napok és napok

... már azt kérdeztem magamban, hol adják az olyan babákat, akik csak szopnak és alszanak? Nekem eddig még nem jutott ilyen.

Volt pár olyan nap, amikor egész nap nem tudott aludni rendesen a baba, a rendes alatt azt értem, hogy megébredés nélkül legalább egy-másfél órát. De az ilyen napokat jó elfelejteni hamar. Ma-holnap (ahogy ma mondtuk) a gyerek4 is a gyerek2 és gyerek3 mellett fog állni. :) És ez a látvány felvidított amikor este kimerülten villanyoltásra vártam.



Fiúnk azt szeretné, ha mindig ilyen kicsi bébi maradna a bébi, akkor is ha néha sokat sír és olyan sokat kell foglalkozzak vele. Igazából, eltekintve a már említett napoktól, nekem is nagyon tetszik ez az időszak. A férjemnek is. Lassan azt kell látnunk, hogy már nem is olyan bébi (mint volt), sokat változott, nőtt. Nagyon hamar elröppennek ezek a napok, hónapok. Egy sokgyerekes (jaj, ma engem is sokgyerekesnek mondott valaki, pedig csak négy gyerekünk van) anya mondta, hogy nem tervezték be előre a gyerekek számát, amikor úgy érezték, jó lenne még egy bébi, akkor válalltak még egy babát és babáztak. Ez egyeseknek megunhatatlan elfoglaltság, genetikailag kódolt.

Ma elmentem

szavazni.

De nem az a lényeg, hanem az, hogy több mint egy hónap után Dóra nélkül elmentem. (És még sorban is kellett álljak, olyan sokan akartak épp akkor szavazni, amikor Dóra végre elaludt s volt is kivel itthon hagyjam.)

Útközben oda és vissza illatok és madárcsicsergés, nyári hőség, lágy szellő... Gondolatban gyorsan megfogalmaztam vagy három levelet mailt és számtalanszor gondoltam arra, vajon alszik-e még Dóra.
Mire hazaértem épp felébredt és apa ölébe sírta magát.

Mire eljön az este olyan fáradt, álmos vagyok, hogy olyan "már minden mindegy" érzésem van, csak minnél előbb lefeküdni és aludni. Csak gyerekeim panaszkodnak s kérdezik miért kell lefeküdni mikor kint még világos van.

Most egy hétig új segítségem van. Sógornőm jött el hozzánk. (Hogy mi lesz ha elmegy, arra inkább még nem gondolok.) Szóval, van aki játszodjon a gyerekekkel, akik persze veszekednek azon, hogy most kivel játszodjon Eszter (és hány percet). Van aki elmosogasson, kiseperje a konyhát, vasaljon és még nem tudom mit csináljon, mindent, amit kell amikor én Dórázok.

Dóra szépen nő és örülünk hogy itt van nekünk, mert olyan szép és aranyos és szeretni való, akkor is ha néha nagyon fárasztó és nem kis változást hozott az életünkbe. De hát ezért imádkoztunk és erre vártunk.

Most megyek pihenni, mert Dóra még alszik.

OUG 111/2010

vagy "Îndemnizaţie de inserţie"

Nem tudtunk róla, de épp időben, szülés előtt pár nappal hallottam arról, hogy lehet kérni valami támogatást abban az esetben ha egyik szülő sem vesz gyereknevelési szabadságot.

Nálunk én nem vagyok jogosult gyereknevelésire, mert a legutolsó gyereknevelési szabadság lejártával felbontottam a munkaszerződésem, férjem pedig nem akar gyereknevelési szabadságot venni.
Persze a városházán nem szóltak erről, hivatalosan sehol nem ajánlották, de mivel férjem kérdezte, hát mondták, hogy lehet ezt kérvényezni. (Az összeg nem megvetendő, egyelőre 2 évig havnta jár.)

Csak azért írtam erről, mert sokan nem tudnak róla, főleg olyan családokban, ahol az egyik fél nem dolgozik és e miatt nem jogosult gyereknevelésire, a másik félnek meg dolgozni kell a megélhetésért, ezért nem vesz gyereknevelési szabadságot. Ilyen helyzetben is lehet kérni az "îndemnizaţie de inserţie"-t. Rá lehet keresni a neten is.

4 hét

Lassan 4 hetes lesz Dóra. Eleinte kicsit nehezen ment a szoptatás, de most már belejöttünk. Éjszaka a kórházban tejport kaptak a babák (éjjlere elvitték az anyukák mellől őket), s bár a születés napján jó erőssen szopott, másnapra szinte csak cumizott. Be is sárgult, sokat volt lámpa alatt. Miután hazajöttünk aludt el szopás közben és alig nőtt. Aztán Balázs is beteg lett, miatta aggódtam, nem volt elég tejem. De hála Istennek elmúltak ezek a kezdeti nehéz napok, most már jól szopik és szépen nő.

Kevés időm van ide leülni. Most fontosabb, másnak nem átadható dolgom van. Egész nap. Örülök, hogy újra babázhatok, akkor is ha néha úgy érzem ülve-állva leragad a szemem. Érdekes lehet negyediknek lenni. Annyival több puszi, simogatás jut...

Szóval napjaink tele vannak. Csak gyűl a vasalatlan és az egyéb elvégezetlen dolog. Én meg csak nézem s néha mozdítok is valamit. Azt hiszem elfelejtetettem, hogy egy ilyen kicsi baba gondozása mennyi időt ígényel (mert nem vagyok a "szeme tisztul szája nő" híve). De lassan megnövünk és megerősödünk. Eddig édesanyám segített a főzésben és kivitte a gyerekeket a parkba, olyan napi 5-6 órát itt van és segít amit tud és ez nagyon jó, mert néha sírósabb napokon nehezen boldogulnék egyedül. Reggel és este pedig Apának is bővebben jut az apaságból. De most így szép az élet. Hálásak vagyunk Isten oltalmáért és gondviseléséért.