péntek, november 16, 2007

Úgy érzem,

most mindjárt leragad a szemem. És nem találom a munkakedvem. És be van dugulva az orrom. Kint hideg, lent sár, fent szürke felhők. Aludni lenne jó. De ittam egy kávét, ezért nem tudok elaludni...

A tegnap találkoztam P. bácsival mikor Csengét kocsikáztattam. Kérdezte, úgy-e milyen jó nekem. Mondtam, hogy igen. Aztán mondta, hogy az unokája azt mondta az anyjának, hogy "neked sohsincs időd rám", mert a mai szülők maguknak akarnak élni... Régen a szülők a gyerekekért éltek... Hát elgondolkoztam, hogy sok gyerek milyen szegény ma, bár van külön szobája, játékai, csipsz és sok édesség, számítógépen játék és rajzfilm. S hogy lányaimnak is leginkább rám és az apukájukra van szükségük. Annyira örülnek mikor J. hazaérkezik este. S hogy Anitának mennyire fontos az, hogy együtt játszodjunk vele vagy tanuljunk. De legyünk együtt. S, hogy azok a legszebb esték, amikor együtt tudunk vacsorázni és együtt ülünk valamelyik szobában a földön s játszunk, ha nem is mind a négyen együtt, de ott vagyunk.

4 megjegyzés:

  1. sok erot meg mindazt, ami kell, hogy jusson az idobol, a kevesbol is sok a lanyaidra :)

    VálaszTörlés
  2. igy igaz,az én fiaim is azt szeretik ha eggyütt vagyunk,csak sajnos ez legtöbbszor csak vasárnap van.Fontos hogy foglalkozzunk velök,és szakintunk idöt magunknak erre!Hamar megnönek és csak az emlékeink maradnak meg nekünk!

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon szép amiről írtál és olyan jó lenne ha tudnánk arra törekedni, hogy mindig a gyermekeink legyenek az első helyen az életünkben.

    VálaszTörlés

Mi a te véleményed?