{this moment} - 5

semmiségek

Vasárnap délután fázósan hideg volt a szél, de jót tett a lehűlés és eső, ma gyönyörű kék volt az ég reggel és tiszta a levegő.
Már a harmadik hétvége, ami más mint a közönséges, ha van egyáltalán ilyen. Először voltunk Szegeden. Aztán Szilágyságban. Ezen a hétvégén pedig itthon, két beteggel és egy "vendéggel" szép hétvégénk volt. Amolyan apró örömök.
Vírushaláltól mentette meg a gépem a kedves. Erről eszembe jut egy ma olvasott újságcikk, amelyben az E.colit egyik mondatban vírunak másikban baktériumnak nevezik, majd újra vírusnak, majd baktériumnak. És ezzel vége a cikknek és az ijesztgetésnek és az emberek összezavarásának, hogy most baktérium vagy vírus... ez lényegtelen, félni kell.
...és finom a görög görögdinnye így júniusban már.
Mozgalmas napokon szeretek egy könyv mögé bújva kicsit pihenni. Mostanában volt és van elég járnivaló, elintézni való. Fő a pozítiv hozzáállás, akár a minen nap újra gyűlő mosogatáshoz: jó, hogy van ki után elmosgatni. :)

Itthon

ülök és olvasok.
Megvan minden ami kell egy csendes, nyugodt estéhez és úgy általában az élethez is.
Mások - olyan emberek mint én - máshogy élnek.

A hitüket nem titkoló iráni keresztények életveszélyben vannak. Háttérbe szorítják, folyamatosan üldözik, és a napi életben is mindenütt gáncsoskodások érik őket. A 75 millió lakos mindössze 0,5%-a (380.000) keresztény, de ők az Iráni Iszlám Köztársaságban nyíltan nem vallhatják meg, és nem gyakorolhatják a hitüket. (forrás)

Egyre gyakoribbak a keresztények ellen elkövetett gyilkosságok. Egy iszlámista pap nemrég nyilvánosan fejpénzt ígért annak, aki megöl egy Mohamed meggyalázásával gyanúsított keresztényt. A pakisztáni keresztények minden eddiginél jobban rászorulnak a szolidaritásunkra. (forrás) 

és sajnos van tovább is...

{this moment} - 4

Színek, formák, alakok

Az elmúlt napokban szántam egy kis időt két (számomra) érdekes könyv átlapozásához.

"Találd meg a színeidet!" (hölgyeknek) és "Találsd meg a stílusodat" (férfiaknak).
Úgy érzem ez nekem nagy segítség. Családomban a ruha, az öltözködés nem tartozott a fontos dolgok közé. Tiszta és rendes ruhákba járattak. Mire felnőttem a kényelmes ruhákat kedveltem. Nem szerettem vásárolni ruhákat, inkább bementem egy könyvesboltba, mint egy ruhásüzletbe. De ruhát azért néha kellett vásárolni. De milyet? Olyan nehezen találtam nekem tetsző, kényelmes ruhát, lehetőleg nem műszálasat. Nem igazán tudtam mi áll jól nekem. Persze azért volt ami első látásra megtetszett. Nem tudtam, miért. De nem is szántam sok időt, hogy a divat terén műveljem magam. Még nehezebb volt aztán a férfiruha vásárlás. A gyerekeken tapasztalom, hogy ami az egyiknek jól állt, a másinak már nem áll olyan jól. Közben olvastam a évszakelméletről. Ez már segített egy kicsit.
A fenti könyvek még ennél is részletesebbek, eligazítást adnak, kinek mi áll jól haj, szem, bőr, alak, stílus  szerint.  Persze nem áll módómban egyből átalakítani a ruhatáram, de jobban figyelhetek mit vásárolok ezután és a meglévőket hogyan veszem fel vagy mit nem veszek fel. Nem kell sok ruha, elég ha megfelelő a ruhatár, amit jól lehet kombinálni. Remélem sikerül lassan javamra változni, sok pénz, idő és energia befektetése nélkül. Mert azért számít a külső megjelenés is. Van akinek ehhez nagyon jó érzéke van. Akinek nincs meg tanulhat.
Egy fontos irányelv hölgyeknek: Semmiféle ruha ne érjen ott véget rajtad, ahol a legszélesebb vagy, mert oda vonzza a tekintetet.

{this moment} - 3

Széppé teszik az életet

az apró örömök.
Hálás vagyok Istennek, hogy bőven adott nekem a napokban.

Tegnap családi napunk volt. Úgy-e nem kell mondjam, hogy nagyon szeretem ezeket a napokat?
Szegeden voltunk. A városban is sétáltunk egy keveset.
Az Oskola utcai gyógyszertárban megint kaptunk finom csokit :). Örültek a gyerekek.
A központban fagyiztunk a gyerekekkel, idén első családi fagyizásunk, ha nem számítom be az itthon készített finom eperhabot, amit lefagyasztottam és persze már megettünk.

Szeretnék még kedvemre sétálni a központban. Nagyon tetszik. Az épületek, a szobrok.

Záróra előtt betoppantunk a Líra könyvesboltba is miután megnéztük a fekete mozdonyt.
Bevittük a gyerekeket a Dómba. A kicsikkel azt hiszem most voltunk először katolikus templomban. Most nem volt mise, így körbesétáltuk. Tetszett a sok színes ablak. Nekem is tetszik a Dóm hangulata. A belső díszítés annyira egyedi hangulatúvá tesz minden katolikus templomot.

És a fő cél, amiért mentünk, a Szegedi Vadaspark.

Már rég tervezzük, hogy tavasszal elmegyünk a Vadasparkba. De hol ezért, hol azért elhalasztottuk. És észrevétlenül nyár lett. Most is talán péntek délután volt az, amikor biztos tudtuk, hogy ha élünk, akkor megyünk.
Nagyon meglepődtem, hogy milyen sokan voltak a vadasparkba. Igaz, ősszel hidegben, esőben is voltak ott rajtunk kívül mások is. A gyerekek kipróbálták a pónilovaglást. Meghatározó élmény maradt ez nekik, a fagyi mellett a nap fénypontja. Alaposan elfáradt a lábam, míg végigjártuk az állatkertet. A lányok nagyon jól bírták. Balázst vittük a nyakunkban is.
És akkor legyen itt a három állat, ami nekem a legjobban tetszett most.
A zsiráf.

A zebra.

Hópárduc.

Nagyon meleg volt. Ilyenkor egyik gond a friss, hideg víz. Egyik nagynéném mondta még a tavaly, hogy ők mikor hosszú útra indulnak, lefagyaszt egy palack vizet, így több órás úton mindig van friss víz.
Így péntek este két félliteres palack vízet betettem a fagyasztóba. Reggel ezeket újságba, zacsiba tettem, mellé még három liter vízet, és szendvicseket. Délután négykor még volt pici jég az egyik üvegbe, ezen kívül amíg volt víz a mellette levő palackokban az is jó hideg volt és a szendvicsek se melegedtek át. Olyan apróság - a víz lefagyasztása, mégis kimondhatalanul sokat jelentett a hideg víz a nagy melegben.

És újra hálas vagyok Istennek csodálatos családomért. Ajándék ők nekem.

Más apróság.
Mikor gyerek voltam, sokat hallagattuk otthon a Kurucz lányok énekeit. Én azt hiszem soha nem láttam őket. A zenéjüket viszont nem tudom elfelejteni. Már kerestem régebb a neten, mert nekünk otthon kazettán voltak, jó régiek. Már azt hittem soha nem hallgathatom őket. S ma szólt Valaki, hogy letölthetők az énekeik Kémeri Baptista Gyülekezet oldaláról, a Szolgálatoknál. Apró örömök. Eszembe jutott, amikor még fiatal voltam... sok szép emlék...

Hálat adok azért, hogy mikor fiatal voltam olyan lelkipásztorunk volt, aki jó emberismerő volt, megbízható,  segítőkész, lehetett kérdezni, mindig volt ideje őszintén meghallgatni, válaszolni a kérdéseinkre, bölcs volt és soha nem kellett félnem, hogy amit elmondok neki, feleségének majd máshonnan fogom visszahallani. Külön élmény volt velük együtt utazni. Betekintést engedtek életükbe. Maradandó hatással voltak rám.

Hálás vagyok azért, mert itthon szeretve, tisztelve és becsülve érezhetem magam. Nem mintha hiba nélküli lennék... Ez is ajándék.

Nehezen értem meg, hogy nem amit birtoklunk tesz gazdaggá.

S közben gondolkozom ... hogy mennyire nehéz másnak lenni mint a tömeg. Más értékeket képviselni, nem mert úgy könnyebb, kényelmesebb...
Család és gyermeknevelés... Valakikről hallottam: bölcsődébe jártak mégis egyik orvos másik nem tudom mi... Ezek a sémák, amik segítenek egyszerűen eligazodni az életben... nélkülük nem boldogulnánk. Mégis ezt hallva arra gondoltam, hogy ez túl egyszerű. Szükség van sajnos bölcsődékre, de hogy valaki aki bölcsibe is járt és nem tudom milyen karriert futott be, nem igazolja  hogy a  bölcsőde jó a gyereknek, jobb, mint együtt lenni anyával, bár lehet néha jobb. Nem örülök, mikor azt látom, hallom, hogy a szülő alig várja, hogy gyerekét intézményben lássa. Mai világunkban annyi minden más mint régen, elképzelhetetlenné vált az élet a korai nevelőintézmények nélkül, mégis, úgy tanultuk -és tapasztalom- hogy a gyereknek három éves korig legjobb a családban nevelődni. Tudom ez nem mindig kivitelezhető. Aztán ... hogyan mérjük, hogy valaki sikeres lett (én is sajnos sokszor így gondolkodom): mi lett belőle, mire vitte, jól kereső állása van? Akkor minden rendben, követendő példa lett.  Életet, egészséget, békességet boldogságot, elégedettséget, becsületességet, megbízhatóságot, hűséget, áldozatvállalást, Krisztuba vetett élő hitet elfelejtettünk értékelni, ezeket nem lehet pénzben, sikerességben mérni. Kicsit túlzó a kérdés, amit olvastam valahol: ha választanod kellene mi legyen a következő kettő közül a gyereked, mit választanál: jogász, ügyvéd aki gazdag de nem becsületes, istentelen vagy utcaseprő, becsületes és istenfélő, mit választanál? Nagyon sarkított, bántó a kérdés. Nekem azt mondták mikor gyerek voltam, ha nem tanulok utcaseprő leszek. (Kell-e írjam, hogy ez cseppet sem motivált jobban a tanulásra?) De azt hiszem a kérdés arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy nem a pénz, siker, hírnév a legfontosabb az életben. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem számít tanulnak-e a gyerekeink, hanem hogy milyen értékeket adunk át. Mi a nevelés céla? A nevelésé, nem a tanulásé. Ki nevel? Mikor? Ki közvetíti az értékeket? Mindenki akarva, akaratlanul - talán nem is tudatosan -a saját értékeit képviseli, adja át. És azok szerint is él.
Jobb lesz hallgatnom.
Jót tenne most a csend és az önvizsgálat... hogy Isten kegyelméből változzam és szebb legyen az élet-em, -ünk, -ük.

{this moment} -2

Gyereknap

Újra egy olyan ünnep, amikor azt ünnepeljük ami van, ami adott, esetleg természetes. Tisztelem azokat akinek sokat jelent az anyák- apáknapja és a gyereknap.
Jó alkalom a gyereknap arra, hogy a gyerekek valami ajándékot kapjanak a szüleiktől esetleg másoktól. Ennek én is örültem annak idején. És örömmel adok ajándékot gyerekeimnek. Ha rajtam múlna és a pénztárcám engedné, minden hónapban vásárolnék nekik valami különleges ajándékot. (Így is negyedév foglalt: szülinap, névnap, karácsony, húsvét + gyereknap+ilyen-olyan alkalom.) Mégis gyermekeinknek leginkább ránk szülőkre van szüksége, az időnkre, odafigyelésünkre... S ha tehetem a szükségéseken felül megadom nekik amit jónak, hasznosnak ítélek, ilyen-olyan napok nékül is.

De hát mit is ünneplünk ma? Miről szól az ünnep? Miért? Mióta?

Az ünnep eredete: 1920, Törökország.
Egyetemes Gyereknapot az ENSZ 1954-es javaslatára tartanak.
Célja: megemlékezni a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről és a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről.
(Forrás: wikipedia)

Kit céloz meg ez az ünnep?
Kinek kell emlékezni ezekre?

Pál apostol régen megírta, hogy Krisztusban nincs zsidó és görög, férfi és nő, szolga és szabad. Mind egyformán bűnösök vagyunk, halálraítéltek, kegyelemre szorultak. És akik hisznek Krisztusban, kegyelmből élők. Ez az alapja a világ gyermekeinek, embereinek "testvériségének".

Testvériség, egymás közti megértés - ezeket legjobban otthon lehet gyakorolni. A kis közösségben élve tanulható egymás értékelése, megbecsülése.

Most gyakorlatiasan: Mit tehetek én a világ gyermekeiért? Elsősorban azt, hogy akiket Isten ránk bízott istenfélelemben nevelem. Nem elkényeztetve, mindent megadva nekik, amit szemük, szájuk kíván. Meglátva a szükséget, imádkozva másokért. Itthon kell megtanuljuk különbözőségeink ellenére elfogadni, szeretni egymást, bocsánatot kérni, megbocsájtani, lemondni, adni, a másik jólétét, örömét szem előtt tartani....
Úgy érzem nincs beleszólásom abba, hogy az ázsiai lányoknak az a hibájuk, hogy nem fiúnak születtek, a nagyhatalmak háborúiba, ami miatt sok család, gyerek szenved...

Megemlékezni "a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről." Hogyan kell ezt tenni? Lehet valahol foglalkoznak ezzel is. Erről is lehetne írni.

Akkor most kit céloz meg ez az ünnep? A gyerekeket? A felnőttekete? Kitől mit várnak el?
Vagy maradjon ez egy szokás, amit gondolkozás nélkül átveszünk, egy jó lehetőség hogy bedőljünk a reklámoknak s megnyugtassuk magunk, jó szülők vagyunk?

Azért közben emlékezzünk a háború, éhség sújtotta vidékeken élő gyerekekre. Olvastunk, hallotttunk gyermekrablásról, pedofiliról, gyermekek ellen elkövetett erőszakról, árvákról, nehéz családi körülmények között élő gyerekekről, ... és még van tovább is. És nem csak emlékezzünk...