szerda, június 01, 2011

Gyereknap

Újra egy olyan ünnep, amikor azt ünnepeljük ami van, ami adott, esetleg természetes. Tisztelem azokat akinek sokat jelent az anyák- apáknapja és a gyereknap.
Jó alkalom a gyereknap arra, hogy a gyerekek valami ajándékot kapjanak a szüleiktől esetleg másoktól. Ennek én is örültem annak idején. És örömmel adok ajándékot gyerekeimnek. Ha rajtam múlna és a pénztárcám engedné, minden hónapban vásárolnék nekik valami különleges ajándékot. (Így is negyedév foglalt: szülinap, névnap, karácsony, húsvét + gyereknap+ilyen-olyan alkalom.) Mégis gyermekeinknek leginkább ránk szülőkre van szüksége, az időnkre, odafigyelésünkre... S ha tehetem a szükségéseken felül megadom nekik amit jónak, hasznosnak ítélek, ilyen-olyan napok nékül is.

De hát mit is ünneplünk ma? Miről szól az ünnep? Miért? Mióta?

Az ünnep eredete: 1920, Törökország.
Egyetemes Gyereknapot az ENSZ 1954-es javaslatára tartanak.
Célja: megemlékezni a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről és a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről.
(Forrás: wikipedia)

Kit céloz meg ez az ünnep?
Kinek kell emlékezni ezekre?

Pál apostol régen megírta, hogy Krisztusban nincs zsidó és görög, férfi és nő, szolga és szabad. Mind egyformán bűnösök vagyunk, halálraítéltek, kegyelemre szorultak. És akik hisznek Krisztusban, kegyelmből élők. Ez az alapja a világ gyermekeinek, embereinek "testvériségének".

Testvériség, egymás közti megértés - ezeket legjobban otthon lehet gyakorolni. A kis közösségben élve tanulható egymás értékelése, megbecsülése.

Most gyakorlatiasan: Mit tehetek én a világ gyermekeiért? Elsősorban azt, hogy akiket Isten ránk bízott istenfélelemben nevelem. Nem elkényeztetve, mindent megadva nekik, amit szemük, szájuk kíván. Meglátva a szükséget, imádkozva másokért. Itthon kell megtanuljuk különbözőségeink ellenére elfogadni, szeretni egymást, bocsánatot kérni, megbocsájtani, lemondni, adni, a másik jólétét, örömét szem előtt tartani....
Úgy érzem nincs beleszólásom abba, hogy az ázsiai lányoknak az a hibájuk, hogy nem fiúnak születtek, a nagyhatalmak háborúiba, ami miatt sok család, gyerek szenved...

Megemlékezni "a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről." Hogyan kell ezt tenni? Lehet valahol foglalkoznak ezzel is. Erről is lehetne írni.

Akkor most kit céloz meg ez az ünnep? A gyerekeket? A felnőttekete? Kitől mit várnak el?
Vagy maradjon ez egy szokás, amit gondolkozás nélkül átveszünk, egy jó lehetőség hogy bedőljünk a reklámoknak s megnyugtassuk magunk, jó szülők vagyunk?

Azért közben emlékezzünk a háború, éhség sújtotta vidékeken élő gyerekekre. Olvastunk, hallotttunk gyermekrablásról, pedofiliról, gyermekek ellen elkövetett erőszakról, árvákról, nehéz családi körülmények között élő gyerekekről, ... és még van tovább is. És nem csak emlékezzünk...

2 megjegyzés:

Mi a te véleményed?