Túl vagyunk

1. az oltáson amit 1 évesen kellett volna kapjon Csenge (rubeola-rujeola-oreion, magyarul most nem jut eszembe ezeknek a betegségeknek a neve, valami himlők és mumpsz, én mindet túléltem gyerkkként oltás nélkül). Csenge kiordította magát, hogy az orvosnő és az ápolónő ne felejtsék el, hogy ott jártunk.

2. az utolsó beíratási napon beírattuk Anitát az iskolába. Az említésre se méltó, hogy úgy kellett Anitának szólni mikor beléptünk a titkárságra és amikor ki is léptünk, hogy: "köszönjél", mert neki másképp csak ritkán jut eszébe ilyesmi. De remélem majd kinövi mire... inkább nem írok semmit.

És újból vettünk teljes kiőrlésű lisztet.
És Csenge aludva cipeltette magát az apjával, anyjával. Miért ne?
És kölcsönadta egyik tiszta pellusát Mária babájának, de 2 perc múlva már hozta a következő pellust, mert a baba bepisilt és hát pellust kell cserélni.
És Csengének újra székrekedése van, és ez olyan rossz neki, de nekem is.
Mentem, mert most itt a déli alvás ideje.

Annyira, de annyira

fáradtank érzem most magam, hogy majdnem elalszom itt a széken.

Most utolsó percben döntöttem, hogy az egyik tantárgyból szóbelizni fogok, nem pedig megírni egy dolgozatot. Még nem szóbeliztem, mióta egyemre járok. Remélem meg tudom tanulni az anyagot.

Ma vett Józsi egy széket, olyan kerekeset, a számítógéphez. Hát, Anita szinte "odaragadt", amint felállt J. pár másodpercre, Anita már forgott a székkel. Csenge nem élvezi annyira. Még jó, legalább ezen még nem veszekszenek.

Este (délután 6 után) elmentünk az állatkertbe (köszi Rena az ötletet), jót sétáltunk, lehet majd teszek fel képeket.

Jó pihenést!

Örömhír kint a parkban

Örömhírről bent: Mondd tovább (Yahoo 360-ról)

Hogyan lett a zsonglőrből szerzetes, s annak 3 prédikációja:
1.
-Tudjátok... tudjátok... tudjátok miről akarok prédikálni?
-Nem.
-Akkor én sem tudom.
2.
-Tudjátok... tudjátok... tudjátok miről akarok prédikálni?
-Igen.
-Akkor nekem már nem kell elmondani.
3.
-Tudjátok... tudjátok... tudjátok miről akarok prédikálni?
Az első sorban ülő szerzetesek fele azt mondja:
-Nem.
A másik fele:
-Igen.
-Akkor aki tudja, mondja el annak aki nem tudja.

Vakáció és mindenféle

Olyan közel esett egymáshoz ebben az évben a román húsvét és a májusegy, hogy még az egyetemen is vakációt adtak. Anitának most van a tavaszi vakció. Józsi kivett pár szabadnapot. Így ezen a héten többet leszünk együtt, aminek örülünk. Anita a biciklizés lehetőségének örvend talán a legjobban, mert nekem elég a babakocsi, nem tudom a biciklit is lecipelni, no, meg vigyázni rá. Aztán ma úgy láttam, a gyerekek is jobban elvannak, ha itthon vagyunk mind a ketten. Nekem kicsit át kell állnom, de nem bánom: általában csak Csenge és én ebédeltünk itthon, a héten mind a négyen, és ez olyan jó, végre többet fogok gondolkozni azon, mit és hogyan készítsek ebédre, vacsorára. Mert a szombaton sütött almás süti vasárnap reggelre elfogyott. Ma a szegény ember sütijét próbáltam ki Polcz A. könyvéből. De mostmár elfogyott a tojásom. Nem akartam a hétvégén tojásért tolongani, ma pedig a tojásrészleg üres :(. Úgyhogy palacsinta se lesz. De nem baj. Vettünk virslit, sajtot, sonkát, pátét, mert mára mindezekből semmi sem volt reggelire (Csenge kérte őket, Anita mostanában csak lekváros kenyeret reggelizik), ígyhát egészséges és finom pirított házi kenyeret ettünk, disznózsírral. És azt hiszem még megismételjük máskor is.
Mivel ez egy mindenfélés pószt, hát leírom, hogy az este olyan jót szórakoztunk a lányokkal. Az úgy kezdődött, hogy Csenge már pizsamában a falra mutatott és megkérdezte Józsit: "mi ez?" "Árnyék." volt a válasz, mert Csenge saját árnyékát nézte a falon. Aztán Józsi a kezével kutyát és nyuszit formált, s ezek árnyékát csodálta Csenge. Anita utánozta Józsit. És olyat jót nevettünk. Előhozzák ezek a lányok a bennünk levő gyereket.
...és igaz, hogy Anita nőtt. Majdnem minden nadrágja bokáján felül van, pedig az ősszel még jók voltak. Szóval az e heti program egy része: ruhavásárlás Anitának.

Nem volt kedvem

írni a napokban, mert arra gondoltam, hogy néhány nap és le kell adjam a tanárnak a dolgozatom javításra,s nem vagyok kész vele, nem is tudom elkészíteni mire kell. Ez elehangolt, mert akkor februárban vagy jövő nyáron licenszezhetek, s milyen jó lenne sulis gondok nélkül babázni. Ha a dolgozatra összpontosítok, amit valószínű nem tudok befejezni, akkor a sok vizsgámra nem tudok tanulni, s ha nem sikerül minden vizsgám, hiába a kész dolgozat, nem licsenszezhetek. Már nem is írom tovább, miket gondoltam még. De elment a kedvem mindentől. S már nem gondolkoztam ezen a fejfájdító kérdésen, hanem "kikapcsoltam", megnéztem pár filmet. Most úgy érzem,nekifoghatok újra. Bár nem döntöttem még, hogy végül hogy is lesz, de lefogadhatónak tarom, hogy februárban vagy jövő nyáron licenszezzek.
Közben Csenge péntek délután belázasodott, de mára úgy látszik elmúlt neki vagy legalább jobban lett (remélem), tegnap este adtam utoljára lázhúzót neki.

Már második napja

"autópályát" épít Anita, tehát a szobája közepe foglalt. Ma Csenge 2 és fél órát aludt, addig nyugodtan építhetett, de lefekvés előtt még volt egy sor kiabálás, olyan "ne rontsd el" féle. Tegnap viszont délután jött haza Anita az oviból, így Csenge többször is módosította az autópálya tervet, volt kiabálás, sírás, csípés... Gondolom, mindez normális dolog.

Már több mint egy hete

elmondtam Csengének, hogy "anya hasában van egy bébi". Kereste is, nézte a hasamat, hogy hol van. Mondtam, hogy most nem látszik még, majd ősszel... Nem tudom, mit értett, de elfogadta. S azóta arra a kérdésre, hogy mi van anya hasában, azt válaszolja, hogy "bébi". Pénteken megkérdeztem tőle, mi szeretné, hogy legyen a kisbébi, kisfiú vagy kislány. Rámnézett nagy szemekkel és azt mondta: "kisfiú". Tegnap este az istentisztelet végén kérdezték tőlem páran, hogy tudom már, "mi lesz a baba?". Én mondtam, hogy nem tudjuk még, de Csenge határozottan azt mondta, hogy "kisfiú". Ezen mosolyogtunk egyet.
Ma elmentem ultrahangra.. Megkérdeztem az orvost, látszik-e már, hogy mi lesz a baba? Igen, volt a válasz. S máris mondta, hogy "fiú". Hát jó. Végül is nagyon jó. Úgyis mi hölgyek leszünk többségben. Meg hát lesz kiért megvenni a "fiús" játékokat. Komolyra fordítva a szót: nem bánom, mert így nem annyira kiszámítható az élet, ez új kihívás, no meg ideje közelebbről megtudni, mit jelent ha egy anyának fia van, már csak azért hogy jobban megértsem a fiús anyákat. Kiváncsi is vagyok.
Amúgy a baba jól van. Azért a csengecipelést jó lesz elhagyni. Sokat inni, nem enni édességet, mert máris sokat szedtem magamra (4kg). Az orvos szerint négy és fél hónapos vagyok, szerintem kicsit kevesebb, de mindegy.
Tehát örülünk. Néven még nem gondolkozunk. Nincs idő most erre. Meg nehéz is olyan nevet találni, ami nincs a családban s mind a kettőnknek tetszedjen. Majd ennek is eljön az ideje s biztos találunk neki egy nevet.

Tudom, hogy jelentéktelen dolog,

de már csak megjegyzem, hogy ismerőseim száma az iwiwwn elérte a százat. S mindezt úgy, hogy amint elmúlt az első bejelölési láz, már nem jelölgettem az ismerősöket. Na, de hát ez olyan szép kerek szám. Amúgy nem nagyon használom az iwiwet csak nagyon ritkán.

nincs kedvem fontos dolgokról írni, pedig talán jó lenne.

Szép volt ez a nap

mert kaptam valakitől orgonavirágot. Nagyon szeretem az illatát.
mert néhányan együtt lehettünk.
mert jó gondolataimban kicsit rendet tenni, emlékezni, mit rejt a "megigazulás" szó. Jó lenne gyakrabban emlékeznem erre...

Tegnap

úgy este fele meg voltam győződve, hogy péntek van, úgyanis én úgy éreztem magam, mintha egy hét fáradságát cipelném. De az éjjel sokat és jól aludtam, most jól érzem magam. Csenge még alszik, mert az este későre aludt el, annyit forgolódott, mászkált az ágyban, hogy én közben elaludtam, s arra ébredtem, hogy még mindig nem alszik, s ha nem alszik, hát mászkál, forgolódik és beszél.
Hétfőre beszéltem meg a nőgyógyásszal egy újjabb kivizsgálást. Már alig várom, hogy újra lássam a babát, mert érezni érzem már vagy két hete hogy mozog és ez olyan jó.

Úgyancsak tegnap, pszihosexológiából rémes témánk volt, az abortusz, két kis filmecskével és sok kivetített fotóval "fűszerzve". Hát rémes!!! Mindnyájunkat sokkoltak a látottak, mondjuk képeket legtöbben láttunk már, s az egyik film is letölthető a netről, de a másik... mintha élőben láttunk volna egy terhességmegszakítást mint orvostanhallgatók. Legalább mindenkinek elment a kedve tőle.
S épp mondta az orvosnő, hogy a nőket egyáltalán nem világosítják fel arról, hogy mit jelent, mivel jár az abortusz, mik a kockázatok, következmények, mert ez senkinek nem érdeke. A pénz a lényeg. Elmondta, hogy egy ismerősének érdeklődött egy magánrendelőnél, s csupán két kérdést tettek fel neki: 1-megfelel-e a kedd délután vagy inkább a csütörtök, 2-teljes vagy helyi érzéstelenítést óhajt, úgyanis ezek árban külömböznek. És ezzel el is volt rendezve.
S hát az abortusz a baba számára nem valami kíméletes halálnak tűnt. Sőt!
Igen, vannak esetek, amikor a baba különböző okok miatt meghal a méhen belül és szükséges beavatkozássá válik az eltávolítása, de olyan sokan nem ezért fordulnak ehhez a módszerhez.
Befejezem, ez egy szomorú, szívszorító téma.

Láttam már kisgyereket

babával, plüssállattal aludni. Csenge is egy időben hol egyik, hol másik babával aludt, úgy 1 éves korától (a szülinapjára kapott babával kezdte) 3-4 hónapig. Azért volt baba nélküli alvás is. Mostanában, hogy nem kap didit, nem babával, macival akar aludni, hanem könyvvel. Leggyakrabban "A csúnya kislány"-nyal aludt, Pocak Peti miatt. De más kis meséskönyvvel is. Az éjjel a Józsefes könyvvel aludt el, és éjjel mikor megébredt, könyvet keresett, "A csúnya kislány"-t, de az nem volt az ágyban, így beérte a "József" könyvvel is.

Gyakran kérdezi: "Mit ír itt?"
Ha zenét akar hallgatni bekapcsolja a számítógépet. Nagyon szeret képeket is nézni a számítógépen. Ő is egyre több éneket énekelget.

Nem tudom

hogyan élem túl ezt az időszakot, amit a krónikus fáradság jellemez. Júlis 4 a licensz vége. Nem tudom, le tudom-e adni mind a vizsgáim. S a dolgozattal is sikerül-e elkészülni.
Fáj a fejem. Nem tudom, a terhességi hormonok miatt vagy attól, hogy arra gondoltam, mennyi minden kell még elolvasni, megírni, megtanulni. Vagy mindkettő együtt.

Anita: Iskolás leszek

Tegnap délután meg voltunk hívva az 1-es iskolába, megnézni az iskolát, találkozni a tanító nénivel, a gyerekek pedig játszani. Így hát Anitával elmentünk, este pedig Józsi értünk jött Csengével.
Itt egy kép a tanító néniről, aki Anitát fogja tanítani. Nekem máris nagyon tetszik, remélem Anita is szeretni fogja. Megtudtam, hogy heti 23 órájuk lesz első évben, kétszer 8-tól 12-ig, háromszor 8-tól du. 1-ig. Ott lehet maradni tanulni du. 4-ig, lehet meleg ebédet rendelni. Azért én szeretném, hogy inkább hazjöjjön. Tornát, angolt és vallást tanárok tanítank majd, a többit a tanító néni.

Hajaj, vége, a könnyű, laza életnek. Jön az iskola. Pontos időre be kell érni. Lesz házi feladat. Kell tanulni... stb.

Változ(tat)ások

A héten megkezdtük Csengével az "elvonókúrát", vagy elválasztást, bár nem tudom ez mennyire illik, hisz már jó pár hete nincs anyatej, csak a szokás, a szopás, az összebújás főként lefekvéskor. Már három este aludt el "didi" nélkül. Az első este olyat sírt, mint még soha, a második este türhető volt, az este pedig épp csak egy picit, Józsi szerint nem is sírt. És ma a második dél, hogy szintén didi nélkül alszik el, bár kéri. Jó, hogy jól van egészségileg és kint szép idő van, így délelőttönként kimegyünk a parkba, 2-3 órára, a jó levegőtől elfárad, így bár mondja, hogy "felkel", de végül csak elalszik, persze mellettem. Ma 12 perc kellett az elalváshoz. S a kinti sétáktól többet is alszik, tegnap például másfél órát. Ha nem beteg, általában átalussza az éjszakát, csak hajnalban ébred meg, hát akkor még kapott egy kis didit, hogy visszaaludjon, és ne ébressze fel az alvókat, de azt is el fogjuk hagyni. Nagyon szeretném, ha őszire áttehetném Anitához a szobába, hogy ott aludjon.

Még megjegyzem, hogy kínáltam cumival, de nem kell neki, nem tudja szopni.
A másik dolog: sok elmélet van, hogy hogyan kell a gyereket nevelni, nem elkapatni, külön altatni stb. Anitával mindent jól akartunk csinálni, sok minden sikerült is. Bár ez most nem okoz örömet és elégtételt, mert ha újra kezdhetném, neki is több anyaközelséget adnék. Így hát cseppet sem bánom, az eddigi szopizást, azt hogy velünk alszik, nekünk ez így jó, és szerintem neki is. Még egyszer meg szeretném ismételni, mert úgy érezzük ez így jó volt a babának is, nekünk is. Azt hiszem mi (szülők) is nagyon megváltoztunk, de én cseppet sem bánom.

Csenge olyan jól elaltatott, hogy szerda lett mire felébredtem.

Olyan szép idő volt a tegnap! Csenge is befejezte a gyógyszerszedést. Végre nyugodtan kisétálhattuk magunkat a parkban. Igaz, Csenge nem sokat sétált, inkább üldögélt a padon, beszélgettünk, néztük a galambokat. Úgy két óra parkozás után hajlandó volt hazaindulni, de alig értünk ki a parkból, hol jobbra, hol balra dőlöngélt a kocsiban, s miután megfordítottam a kocsit, hogy ne süssön szemébe a nap, hátradőlt s elaludt. Alvó Csengét nehéz felcipelni a harmadikra, így inkább visszafordultam vele a parkba, én olvastam ő meg aludt majdnem 1 órát. Azért ébredt fel, mert nem volt helye megfordulni a kocsiba. Szembe ültem vele a padon, s mikor almos szemét félig kinyitotta, olyan szép mosolyt kaptam tőle!
Rég nem voltunk ilyen sokat kint, annyira megszívta a levegő, hogy itthon olyan kába volt, aludt is még egy órát, s ebédelni csak du. 6 körül evett. Addig csak danoninot, almát.
Itt egy alvós kép:Nagyon szertetjük ezt a kiserdőnek becézett parkot. Jó nagy. Érezhetően más a levegő a parkban, mint a körülötte levő utcákon. Télen eléggé szeles, nyáron nagyon kellemes, hogy egy fokkal hűvösebb mint a "város". Nagyon szeretünk ide kijárni. És én is szívesen aludnék egyet a jó levegőn, ha valaki vigyázna rám, mint én Csengére :).
Az első két kép: átlósan a park, így nem nagyon látsznak az ösvények, inkább a sok fa.

gOndOlkozom

-hogy milyen furcsa egy betegség a rák. Miért, ha egyszer megszabadul tőle az ember, újra előjöhet máshol. Miért? Hogy működik ez az egész? (persze tudom utánna lehet olvasni a neten, de nem most) Olyan rejtélyes. És félelmetes. És mintha egyre gyakrabban bukkan elő. Valamit nagyon elrontottunk.

-A. nénit újra műtötték, kemoterápiát kapott, csont és bőr. Már egy évvel ezelőtt mondta, úgy érzi, nincs minden rendben, ki fog újjulni a rák. Bátorítottuk, hogy nem biztos, ne mondjon ilyet, s hát mégis neki volt igaza. Bárcsak élő hitre jutna, míg van ideje.

-hogy az öregek miért nem szólnak, ha valami baj van, miért várják meg a nagy bajt. Mire jó ez a "nem akarunk gondot okozni", a nem szólok, a "hogy vagy?-jól!" játék, amit mi el is hiszünk.

-szeretném, ha nem lenne halál és betegség és fájdalom és félelem.

Ma este

mégis elmentünk a gyülibe. Nagyon jó volt nekem az igehirdetés. Az evangélizálásról. Talán még nem értettem meg így, mit jelent sónak lenni. És a képlet:
MH+KK+VK=ME
ahol:
MH magas hitelesség
KK közvetlen közelség
VK világos kommunikáció
ME megtért ember

Este mikor hazajöttünk készítettünk egy pár beállós fotót. Azért is, amit Emi írt, meg azért is, mert páran mondták, hogy szép vagyok ezzel a pocakkal. Azért én csak azt tartom, hogy túl nagy, de most ez van és ennek kell örülni.

Ma nem mentünk

el az istentiszteletre, vagyis Józsi és Anita elmentek, Csengével pedig itthon maradtunk. Már nem lázas, de az orvosnő azt mondta míg szedi az antibiotikumot ne vigyem közösségbe.

Anita elment a mamájához ebédelni. Így hát ma nem húsleves van ebédre (ez nem ritka vasárnap nálunk), hanem zöldségleves répadarabokkal (ez viszont már ritkán van). Anita nem eszi meg a répát csak ha lereszelem, de most nem kellett :).

Kipróbáltam újra azt a piskótát, ami nekem mindig összeesik. A tanácsokat megfogadtam, az eredmény ugyanaz. Tehát nem tudom, mit tehetnék még. Na, de biztos el fog fogyni.

Most Józsi kivitte Csengét egy fél órára levegőzni.

Itt olyan csöpögős idő van, de nincs hideg.

Ha bejönnek ebédelünk, legalább mi a nagyok, mert Csenge már evett krumplit hússal.

Várom, hogy életünk, napjaink rendes kerékvágásba kerüljenek újra.

Malom és egyéb

Ma Józsi megmutatta Anitának, hogy kell malmozni. Hamar megértette mi a lényeg. Azóta újra és újra leültek malmozni. Olyan érdekes volt látni, ahogy Józsival a amalomtábla fölé hajoltak. Én is malmoztam vele egyet, és Anita nyert, mert egyszer nem a legjobb lépést tettem, még a játék elején.

Csenge rém nyűgös volt. És nyolckor már pizsamában aludt. Reggel biztos korán fog ébredni. Hajaj!

Közben Pálhegyi bácsit hallgatom, köszi Naplopó.

Végre!

Egy láz nélküli éjszaka. Én is jobban aludtam, nem érzem magam annyira fáradtnak. De azért a gyógyszert nem szereti bevenni, pedig most csak az antibiotikumot kapja Csenge, 3x egy nap. Amúgy még nincs jól, ezt abból is látom, hogy nagyon anyás, fáradt, éjszaka is többször felébredt. Kis nyöszi-nyöszi. Kedvenc játéka most a bivaly. Keresi, főként mikor álmos.

Eddig csak hallottam,

de ma láthattam is, hogy megjöttek a gólyák. Gátaljára menet több gólyafészket is láttunk. Józsi elvitt autóval, nem kellett reggel 6-kor kelnem, hogy elérjem a vonatot.

A Gátaljai pszihiátriai kórház egy erdőben van a község szélén. Az erdő szép. A kórház kevésbé. Érdekes volt, de szomorú amit láttunk, hallottunk. Nem szeretnék ilyen helyen dolgozni.

Fáradt vagyok. Csenge az éjjel is lázas volt. Míg nem voltam itthon könnyekkel sírt utánnam. Alig eszik. Kap antibiotikumot. A nurofentől ment a hasa, azt már nem kap. Most, mióta hazajöttem rajtam lóg, ölbe akar mindig.

Holnap

Az áll a holnapi tervben, hogy az egyetemről a csoportunk ellátogatunk Gátaljára, a kórházba. Nem is tudom mi a rendes neve, milyen kórház? Ideggyógyintézet? Vagy valami ilyesmi. Minden diák el kell menjen legalább egyszer ebben a félévben.
Egyeseket nagyon lehangolt vagy épp sokkolt amit ott látott. Biztos nem felemelő élmény, hisz egyes betegek éveket töltenek ott.
Ilyen is van. Sajnos. S erről is tudni kell, látni kell.

Van egy kérdésem

vagy talán nem is kérdés...
Az úgy van, hogy én ritkán sütizek.
Van egy egyszerű de nagyszerű piskótarecept: ahány tojás annyi kanál cukor és liszt...
Nekem ez a piskóta mindig "összeesik". Nem tudom miért.
Segítsetek! Vajon mit nem csinálok jól?
Most vasárnapra is készítettem egy ilyen piskótát, mert ez gyorsan megy, és fáradt voltam, se erőm, se kedvem nem volt már nem tudom milyen sütihez, s hát persze összement. Az íze nem volt rossz, mind elfogyott még vasárnap, de azért én jobban örültem voltam, ha nem homorú a teteje.

Nagyon örülök

ennek a szép estének. J. most vitte haza a kis csapatot. Azt hiszem már több mint egy hónapja nem találkoztunk így, de ez most nagyon jó volt és éreztem, hogy sokkal többet jelent együtt lenni, énekelni, beszélgetni, imádkozni, mint ahogy akkor gondoltam, amikor nem sikerült összegyűlni. Azt hiszem, mint csoport is formálódunk. És már most várom a következő találkozást.

hétköznap

Csenge még mindig nincs jól, főként este és éjjel lázas. Ma elmegyünk a gyerekorvshoz. Engem már annyira kifárasztott ez az állapot, az éjszakai félig ébrenalvások, hogy pl. az este 7 után legszívesebben lefeküdtem volna. És szeretném már, hogy ne legyen beteg egyik lány se. Ne kelljen Csengének egész nap bent ülni a házban. Már minden képes könyvet végignéztünk nem tudom hányszor. Ezektől a gyógyszerktől nem eszik jól, reggel alig akart enni valamit, nurofent meg üres gyomrra nem adni, igaz, lázas is volt.

Az élet csupa rózsa tövisekkel. Kinek ilyen színű, kinek olyan színű a rózsája. Jó, ha tudunk örülni a miénknek, mert mindenkinek jut tövis is.

Na, látom nem megy a net.

Tegnap psihosexológia órán a terhességről volt szó. Kezdem és is érezni a terhességgel járó kellemetlen dolgok egyikét-máskiát. De ez együtt jár a babavárás örömeivel.
Milyen furcsa itt az élet! Minden jóban van rossz vagy szomorúság vagy fájdalom. Úgy van, ahogy a Biblia mondja, nevetés közben is fájhat a szív.

Látom megjavult a net is :).

erre gondoltam tegnap

-a szülői, nagyszülői házból hozott kommunkációs model mennyire meghatározza, hogy felnőttként és társként hogyan fogunk tudni kommunikálni. S a legtöbb társkapcsolat felbomlása mögött a rossz kommunikáció áll. Még jó, hogy ezen a téren lehet tanulni, változni. Én milyen kommunikációs modelt nyújtok a gyermekeimnek?... Van min változtassak...

-egy töténetet olvastam Anitának. Tanulság: aki nem panaszkodik annak nem biztos, hogy könnyebb az élete, mint annak aki naphosszat önmagán kesereg. Ami nincs nem biztos, hogy boldoggá tehetne s ami engem letör lehet mást dalra fakaszt. Mert azt keresi, miért lehetne hálás.

-aggódni elég akkor amikor ránktör a baj. Ezt nehezen tanulom. De kaptam hozzá segítséget.

a többi most még megfogalmazhatatlan

mindig töténik valami

Az este Csenge belázasodott. Várható volt, de mégis reméltem, elkerüli a láz. Az orvosnő véleménye, hogy amíg nem kezd el köhögni, ne kapjon antibiotikumot, csak lázhúzót (algocalmin és panadol) szükség esetén, ha 38,5-nél nagyobb a láza, és 3x naponta nurofent. Az éjjel 38 foknál már beadtam a lázhúzót, mert virrasztásban nem vagyok a legjobb s így legalább mind jól aludtunk, már amennyire lehetett, mert Csenge többször megébredt.
Úgy nem szeretek nurofent és panadolt (paracetamolt) adni a lányoknak, mert ezek kész mérgek a májnak. Egyszer Anitának vettek vért 10-14 nappal azután, hogy nurofent szedett, és az ALT és AST a normálisnál nagyobb volt, s mivel Anita máskölünben jól volt, azt mondta az orvosnő, a nurofen és paracetamol ad ilyen eredményt.
Na, de ha sikerül Csengével antibiotikum nélkül átvészelni ezt a fertőzést, nyereség lenne az immunrendszerének. Így hát következik az orrszívás és a láz ellenőrzése.
Kicsit féltem, hogy elfogadja-e a kissé rossz ízű lázhúzot, de amint mondtam, hogy kap sziropot, azonnal felült. Megitta, bár látszott nem erre várt, és kérte menjünk a konyhába sziropért, a nurofent ugyanis ott kapta, az jobb ízű volt. A lázát álmában mértem meg. Ja, és az éjjel álmában egy versből idézett. Tegnap reggel meg első szava a "csigaleves" volt, és persze húslevest és töltöttkáposztát reggelizett.
Én sem maradharok ki a sorból, ezért nekem is fáj a torkom. Ha következetes lennék, lehet már nem fájna, de csak amikor már alig tudok nyelni jut eszembe és szakítok időt egy kis Svéd Cseppes gargarizálalsra.
Anita holnaptól megy oviba.