péntek, október 28, 2011

Gyerekkoromban mamámnál kezemebe került egy régi kis könyv, Fanny J. Crosby életéről. A történet szép és érdekes volt, de azt hiszem csak később értettem meg ki is volt Fanny Crosby.

A napokban egy újabb énekét ismerhettem meg. Leírom a szövegét magyarul az énekeskönyvből.

Jézus híven vezet engem;
Lelkem mit kívánhatsz még?
Mért nem bízol kegyelmében?
Nála kész a segítség!
Békét, nyugtot nyer a lelkem, 
Hogyha Jézust követi,
/: Súlyos, kínzó szenvedésem
Egyedül Ő enyhiti! :/

Jézus híven vezet engem;
Segít bajban, szükségben.
Sötét völgyön átvezérel, 
Táplál életkenyérrel.
Hogyha megremeg a léptem,
Szomjas lelkem eleped,
/: Kősziklából fakaszt nékem
Életadó friss vizet. :/

Jézus híven vezet engem;
Ó mily nagy e kegyelem!
Atyám égi otthonában
Helyet készített nekem.
Majd ha mennybe száll a lelkem,
Fönn az égi trón előtt
 /: Örök hálával dícsérem,
Hűségéért áldom Őt. :/




kedd, október 11, 2011

Brrr... de hideg van!

Próbálunk hozzászokni a hideghez. Nagyon és hirtelen hűlt le az idő. Vasárnap estétől fűtenünk is kell. Nem emlékszem, hogy ilyen sokáig tartott valna a meleg bent a lakásban.

Nem szakítottam időt mostanában az írásra. Pedig zajlik az élet felénk is.

Nem mindennapi volt a történet, amit egy lyme beteg mondott el. Két részben lehet meghallgatni, román nyelven, de érdemes. Első rész, második rész. A betegségről románul itt: lyme.ro. A lyme betegséget a kullancs terjeszti, nehezen felismerhető és nehezen kezelhető. A két bizonyságtevés (egyik a délelőtti istentisztelet alkalmával, másik a délutánin) több, mint érdekes, sőt az érdekes szó nem is illik rá. De mindenképp elgondolkoztató. A szenvedésről, hitről, milyen, ha Isten hallgat, ha ígéretei ellenére nem jön segítség, barátok és a szenvedés és arról, hogy több féle teológia van, amelyek különbőzőek, mert van amit füzetekbe, könyvekbe írnak, van olyan ami térden és olyan ami a szenvedésben születik. Nekem megérte rászánni az időt és meghallgatni.

 Gondolkozom, mi is volt, amiről írni szerettem volna...

Örömmel olvasom Liv "tudományos" írásait, mert egyszerűen érthetően ír.

Néztem egy videót nem rég, ami elgondolkoztatott, címe Divided, román felírattal. Egyház és fiatalok közti munka, gyerekmunka, a család felelőssége a gyerekek keresztyénné nevelésében. Van pár megválaszolatlan kérdésem a film után, mert sok minden adva volt, soha nem kérdeztem mióta, miért gyakoroljuk, hogy volt előtte, mert nyílván volt valahogy. És félelmetes, ahogy ma le van véve a szülők válláról a gyereknevelés felelőssége, mert jobb mindnet szakemberre bízni. Pedig...

Máskülönban sok apró öröm van körülöttem, bőven jut minden napra. Egy kis jó olvasnivaló, egy beszélgetés, közös játék, kedvesség, napsütés, mosoly, bátorítás. S ha hideg és borús kint, örülünk hogy bent nem kell fáznunk. És remélünk. S ha már nem bírjuk azt mondjuk: "menjen már el a tél!" (B. mondta ma :D)

hétfő, október 10, 2011

NEM EJT HIBÁT

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, mely csak gyötrelmet ád …
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.

Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja mély nekem …
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át …
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldhatatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet …
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend, szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!

(ismeretlen költő verse)
Fordította: Túrmezei Erzsébet

hétfő, október 03, 2011