Volt pár olyan nap, amikor egész nap nem tudott aludni rendesen a baba, a rendes alatt azt értem, hogy megébredés nélkül legalább egy-másfél órát. De az ilyen napokat jó elfelejteni hamar. Ma-holnap (ahogy ma mondtuk) a gyerek4 is a gyerek2 és gyerek3 mellett fog állni. :) És ez a látvány felvidított amikor este kimerülten villanyoltásra vártam.
Fiúnk azt szeretné, ha mindig ilyen kicsi bébi maradna a bébi, akkor is ha néha sokat sír és olyan sokat kell foglalkozzak vele. Igazából, eltekintve a már említett napoktól, nekem is nagyon tetszik ez az időszak. A férjemnek is. Lassan azt kell látnunk, hogy már nem is olyan bébi (mint volt), sokat változott, nőtt. Nagyon hamar elröppennek ezek a napok, hónapok. Egy sokgyerekes (jaj, ma engem is sokgyerekesnek mondott valaki, pedig csak négy gyerekünk van) anya mondta, hogy nem tervezték be előre a gyerekek számát, amikor úgy érezték, jó lenne még egy bébi, akkor válalltak még egy babát és babáztak. Ez egyeseknek megunhatatlan elfoglaltság, genetikailag kódolt.
Kitartás :) Megértelek, nekünk sem jutott ilyen gyerkőc. Jázmin bár van, hogy alszik nagyobbat, de átlag, este 11 és éjfél körül alszik el, aztán 3 előtt már ébred enni , utána 6 előtt.Bár ő vissza alszik, de legkésőbb 7-kor fel kel valamelyik ,másik.Hihetetlenül gyorsan telik az idő.Az Úr adjon sok erőt neked :)
VálaszTörlésSokszor annyira kimerít és lefoglal a kettő , hogy nem is értem magamat amikor még egyről (legalább) álmodozok :)
VálaszTörlésMinden kornak megvan a maga nehézsége, de milyen jó, hogy a szépsége is amire jobban fogunk emlékezni.
Emese - Köszönöm. Neked is sok erőt.
VálaszTörlésRena - úgy tapasztaltam, hogy 3 gyerekkel nem nehezebb, mint kettővel (lehet eltekintve a kezdeti időszakot), sőt könnyebb, idő pedig ugyanannyi, 24 óra van, akár két gyerek, akár több van, és lekötik egymást. Nekem nagyon tetszett a három gyerekes lét, volt egy jó egyensúly, játszottak hárman is, de kettesben is sokat, hol A-Cs, A-B, Cs-B, jó volt. Gondolom ezután csak egyre jobb lesz :D
Szerintem ez lehet a normális - már ha magunkat normálisnak definiálom. Nekem sem volt eszik-alszik egyik sem. De egyszer azt mondta a biológia tanárom - nyilván a természeti folyamatokat tekintve - hogy nem jó az eszik-alszik baba, (csak az anyának), mert kevésbé jelzi a diszkomfort érzését, így az anya sokáig észre se veszi, ha valami nem jó a gyereknek. Tehát megint meg tudom magyarázni, hogy miért jó minden úgy ahogy van :)
VálaszTörlésJaj, de csodás dolog babázni... de jó neked!!! :)