Nahát!

Megtudtam, hogy kedden 3 vizsgára mehetek el, ezek közül egyet fizetni kell, éspedig:
1. reggel 9-re
2. du. 2-re
3. du. 4-re

No, ilyen se volt még.

Legalább jószándék legyen,

már ami a tanulást illeti :)
mert alig fejeztem be az előző pósztot, már fel is ébredtek a lányok.
Nem tudom, hogy rohantunk át ezen a napon, semmi kölünöset nem csinálva s legtöbb napunk így telik el:
-reggeli
-uzsonnakészítés, készülés a parkba (anyukák tudják mit jelent ez)
-parkozás délig
-hazafele beszerezni ezt-azt a piacról
-ebédkészítés, ruhaterítés, mesemondás, stb.
-megebédelni félig
-délutáni pihenő a lányoknak, rosszabb esetben nekem is
-kajálás: az ebéd másik fele s ráadásként ma palacsintasütés, ha sikerül rendesen ebédelni akkor ilyekor uzsonna van
-még egy kis parkozás, Józsi a munkából egyesent labdázni jön a parkba
-egy gyors vásárlás az önkiszolgálóban, hogy teljes legyen a vacsora
-hazaérkezés, futószallagon zuhanyzás
-vacsora, ami eltart 9 utánig
-fogmosás, imádkozás, mese és még nem tudom mi
-villanyoltás
-nekem altatás, jobb esetben én még felkelek, mint ma
-szusszanás miközben azon gondolkozom mi hasznosat csináltam ma, főként hogy a vasalatlan egyre csak gyűl...
... hát: mesét mondtam, olvastam, énekeltem, mondókáztam, verset mondtam, apróságokat kutyákról, galambokról, virágokról, fákról, nem tudom miért, de egy-egy felszólítást elismételtem nem tudom hányszor, építőkockákat dobáltama dobozba a lányokkal, ceruzákat hegyeztem, folttalanítottam néhány gyümölcsfoltos ruhát, az "anya" felszólításra nem tudom hányszor mondtam: "igen", vagy "tessék", mosolyogtam és visszamosolyogtam, puszikat adtam, mosogattam, kicsit főztem, kicsit neteztem, ma tényleg csak nagyon kicsit, és Anitával mondhatom: nekem úgy tűnik a napok egyre rövidebbek lesznek. Nem baj, holnapután nyár lesz. :)

Tegnapon okulva

ma reggel már fél tíz előtt kimentünk Csengével. Józsi munkába, Anita oviba ment. Anitáék ma ünnepelték a gyereknapot, ez alkalomból elmentek Gyirokra az egyik gyerekpár szüleihez. Kellett tenni szendvicset Anitának. Így mikor Csengével készültem kimenni, ő is kérte tegyek neki szendvicset, amit meg is evett a parkban, és elég se volt. Még kellemes hűvös volt, a hintánál se volt sor, a park is csendes volt. Azt hiszem így és még korábban kell kimenjünk, ha itt lesz a kánikulla reggelizni is lehet a parkban egy-egy vagy két-két szendvicset. Csak tudjak felkelni elég korán.
Láttam milyen ha "a néni" vigyáz a kisgyerekre. Vagy beszélget más nénikkel, vagy színes magazint olvas, néha rászól a gyerekre... Jó, nem minden néni ilyen, de ma épp egy ilyen ült a szemben levő padra, s szegény kisfiú unatkozott. S milyen más, ha az anyuka van kint a gyerekkel, akkor is, ha más anyukákkal beszélget, valahogy más... vagy nem mindig.
Mi Csengével ettünk, beszélgettünk, énekeltünk, mondókáztunk. Labdázni csak keveset labdázott. De adott a galamboknak kekszet. Talált egy katicabogarat a fűben.

Délben elmentem a suliba, lássam miből mikor kell vizsgázzak. Ajaj... No, valahogy meg kell oldani... jusson idő pihenésre és tanulásra is. Még van pár elrendezni való: mail, egyeztetés tanárokkal és főleg tanulás. Két hét. Ki kel bírni. S közben finom eperlekvárt is főznék.

m sz

Susan Forward: Mérgező szülők, Háttér Kiadó Budapest

Már rég nekifogtam, csak lassan haladtam az olvasással a suli miatt és mert egyes dolgokat át kellett gondoljak.
Nem olyan rémes a könyv mint talán első látásra tűnik. Örülök, hogy elolvastam.
Hogyan ártanak a szülők a gyermekeiknek, hogyan lehet túllépni ezeken a gyerekkori sérüléseken. Betekintés, hogyan hat az alkoholizmus, az incesztus. De a verés vagy a szavakkal verés. A család mint rendszer.
A családokban működő szabályok lehetnek:
"csak kétféleképpen lehet a dolgokat csinálni: úgy, ahogy én gondolom, vagy rosszul" és ehhez hasonlók
vagy
"a gyereknek joga van nem egyetérteni"
"helytelen szándékosan fájdalmat okozni a gyermeknek"
"a gyerekek érezzék azt, hogy szabad hibát elkövetniük"

Nem értek mindennel teljesen egyet, de azért jó volt elolvasni. Azért mert hordozok sérüléseket, okoztam sérüléseket. Valamit tenni kell. Mást mint kétségbe vagy önsajnálatba esni, a berögzült sémákat tobábbadni. Kell legyen más lehetőség is. És nem csak elmélet.

Rájöttem,

hogy az őszt és a tavaszt jobban szeretem, mint a telet és a nyarat.
Szóval itt a meleg. Azért tegnap még egész nap volt nyitva ablak, megjegyzem, hogy minden ablakunk dél felé néz. De csak napok kérdése, és már csak reggel és este nyithatok ablakot.
A kenyérsütésről azért nem szeretnék lemondani. A kenyérsütőgép nem melegíti fel a konyhát?
Kell változtassunk a napi programon is, reggeli után ki kell menjünk, mert aztán nagyon meleg lesz.
Várom vissza Anitát és Józsit a logopédustól, addig sül a kenyér. Csenge várja, hogy játszodjam vele.
Szép napot mindenkinek!

Orvoslátogatás

Józsi: tüdőgyulladás: antibiotikum.

Anita: piros torok, köhögés: biszeptol, köhögési szirop.

Csenge: 11 kg., 84 cm.

Tehát ma is nagyjából itthon a család.
Meleg van, Csenge egy kis rövid ruhácskában jár, épp, hogy nem látszik a pellus. Olyan aranyos. És kéri, hogy ruhácskát adjak rá, ne nadrágot.

Ma délelőtt

"lelki sérülésink" volt a téma.
sok minden jutott eszembe ezzel kapcsolatosan.

olvasott történetek, megbocsátás kulcsszóval, de azzal a megjegyzéssel, hogy azért ez nem jelenti azt, hogy a múlt megnemtörténtté válik, hogy meg kell harcolni dolgokat...

nemrég azt olvastam, hogy a megbocsátásnak két aspektusa van: a bosszúvágy feladása és a vétkes fél feloldozása a felelősség alól. A bosszúvágy feladása mindenképp szükséges már csak önpusztító hatása miatt is. A vétkes feloldozása a felelősség alól... hát ezen gondolkozom. Mert ha valaki elismeri a vétkét, vállalja a felelősséget, akkor rendben. De ha nem? Pl. ha egy felnőtt lelki sérüléseket hordoz mert mondjuk iszákos apja volt, mit jelent a megbocsájtás? A bosszúvágy feladása szükséges, de ki a felelős apja viselkedéséért? Talán csak nem a gyerek? Ez csak egy példa volt, de kivülről mintacsaládoknak látszó családokban is sok minden lehet ami nem látható, de... Sokszor nem lehet beszélni azzal aki a sérülést okozta vagy ha lehet, nem ismeri el. Mert az egész más, mikor a sértő bocsánatot kér, de lelki sérülések esetében ez sokszor nem lehetséges...
Ezen csak most gondolkozom, úgy előjött bennem néhány kérdés.

aztán elhangzott ma délelőtt valami olyasmi, hogy a lelki sérüléseket hordozó emberek "megfertőzhetnek" másokat. Ez valahogy így van. Ritkábban vagy gyakrabban, burkoltan vagy nem előjön a fájdalom a keserűség. Sőt a sértett hasonló módon sért másokat.
De mit lehet ezzel tenni? Az, hogy nem szabad, nem kellene így érezzek újra, mert egyszer azt mondtam megbocsájtottam... - nem tűnik a legjobb megoldásnak. Szabad-e szembenézni, elismerni a mérhetetlen fájdalmat amit nekünk okoztak, sírni, gyászolni miatta? Szembenézni a veszteséggel, az indulatainkkal? Talán kellene... s mivelhogy a múlton nem tudunk változtatni, feladni a bosszúvágyat de nem magunkra vállalni a mások felelősségét a dolgok alakulásáért - így gondolom. A valóságban nehéz. Hisz sokszor azt mondják, a békesség kedvéért fel kell adnunk a magunk igazát. Netán ha a részeg szülő rendszeresen veri a gyerekét, azért a gyerek a hibás, vagy a szülő, akit nem érdekel a gyereke lelki és testi jóléte, mert van benne egy kis igazság szerintem, hogy a verés ha nem is mindig, de van úgy, hogy a szülői tehetetlenség jele? Ez csak példa. De mindig vagy meddig hibás, felelős valaki az őt ért főleg gyermekkori sérülésekért?

"az Ő sebeiben gyógyulánk meg" hangzott ma az Ige. Így van.
De hogyan is működik ez a valós életben? Mert sebeket kaptam, sebeket adtam. Néha mintha minden rendben lenne, de van, hogy nem, hogy fáj, hogy nem is tudom mit kellene tennem.
Elméletet nem kérek.

Múlt vasárnapról

Délelőttről:
az ároni áldás:
"Áldjon meg téged az Úr, és őrizzem meg tégedet!
Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon néked békességet!"
4.Mózes 6: 24-26

Délutánról:
Dávid és Góliát története az 1 Sámuel 17-ből.
Ami megmaradt bennem, hogy Dávid Isten seregének nevezi a Saul seregét, pedig nem viselkedtek valami bátran, sőt inkább szégyelni lehetett volna a viselkedésüket.
A hétköznapokban vagy mindennapokban megélt gondviselés erőt ad szembenézni Góliáttal.

El kellett olvassak

valami könnyű regényt a vizsgák után. Így olvastam el Gárdonyi Géza: Ida regényét. Nem először olvastam, de úgy éreztem, most ez pihentető. Azért nem érzem magam kipihenve, de jó volt, kicsit más mint pszihológia vagy komoly gondolkodást követelő könyvek, bár van olyan is megkezdve.

Józsi még mindig nincs egész jól. De jó, hogy itthon volt.
Amúgy úgy eltelik a nap. Azt veszem észre, hogy este van, s semmit sem csináltam, mert a főzésnek a mosogatás után semmi nyoma sincs... De azért lassan látom más lesz, ha Anita itthon ebédel, Csenge szeret enni... Ha többen eszünk itthon.

Ma vettem egy fél kiló borsót, úgy csövesen a piacról. Anitával versenyt szemeztük és Csengével együtt megettük. Nyersen. Nagyon finom volt.

Csenge mindennapi kérése: "Kell csosoládé!"

Anita-rajzok

Ma

úgy éreztem, hogy soha nem voltam még ilyen fáradt, persze csak azért, mert elfelejtettem amikor még így éreztem. Nem aludtam ki magam, így alig vártam, hogy Csengét délben lefektethessem, aludtam vele egy jót, de mégsem eleget. Ezt éreztem abban, hogy türelmetlenebb voltam ma, meg jobban láttam az élet sötét oldalát.
De aztán mégis volt egy szép esténk.
És az előbb láttam milyen az ha valakit a hideg ráz és lázas, és hát, akkor nekem nem is volt nehéz napom.

Vasárnapig szeretnék kicsit pihenni, aztán tanulnom kell. Nem mentem át minden vizsgán. És volt amire el sem mentem, tehát van bőven mit tanuljak. Még jó, hogy nem lehet mindig tanulni, mert ki kell menni a parkba sétálni, mesélni is kell stb. Ma este el kellett meséljem a sötétben (tehát fejből) a Csúnya Kislány-t Csengének, és tudom fejből a történetet, szerintem ő is, csak nem mondja még. Tehát a memóriám még tűrhetően működik, ez jó.

Hát így állunk...

a legutóbbi ultrahang alkalmával kérdezte a doki, hogy nincsennek még izomgörcseim? És örömmel mondtam, hogy nincsennek.

Ma éjjel viszont kétszer is rámköszönt az izomgörcs, mind a kétszer a bal lábamban, és rémes volt!!! Ezután félni fogok nyújtózkodni... minden terhességnél volt ilyen... Jó, hogy csak a szülésig tart.

És ma vásároltam túrót. És mindennap fogok inni tejet vagy enni joghurtot.

Amúgy a Nevenincs királyfi rengeteget mozog, pedig igazán nem áll rendelkezésére focipálya. A múlt éjjel Csenge hirtelen megébredt és elkezdett sírni, válaszként odabent úgy elkezdett a baba rugdalózni... Hát így vagyunk.

nem tudom hogy,

de eltűnt a telefonomról a kedvenc csengőhang, amit a netről töltöttem le, fel se ismertem amikor a telefonom csengett, biztos automatikusan betett más hangot, ha eltűnt az amire be volt állítva. Hogyan tűnt el? Csenge...

ma Csengének sikerült egyszer az ölemben ülve valami gombokat megnyomnia a leptopon, aminek következtében sötét lett a képernyő s sehogy nem tudtam egy kis színt visszahozni. Ezek után még volt bátorságom itt hagyni két percre mesét nézni, míg valamit levettem a tűzről. Egyszer csak azt hallom, hogy Micimackót hívja, s hát mikor bejövök megint sötét a képernyő. Még jó, hogy Józsi megtanított nem pánikba esni... na de nem tudom hogy sikerült neki...

Más: Ma Csenge a telefonommal a kezében párbeszédet folytatott, kérdezett és választ is adott. Valahogy így.
-Hova mégy Sára?
-A parkba.
Aztán beszélt még egy Enikő és egy Anna nevű lánnyal is.
A napokban még egyszer megfigyeltem, hogy párbeszédet folytatott, csak már nem tudom kivel. Kérdezett és aztán válaszolt a kérdezett nevében. Úgy élvezem hallgatni.
És mesélni kell. Egyre több a rögtönzött mese illetve a kapásból elmesélt ez-az.
És a sok forgatástól rongálódnak a könyvek.

Még egy vizsga holnapután

aztán egy hét "vakáció" és jönnek a pótvizsgák, van belőlük elég, de már nagyon hiányzik egy kis szusszanás. Ma délután vizsga után két órát aludtam Csengével, és olyan jó volt! Ez a kis szünet nem lesz épp pihenés, szeretnék tanulni, hisz egy vizsga kivételével, mindért fizetnem kell, tehát át kell mennem, ne vesszen kárba a pénz no meg mert jó lenne ha csak a dolgozat megírás maradna jövőre.
Tehát most még egy utolsó nekifutás, de ez legalább nagyon érdekes lesz, "psihologia familiei" vagyis családpszihológia, aztán csütörtök este vizsga, majd egy-két jó nagy alvás és kezdem előről.

Az utóbbi két alkalommal

esett szét a kenyér amikor szeleteltük. Csak a liszt lehet az oka, hisz már jó ideje itthon sütöm a kenyeret. Használtam már mindenféle lisztet. Az utóbi alkalmakkor egy jónak gondolt román nullás lisztet teljeskiőrlésű liszttel és korpával. Aztán a hétvégén valaki mondta, hogy a román lisztek közül kettő jó. Hát én épp az egyik "jó"-t használtam. Mire kapom a választ, hogy azért azt ki kell fogni, van úgy, hogy mégsem jó.
Én nem tudom, honnan lehet tudni, hogy jó egy liszt. Mondjuk a Nagy mamám azt mondta, ha a rongyos palacsinta jól sikerül, akkor jó a liszt, lehet belőle akármit sütni. És kaptam már mamától kevésbé sikeres palacsintát is.
Elhatároztam, hogy akkor most már inkább magyar lisztet veszek. És vettünk is szombaton Hajdú lisztet és az este sütöttem kenyeret. Két harmada a lisztnek fehér liszt volt, a többi teljes kiőrlésű búza és rozs liszt, na és búzakorpa. Nagyon-nagyon finomra sikerült a kenyér és szeleteléskor nem esik szét, ráadásul jó puha is. Mert hát pár hete, mikor újra találtunk teljes kiőrlésű búzalisztet és csak abból sütöttem a kenyeret, vagy a kenyér két harmada teljeskiőrlésű lisztből volt, akkor nem volt ilyen könnyű a kenyér. Vagy talán más oka volt? Nem tudom. De most nagyon finom és könnyű is lett, így hát maradok a magyar lisztnél.
Tehát tényleg számít milyen a liszt minősége. De erről még kell informálódjak. Pl. mi a különbség a nullás és a b55-ös között, mert most olyat használtam stb. De majd ha vége lesz a vizsgaidőszaknak.

megvagyunk

Előző bejegyzéseim vizsga előtt íródtak, mert akkor nem tudom, hogy, de annyi mondani, írni valóm van.
A napokban pihentem, tettem-vettem itthon, kint voltam a lányokkal, nem unatkoztam.
Most készülök a következő vizsgára.
S lesz bőven a pótszesszióban is vizsgám, csak győzzem.

Néha beszélgetünk Csengével

arról, hogy is áll a dolog a kisbébivel aki a hasamban lakik, úgynis néha eszébe jut és meg kell nézze a pocakomat. Elmondtam neki, hogy most még kicsi, de ha megnő, akkor majd kibújik.
-Mit csinálunk majd vele? kérdeztem.
-Megpuszilom.-mondta Csenge.
Elmondtam, hogy adunk majd rá ruhácskát, popsija alá pellenkát, megfürösztjük, ha sír és éhes kap szopikát.
Ma reggel újra ellenőrizte a pocakomat és a bébiről beszéltünk. Ő huncut mosollyal mondta, hogy "kislány", én visszamosolyogtam, s mondtam: kisfiú. Aztán megkérdeztem:
-Ha éhes lesz a kisbébi, mit adunk neki?
-Káposztát.-válaszolta
-Nem, szopikát.
És megbeszéltük, hogy akkor majd Csenge is kaphat újra didikét, mert azt megértette, hogy most nem lehet.

Ma ebédre káposztafőzelék volt, ha már annyira emlegette a káposztát.

Mindennap

meglep Csenge valamivel, mert sokat beszél, mintha belső kényszertől hajtva el kellene mondjon mindent ami megfordul a kicsi fejében, mindent amit lát.
Pl. ma mikor voltunk vásárolni ilyeneket mondott:
Kiterítette a ruháhat.
Turbékol a galamb. Nem bánt.
Szép busz.
Néni adta Csengének füzetet.

Itthon:
Nem kell palacsinta. Majd később.

Az este:
Apa, nézd meg Csengét, levette kabátját.
Vacsora vége felé: Semmit. Kérek semmit.

Szépen mesél a képek nyomán. S rákapott arra, hogy: Anya mesélj. S én szebbnél szebb meséket próbálok kitalálni állatokról, gyerekekről. Csak azt nem szeretem amikor a mese végén azt mondja: Még egyszer! Néha kisegít Anita, mert ő azt kéri: másikat. Ez sem a legkönnyebb dolog s nem tudom nem sejti-e, hogy ezek csak olyan kitalált mesék. Azt hiszem neki kell álljak meséket olvasni. Ajálhattok valami olyat ami nektek használt. (Csak lenne már vége ennek a szessziónak). Amúgy vasárnap este az autóban Jairus lányának a történetét meséltem el, s Csenge majdem elkezdett sírni ott, ahol azt mondtam, hogy a kislány meghalt, de úgy felragyogott a szeme amikor azt mondtam, hogy az Úr Jézus feltámasztotta, evett, aztán tudott játszani, ugrálni... És el kellett mondjam nem tudom hányszor míg hazaértünk. De azt hiszem ezt egyelőre nem még mesélem. Amúgy van néhány bibliai történet amit elég jól el tud mesélni képek alapján. De nem csak bibliai történeteket, szinte minden képes könyvet ismer, már keres új könyveket, segítség! nem is tudom mit vásároljak neki, amúgy úgysem tudnék eleget vásárolni, marad a saját kreativitásom. Pl. Nóé történetét szeretem rajzolva elmesélni, de állatokat nem rajzolok, csak bárkát, felhőket, esőt, aztán újra bárkát egy hegy tetején, oltárt, Nóét, szivárványt, s ezt újra és újra.
Nem tudok kutyát rajzolni, s ezzel majdnem megrikattam ma reggel Csengét, s akkor összeszedtem minden képzelőerőmet s sikeredett valami kutyafélét rajzolni. Meg kell tanuljak még mindenféle állatot rajzolni. Mondjuk tudok cicát, egeret, tyúkot, gólyát, disznót, elefántot, kacsát, csigát s még néhányat, de ez nem elég...
Szóval meséket kérek.
S megpróbálom lejegyezni amit mond a kisasszony, csak nem mindig sikerül.
Mert tanul románul is, angolul is, ez utóbbit Józsival, tegnap angolul jóreggelezett az apjának. Rendkivül jó a beszédkészsége, jól tud utánozni hanghordozást. Csak győzzük mondani neki.
Amúgy igazi kisgyerek, szinte sír a más gyereknél látott játék után, nem akar leszállni a hintáról s inkább nem sorolom. Anitával nem nagyon voltak ilyen élményeink, de kell ez nekünk, hogy ne legyen unalmas az életünk, nem merjünk nyugodtan bemenni az önkiszolgálóba, s megértsünk más szülőket.

Nahát

Ma délben szóbelizni voltam, ezért reggeli után igyekeztem elkészíteni az ebédet. Közben még egy kolleganőmmel váltottam mailt egy dolgozattal kapcsolatban. Persze épp ma reggel Csenge sehogy nem akart egymagában ellenni, tenni-venni mellettem, hanem szerette volna ha csak rá figyelek, olvasok, mesélek, rajzolok neki. Éreztem én is, hogy most nem tudom adni neki azt, amire a leginkább szüksége van, a "minőségi időt", s nem éreztem valami jól magamat a bőrőmben...
Aztán egyszercsak Csenge megjegyzi: "Anya rossz." Azt hittem nem értettem, ezért megkérdeztem: "Tessék? Mit mondtál?" Mire ő nagy nyugodtan megismétli: "Anya rossz."

Nem szeretem

az ilyen napokat, amikor:
-Anitát csak reggel és este látom,
-vizsgázni megyek, de J. szavaival élve csak szavazok,
-amikor le kell mondanom valamiről, ami jobb mint a suli, most pl. az esti istentisztelet, mert pünkösd van,
-szóbeli vizsgára kell készülni, mert 14 éve nem szóbeliztem.

De azért örülök, hogy:
-hazavártak,
-szeretnek,
-együtt vacsoráztunk a család,
-tanulhatok,
-olyan jó volt a tegnapi két prédikáció, világos, dolgokat helyretvő, csak sajnos rövidek voltak (szerintem),
-hogy vannak akik segítenek nekem a nehéz napokon.

Csenge

a tegnap összeszörpözte a nadrágját.
-Bocsánat -mondta- bocsánat, nem akartam... nem akartam.
-Semmi baj- mondtam  mosolyogva,- megszárad.
-Nem akartam...

"Anya"

Ma anyák napja volt az oviban Anitánál. Ezt kaptam, és egy csokor virágot. Jól éreztük magunkat, volt játszás kint az udvaron és bent a teremben is. Szép családi délelőttünk volt.

Mit is mondhatnék?

Két vizsga letudva, igaz nem számíthatok valami jó eredményre, főleg a mai vizsgáról, pszihopatológiából. Még hátra van 8!!!, négyért fizetnem kell, tehát csak akkor megyek, ha tanulok, valoszínű a utolsó két hétre hagyom ezeket.
Fáradt vagyok. De ez csak természetes.
Tegnap olyan kedvem volt ezt-azt elvégezni, hogy estére rendesen kifáradtam, pedig nem is tanultam, ugyanis napközben az nem megy. Szóval mire vacsoraidő lett, úgy elkezdett fájni a hasam (mert napközben elég sokat álltam, jártam), ahogy még egyik terhesség alatt sem, le kellett feküdjek, amitől persze el is múlt :), de lemaradtam a vacsora jobbik részéről, nem mintha éhen maradtam volna, hanem nem láttam, hogy esznek a lányok. Remélem nem lesz több ilyen, mármint hasfájás, mert nem szeretem.
Most Csenge alszik, én is mellé fekszem egy kicsit, mert az éjjel pszihopatológiát olvastam, s ha nem pihenem ki magam, ki tudja milyen tüneteket fogok észlelni saját magamon.

Sok keresgélés után

tegnap végre találtam egy turkálóban Zsebibabát Csengének, mert már néhány napja kéri. Néztük a Metróban, Selgrosban, gyereküzletben, nem volt.
Nem tudom mi olyan érdekes a Micimackós mesékben, de a lányoknak tetszik. Most már van Zsebibabánk, Malackát, Tigrist és Fülest kaptunk olyan 6 évvel ezelőtt. Még hiányzik Kanga, Micimackó, Nyuszi, Zelefánt és még ki tudja ki... Remélem nem kell mindengyik után felkutatnom a fél várost vagy kiadni értük egy fél vagyont...

Nagyon jó a szesszió arra,

hogy sok új ötlet szülessen a fejemben és mindenféle "halaszthatatlan" dolgot elvégezzek.
Pl. a tegnap számba vettük a lányokkal a ruhákat, a kicsiket eltettük, ami jó, azt szépen válfára tettük, jöhet a nyár, mind a két lánynak van elég ruhája, nem kell már vásárolni. A pólókat is számbavettük, hány kicsi (azokat eltettük a következőnek), hány foltos (mert tavaly mindig könyörögni kellett Anitának ha kintről bejöttünk: öltözz át, s sokszor csak magamban beszéltem), hány felvehető kintre. Hát nagyon élveztük. Ma délelőtt a Csenge fiókját is átrendeztem, onnan is kikerült néhány kinőtt darab. Csak néztem a kislány ruhákat... Aztán meg a sok dobozt: mennyi ruha, mennyi helyet foglalnak, sok az öt év. De azért nagyon jó, hogy vannak, és nem kell mindent megvenni, bár nagyon szeretek a lányoknak ruhát vásárolni.
Most Csengi alszik, megyek mosogatok, főzök, s ha jut idő tanulok.

Furcsa,

de nem szeretem az anyák napját, és visszaemlékezve is úgyan ezt mondhatom. Szomorú. Most sem vártam örömmel. A vers amit Anita kellett elmondjon kissé túlzó volt, de mondjuk az szép volt, hogy Józsi megzenésítette, gitárral kísérte itthon, hogy hamarabb meg tudja tanulni.
Kissé féltem, hogy a anyáknapi istentisztelet nagyon csöpögős lesz. De szép volt, legalább az első fele, mert az igehirdetésre nem nagyon tudtam figyelni, Csengével ki is kellett menjünk. De mióta nincs lelkipásztor nem nagyon volt jó tanítás anyáknapján, legalább, nem emlékszem, s ilyenkor én az anyák magasztalása helyett szívesebben hallgatnék egy tanítást a csaláldról, gyereknevelésről.
Az előző bejegyzésben levő énekszöveget felolvasta Józsi az anyáknak bátorításul, majd el is énekelte az énekkar. A harmadik versszak kimondottan nekem szólt, mert úgy érzem bocsántra és gyógyulásra van szükségem. A gyerekek aranyosak voltak, a tinik bemutatója nem csak szép, hanem reális és minden csöpögéstől mentes, könnyes lett tőle a szemem. És kaptam virágot Józsitól.
Szóval vannak szép dolgok az életben, a fájókról akkor most mégsem írok...

Bátorításul

Az Úrra bízzad sorsod,
Bármerre visz az útad;
Vesd rá a terhed, gondod,
Mert téged ő karján tart!
A kőfalon is átjutsz,
Víz árja el nem érhet,
A láng sem perzsel téged,
Az Úrra bízd magad!


Ő szabja meg az égen
A csillagoknak útját;
A kisvirág a réten
Őtőle kap szép ruhát.
A sok madárka étkét
Bő kézzel Ő kiosztja,
És néked is megmondta,
Hogy gondja van reád.


Áldd tiszta szívvel Istent,
És küldd imád trónjáig,
Mert megbocsájtja vétked,
Mint orvos, ő meggyógyít.
Az életúton végig
Ő védi minden lépeted,
Szent karja hordoz téged,
És végül üdvözít.

május 5 - június 16

nem vagyok elérhető

de igen

csak épp vizsgaidőszak :(

tehát kevesebb netezés, főleg blogolovasás, mert az írásról nem mondhatok le, hisz ha tanulni kell biztos sok fontos semmiség fog eszembe jutni íráskényszerrel párosulva. De azért vizsgák után gondom lesz egy kis kikapcsolódásra, meg úgy általában is, hisz tanulni csak este, éjjel lehet, már amikor nem alszok, már pedig valamikor ki kell aludjam magam. Remélem szépen a végére érek, bár nem számoltam hány vizsgám van, de van bőven, úgy tíz körül. Most van 3 hét vizsgaidőszak, 1 hét szünet, majd megint 2 hét vizsgaidőszak.

Tehát üdv mindenkinek aki erre jár. Nem felejtelek el benneteket, csak néhány könyvön át kell rágjam magam. Licensz az nem lesz ezen a nyáron.

Csenge

z előbb egy babatáskával a kezében nézegette magát a tükörben. A fürdőből jöttem ki, rámköszönt:
-Táj-táj, Anya.
-Táj. Hová mész?
-Munkába.

Ha géphez ülök és írok, akkor azt mondja: Ne írjál!

Ma kenyeret és lekváros kiflit sütöttem, így volt alkalma nyers tésztát enni, nagyon szereti. Én is.

Tegnap és ma

Nem jön, hogy higgyem: vége a vakációnak. Hétfőtől munka, szesszió, ovi.
Azért ez a hét más volt mint a többi, és jó volt együtt lenni.

A május 1 attól lett különös, hogy meghívott Jani és Hajni a kertjükbe és a konyhájukba is (de finom volt!). Nagyon jól éreztük magunkat. A lányok is.
Ma délután, miután mind a négyen aludtunk egyet az ebédre (ki többet, ki kevesebbet), elmentünk egy kicsit Buziásra, tőlünk kb. fél óra autóval. Kicsit más a levegő, nagy park, borvíz. Fényképezőgépet itthon felejtettük, de azért jól éreztük magunkat :D.

De vége a vakációnak :(

Már elkezdtem tanulni , helyesebben olvasni a kurzusaimat. Van bőven. S két tantárgyból még fogalmam sincs, mit kell olvasni. De remélem megtudom hamarosan s sikerül beszerezni az anyagot is.

Állatkert

Itt van néhány kép, amit az állatkertben készítettünk. Nincs sok állat, a nagy vadak közül csak medvét láttunk. De a lényeg, hogy együtt voltunk, sétáltunk. Nagyon jó erdei levegőt szívtunk, ugyanis az állatkert a Zöld Erdőnél van. Azt sajnáltam, hogy nem voltak padok a sétányok mellett, úgy elüldögéltem volna egy kicsit a jó levegőn, a csendben, az erdőben.

Itt a hosszúcsőrű, piroslábú gólya.Az emu madár.
A teknős. Itt sokáig elnézelődött Csenge.

Gyereksarok.