anyáknapja Margójára

-Anya, mikor lesz az a nap, amikor a nők és a gyerekek az apákat ünneplik? -kérdezte egyik lányom anyák napja körül.
Itt nálunk nem tartunk Apák napját, pedig hát lehetne...

Gondolkoztam már anyák napja előtt, hogy fogalmazzam meg az ünneppel kapcsolatos gondolataimat. Aztán elmaradt. Ünnep után újra kikívánkozott belőlem egy bejegyzés, de gondoltam, jobb nem megbántani azokat, akiknek ez a nap az év legszebb napja. A héten olvastam egy blogbejegyzést itt, és akkor eldöntöttem, hogy leírom gondolataim egy részét legalább.

Nincs semmi kifogásom az anyák napja ellen, ha az nemzeti, családi ünnep. Jó, ha a gyermekek (a felnőtt gyermemek is) kifejezik hálájukat édesanyjuk iránt, főleg ha ez nem csak évi egy virágcsokorra korlátozódik és ha nem csupán illik és szokás.

Örülök, hogy nálunk a gyülekezetben ebben az évben elég egyszerű volt az anyák napja, nem voltak az anyák az égig felmagasztalva, és minden anya, ha akarta tanulhatott az igehirdetésből.

Viszont nem szeretem a nagyon csöpögős anyáknapi verseket, melyeket kicsi gyerekek esetében legtöbbször az anya kell megtanítson a gyereknek, hogy mások lássák, hallják -mit is? Hogy milyen ügyes a gyerek? Hogy milyen jól megtanította az anya a verset? Más, ha nagyobb gyerekek önkéntesen választanak verset és ezt elmondják az anyukájuknak.

De miért kell megénekelni az anyákat az istentiszteleten ?
Honnan ered ez az ünnep?
És hogy került be oda, ahol nekünk Istent kellene tisztelnünk?
Szükség van anyáknapi ünnepi istentiszteletre?

Akinek van anyukája örül ... vagy szomorkodik, hogy nem tud örülni, mert vele való kapcsolata messze van a megénekelt ideáltól. Akinek nincs anyukája, az valószínű szomorkodik, a felett ami elmúlt, vagy a felett ami lehetett volna de nem lett.
Akinek gyereke van, örül, hogy anya lehet, hogy gyereke van, hogy ennyi elég, több már sok lenne, vagy hogy még egy tán beférne a családba, hogy esetleg több már nem lehet, ... vagy szomorkodik, mert nem akart anyja lenni Annak, aki már nincs, mert nem  a megfelelő időben, helyzetben lett.  Akinek nincs gyereke, bár szeretne, annak ez egy szomorú nap, mert neki senki nem mond verset, mert neki senki nem mondja hozzásimulva, hogy "szeretlek anya", hiába az ima, az orvosra költött pénz.

Annyira megváltozott az anyakép! Most nem (csak) az istentiszteletekre járó anyákra gondolok.
Milyen ma anyának lenni?
Ki kell számolni, be kell tervezni, mikor lehet esélyt adni a 'természetnek'. Aztán dolgozni kell. Sokszor sok a két év otthon a gyerekkel, mert fárasztó, unalmas. Más is ki tudja cserélni a pellenkát, megetetni, a parkban sétáltatni a csöpp emberkét. A munkahelyi munka sokszor érdekesebb, gyorsan látható eredménye van, esetleg előléptetés is, jó fizetés. Meg más felnőtt emberekkel együtt lenni. És sokszor úgy néz ki anyagilag nem tud meglenni a család az anya fizetése nélkül. El kell menni otthonról. Nem könnyű a nap egy részét munkába tölteni, aztán vidáman, jókedvűen vásárolni, elvégezni az otthoni munkákat, figyelni a férjre, a gyerek(ek)re, mindenkivel sorban egy kis 'minőségi' időt tölteni. És érzelmileg nem lemerülni.
Anyák napja.
Az állatok általában felnevelik kölykeiket, ünnep nélkül is. Jobbak az ösztöneik, mint az embernek.
Tudod-e hány magzatot ölnek meg minden évben az anyák kérésére?
Hol vannak az apák?
S hány anyának teher a gyermek?
Anyák napja. Hogy bűneinkre emlékeztessen?
Az otthon-teremtést ma már nem tanítják. A gyereknevelést sem, mert arra gondja van másnak.
S ha egy fiatal anya hangot adna ösztönös féltésének s annak, hogy milyen nehéz megválnia napi 8-10 órára csöpnyi gyermekétől, azt bezzeg sietnek megnyugtatni, hogy felnő a gyerek úgy is, meg nem szabad betegesen kötődni a gyerekhez, nem szabad az öszötönökre hallgatni, mert ma már ésszerűen, tervszerűen kell gyereket nevelni, tudatosan. De mire?
Anyáknapja.
Ki és hol ad eligazítást a mai zűrzavarban az anyáknak? Békét és biztonságot, bátorítást, hogy jó anyának lenni, ez nem csak részleges munkaidős tevékenység, ez hosszútávú befektetés, megéri feltenni rá az éveket, hogy ott kell lenni? Hol vannak a férfiak, akik biztosítják a lehetőséget anyának lenni a nőknek? És hol vannak az élő példák ma, hogy lehet értelmes és szép az anyai hivatás, nem pedig valami szükségszerű teher?
Kell-e anyák napi istentisztelet?

Az elmúlt héten két rég nem látott ismerőssel talákoztam. Én a gyerekekkel voltam. És mind a ketten azt mondták, most már bánják, hogy nem vállaltak még egy gyereket, mert milyen szép a három gyerek. Évek múlva azt fogom bánni, hogy miért csak három van nekünk? Nem tartom kizártnak. S azt sem mondom, hogy minden nőnek tíz gyereket kellene vállalnia. Sem azt, hogy attól lesz valaki jó anya, ha sok gyereket szül. Mert ez nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés. Nem az a jó anya, aki sok gyerekeket nevel. Hanem a nevelésben is a hogyan számít.

És akkor: nem szeretem az anyáknapját, ha engem dícsérnek a gyerekeim, mert hát úgy van a vers. Mert közben én jól tudom, hogy nem vagyok olyan anya amilyen szerintem lennem kellene. De igyekszem, törekszem. És nekem elég ha itthon a gyermekem átölel és azt mondja, "anya, szeretlek", ha pitypangot, százszorszépet szed nekem a parkban, megajándékoz egy szép kaviccsal. Elég ha rámnevet, ha elmondja amit gondol és érez, ha készségesen engedelmeskedik, ha megbocsát nekem.

Szükséges, hogy az anyák a Bibliából tanuljanak az anyaságról. Van mit tanulni. Szívesen hallgatok prédikációkat a témában.

Elismerem, az anyáknak nagyon fotos szerepük van a gyermekeik életében, ha akarják, ha nem. Nagy a felelősségük is.

Ha emlékezem elnőiesedett világunkban az életemet nagyban befolyásoló nőkre... van jó és szomorító is.
Örülök, hogy él az anyukám s hogy sokat imádkozott(zik) értem.
Örülök anyósomnak, aki remek fiút nevelt -nekem.
Örülök, hogy él még egyik nagymamám, olyan nekem ő, mint egy anya.
S vannak még nők, akikre felnézhetek, tanulhatok tőlük.

anyák napja, apák napja, gyerek napja, család napja...
Istentisztelet legyen Isten tisztelet anyákra, apákra, gyerekre, családra emlékezve is - ha már úgy tetszik.