uno

Nem ez volt a szándékom, de ma bevezettük (Anitával) Csengét az unózás titkaiba. Első fordulóban ő nyert, a másodikban is nyerésre állt de két és fél évesen nem volt türelme végigjátszani a játékot. Eredetileg arra akartam megkérni, rendezze a kártyákat szín szerint. Mert ilyen borús, esős időben kell mindenkinek találni elfoglaltságot. Mert a lányok nem akartak együtt játszani. S mégis most olyan jól játszanak, babáznak.  Ilyenek a gyerekek.
Egy másik játékról esős napokra, utzásra itt írtam, mert nekünk bevált, csak úgy kitaláltam, tehát semmi különös nincs benne, csak annyi hogy nyafizás helyett mosolyogva sétáltunk egyet.

Elmúlt a láz DE

Kedd estétől volt lázas B., de szerdától már nem kapott lázhúzót, mert nem volt olyan nagy a láz. Arra gondoltunk, a foga jön, mert jól evett, nem volt taknyos. Bár éjszaka nem aludt jól, és szopizni se akart éjjel, sírt.

Aztán péntek reggel hányt. Elmentünk az orvoshoz. Gennyes volt a mandulája. Azt mondtam akkor, hogy a rosszból is hoz ki Isten jót, mert ha a gyerek nem hányt volna, itt kinlódtunk volna egész hétvégén. Tehát az orvosnő antibiotikumot írt fel, amit szedünk is. Csak B. nem szereti az ízét. Aztán az este kihányta. Később újra beadtam neki, de itt imádkoztunk, maradjon is meg benne. Ma reggel újra hányt, de úgy háromnegyed órával az orvosság beadása után. Az orvosnő szerint a madulája miatt. Hát így vagyunk. 7 napig kell adjam neki a gyógyszert. Hajaj. Gyerekkoromban 4-5 napig szedtük az antibiotikumot, most meg azt mondta a doki, legalább 7 napig... Aztán valami kiütések lettek az arcán, hasán, pici piros pontok. Vagy a toxinok vagy allegia. Hát nem hiszem, hogy gyógyszeralegia (először erre gondoltam), mert nem lett több vagy csúnyább, bár sose lehessen tudni. De amikor erről beszéltem az asszisztensnővel, azt mondta, hogy lehet vírus okozza a gennyes mandulát. Hát én már lassan semmit sem értek! Úgy tudtam, a streptococ bactérium ad gyennyes mandulagyulladást, amire úgy-e a pencilin hat. Hát vírus is okozhat ilyet? Akkor mire az anibiotikum (mert úgy-e vannak káros mellékhatásai is)? Az tény, hogy a gyerek alig eszik mióta gyógyszerezem. De éjjel jobban alszik, nem ébred fel tíz percenként. No és a hányás és az, hogy undorodik a gyógyszer ízétől, ami Cs. szerint nagyon finom, de a gyerekek ízlése sem egyforma. Este ha J. hazajön megpróbálok bekukkintani a torkába, de az is kínos lesz, mert nem nyitja ki csak úgy a száját, sőt, jó erősen összeszorítja.

Aztán B. most több figyelmet törődést ígényel és kap. Ezt a másik két gyerek is megérzi és persze én is azt, hogy nekik ez nem a legjobb.

Na megyek főzni egy kis ebédet.

Kicsiknek-nagyoknak

Előkerült az este a Zarándok újta c. könyv. Két változat is van, egyik az 'eredeti', amit John Bunyan írt. Páratlan könyv. Nekem nem volt elég egyszer elolvasni. S azt hiszem újra el fogom olvasni. Aztán van a gyerekeknek átdolgozott változat, Kis zarándok vándorútja. (Mind két könyv az Evangéliumi Kiadónál jelent meg.) Azt Anita olvasta el fél nap alatt. Megérett rá, érdekesnak találta. Hogy mennyit értett meg, nem tudom, gyorsan, sokat olvas, keveset mesél az olvasottakról. Aztán a neten is ráakdtam a könyv film változatára is, azt néztem meg az este. Nem tudom, hogy a könyv elolvasása nélkül mennyire érthető a film, de nekem jó volt, mert eszembe juttatta a könyvben olvasottakat.

Gyermeklélektan

Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes Gyermeklélektan c. könyvét (Medicina 2006) vagy másfél évig olvastam kisebb-nagyobb megszakításokkal. Néhány kivétellel nagyon tetszett. Más megközelítésben mutatja be a gyermek fejlődését, mint ahogy a suliban tanultuk, bár a lényeg ugyanaz. Aztán jó volt magyarul olvasni a témában. S jó lesz még néha belelapozni, mert nem lehet mindent megjegyezni, de jó tudni mit hol kell keresni.

Reggeltől estig

semmi különöset nem csinálok, mégis olyan hamar eltelik egy nap. Eszünk, kimegyünk vagy épp bent teszünk-veszünk. Figyelnem kell, hogy néhány hasznos "együtt" tevékenység is legyen, s hogy mindenkinek jusson kicsit csak anyával lenni. 

Tegnap feljött Klári hozzánk, így sütöttünk, 1kg liszből kakaós csigát. Anita összegyúrta a tésztát míg én mosogattam. Meglepődtem, mert nem panaszkodott, hogy nehéz vagy abba akarja hagyni. Van, hogy nagyon szívesen segít. És van amikor a két lány szinte veszekszik hogy ki mit segítsen. De azért volt olyan is, hogy azt mondták: nincs kedvem. Néha jókat játszanak együtt. Néha veszekednek. Anita sokat olvas. A két lotti-t is elolvasta, a MEK oldaláról nyomtattam ki neki. Tehát most megint új könyvet keresünk. Közben Csengének is kell felolvasni de ő is olvas magának, sokszor úgy mintha ismerné a betűket.

Balázs

Pénteken volt 9 hónapos, 71 cm, 9300 g. 

Egy bő hete mindenevő lett, ő aki eddig csak immel-ámmal evett. Bármit eszünk neki is kell, így legalább 3-szor eszik egy nap, persze legtöbbször azt amit mi, nincs kölün főzicskézés.

Feláll, de még nem lépeget. Az orvosnő szerint, ha két heten belül nem kezd el lépegetni, akkor el kell vigyük neurológiai vizsgálatra, mert már kellene lépegetnie. Nos nem lépeget és ráér egész életében gyalogoni amennyit akar. Szerintem egy nyugodt, kicsit lassubb fejlődésű gyerek, mint az átlag.

Nagyon aranyos, értelmes. Szereti a labdát, autókat, a mobilt (amit persze nem kaphat meg), a kulcsokat. Szépen lapozza a könyveket, a vékonylapúakat is, igaz néha meg akarja kóstolni. Mindent a szájába tesz. A múlt nap ragasztószallagot nyelt, de ki is hányta. Szóval nagyon kell rá vigyázni, főleg, hogy a lányoknak vannak apróbb játékai is. Más: naponta többször is eredményesen használjuk a bilit.

Nagyon szereti az apját. És a többi családtagot is. Kifejezi szeretetét, megölel, hozzánkbújik.

Ajándék ő nekünk. "Istennek egy csodálatos alkotása vagy! Egyetlen vagy, az aki vagy! Az Övé vagy!" És a miénk is egy kis időre, hogy szeressünk, neveljünk Neki. Nagyon örülünk neked!

Most épp lázas. Az este is lázas volt. Talán a fogáról, mondta a nővér, mert nem taknyos, nem köhög, nincs hasmenése. Anyukám azt mondja, én is lázas voltam, amikor bújt a fogam. A lányokkal nem volt ilyen gondom. Állítólag eltarthat pár napig. Tehát várunk. Jó beteg ez a kisfiú, csendes, csak anyásabb. Várjuk a derűsebb napokat. 

Nekünk nagyon tetszett

A Móra kiadónál jelent meg az idén Mihail Pljackovszkij mesekönyve: A sün, akit meg lehetett simogatni. Állatmesék. Egyszerű szép történetek szép illusztrációkkal. A szereplők nevei is beszédesek: Lusz, az elefánt, Csíkoska, a tigris, Hápisápi kacsa, Csahos kutya, Balamér bálna, Fehértappancs kandúr, Huncutszemű, a róka, Trikó, a zsebra és a többiek. 

Anita szinte le sem tette míg el nem olvasta. Én is beleolvastam és Csengének is felolvastam pár mesét belőle, de Csenge még kicsi ehhez a könyvhöz, elég volt neki három mese. Tehát kicsit nagyobbaknak való, kisiskolásoknak. Szép, tartalomban és kinézetben is.

Lényegtelen ... -folytatás

Hát ha nem az én kis gépemnél pötyögök, nem is tudok épkézláb bejegyzéseket írni...

Tehát most újra az én íróasztalomnál ülök, mert hazajött a zember és szót értett ezzel leptoppal.

Folytatom az előbbi bejegyzést. Játékba hívom, hogy írjon magáról 6 lényegtelen dolgot: Kisvirágot, Zsibrákot, Girát, Tücikét, Klárit és Mareszt.

Lényegtelen...

Hanga hivott játszani, áruljak el 6 lényegtelen dolgot magamról.

1. Lényegtelen, mi a divat, ruhám legyen kényelmes, tiszta s befedő.
2. Lényegtelen milyen foglalkozást álmodtam magamnak, anyaként jól érzem magam.
3. Lényegtelennek tűnő dolgok is fontosak lehetnek, ezért nehéz most lényegtelen dolgokat találnom vagy inkább azért, mert ami velem kapcsolatos az mind fontos nekem.
4. Lényegtelen, ki felesége lehettem volna ha..., fő, hogy J. végre megkérte a kezem s igent mondtam Neki.
5. Lényegtelen mit tud a mobilom, hivni s beszélni lehessen vele, általa.
6. Lényegtelen dolgok miatt is meg tudok bántódni, az egyerűt nehézzé teszem.

De nehéz játék volt ez nekem! Köszönöm.

PS. :)) most, hogy megirtasm a hatos listámat, eszembe jutottak a lényegtelen dolgok, mikor irtam, akkor meg annyit törtem a fejem. Hát van igy...

Cseppet sem lényegtelen, hogy nem megy a leptopom, más billentyűzeten nem érzem otthonosan magam.

Élettörténet

Érdekes és pihentető olvasmányaim az élettörténetek, persze amit érdekesnek, érdemesnek találok elolvasni. Olvasásuk nem igényel nagy erőfeszitést (nem az én gépemnél vagyok, nem találom a hosszú i-t), szoptatás közben is olvashatok, ha újra kézbeveszem a könyvet, nem kell oldalakat visszaolvasnom, hogy tudjam, miről is volt szó.

A BMA-nál jelent meg "Halál, hol a te hatalmad?" cimmel egy kis könyv Norbert és Gabriele Rösinger irták, Norbert életéről, aki sok mindent kipróbált, mig végre Jézusban megtalálta élete értelmét, élete megváltozott. Aztán agytumor dignózist kap, kétszer műtik. Nincs happy end... vagy mégis van, de nem úgy ahogy mi elképzelnénk. Mégis, hite által, holta után is beszél, lehetne mondani. Szomorú és szép. 

szomorú valóság - vasárnapi gondolatok

Ma olvastam egy cikket a Szeretet lapban, az utolsó oldalon. Mivel a neten még nem elérhető a júniusi szám, lefényképeztem, a képre kattintva kinagyítható, elolvasható, lehet később majd beteszem a linket is.

A felmérések szerint a világon körülbelül 12-27 millió embert fognak kényszermunkára. A kereskedők 800 ezer személyt hurcolnak nemzetközi határokon át, akik többnyire nők és gyermekek.

Nem rég akadtam rá egy román keresztény oldalra, ahol lehet olvasni arról, hogy bizonyos országokban milyen bánásmódban részülnek egyes keresztények... 

1.-Hála, mert az én részem kies helyre esett (Zsolt 16,6)

2.-Gondolni azokra, akiknek nehezebb, mint nekem.

Csenge-száj

1.) Lefekvéshez készülünk, Csenge még a szülők ágyán húzza az időt. Apa ráparancsol :
- Csenge, keresd meg a helyed !
Csenge elkezdi tapogatni az ágyat :
- Itt nincs... itt sincs...

2.) Anya el van menve vásárolni, Csenge kunyerálni kezd :
- Apa, ehetek karamellát ?
- Nem tudom mennyi édességet ettél már ma, meg kell majd kérdezzük anyát.
Épp nyílik az ajtó, jön be anya. Csenge :
- Anya ! Anya !!!
Anya :
- Igen ?
Csenge :
- Apa, anya azt mondta, hogy igen !

A napokban olvastam

Márai Füves könyvéből, és tetszett amit az alkotásról és műveltségről írt:

Az alkotó szellemű és tehetségű embernek sincsen joga ellponi valamit az önműveléshez szükséges időből az alkotás számára. Nem olyan fontos, hogy mindennap írjál; fontosabb, hogy mindennap olvassál. A művelődéshez mindig legyen időd, minden nap. Mert nem biztos, hogy használsz hazádnak és az emberiségnek, mikor alkotsz valamit; isteni kegyelem kell ehhez. De bizonyos, hogy használsz magadnak is, hazádnak és az emberiségnek is, ha minennap időt adsz lelked művelésének is, elolvasod a kivételes alkotó szellemek valamely művének egyik szakaszát, pontosan megismersz egy igazságot vagy ismeretet. Nem fonos, hogy sok író legyen egy közösségben, de fontos, hogy sok olvasó legyen. Nem fontos, hogy te szövegezd meg a szépet és igazat; fontosabb, hogy megismerjed.

Megfordult a fejemben...

Tegnap a rádióhírekben hallottam, hogy nyárra a meteósok kánikullát és száraságot jeleztek újra és hogy országunkban már észlelhető az elsivatagosodás. Nem sokat értek hozzá, de tudom, hogy délen a Baragán régebb is száraz szeles volt, s azt is, hogy gyerekkoromban láttam, öntözőberendézeseket a (közös) földeken. Eszembe sincs visszasírni a régi időket. Viszont a híreket hallgatva az jutott eszembe, hogy a zsidók a sivatagból oázist csináltak. Talán itt is lehetne tenni valamit. De ki legyen aki befektet...?

A múlt nap nagy gyönyörű nagyszemű, hús nélküli cseresznyét vettem a piacon. Valamivel drágább volt, mint az apróbb, húsos változat és nagyon finom is. Hasonlót gyerekkoromban ettem D.-n tatámék kertjében. Aztán megtudtam, hogy ezt a gyönyörű cseresznyét Spanyolországból hozzák. Hát... szó nélkül maradtam, mert azt hittem nálunk teremett. Mikor a cseresznyszezon kezdődött, akkor a szerb cseresznye volt a legszebb és persze drágább is. Hát nálunk még rendes csereszny sem terem? Ami a piaci zöldsség és gyümölcsöt illeti ha lehet lokálpatrióta vagyok, inkább várok, míg megjelenik a hazai termés, főleg mióta ezt láttam. De arra is gondolok, hogy a hazai termelőknél sem lehet tudni milyen és mennyi gyomírtószert és egyebeket használnak. Érdekes az ASAT program (erről még egy blogon itt és a városháza oldalán itt). Jó lenne beszállni.

Ha a családban

az egyik felnőtt lebetegszik, akkor mintha a gyerekek minőségi idő és odafigyelés iránti igénye ugrásszerűen megnövekszik, hogy a bizonytalanságot elűzze, s érezzék, minden a régi. Ez az egyik feltevés. A másik az, hogy a le nem betegedett szülő érzi úgy, hogy most mind rajta lógna ha tudna. Harmadik: még nincs.

Szóval nem jó ha a Zember lebetegszik. S hogy milyen jó az, amikor egészségesek vagyunk, azt ilyenkor jobban megértjük. 

Nálunk is vakáció van.  A parkban a lányok énekelnek a lepkéknek (Lepke-lepke...). Ma még nem volt olyan igazi nagy együttjátszás, de remélem majd lesz. Anita sokat olvas. Csenge réven minden nap van "ingyen cirkusz". Balázs is egyre határozottabban és hangosabban kifejezi magát. Nagyon szép az élet. "...örülök, hogy élek."

Játék: 7 infó rólam

Evódia kért, hogy osszak meg 7 infót magamról (most néztem utánna: 7 titkos dolgot magamról), amiről még enm írtam a blogon. Titkos dolgokat nem tudok megosztani. De megpróbálok olyan infókat írni, amiről még nem írtam itt.

1. Nehéz befejeznem amit elkezdtem.

2. Néha gondoltam már arra, milyen jó lenne egy könyvtárban dolgozni, sok könyv között sokat olvasni.

3. Szeretem a magányt. Ha nem sikerül egyedül lennem akkor nehéznek érzem az élet és valószínű nehéz ilyekor elviselni engem.

4. Rossz beteg vagyok, kicsi a tűrőképességem.

5. A kapcsoaltok kezdeményezése nem erősségem, az ápolásuk se könnyű. 

6. Azt hiszem még mindig zárkózott vagyok.

7. Nem szeretem a továbbküldős dolgokat, tehát nem is küldöm őket tovább. Igaz volt már egy-két kivétel. És volt, hogy hasznosnak találtam, igaz nagyon ritkán, az így kapott információt.

Most ezek jutottak eszembe.

Aki olvas és szeretne beszállni a játékba, szívesen olvasok rólatok. 

Ha körülnézek,

mindenütt könyvet látok, a földön, az ágyon, az asztalon... Lassan Balázs is megtanult lapozni, bár erősen kell összpontosítania ehhez a művelethez. Újra voltunk könyvtárban a tegnap s rájöttem kétszeres a haszon a könytározásban: 1. a gyerekek örülnek az új könyveknek és az itthoni könyvek háttérbe szorulnak. 2. amikor visszavisszük a kölcsönzött könyveket az itthoniak újra újak és érdekesek lesznek.

Ma vásárlós szombat volt, miután nem tudom hány üzletben kerestünk, végül találtunk Anitának sportcipőt, mert azon gondolkozunk, engedjük-e a tanító nénivel táborba 4-5 napra. Szóval a cipővásárlás alkalmával, volt ahol úgy éreztem óriási szívességet kérek, mikor azt kérem adjanak nekem egy 33-as cípőt abból amiből csak 32-es van kitéve. A válasz: nincs 33-as csak 32 és 35. S azzal odébbáll a hölgy, s ha netán meg szeretném kérdezni, hogy mégis 33-as méretben mi a kínálat, hát megint meg kell keressem a hölgyet... Hááát... De egy olyan boltban vásároltunk, ahol a kedvünkért készségesen előszedett a hölgy több pár cipőt is és nagyon kedves volt. S hiába a nagy üzlet a központban ha nem törődnek a vevővel, mind adhatnak nem tudom hány százalék leárazást, nincs ott tolongás. De a kedves nénihez még visszatérek vásárolni.

Ez az eset velünk esett meg...

A tollnak a teteje vagy fedele a minap egyszer csak úgy eltűnt. Nem volt sehol. A toll már kiszáradással fenyegetett. Csenge aludt, csak Anita járt vagyis írt a tollal. A tetejét az asztalra tette. De ott nem volt. Az asztal alatt sem, az ágyon sem, a szőnyegen sem. Megejtettük az amúgy is esedékes rendrakást az asztalon. De a toll teteje nem került elő. Sehol sem volt. Vagyis hát lennie kellett valahol, de hol? A tollat megmentendő néha írtunk vele pár szót, csak úgy s újra meg újra szétnéztünk asztalon, földön, ágyon. Hiába. Nem mintha óriási veszteség lett volna pénzben, de olyan jól bevált ez a toll nekünk, szépen írt, nem pacázott, semmi gond nem volt vele, pedig mondta a tanító néni, megtörténhet, hogy nem fog jól írni az első toll, akkor ki kell próbálni egy másikat. Hát nekünk nem kellett. Már arra gondoltam, vásárolni kell egy másikat. De előbb tegyünk egy utolsó próbát. Azt mondtam Anitának, imádkozhatunk, hogy Isten segítsen megtalálni a tollat. Tudom, hogy sokan sokkal súlyosabb problémákkal járulnak elé, de minden gonunkkal jöhetünk hozzá. S mi lesz ha mégsem lesz meg a toll fedele? Mit mondok akkor a gyereknek? Nem tudom, de Istennek sose volt szüksége ügyvédre, s a gyerekekről azt mondta Jézus, hogy "angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát". A mi dolgunk, hogy hittel elé tárjuk szükségeink, a többi Isten dolga. Szóval imádkoztunk. És amikor felálltam csak úgy a keresés gondolata nélkül kicsit arréb húztama sötétítőt az íróasztal mellett és lepillantottam és megláttam a toll fedelét. Nem a padlón, hisz ott már nem tudom hányszor kerestem, hanem van az íróasztalnak egy kis párkánya lent, azon volt. Nyomban meg is köszöntük ezt a gyors választ az imánkra. És én elcsodálkoztam, hogy milyen csodálatos Istenünk van. A gyerekek sokszor tapasztalnak meg ilyen imameghallgatásokat. Isten olyan, mint egy szerető Atya és gondja van rá, hogy a gyermekek hitét megerősítse, míg eljutnak oda, mint Dániel barátai akik ezt mondták: "Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!" (Dán.3: 17-18) 

Meggyes süti

Az Evódia féle gyümölcsös lepényt most meggyel készítettem el (nyers magvalt meggyel), mert mint mondtam, nem nagyon fogy nálunk a meggy, pedig ez most nagyon szép nagyszemű volt s nem is olyan savanyú, de  a lányok nem eszik, én is csak épp megkóstoltam. De sütibe Csenge megeszi és mi felnőttek is. Aztán kompótot is tettem el, most fő.

A receptet ide másoltam annak idején, amikor ráakadtam.

Micsoda idő

van itt erre felénk! Vagy két órán át dörgött és villámlott, esett csendesen az eső, de most mintha dézsából öntenék és jég is volt. Azt hiszem elázott a meggyeltevős tervem. Azért innen bentről a villámok félelmetesen fenségesek. Mint egy tűzijáték, mintha fentről lencsevégre kapnának. Nem csak néha egy-egy villám, hanem szinte szünet nélkül, hol itt hol ott. Nagyon szép. S a dörgések most nem olyan erősek már. Örülök, hogy a harmadikon lakok, jobb a kilátás az égre, s velünk szemben csak házak vannak. Jó az eget nézni, figyelni. Nekem, ha nem is fogalmazom meg, Isten felé terelődnek a gondolataim, akkor is amikor derűs az ég. Dávid a 8. zsoltárban így írt:

Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön! 

Újra könyvtárban voltam,

a gyerekrészlegen, visszavittem a beíratkozáskor kölcsönzött könyveket. Akkor egy fiatalember volt szolgálatos, most egy középkorú hölgy, aki nagyon-nagyon kedves volt. Elmondta és megmutatta, hogy vannak elrendezve a könyvek, és beíratta, Csengét is, már csak azért, hogy több könyvet vehessek ki egyszerre ha már vannak ovodásoknak való könyvek. Sőt, azt mondta a hölgy, Balázst is beírathatom, de mondtam, még korai. :) Na, tehát jó nehéz lett a hátizsákom, mert 11 könyvet vettem ki, amiből kettőt fel is olvastam már, és még egynek a felét. Még jó, hogy el kellett oltani a villanyt, mert olvashattam volna, míg elfogy a hangom. De szeretem ezeket a gyerekkönyveket olvasni.

Elolvastam: Pom Pom Meséi: A magányos szamovár (Móra, 1988). Láttam rajzfilmben 1-2 PomPomos mesét, nem volt kedvencem. De így olvasni más. Szerintem jobb. Sokkal.

Aztán kellemes meglepetés volt: Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó (Móra, 1969). Megvettük nem olyan rég "A négyszögletű kerek erdő"-t és nekem egyáltalán nem tetszettek azok a mesék, arra is gondoltam, nem veszek, olvasok több Lázár Ervin könyvet, mert bár mondják, hogy jó, nekem nem tetszik (érdekes, hogy Anitának tetszett). De ez a feketerigós mese nagyon szép, a mese, a képek, a mondanivaló: fogadd el magad és ne akarj olyan lenni mint más. 

:)

Jobban vannak a gyerekek és akkor én is. Ma nem volt iskola  és ez az utolsó  iskolai hét. Holnap évzáró.  

Az epereltevésről lemaradtam az idén. 

A meggyet nem nagyon esszük. Volt egy torta, tettem el kompótnak télire és még szeretnék eltenni néhány üveggel, mert sok üvegem van, ne álljanak itt üresen, hosszú a tél. Ma meggyhabot is készítettem, 1 tojásfehérjéből tele lett ez akis 2 literes tálka, egy jó nagy csupor magvalt meggyet és valamivel kevesebb cukrot tettem bele. Nagyon finom. A fagyasztóba is tettem, jó lesz fagyinak.

Itthon vagyok

a kicsivel s a naggyal. 

Újra nyári meleg van. Olyan hűvös volt az elmúlt bő egy hétben, hogy a lakásban is lecsökkent a hőmérséklet 22 fokra s hát majd minden nap egyszer bekapcsolódott a fűtés. 

Balázs jobban van, de le van gyengülve s nekem kevesebb a tejem, tehát lesz egy-két nehezebb napunk, amikor jobban meg kell dolgozzon a tejért, de nem baj. Anita köhögése viszont nagyon csúnya. Láza nem volt. Keddig nem lehet orvoshoz menni és szívem szerint nem adnék újra antibiotikumot. Várni kell. Türelem.

Azt is tapasztaltam, hogy Balázs a jó beteg kategóriába tartozik, mint Anita, viszonylag csendesen hordja a betegséget. Csenge ő nagyon nehezen viseli a betegségeket. Ha viszont jól van, képes az egész családot jókedvre deríteni. Hát különbözőek vagyunk és jó ez így.

Majd' elalszom...

Ha betegek a gyerekek, nagyon kifáradok, mint pl. ma is, pedig alig csináltam valamit.

Az este Anita is belázasodott és csúnyán köhög. Szeretném, ha antibiotikum nélkül helyrejönne, mert nincs egy hónapja, hogy gyógyszert szedett.

Balázs jobban van vagy nem is tudom. Hányingere van, a metoclopramid segít, hogy megmaradjon benne valami, de ma is hányt. Örülök, hogy nincs láza, hasmenése- hát nem is tudom, csak szopik, 3 széklet nem sok, de mégsem olyan, mint máskor. Ki kell várjuk, míg meggyógyul. Fárasztó, mert Csenge is nagyon igényli, hogy foglalkozzunk vele, olvassunk neki. Nagy kedvenc volt ma Kobak könyve és a Válogtott utibatyu.

S miután egész héten majdnem együtt diétáztunk Csengével, ma meggyes tortát készítettem, 5 tojásból  piskóta, közé és tetejére: 400 ml joghurt, 200 ml tejföl cukorral, mézzel  édesítve, egy csupor magvalt meggy, 2 kis tasak zselésítő. Nagyon finom lett.És most azt hiszem megkeresem a párnámat.

Örülök ennek a hűvös napnak,

mert legalább nincs izzadás általi folyadékvesztés.

Ma hajnalban csak úgy hirtelen Balázs elárasztotta az ágyat tejjel, azt hiszem minden kijött belőle amit este és ejszaka és hajnalban szopott. Ez nem csak olyan bukás volt, ez igazi hányás volt, nem is állt meg benne semmi. Állítólag vírusos fertőzés. Kapott Metoclopramid sziropot (hú de rossz íze van!) és negyedóránként 2-3 kiskanál vizt vagy teát. Dél felé már 2-3 kiskanál anyatejet, aztán engedtem egy keveset szopni. De fél óra múlva újra kint volt minden. Aztán aludt egyet, majd kezdtük előről, most rehidratáló folyadékkal, s az előbb kapott 2 kiskanál anyatejet is. Az orvosnő szerint ha újra hányni fog, be kell menni elsősegélyre, egy perfuzióra. Szeretném, ha nem lenne rá szükség. 

Hát... mozgalmas az élet. Ha nem lennének nem szeretem napok, nagyon megszeretnénk itt az életet és nem vágynánk oda ahol nincs idő, betegség, félelem, fájdalom, halál. Nem a rossz dolgok értelme mellett akarok érvelni, mert ezek nem jók, félelm, pánik kerülget, de hozzá tartoznak a földi élethez. És akarom játszani az élet játékát, akkor is ha félek: jó, hogy Csenge már jobban van, jó hogy épp mára esett anyukám heti egyszeri látogatása, jó, hogy épp péntek van, mert hétvégén itthon van Józsi, jó, hogy elmondhatom Istennek félelmem és emlékezhetek ígéretére: minden nap velem van, tud rólunk, szeret, nem hagy el.

Nincs kedvem

semmi épkézláb bejegyzéshez.

Csenge egy gyomorrontást próbál kiheverni, de ez így borzasztóan fárasztó, mert nem akar enni, állandóan nyafizik, fáradt és mindenkit kifáraszt.

Balázs tegnap óta tapsol :), nagyon aranyos. Csak a másik nyűgölődése miatt szegény néha kimarad a sorból. 

A dolgozatommal ezerszer lassabban haladok mint a csiga. Nem tudom, hogy ha újra halasztanám, pénzben mennyit jelentene. 

És rájöttem, vagyis már eddig is lassan megértettem, hogy nekem nagyon nehéz az elkezdett dolgokat befejezni. Nem akarok már kifogásokat keresni, igen, későn fogtam hozzá, lassú vagyok... És mi lesz ha egy kudarccal kell szembenézzek? Állítólag jobb, mint kifogások mögé bújni. Kérek egy kis napsütést!

A falumúzeumba

mentünk el a gyerekekkel szombaton. Még én sem voltam soha. Kicsit csalódott voltam, mert nem lehetett bemenni a házakba, pedig szívesen megnéztem volna őket belülről is. Pár ablakon bekukkintottam, egy fényképet is készítettünk. De minenképp egy jót sétáltunk.  Csak Csenge félt, hogy jön  valami állat... De csak kecskéket és lovakat láttunk,  de ezeket is elég félelmetesnek találta. :)

Kisütött a nap

kint is és bent is. 

A hétvégén Józsi is "debutált" babahordozásból. Vagy másfél-két órát nem volt gondom a fiamra.