mindenféle

Szerdától megy Anita oviba és nekem hiányzik, mert azért kis időre elvoltak Csengével. Főleg a szerda volt nehéz, Csengét alig tudtam letenni, s akkor is mindig kellett fogni a kezét. Ma már jobb volt, de nem szeret egyedül (szerintem természetes, hisz nem tud gondolkozni az élet nagy kérdésein, tesz-vesz, meg kell ismerje a világot, s mivel emberpalánta, hát nem jó neki sem egyedül), pedig én szeretnék pár percre, na jó, néhány percre mással foglalkozni, csak úgy magamnak vagy pedig odatenni főni az ebédet... A képen (ma) Csenge a hálószoba ajtajában, miután 2-3 percre egyedül hagytam a szobában, anyát szólongatja, s menne ki. Mikor Anitával hazaérünk nagyon örül. Ma este is itt járt fel-alá a nappaliban ahogy Anita mondta neki, s elég jól megy egyedül. Szeretem hallgatni őket amikor együtt vannak és nézni is. Csenge hallgat is meg nem is Anitára. Aranyosak. Nagyon örülök nekik.

Amikor ma mentem az oviba Anitáért találkoztam egy volt osztálytársnőmmel akinek a kislánya ugyanabba a csoportba jár. Úgy örülök, hogy összefutottunk! Már vagy másfél éve nem láttuk egymást.

És végre sikerült kivenni egy könyvet a könytárból, már vagy három napja kerestem. És most jut eszembe, hogy egyik nap amikor a suliból mentem Anitáért, alig léptünk ki az oviból, megkérdezte, hogy ma miről tanultam az iskolában, mondtam neki, de tovább kérdezett, hogy arról mit is tanultam stb. :)

Ma este Csenge nem szopizva aludt el, hanem csak úgy mellettem, persze miután szopizott. Néha nem bánnám, ha lenne cumija, de csak néha... De tudja ő, hogy az nem jó, még azt sem tudja hogy kell rendesen a szájába tenni, mikor előkerül s játszik vele. Amúgy a szopizásban az a jó, hogy reggel ébredéskor nem kell azonnal fölkelni. És még sok jó van.

Annyi minden eszembe jut,most amikor már komolyan neki kell fogjak egy téma bemutatásának az előkészítéséhez.

Szóval gondolkozom azon is, hogy van ezekkel a pszihoterápiákkal. Első évesen azt hallottam, hogy több fajta pszihoterápiás módszer van, a képzés több év, sok pénz... Arra gondoltam, hogy egy rövidebb ideig (kevesebb év) tartó és olcsóbb terépiás képzést kellene majd válasszak... Aztán mostanra megértettem, hogy egy-egy pszihoterápia mögött egy életfilozófia áll, amit a terapeuta magáévá tesz. Na, most azon is gondolkozom, hogy van-e olyan pszihoterápia ami nekem "fekszik". Hogy mit gondolok a pszihológiáról most nen írom le. Talán majd máskor.

Betti, fogj már hozzá a dolgodhoz!