Olyan közel esett egymáshoz ebben az évben a román húsvét és a májusegy, hogy még az egyetemen is vakációt adtak. Anitának most van a tavaszi vakció. Józsi kivett pár szabadnapot. Így ezen a héten többet leszünk együtt, aminek örülünk. Anita a biciklizés lehetőségének örvend talán a legjobban, mert nekem elég a babakocsi, nem tudom a biciklit is lecipelni, no, meg vigyázni rá. Aztán ma úgy láttam, a gyerekek is jobban elvannak, ha itthon vagyunk mind a ketten. Nekem kicsit át kell állnom, de nem bánom: általában csak Csenge és én ebédeltünk itthon, a héten mind a négyen, és ez olyan jó, végre többet fogok gondolkozni azon, mit és hogyan készítsek ebédre, vacsorára. Mert a szombaton sütött almás süti vasárnap reggelre elfogyott. Ma a szegény ember sütijét próbáltam ki Polcz A. könyvéből. De mostmár elfogyott a tojásom. Nem akartam a hétvégén tojásért tolongani, ma pedig a tojásrészleg üres :(. Úgyhogy palacsinta se lesz. De nem baj. Vettünk virslit, sajtot, sonkát, pátét, mert mára mindezekből semmi sem volt reggelire (Csenge kérte őket, Anita mostanában csak lekváros kenyeret reggelizik), ígyhát egészséges és finom pirított házi kenyeret ettünk, disznózsírral. És azt hiszem még megismételjük máskor is.
Mivel ez egy mindenfélés pószt, hát leírom, hogy az este olyan jót szórakoztunk a lányokkal. Az úgy kezdődött, hogy Csenge már pizsamában a falra mutatott és megkérdezte Józsit: "mi ez?" "Árnyék." volt a válasz, mert Csenge saját árnyékát nézte a falon. Aztán Józsi a kezével kutyát és nyuszit formált, s ezek árnyékát csodálta Csenge. Anita utánozta Józsit. És olyat jót nevettünk. Előhozzák ezek a lányok a bennünk levő gyereket.
...és igaz, hogy Anita nőtt. Majdnem minden nadrágja bokáján felül van, pedig az ősszel még jók voltak. Szóval az e heti program egy része: ruhavásárlás Anitának.
Jól jön néha a családnak egy kis együttlétes vakáció. Nálunk is ez van még ma.
VálaszTörlés