Ma délelőtt nekem nagyon jó volt a gyüliben, minden szomorúságom ellenére. Nem lettem vidámabb, nem is azért mentem el. De olyan nekem való Ígék lettek felolvasva.
Igazán sírnom kell magam miatt, mert ijesztő az, hogy a szív teljességéből szól a száj. Ez valóság. Ijesztő a felismerés, hogy mi van a szívemben. Jaj! Milyen vak vagyok, ha rólam van szó! Elcserélném a szívem. Kérek egy újat! Tisztát!
S fölvillant a metakomunikáció fontossága is.
S hogy hány Ige hiába volt nekem! Milyen kevés hozhatott gyümölcsöt.
... nem akarok így menni tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?