Ez az eset velünk esett meg...

A tollnak a teteje vagy fedele a minap egyszer csak úgy eltűnt. Nem volt sehol. A toll már kiszáradással fenyegetett. Csenge aludt, csak Anita járt vagyis írt a tollal. A tetejét az asztalra tette. De ott nem volt. Az asztal alatt sem, az ágyon sem, a szőnyegen sem. Megejtettük az amúgy is esedékes rendrakást az asztalon. De a toll teteje nem került elő. Sehol sem volt. Vagyis hát lennie kellett valahol, de hol? A tollat megmentendő néha írtunk vele pár szót, csak úgy s újra meg újra szétnéztünk asztalon, földön, ágyon. Hiába. Nem mintha óriási veszteség lett volna pénzben, de olyan jól bevált ez a toll nekünk, szépen írt, nem pacázott, semmi gond nem volt vele, pedig mondta a tanító néni, megtörténhet, hogy nem fog jól írni az első toll, akkor ki kell próbálni egy másikat. Hát nekünk nem kellett. Már arra gondoltam, vásárolni kell egy másikat. De előbb tegyünk egy utolsó próbát. Azt mondtam Anitának, imádkozhatunk, hogy Isten segítsen megtalálni a tollat. Tudom, hogy sokan sokkal súlyosabb problémákkal járulnak elé, de minden gonunkkal jöhetünk hozzá. S mi lesz ha mégsem lesz meg a toll fedele? Mit mondok akkor a gyereknek? Nem tudom, de Istennek sose volt szüksége ügyvédre, s a gyerekekről azt mondta Jézus, hogy "angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát". A mi dolgunk, hogy hittel elé tárjuk szükségeink, a többi Isten dolga. Szóval imádkoztunk. És amikor felálltam csak úgy a keresés gondolata nélkül kicsit arréb húztama sötétítőt az íróasztal mellett és lepillantottam és megláttam a toll fedelét. Nem a padlón, hisz ott már nem tudom hányszor kerestem, hanem van az íróasztalnak egy kis párkánya lent, azon volt. Nyomban meg is köszöntük ezt a gyors választ az imánkra. És én elcsodálkoztam, hogy milyen csodálatos Istenünk van. A gyerekek sokszor tapasztalnak meg ilyen imameghallgatásokat. Isten olyan, mint egy szerető Atya és gondja van rá, hogy a gyermekek hitét megerősítse, míg eljutnak oda, mint Dániel barátai akik ezt mondták: "Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!" (Dán.3: 17-18)