újra meg újra elolvasni és gyakorlatba ültetni a TMBGy (Temesvári Magyar Baptista Gyülekezet) célkitűzését, amit egy mondatba bele kellene foglalni. No, erre várok.
Mentalitás változás szükséges. Ehhez idő kell. De remélni kell, akkor is ha én inkább feladnám. Nem tudom, sikerül-e remélni, nem jobb-e odébállni. Ha nem magamért -mert ma már sok jó tanítást lehet a neten is találni, a gyermekeimért, hisz nekik baráti kör kell, kamaszként egy jó gyüli életbevágóan fontos. Van ismerősöm, aki gyerekei miatt gyülit váltott. Magyar gyüli itt viszont csak egy van... Ezek nem valami felemelő, szívmelengető gondolatok, de megfordulnak a fejemben... Hátha lesz változás... Úgy kellene nekem! Mert azért szerintem is kell ebben a városban egy jó magyar gyüli.
Még egy gondolat: egy családnak, házasságnak is kell legyen célja. tehát nem elég csak ógy beleélni a mába...

Most nem megy a net. Anita Klárinál van, furulyán gyakorolnak. Csenge újságot olvas, és amit elolvasott azt el is szakítja. Így van egy kis időm, írok, majd bemásolom.
Köszönöm Naplopónak a linket, nem kevés időt töltöttem a Bookline könyvesboltban. Olcsóbbak a könyvek, mint http://www.adkk.eu/ online könyvesboltban amit én ismertem. Még jó, hogy nem rendeltem tőlök semmit, mert emitt olcsóbban megkapom és a választék is nagyobb, aztán házhoz szállítják, nem kell sorban állni a postán.
Amúgy tesztelek. S most megyek, mert az újságszőnyeg elkészült.

A héten egyik nap

Anita azt mondta, hogy az oviban ebédre puliszkát kaptak csirkemájjal, nagyon finom volt, készítsek neki én is. Jó, mondtam. Valamikor majd meg lehet próbálni, gondoltam. Én nem vagyok puliszkarajongó, évekig nem ettem, nem mintha nem kínáltak volna vele, de inkább mást ettem. Aztán már felnőttként rájöttem, hogy ehető a puliszka, de csak tejjel. Néha én is készítettem, de nagyon ritkán.
Ma délután csirkemájat készítettem, hozzá pedig rizset - nálunk így szokás, bár krumplival is ettük néha. Anita mikor megtudta, hogy máj van (nagyon szereti a csirkemájat, de azért nem eszünk minden nap), puliszkát kért mellé. Na, nem is volt itthon máléliszt. J. hozott este, és a hölgyek puliszkát vacsoráztunk csirkemájjal - és finom volt. Sose gondoltam volna...

Csenge

1 éves.

Most akkor

blogszünet!
Érdekes, ha lebetegszem, minden házi gyógymódról elfeledkezem. Így történt, hogy ez a megfázás ennyire levert. Rémes. Pedig semmiségnek véljük. Tehát elfelejtettem, hogy hasznos sós vízzel gargarizálni, lábat forró vízbe tenni és közben forralt bort iszogatni, C-vitamint szedni, "ser fiziologic"-ot csepegtetni az orrba, esetleg svéd cseppet- mondják nagyon hatásos, csak rém kellemetlen, aztán ott vannak a gyógyteák, az olajkúra is segít, propolisztabbletták, s ahogy egy fülorrgégész mondta, gyógyszerel 7 nap alatt elmúlik, gyógyszer nélkül 1 hét alatt. NA, hát várom, hogy elteljen az 1 hét. Elég kába vagyok, mindig aludnék. Már Csenge is megtanult orrot fújni, annyiszor látta már, hogyan kell. Nagyon örülök, hogy a lányok eddig nem betegedtek meg.
Anita nagyon szereti az ovit. És én is örülök, amikor utánna mehetek, jó beszélgetni vele.
Csenge jól eszik, aranyos, egyre többet jár egyedül.
Holnap reggel nyolcra kell mennem. Imádkozom, hogy ne ébredjen fel, tudjak elmenni, ő meg aludja ki magát, mert csak 12 után jövök haza.
Ja, és vasárnap délután engem kiprédikáltak. Pedig hát, V.G. nem is Temesváron lakik. De nem baj. Bárcsak kikelne és gyümölcsöt teremne az Igemag a szívemben.

Csak úgy megjegyzem,

hogy a héten megnéztem a Becoming Jane c. filmet. Ez azért is esemény, mert már rég nem futotta ilyen szórakozásra, és mert épp a bemutatás előtti este (éjfél utánig) néztem. Bemutatás elmaradt, elhasztódott. Én attól még fáradt maradtam. De a film tetszett. Tán megnézném még egyszer... (ilyen csak nagyon ritkán fordul elő).

Vers az oviból

Óvodai mocorgó

Jár a lábam, jár a kezem,
és én ezt észre sem veszem.
Óvó néni olykor rám szól:
- Elég már a mocorgásból!
Aludni kell, vagy épp' enni,
de oly nehéz jónak lenni.
És a lábam, és a kezem
mindig külön jár az nekem.
Aludni kell. Tudom én is,
de a lábam rugdal mégis.
A kezem se szófogadó,
szamárfület mutogató.
Minden gyerek rajtam nevet,
csak az óvó néni szeret.
Megsúgtam a titkot néki:
- Jó vagyok én óvó néni,
csak a lábam és a kezem,
nem fogad szót soha nekem.

Úgy érzem,

most mindjárt leragad a szemem. És nem találom a munkakedvem. És be van dugulva az orrom. Kint hideg, lent sár, fent szürke felhők. Aludni lenne jó. De ittam egy kávét, ezért nem tudok elaludni...

A tegnap találkoztam P. bácsival mikor Csengét kocsikáztattam. Kérdezte, úgy-e milyen jó nekem. Mondtam, hogy igen. Aztán mondta, hogy az unokája azt mondta az anyjának, hogy "neked sohsincs időd rám", mert a mai szülők maguknak akarnak élni... Régen a szülők a gyerekekért éltek... Hát elgondolkoztam, hogy sok gyerek milyen szegény ma, bár van külön szobája, játékai, csipsz és sok édesség, számítógépen játék és rajzfilm. S hogy lányaimnak is leginkább rám és az apukájukra van szükségük. Annyira örülnek mikor J. hazaérkezik este. S hogy Anitának mennyire fontos az, hogy együtt játszodjunk vele vagy tanuljunk. De legyünk együtt. S, hogy azok a legszebb esték, amikor együtt tudunk vacsorázni és együtt ülünk valamelyik szobában a földön s játszunk, ha nem is mind a négyen együtt, de ott vagyunk.

Megelégedettség

Soha ne engedd meg magadnak, hogy bármi miatt is panaszkodj - még az időjárás miatt sem!

Soha nem képzeld magad más körülmények közé vagy más helyre!

Soha ne hasonlítsd össze sorsodat másokéval!

Soha ne játssz el a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a dolgok másként alakulnak!

Soha ne aggodalmaskodj a holnap miatt - ne feledd, a holnap Istené, nem a miénk!

... hát ezt olvastam a múlt nap. Egy Afrikában dolgozó misszionáriusnő naplójából, aki megelégedett volt. Főként az elsőt és az utolsót meg kell jól tanuljam.

Kifliiiiiiiiiiiiiiiit!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hétfőn mikor kint voltam Csengével a parkban adtam neki enni banánt. Meg is evett egy felet. Hazafele jövet kerültem egyet a Novatim felé, hogy ott vegyek a kedvenc kenyeremből. Alig hagytuk el a parkot, egy roma család gyerekeit láttuk, akik kifliket ettek. Csengének megvan az az adottsága, hogy az ennivalót nyersen vagy főve, csomagolva vagy nem, mindenképpen felismeri. Ahogy meglátta a kifliket, azonnal "ham-am-am"-mal követelte az ennivalót. Próbáltam nyugtatni, miközben olyan gyorsan gurítottam a babakocsit ahogy csak tudtam. Mindhiába. Ráadásul megelőzött két tizenéves és "pufuleţ"-et ettek. Elővettem a maradék banánt, de nem kellett neki. Kiflinek vagy pufuleţ-nek nézem én a banánt?! Szóval ilyen ennivalót követelve vágtáztunk át a piacon majd be az üzletbe. Végre! Kenyérsarok.
Ma, mivel úgy láttam hideg van, gondoltam, csak keveset leszünk a parkban, nem vittem magammal semmi Csenge-kaját (micsoda felelőtlenség!). Alig értünk a parkba, Csenge rám néz és "ham-am-am" mondja. Újra és újra. Nem érdekes se a kutya se a galamb. Jó, hogy van a park mellett egy kis ABC, vettem neki egy kiflit. Aztán csend volt.
...remélhetőleg levontam a tanulságot.
De lehet nálam mindig kifli, pufuleţ, keksz, alma, banán s nem tudom még mi amit a gyerek láthat?
Hát-hát! A másik sose csinált így! Kellett ez nekem, hogy megértsem a hisztis gyerekek kedves anyukáit.

No,

nem szívbajos a tanár aki a licenszdolgozatomat koordonálja. Nyugisabb, mint én. Így hát nagyon jó volt pár dolgot megbeszélni vele ma délelőtt.
Kérek szépen Mindnekit aki erre jár, tud románul legyen szíves kitölteni nekem 2 tesztet. Elküldöm elektronikus formátumban mailen a tesztet, s a kitöltött ürlapot visszakülditek mailen. (Kell vagy 100 személy.) Jelezzetek itt vagy a yahoo-s cimemen vagy a gmail-es címemen ( ez utóbbi ugyazaz mint a blogcímem). Kb. 2 hét alatt szeretnék az adatgyűjtésen túl lenni, mert lesz elég dolog az adatok bepötyögésével, stasztikai feldolgozásával SPSS-ben, értelmezésével s az elméleti rész megírásával...
Köszönöm Mindenkinek. :)

Mikor egy bizonyos dolgot határidőre el kell készíteni

egyből minden más fontos lesz. S ahelyett, hogy a döntésről olvasnék és írnék, blogot olvasok, palacsintát sütök, mesét olvasok, mindeféle eszembe jut.
De fáradt is vagyok, mert az este későn feküdtem (döntésről olvastam egyebek mellett) s a ma délelőtti gyenge tejeskávé "placebo"-hatása rég elmúlt. Mert amikor a kávét főztem, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy még nem vagyok kávéfüggő, s hát jó csapott kiskanál kávéból persze nem lett szívdobogtató ital főleg hogy jól feleresztettem tejjel.
Ma este észrevettem, hogy mozog Anita egyik foga... Tehát lassan iskolaérett lesz :). S ha már fogakról van szó, hát Csengének már vagy tíz napja kibújt a hetedik foga is. S a napokban elhangzott a "jajj, megharapott" is, s kérdezem mi következik még?
Amúgy nagyon szeretik a lányok egymást és persze a másik kezében levő játékot is. Csenge egyre jobban jár egyedül. Puszit is ad, cuppanósat, és olyan küldőset is néha, amilyet Borókától kapott.
Na megyek írni a dolgozatom...

gondolokodom

Ma délelőtt nekem nagyon jó volt a gyüliben, minden szomorúságom ellenére. Nem lettem vidámabb, nem is azért mentem el. De olyan nekem való Ígék lettek felolvasva.
Igazán sírnom kell magam miatt, mert ijesztő az, hogy a szív teljességéből szól a száj. Ez valóság. Ijesztő a felismerés, hogy mi van a szívemben. Jaj! Milyen vak vagyok, ha rólam van szó! Elcserélném a szívem. Kérek egy újat! Tisztát!
S fölvillant a metakomunikáció fontossága is.
S hogy hány Ige hiába volt nekem! Milyen kevés hozhatott gyümölcsöt.
... nem akarok így menni tovább...

Dr. Pálhegyi Ferenc: Utak és útvesztők a társkapcsolatokban
Kiadta a Bibliai Házassággondozó Szolgálat és az Ébredés Alapítvány, 2005.
Ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az előző amit Pálhegyi bácsitól olvastam. Azt is mondhatom, hogy nagyon tetszett, rövid (70 oldal), olvasmányos, elgondolkodtató. És azt is megtudtam a könyv borítójáról, hogy 1935-ben Sepsiszentgyörgyön született P. F.

Pár szóban: házasságterápiáról, szerelemről, ki legyen a párom, házasságról, "megbántottál", empátiáról, sztressről, házassági szerepkörökről, szingli-jelenségről. Hú, mennyi jó gondolat!

Kevés, ha a házasság célja csak a komfortérzés, a házasságterápiák célja általában ez. Az élet célja nem lehet csak a boldogság elérése. Házasságunknak célja, hogy Isten képét tükrözze a világ számára. (nehéznek találom) A nehézségekben megnyílvánuló szeretet, hűség, elkötelezettség teszi ezt láthatóvá. (nem lehet a nehézségektől megszabadulni?) Olyasmit is ír a könyvben, hogy a házasság célja nem a személyes boldogság elérése, hanem hogy felismerjem, megtanuljam és gyakoroljam az Úrnak szentelt életet. (legtöbbször a boldogságot kergetem, miért nem mondják ezt el a házasulandókank? Vagy mondják, csak nincs aki meghallja? Na, jó, akkor is igent mondtam volna az én kedves férjemnek.) Megtudtam, hogy "a házasságok az égben köttetnek" a görög mitológián alapszik. A Bibliában sehol nem mondja, hogy boldogok a házasok, tehát a házasság nem lehet a boldogság feltétele, boldog embereknek boldog a házassága is. Jó lesz az empátiás képességemet fejleszteni... hogy jobban megismejem a másikat, hogy megoldhassuk a konfliktusokat, hogy szilárd és tartós egység jöjjön létre a kapcsolatban. Mindig is gondoltam, s most újra megfogalmazódott bennem, hogy nehéz férfinak lenni, úgy ahogy Isten azt elgondolta (vállalni a felelősséget a családért, szolgálni a családnak, gondoskodni) a férfi szerepköre: sáfár, pap, pásztor. S egy kicsit elgondolkodtam a szingliségen is. Örülök, hogy Józsi feleségül vett.

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

mindenféle

Szerdától megy Anita oviba és nekem hiányzik, mert azért kis időre elvoltak Csengével. Főleg a szerda volt nehéz, Csengét alig tudtam letenni, s akkor is mindig kellett fogni a kezét. Ma már jobb volt, de nem szeret egyedül (szerintem természetes, hisz nem tud gondolkozni az élet nagy kérdésein, tesz-vesz, meg kell ismerje a világot, s mivel emberpalánta, hát nem jó neki sem egyedül), pedig én szeretnék pár percre, na jó, néhány percre mással foglalkozni, csak úgy magamnak vagy pedig odatenni főni az ebédet... A képen (ma) Csenge a hálószoba ajtajában, miután 2-3 percre egyedül hagytam a szobában, anyát szólongatja, s menne ki. Mikor Anitával hazaérünk nagyon örül. Ma este is itt járt fel-alá a nappaliban ahogy Anita mondta neki, s elég jól megy egyedül. Szeretem hallgatni őket amikor együtt vannak és nézni is. Csenge hallgat is meg nem is Anitára. Aranyosak. Nagyon örülök nekik.

Amikor ma mentem az oviba Anitáért találkoztam egy volt osztálytársnőmmel akinek a kislánya ugyanabba a csoportba jár. Úgy örülök, hogy összefutottunk! Már vagy másfél éve nem láttuk egymást.

És végre sikerült kivenni egy könyvet a könytárból, már vagy három napja kerestem. És most jut eszembe, hogy egyik nap amikor a suliból mentem Anitáért, alig léptünk ki az oviból, megkérdezte, hogy ma miről tanultam az iskolában, mondtam neki, de tovább kérdezett, hogy arról mit is tanultam stb. :)

Ma este Csenge nem szopizva aludt el, hanem csak úgy mellettem, persze miután szopizott. Néha nem bánnám, ha lenne cumija, de csak néha... De tudja ő, hogy az nem jó, még azt sem tudja hogy kell rendesen a szájába tenni, mikor előkerül s játszik vele. Amúgy a szopizásban az a jó, hogy reggel ébredéskor nem kell azonnal fölkelni. És még sok jó van.

Annyi minden eszembe jut,most amikor már komolyan neki kell fogjak egy téma bemutatásának az előkészítéséhez.

Szóval gondolkozom azon is, hogy van ezekkel a pszihoterápiákkal. Első évesen azt hallottam, hogy több fajta pszihoterápiás módszer van, a képzés több év, sok pénz... Arra gondoltam, hogy egy rövidebb ideig (kevesebb év) tartó és olcsóbb terépiás képzést kellene majd válasszak... Aztán mostanra megértettem, hogy egy-egy pszihoterápia mögött egy életfilozófia áll, amit a terapeuta magáévá tesz. Na, most azon is gondolkozom, hogy van-e olyan pszihoterápia ami nekem "fekszik". Hogy mit gondolok a pszihológiáról most nen írom le. Talán majd máskor.

Betti, fogj már hozzá a dolgodhoz!

A múlt héten olvastam

s az este meg is tapasztaltam (máskor is, csak akkor nem gondoltam erre), hogy a kialvatlanság érzelmi túlreagálást is okoz. Ezért az este Csengével feküdtem és ma reggel Csengével ébredtem. Hát... nagyon jó volt. Eszembe sincs beszállni a hajnali 5 és 6 között kelők csoportjába. Azért mondjuk néha jó lenne hamarabb lefeküdni mint 'holnap'.

...kint szürke köd/bent rosszkedv réme árt..

Mondd kedvesem, hoztál-e Napsugárt? (Füle Lajos)
Kint nincs köd, bent mégis rosszkedv...
kimondhatatlan
viszkető fülek
s ha mást ítélek, önmagamat kárhoztatom...
itt élnem s halnom kell-e?
hova mehetnék?

tetszik

Polcz Alaine: Főzzünk örömmel, Kalligram kiadó.
Sikerült megrendelni, megvenni. Ezt én nem tudom csak úgy ELolvasni, de bele-beleolvasok. Tetszik. Egyszerű de nagyszerű. Köszi, hogy említettétek a könyvet, mert én nem hallottam róla. Tetszik a cím is :), mert ha jókedvvel, örömmel főzök, valóban jobban sikerül a kaja. És a sok gyakorlati ötlet... s hogy milyen egyszerű a főzés, pár dolgot tudva, lehet variálni... amúgy mi idehaza szeretjük az egyszerű dolgokat, kajákat.

...és ha még megyek Magyarba, akkor egy galuskaszaggatót szeretnék venni, hogy a tejfeles csirkéhez ne makarónit főzzek. Valamikor próbálkoztam a galuskával, de nem sikerült valami jól. Egyszer talán újra nekibátorodom.

kikapcsolódás

Kabai István: Házasság bármi áron, Éjféli Kiáltás Misszió, 2006.
Nem valami húdejókönyv, de hogy csak kikapcsolódásként elolvastam. A románul olvasott Genoveva (GBV könyv) és a Secrete (ECC) jut róla eszembe.

Apróságok a hétvégéről

Ma vajaskenyeret reggelitem töklekvárral. Adinától kaptam. Nagyon finom. Kérdeztem, hogy készül? 2,5 kg sütőtök és fél kg cukor. Recept itt.

Tanultunk egy új asztali áldást:

Álld meg Isten asztalunkat,

ételünket, italunkat.

Akár kevés, akár sok,

legyünk érte hálásak. (vagy: legyen érte hála sok)

A fiúk vasárnap este mondtak egy-egy zsoltárt. Anita is kedvet kapott a zsoltártanulásra. Régebben egyszer már nekifogtunk zsoltárokat tanulni, megtanultuk az 1. és a 121. de a 23. már csak félig lett megtanulva, elment a kedve Anitának, de most újra megjött és ennek nagyon örülök.

Alig múlt el a hétvége,

Anita már azt kérdezi, mikor jönnek már hozzánk Adináék. :)
Nagyon szép volt a hétvége. Pénteken éjfél körül Csenge Boróka baba után sírt. Szombaton olyan jót játszott Barka, Ábel, Anita és Józsi a parkban, Csenge aludt a kocsiban, Boróka itthon. Anita ilyen sárosan még nem jött be a parkból, de nem is bánom, van víz. Olyan jó volt látni a gyerekeket, s ha Anita megbántódott a fiúk vígasztalták. :) Jó volt beszélgetni, együtt lenni. Csenge nagyon örült Borókának és tegnap délután, mikor kérdeztem tőle, hol van Boróka-baba, elindult keresni a lakásban, szólongatta: Baba, Baba, s hogy nem találta majdnem elkezdte a sírást, alig tudtam elterelni a figyelmét. Nem is említem neki egy darabig. Remélem lesz majd Csengének itthon is egy "baba" valamikor.
Vasárnap a gyüliben is nagyon jó volt. Amikor József énekel az több mint csak dallam és szöveg. Az üzenet lélektől lélekig. Jó volt énekelni. Érdekes, hogy az ének által megerősített üzenet jobban megmarad. Gondolatban feltör egy énektöredék, és eszembe juttatja az üzenetet. (...és Ő majd felemel... alázd meg magad Isten előtt... a hívő élet paradoxonja, hogy a felfele lefele van... alázat....)
Nagyon jól éreztem magam a hétvégén a vendégekkel. És mint ilyenkor lenni szokott, elfeljtettünk fényképezni, vagy elfelejtettük magunkhoz venni a fényképezőgépet. Csak hétfőn reggel indulás előtt készítettünk pár képet.

Milyen jó,

hogy két net nélküli nap után annyi az olvasnivaló. :)
Gyakrabban kellene ilyen napokat tartsak.

Míg a vendégek megérkeznek

írok egy kicist, mert máskülönben elfelejtem... Ha nem sikerül most befejezni, majd folytatom.
Ma reggel elmentünk egy ismerősömhöz, aki egy alapítványnál dolgozik (Pro Vita Medica). Röviden bepillanthattunk a munkájukba. Céljuk felvilágosítani a nőket a terhességmegszakítás következményéről, és segíteni azoknak akik el akarják vetetni a babájukat, hogy ha lehet ezt ne tegyék. Épp volt náluk egy ilyen kislány, most 5 éves, akit először a szülei nem akartak. Városunkban két nőgyógyászati klinika van. Az orvosnő több évig dolgozott az egyikben, mint tanácsadó. Mikor innen mennie kellett, átment a másik klinikára, de kb. két év után onnan is mennie kellett, az orvosok nem nézték jó szemmel a munkáját, hisz kevesebb lett a bevételük. Volt olyan hölgy aki be volt programozva tehességmegszakításra, ki is fizette a beavatkozás dijját (50 ron hivatalosan a kórházakban, erre az összegre számlát adnak, plusz a zsebpénzek, magánrendelőkben 5-6-szor ennyit kell fizetni), aztán meggondolta magát. Az alapítvány egyik teremben ki volt téve a falra egy nagy-nagy szív, benne legalább 30 gyerek (1-5 évesek), akik a tanácsdás nyomán maradtak életben. Ez csak egy részük- mondta az orvosnő. Gyönyörű kislányok és kisfiuk. Engem úgy meghatott amit láttam és hallottam ott. S az, hogy sok dokinak semmi nem számít, csak a pénz, s hogy nem mondják el az igazságot a nőknek. S hogy nem törődenk a lelki következményekkel. Azt mondta még a doktornő, hogy akik megtartották a gyereket, nem bánják. Évekig tartja velük a kapcsolatot, segíti a szülőket. Volt, hogy miután a pár meggondolta magát és megtartotta a gyereket, kiderült hogy az apa rákos és kezelés következtében soha nem lehet már gyereke. Nem tudok most leírni mindent... de örülök, hogy van aki az életért harcol, azokért, akik nem tudják megvédeni magukat, Isten áldja meg a munkáját még jobban mint eddig. Vannak városunkban nőgyógyászok akik már nem végeznek terhességmegszakítást. Bárcsak egyre többen lennének ilyenek. Ja, és elmondta, hogy toxoplazmás anyának is született egészséges gyereke, és olyannak is, akit terhesen röntgeneztek, és ... nem tudom itt elsorolni.
Na, megyek, Isten oltalmazza azokat akik anyukájuk pocakjában laknak még.
S még egy link, előkészítés a szülésre és nem csak.

Ma jövős-menős napunk volt

Fáradt vagyok. S ha körülnézek, azt kérdezem, mikor lesz itt rend. Persze a választ is tudom, holnap délutánra rend lesz. Csengi ma nem tudott rendesen aludni, s most este már harmadjára sírt fel.
Egy évfolyamtársam mondta, hogy még nem lehet tudni lesz-e vizsga tanév végén vagy csak a dolgozat megvédése vagy semmi vagy mindkettő. Majd kiderül talán jövő héten...
Találkoztam egy volt osztálytársnőmmel épp a kisbabájával sétált. Nyolc hónapos kisfiú, hat hónapra született 1 kilósan, két és fél hónapig voltak a kórházban... Szerintem ők hősök. Hát, örülök ennek a találkozásnak.