szombat, május 28, 2011

Komoly könyvek

Sikerült két "komoly" könyvnek a végére érni.



Hónapokkal ezelőtt kaptam kölcsön és kezdtem olvasni nagy lendülettel Edward Donnelly: "A Biblia tanítása a Mennyről és a Pokolról" (Multimedia Arad, 2006). Figylemet ígényelt a megértése, de jól esett olvasni. Aztán valahogy félretettem. A napokban újra elővettem, mert épp olvasni akartam valami befejezetlent, már csak azért is, hogy kisebbedjen az íróasztalomon levő rendetlenség. A legszebb részt következett, a teljes örömről, a Mennyországról.

"Áldott legyen az Isten a mennyországért! Mert minden jó vágyakozás bennünk a halhatatlanságot sejteti, az örökkévalóságot visszhangozza lelkünkben, az örök életre mutató jelzőtábla. Nem rövid hetven évre teremtettünk, "nem a halálnak születtünk", ahogyan a költő mondja. Teremtőnk nem azért alkotott ennyire összetett lényeket, hogy mindössze egy maréknyi évtizedre terjedjen a kapacitásunk."

 És legyen itt a fülszöveg is:

"Ez a könyv az összes keresztyén tanítás legnépszerűbbikével és legnépszerűtlenebbikével foglalkozik - egyrészt a mennyországgal, másrészt a pokollal. Mégis a kettő egymáshoz tartozik. A Biblia és a különböző korszakok keresztyén tanításai mindig is azt tették, amit Edward Donnelly e könyv fejezeteiben - a kettőt együtt szemlélteti, hogy egyik se legyen a másik rovására kihangsúlyozva.
Ebben a kiváló könyvében, Donnelly először a pokolról szóló bibliai tanítás komor hátterét festi le figyelemeztetésül, hogy meneküljünk tőle, azután pedig a menny dicsőséges valóságát, hogy annak erőteljes ragyogása egyre vonzóbb hatást gyakoroljon ránk."

A másik könyv: "Az 1689-es Baptista Hitvallás" (Spurgeon kiadó, Arad, 2010)

Ehhez a könyvhöz csak pár nap kellett.

Nem szoktam hitvallásokat tanulmányozni, pedig nem is olyan unalmas és hasznos is lehet. Közben azon gondolkoztam, hogy milyen jól, érthetően fogalmaztak több mint házomszáz évvel ezelőtt, meg azon is, hogy fontos tudnunk mit és miért hiszünk, azon túl, amit esetleg mások mondanak arról, hogy mit kell hinnünk. Lehet-e arra gondolni, hogy hitem meghatározza hogyan élek? Ha igen, akkor lehet, hogy egyféle hitem van szóban és tetteim másféle hitről tanuskodnak? Akár be is csaphatom magam...
Jó megfogalmazni, tudni, mit miért hiszünk. És főleg élni hitünk szerint. És imádkozni, hogy "valamiképpen el ne sodródjunk". Ragaszkodjunk a Krisztushoz.

2 megjegyzés:

Mi a te véleményed?