Ünnep után

A fehér-szürke köd ünnep után fehérbe öltöztette a fákat. Az ünnep utáni kábulatából ébredező város reggeli csendje friss és pihentető volt.
Egy ember biciklipumpával fújta fel a leeresztett autógumit.
Egy autó fékezett, hogy a vadgalamb nyugodtan átsétáljon az úton.
A turkáló előtt három asszony beszélgetett nyitásra várva.
A gyógyszertárban most nem volt sor.
A boltban is csak egy-két reggeli vásárló.
Itt-ott egy-egy ember igyekezett haza kenyereszacskóval.
Elmúlt az ünnep. Jó volt nyugodtan készülni, kimaradni a rohanásból. A három napos láz szenteste ért véget Csengénél, maradt a torokfájás, mely az ünneppel múlt el, egy magától jött-ment szemgyulladással. Ez utóbbi miatt jobbnak láttam itthon maradni az ünnep alatt (kivéve szenteste, mikor a szeme még rendben volt). Aztán vasárnap délután rájöttünk, hogy valószínű nem megfázás (mindehova együtt mentünk, hol fázott volna meg egy, ahol a többinek semmi baja nem lett?) hanem valami virus lehetett az oka Csenge betegségének, mert Apa is lázas lett. Így otthonülősre sikeredett ez az ünnep, kivéve a vasárnapi ebédet Mamánál.
Csendes ünnep volt. Együtt voltunk. Volt öröm és játék és veszekedés-sírás, láz, köhogés, pihenés. S lehet fárasztó az sok ünnepi program, jövés-menés-evés, de a bezártság csendje (vagy épp zsivaja), a lázmérő lesése is. Mégis mindeközben marad az öröm, hogy nem csak ennyi az ünnep, hogy Isten emberré lett, része lett mindannak aminek mi emberek, kivéve a bűnt, hogy nem vagyunk egyedül, magunra hagyottak. S még mindig azt mondhatjuk, Isten kegyelme hordoz. Milyen jó, hogy soha nem egyszerre betegszünk meg, hogy van gyógyulás és különleges oltalom.                                                                                                     

Áldott ünnepet!

Minden kedves olvasómnak kívánok békés, boldog karácsonyt! 

Elkészült

-az ünnep előtti utolsó adag mézeskalács, az előzőek mind elfogytak és ez lett a legfinomabb
-az ajándékoknak a csomagolópapír: rendes fehér papíríveket a gyerekekkek befestettünk vízfestékkel, egyedi és nagyon szép lett
-feldíszítettük a karácsonyfát
-a becsomagolt ajándékokat a fa alá tettük és szombat estig, mert nálunk nem jár télapó, angyal vagy jézuska. Karácsonykor Jézus születésére emlékezünk, Isten kimondhatatlan Ajándékára és szeretteinket mi is megajándékozzuk.

Itt ősz van

Bár már több mint két hete decembert írunk, itt meleg, enyhe az idő. Most épp esik az eső, de volt sok napsütés is. Szeretem a téli napos napokat, mert a Nap lejjebb van a látóhatáron és jobban besüt a lakásba, mint nyáron.

Nagyon korán sötétedik, de szép naplementéket is láttunk. És tudjuk, hogy még egy kevés idő és újra hosszabbodni kezdenek a nappalok. A kicsi fiú minduntalan azt kérdezi, mikor lesz már tavasz.

Egyszerű lesz az ünnep. Csak amire nagy hajsza nékül futja. Elmarad pár dolog, a képeslapkészítést sajnálom, de most így van. Nem lesz nagy sütés-főzés. Inkább pihenés kellene.
A gyerekeknek tetszik a karácsonyi vásár a központban. Főleg a kürtös kalácsért. "Anya, úgy-e a kürtös kalács télen terem?" -kérdezte a kicsi. Mire a másik: "És húsvétkor." (A húsvéti vásár alkalmával.) De közel állunk, hogy csak ennyi legyen az ünnep...  Gondolkozom az ünnep eredetetén, miért, mióta, miért éppen most. És kevés marad a csillogó fények, a reklámokat, vásárlásokat elhagyva. De igyekszünk megtölteni a hagyományt tartalommal, mert ünnepelni jó (s van úgy, hogy fárasztó). -Látszik, hogy most nem süt a Nap, hanem esik az eső.

Mostanában olvatam Kálvin János imádságát.

Mindenható Istenünk és Atyánk! Mivel sok harcot kell nekünk e földön megvívnunk, kérjük a te Szentlelkednek erejét, hogy bátran menjünk át tűzön és vízen; hogy magunkat alávetvén a te uralmadnak, támogatásodnak teljes bizonyosságával és félelem nélkül nézzünk szembe majdan halálunkkal.
Add meg nekünk azt is, hogy el tudjuk hozdozni az emberek minden nemű gyűlölködését és ellenségeskedését, míglen eljutattsz ebnnünket a végső győzelemre; hogy végül bemehessünk az áldott nyugalomba, amelyet a te egyszülött Fiad az ő vérén szerzett meg nekünk. Ámen."