vasárnap, november 11, 2007

Dr. Pálhegyi Ferenc: Utak és útvesztők a társkapcsolatokban
Kiadta a Bibliai Házassággondozó Szolgálat és az Ébredés Alapítvány, 2005.
Ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az előző amit Pálhegyi bácsitól olvastam. Azt is mondhatom, hogy nagyon tetszett, rövid (70 oldal), olvasmányos, elgondolkodtató. És azt is megtudtam a könyv borítójáról, hogy 1935-ben Sepsiszentgyörgyön született P. F.

Pár szóban: házasságterápiáról, szerelemről, ki legyen a párom, házasságról, "megbántottál", empátiáról, sztressről, házassági szerepkörökről, szingli-jelenségről. Hú, mennyi jó gondolat!

Kevés, ha a házasság célja csak a komfortérzés, a házasságterápiák célja általában ez. Az élet célja nem lehet csak a boldogság elérése. Házasságunknak célja, hogy Isten képét tükrözze a világ számára. (nehéznek találom) A nehézségekben megnyílvánuló szeretet, hűség, elkötelezettség teszi ezt láthatóvá. (nem lehet a nehézségektől megszabadulni?) Olyasmit is ír a könyvben, hogy a házasság célja nem a személyes boldogság elérése, hanem hogy felismerjem, megtanuljam és gyakoroljam az Úrnak szentelt életet. (legtöbbször a boldogságot kergetem, miért nem mondják ezt el a házasulandókank? Vagy mondják, csak nincs aki meghallja? Na, jó, akkor is igent mondtam volna az én kedves férjemnek.) Megtudtam, hogy "a házasságok az égben köttetnek" a görög mitológián alapszik. A Bibliában sehol nem mondja, hogy boldogok a házasok, tehát a házasság nem lehet a boldogság feltétele, boldog embereknek boldog a házassága is. Jó lesz az empátiás képességemet fejleszteni... hogy jobban megismejem a másikat, hogy megoldhassuk a konfliktusokat, hogy szilárd és tartós egység jöjjön létre a kapcsolatban. Mindig is gondoltam, s most újra megfogalmazódott bennem, hogy nehéz férfinak lenni, úgy ahogy Isten azt elgondolta (vállalni a felelősséget a családért, szolgálni a családnak, gondoskodni) a férfi szerepköre: sáfár, pap, pásztor. S egy kicsit elgondolkodtam a szingliségen is. Örülök, hogy Józsi feleségül vett.

7 megjegyzés:

  1. Szeretem az összegzéseidet!

    VálaszTörlés
  2. De ha a házasságban nem lehetünk boldogok, mert nem is az a célja, akkor egyedül szabad boldognak lenni, nem? És én elismerem, hogy nem könnyű férfinek lenni, de nőnek lenni sem az, és ezt már csak tudom :)

    VálaszTörlés
  3. Néhány gondolat volt a könyvből, hogy jobban eszembejusson miről olvastam.
    Félreértés elkerülése végett: én nem írtam, hogy a házasságban nem lehetünk boldogok.
    Egyedül szabad boldognak lenni, sőt a házasságban együtt is, sőt ajánlatos... Tetszett az, hogy két boldog ember házassága is boldog. Ezt azért írtam le, mert van úgy hogy az egyik fél valami elől menekül a házasságba, szerintem ez általában nem a legjobb megoldás, ha egyáltalán megoldás, inkább újabb problémák lesznek ebből.
    Nőnek lenni sem könnyű, de én örülök, hogy nő vagyok, s azt hiszem sose kívántam férfi lenni. Talán mert jó dolgom volt otthon is és most a férjem mellett is. Mikor azt mondtam hogy nehéz férfinak lenni, úgy ahogy Isten azt elgondolta (a könyv olvasása nyomán fogalmazódott meg újra bennem), arra gondoltam, hogy nehéz szeretve vezetni, a család papja és feje lenni...
    Bocsi, kicsit védekezés lett, de nem így gondoltam, újra meg nincs időm fogalmazni.
    Azért még írok, és pedig azt, hogy volt aki amikor lánya született, sajnálkozott, mintha "alsóbbrendű" lenne mint a fiú és azt mondta, hogy a nők csak szenvednek, mindig... na de erről lehetne egy új bejegyzést is írni

    VálaszTörlés
  4. Hát én is haragszok amikor valaki elkezd sajnálkozni, hogy lánya van vagy nekem is kerek-perec megmondja, hogy a fiúkkal könnyebb és nekik is könnyebb lesz majd az életben. Nem gondolom azt, hogy könnyebb vagy nehezebb lenne egyik nemnek, mint a másiknak. Én szivből tudok örülni annak, hogy lányom lett és szeretném a ha majd a második babám is lány lenne, de a fiút is éppúgy el fogom tudni fogadni... Amúgy pedig nem vettem védekezésnek amit irtál, én sem támadásnak szántam azt a bejegyzést csak erről a házasság-boldogság témától lehetne sokat beszélni.

    VálaszTörlés
  5. :)
    Két lány után én a harmadikat is lánynak szeretném, de erről írtam már egyszer régebben itt: http://szekrenyeslidia.blogspot.com/2007/03/lnyokrt.html
    És mióta írtam gondolkoztam a nőnek lenni-n is, s hát nem könnyű pl. nekem megülni a helyemen és hát olyannak lenni mint a "derék asszony", hajaj, messze vagyok én még attól. Jó, hogy így is szeretve vagyok.

    VálaszTörlés
  6. Nekem a kezdetekben teljesen mindegy volt a gyerekem neme, a kisfiuk nagyon anyasak, Patrik nagyon az volt aztan az ikrek varasanal remenykedtem egy lanyban, amikor elmondta hogy egypetejuek....2 lehetoseg volt, vagy 2 lany vagy 2 fiu, aztan amikor az elsonel mondtak hogy kisfiu...tudtam a masik is az kell legyen. De nagyon halas vagyok ertuk, fantasztikus konlykok. Neha regebben gondlolkodtam miert van az hogy ferfiak igy gondolkodnak dolgokon felnotkent, miert viselkednek ugy......ma mar ertem, kisfiukent is olyanok..... ferfiak, mindent ferfi modon oldanak meg.

    De 3 fiu utan mar nagyon vagytam egy masik nemu gyerekre, egy kislanyra hogy legyen nekem is egy baratnom amikor megno....aztan a fiuk meg nagyon vartak egy kislanyt a mi csaladunkba is.

    Szerintem mindegyik nemnek megvan a maga szepsege es nehezsege, mint fius anya latom az o nehezsegeiket,mint akinek lanya lesz teljesen mas gondolatok forognak bennem a lanyokkal kapcsolatban...... ha elfogadjuk hogy Istennek terve van velunk es gyermekeinkkel es megtanitjuk oket ertekeln ies szeretni onmagukat( helyes ertelemben) , szerintem mindegy a nemuk, Isten egyedinek teremtette oket, egyedi ertekekkel egyedi cellal es mint anya azert imadkozom nagyon sokat hogy Isten adjon bolcseseget hogy felismerjem bennuk azt amit O akar beloluk kiformalni a kesobiekben es azt mar kicsi kortol fejleszuk bennuk.

    Isten azert teremtett nonek mert igy akar ezen a kis rovid foldi eletem alatt hasznalni az O dicsosegere es ez csodalatos.

    Na megint hosszu voltam.

    mpd5

    VálaszTörlés

Mi a te véleményed?