Legalább jószándék legyen,

már ami a tanulást illeti :)
mert alig fejeztem be az előző pósztot, már fel is ébredtek a lányok.
Nem tudom, hogy rohantunk át ezen a napon, semmi kölünöset nem csinálva s legtöbb napunk így telik el:
-reggeli
-uzsonnakészítés, készülés a parkba (anyukák tudják mit jelent ez)
-parkozás délig
-hazafele beszerezni ezt-azt a piacról
-ebédkészítés, ruhaterítés, mesemondás, stb.
-megebédelni félig
-délutáni pihenő a lányoknak, rosszabb esetben nekem is
-kajálás: az ebéd másik fele s ráadásként ma palacsintasütés, ha sikerül rendesen ebédelni akkor ilyekor uzsonna van
-még egy kis parkozás, Józsi a munkából egyesent labdázni jön a parkba
-egy gyors vásárlás az önkiszolgálóban, hogy teljes legyen a vacsora
-hazaérkezés, futószallagon zuhanyzás
-vacsora, ami eltart 9 utánig
-fogmosás, imádkozás, mese és még nem tudom mi
-villanyoltás
-nekem altatás, jobb esetben én még felkelek, mint ma
-szusszanás miközben azon gondolkozom mi hasznosat csináltam ma, főként hogy a vasalatlan egyre csak gyűl...
... hát: mesét mondtam, olvastam, énekeltem, mondókáztam, verset mondtam, apróságokat kutyákról, galambokról, virágokról, fákról, nem tudom miért, de egy-egy felszólítást elismételtem nem tudom hányszor, építőkockákat dobáltama dobozba a lányokkal, ceruzákat hegyeztem, folttalanítottam néhány gyümölcsfoltos ruhát, az "anya" felszólításra nem tudom hányszor mondtam: "igen", vagy "tessék", mosolyogtam és visszamosolyogtam, puszikat adtam, mosogattam, kicsit főztem, kicsit neteztem, ma tényleg csak nagyon kicsit, és Anitával mondhatom: nekem úgy tűnik a napok egyre rövidebbek lesznek. Nem baj, holnapután nyár lesz. :)